Szabad Szó, 1946. szeptember (3. évfolyam, 197-222. szám)

1946-09-02 / 198. szám

te-Felkutatják az ismeretlen helyen tartózkodó hadifoglyokat 400 N ____ ___ ______ ■_______ . _ m 1946 szeptember 2. MAROSSÁSÁRHELY Felelős szerkesztő: KOVÁCS GYÖRGY HÉTFŐi évfolyam, 198. szárm Szombaton is vihart idézett elő a görög kérdés Paksban Cselekvő ifjúság írta Szabó István a társadalom kibomlásának idején, amikor a jövőnek csak a körvonalai látszanak, a megélés küszöbén álló és az életbe bekapcsolódó ifjúság helykeresésében csillan fel az új eredményt sejtető kép. Az életbe fészkelődő-mozgolódó ifjúság belemarkolása az élébe táruló lehetőség élébe, a próbálkozásai valami új teremtésére, olyan izgalmas játék, mint egy bontakozó félben lévő zseni szárnypróbálgatása. Nem mindegy, hogy ezt a formát kereső alkotó kedvet hogyan fogadják akár a nemzet irányítói,, akár a társadalom, egésze. Az elkényeztetett, mindent készen kapó, probléma nélküli ifjúság felnőtté válása után sem tud megbirkózni az áldozatvállalást követelő élettel s népének jövője veszhet el tunyasága miatt. A sok teherrel megnehezített ifjúság az életörömtől fosztódik meg s egy ilyen fiatalság nélküli nemzedék nevelésének eredménye■ kiábrándult, koravén társadalom, s megtorpantása a történelmi feladatok előtt. Az önállóságra nevelt és az öncselekvés útjára lépésében támogatott ifjúság, jól induló fiatalságának lendületét férfikorába is átviszi, nagy tetteket beváltó ígéret lehet s egy nép jövőjének legfőbb biztosítéka. A nevelődés és felkészülés körülményei, így döntik el már előre népek sorsát, a felnőtt nemzedék és az ifjúság magatartásától függ, hogy melyik utatválasztja. Mindkét nemzedék egyformán felelős a történelem előtt; az élenjárók azért, hogy adtak-e elég lehetőséget a az ifjúság azért, hogy a lehetőségeket felhasználta-e? Ezzel a mértékkel ssemléljük az erdélyi magyar ifjúság marosvásárhelyi kibontakozását. Népünk politikai, gazdasági és művelődési életének fejlődését, jogegyenlőségeink védelmét biztosító nemzeti közületünk a Magyar Népi Szövetség, önálló, életerős, a jövőre kellően felkészült ifjúságot akar nevelni. Érdek lehetőségeit nem csak azokban az intézményekben kívánja biztosítani, melyeket megvédett és kiharcolt népünk számára, hanem teret ad a közélet minden ágában az önálló cselekvésre, hogy a gyakorlati tapasztalatszerzést már az ifjú korban elősegítse. Cselekvésre érett ifjúságunk előtt két nagy területen kínálközik ritka lehetőség: a múltbdi vezetők bűnös politikája miatt nagy veszteségeket szenvedett magyarság becsületének és erőinek visszaszerzésében s népünk új társadalmának kialakításában, nemzetiségi szervezetünk keretében. Ebben a felnőtt nemzedékkel egyenrangú félként vehet részt; a történelmi helyzet időt ad komoly felkészülésre és jövőjének előkészítésre, ilyen lehetőségek ritkán adódnak egy ifjú nemzedék számára. A negyvennyolcas ifjúság állott még ilyen lehetőség előtt, ha az európai viszonyok, tehát külső tényezők engedték idolra. A ma húszéves evnek történelmi felelőssége igen nagy. Tőlük függ, hogy a következő ötven évben az erdélyi magyar társadalom jogyal alakul. Kiküszöbölődhetve mindazok a hibák: a társadalmi rétegződés és vagyonelosztás ellentétjei, a dolgozó rétegek kizártsága a politikai életből és kulturális elmaradottsága, s melyek az elmúlt száz éven át, nemzeti katasztrófáink okozzói voltak, s Ifjúságunk egészének vállal *nia kell ezt a szerepet, ha akarja, ha nem; az élet fejlődése meg nem állítható. Ennek a nagy vállalkozásnak, mely tu-'lajdonképpen a népi demokrácia tudatos magvalósításának útja s végső eredménye egy eggyé formálódott munkás, földműves és értelmiségi társadalom, idő- mvre bekövetkező és minél kevesebb veszteségggel járó sikere , ennek az ifjúságnak álásfoglallásától függ. Ezt az állásfoglalást nem , csak továbbfejlődésünk belső fószükséglete követeti meg ha-nem a történelmi helyzet is. Most fordul elő, hogy a velünk 8 együtt, élő román nép és a körülöttünk élő népek társadalmi fejlődését ugyanazon alapelvek irányítják. Társadalmunk egészséges átrendezését történelmünk folyamán éppen az gátolta meg, hogy a körülöttünk lévő állam- rendszerek a reakciót képviselték és felvonultak fogadalmaink ellen. Ma azonos sorsú és törekvésű népek fiai nyújthatnak kezet a barátkozásra, példa erre néhány nappal ezelőtti baráti kézfogásunk Brassóban a demokratikus román ifjúsággal. A fejlődésnek hatalmas távlatai nyílnak meg előttünk mind belső életünkben, mind a körülöttünk élő népek együttesében, így válik kötelességünkké az elődeink által elrontott jóviszony helyreállítása is a román és a szomszédos népek ifjúságával, közös fejlődésünk érdekében. Feladataink öntudatos vállalása mellett a megvalósítás legfőbb feltétele ifjúságunk teljes eggyé formálódása a népünk felemeléséért folyó munkában. Széttöredezett, külön utakon járó ifjúság, menthetetlenül elsüllyed az egymással folytatott harc posványában. Minden szervezet, minden csoport, és bármely társadalmi réteg fiataljainak felelőssége egyforma népünk jövőjének sikeréért! Földműves ifjúságunk minden tagja küzdje le évszázadok során beoltódott bizalmatlanságát és gátlásait. Vegye kezébe sorsát, vállalja el az őt megillető részt a közélet irányításában is. Józanságával és mértékletességénél biztosítsuk a kiépülő új társadalom szilárdságát és nemzeti hagyományaink fennmaradását. Munkás ifjúságunk, öntudata, ébersége és mozgékony szervezettsége adja meg a lendítő erőt társadalmunk fejlődésének. Ismerje meg nemzeti művelődésünk értékeit és fejlessze technikai szakismereteit. A földműves és munkás ifjúság kiállása és az őt megillető szerep vállalása, népünk megmaradásának, fejlődésének és társadalmi átalakulásának is legfőbb biztosítéka. Feltörekvése és a termelésben betöltött szerepe adja azokat az erőket, melyek a régi életforma lebontásához és az új felépítéséhez szükségesek. De Diákifjúságunkat elhanyagoltsága, félrehúzódása és származzásának öröksége gyökértelenné, otthontalanná tette. Nem sikerült beilleszkednie a nép mozgalmainak áramlatába s a talajt vesztett középosztály bizonytatlanságának hatása alatt áll. A földműves és mnkás származású értelmiségi ifjúság találtameg a helyes utat: konkrét feladatok megvalósítása a parasztság és a munkásság oldalán. Diák ifjúságunknak is ezt azutat, az igazi „érelmiséggé“ válás útját kell követnie. Népművelési munka vállalásával segítse népi rétegeinket a magyar és általános kultúra megismeréséhez, komoly felkészüléssel fejlessze szakismereteit, hogy tudásával népét szolgálhassa. Legyen a nép értelmisége, s szerezze vissza az értelmiségi krinika becsületét. A különféle szervezetekben szétszóródott ifjúságunknak minden egyéni érdeket félre kell tennie s neki zárkózhat el az egységre való törekvéstől. Az egységgé formálódást nem akadályozatja meg egyházaink ifjúságának félrehúzódása sem. Vallásos szervezetekben tevékenykedő ifjúságunkra nemzetépítő munkára szükségünk van. Az őszintén vallásos, jobb emberségre törekvő ember találkozni tud az igazságtalanságok és az elnyomás ellen küzdő, új, jobb társadalmat építő akarattal Ady Endre, Móricz Zsigmond, József Attila vallásossága és őszinte forradalmisága között nem volt ellentét, s a vallásos ifjúság áldozatvállalóbb kell legyen egy gondolat érdekében, 11 annak igazságáról megerősődött. * Az erdélyi fiatalság nagy összessége lassanként két táborta oszlik: egyik a becsületes önzetlen munkaváldlóké, az új társadalmat építő földműves, munkás és értelmiségi ifjúságé, a másik a könnyű érvényesülést kereső munkakerülők, a búsmagyarkodó félrehúzódók és az ellenségesen szemben állók csoportja. Társadalmunk elrendeződése során népünk kifejlődésének ezen ellenségei, fölött a történelem véglegesen ítéletet fog mondani. Erdély ifjúságának egyik előző nemzedéke Marosvásárhelyt már egyszer találkozni tudott az erdélyi magyarság szolgálatának vállalásában. Későbbi szétbomlása mindig figyelmeztetés marad ifjúságunk számára. Ifjúságunk mostani zászlóbontása legyen a végleges egységgé válás elindítója s a múlt tévedésein okult fiatal nemzedék ne engedje a kezéből egy újabb, ritkán adódó történelmi lehetőséget. „Ajk emberek kezdik belátni, hogy az egyetlen járható út a Magyar Népi Szövetség útja." Kurkó Gyárfás beszéde a tanítói továbbképző tanfolyam befejező napján Szombaton, a hatnapos tanító továbbképző tanfolyam utolsó napján dr. Nánási János a választási törvényt s a választásokkal kapcsolatos tudnivalókat ismertette, részletében is kimerítve előadása anyagát. Námási János fontos ismertetése után Szigeti József tankerületi felügyelő tartotta meg rendkívül érdekes előadását „Demokratikus iskola“ címmel Előadása hézagpótló tanulmány volt arra nézve, hogy a demokratikus megújhodás mit követel a neveléstől és annak három tényezőjétől: a iskolától a nevelőtől és a diáktól. A nevelés célja röviden: a maga képességeit harmonikusan és lehetőleg teljesen kifejteni tudó öntudatos magyar ember, aki ezeket a képességeket úgy tekinti, mint a társadalomnak való szolgálat eszközét. Az új nevelés ideálja a közösségi ember típusa. Társadalmi állapotaink visszamaradása miatt iskoláink sem telhettek meg korszerű intézmények szellemével: intézményeink és bizonyos fogalmaink még ma is egy régi világ emlékét őrzik. Az iskola nem nevelte az ifjúságot dialektikus tekintetben. Meg kell kezdeni a magunk revízióját. A gondolatokban gazdag előadás után Kurkó Gyárfás, a MNSZ országos elnöke üdvözölte a továbbképző tanfolyamon megjelent tanítóságot Ezután Iszka Gedeon tanító felolvasta. Maros-Torda vármegye és Marosvásárhely tanítóságának 1946 augusztus 28-án Marosvásárhelyen tartott rendkívüli közgyűlésén megalkotott emlékiratot. Az emlékiratban fel vannak sorolva mindazok a soreknek, melyeknek létezését a tanítóság saját bőrén érzi, melyeknek eltüntetése nemcsak a tanítóság, de az egyetemes erdélyi magyarság s az egész román demokrácia közös érdeke. " „Népünk szolgálattal mit tenni“ Az emlékirat felolvasása után Kurkó Gyárfás tartotta meg beszédét. Többek között a követken pol.ei monao.ua.. — Nagy élményem volt, hogy az utóbbi hetekben lezajlott fonstos értekezleteken jelen lehet-tem. Részt vettem a temesvári női nagygyűlésen, a brassói ifjúsági kongresszuson, a Magyar Népi Szövetség országos ifjúsági nagygyűlésén és most a marok" tordavármegyei tanítóság továbbképző tanfolyamán. Ezeken a gyűléseken azok a rétegek tartották meg közös tanácskozásaikat, amelyek a társadalom alapjait alkotják. A Magyar Népi Szövetség vezetősége egyes társadalmi rétegekkel, így pár tanítósággal nem túlságosan sokat törődik. Tévedni lehet, de aki tévedését beismerte és a beismerés után cselekedett, annak a tévedését meg lehet, sőt meg kell bocsátani — Mi, akiket a sors népünk élére állított, nem akarunk vezetni és uralkodni, hanem népünk igazi szolgái akarunk lenni „A fontos az, hogy együtt legyünk“ — Azok az erők, amelyek bűnösek voltak a magyar tragédiában, melyeknek könnyelműsége, felelőtlensége, rövidlátása, önzése nemzeti katasztrófát eredményezett, látszólag elvonultak. De ez csak látszat Mert valójában ugrásra készen állanak, alkalmas pillanatot várnak, hogy újra kezükbe kaparinthassák az elveszett hatalom gyeplőjét. Egyelőre csak rágalmaznak és vádolnak. Saját nemzetárulásuk bűnét ránk akarják kenni. Ha csak a személyünket bántanák, még napirendre térnénk a dolog felett. De sajnos.