Szabad Szó, 1946. október (3. évfolyam, 223-248. szám)

1946-10-03 / 224. szám

­ SZABAD SZÓ - t Bukarestből jelentik. Még ezen a héten kinevezik a köztisztvise­lőket az új törvény alapján be­soroló bizottságokat. A bizott­ságokban helyet kapnak az egyes közintézmények szakszer­vezeteinek képviselői is. A beso­rolási munkálatok két hónapot vesznek igénybe, amely idő alatt a köztisztviselők a 70 százalékos fizetéspótlékot kapják. Kinevezik a köztisztviselőket besoroló bizottságokat Október 3-án tárgyalják az Antonescu-kormány volt tagjainak háborús bűnügyét Bukarestből jelenti az Ager­­press. A minisztertanács jóvá­hagyta Antonescu népáruló kormánya alábbi tagjainak bí­róság elé állítását: Gancicov volt pénzügyminiszter, Sichitiu tábornok, volt földművelésügyi miniszter, Marian ugyancsak földművelésügyi miniszter, Ion Fintescu volt nemzetgazdaság­­ü­gyi mniszter, M. Vulcanescu, A. Marcu, Jienescu tábornok, Stavri Ghio­u, C. I. Constantin tábornok, I. C. Petrescu, Z. Iliescu tábornok, I. D. Er­escu, Gheron Netta, O. Vladescu, I. Arbore és I. Sova tábornokok, T. Strihan. A háborús bűnösök ügyének tárgyalása október 3-án kezdő­dik. 300 milliárd lejes hitelkeret a szárazsági Motta vidékét részén Bukarestből jelentik. A pénz­ügyminisztérium törvényrende­lettervezetet készített, amelyben 300 milliárd lejes hitelkeretet engedélyeznek a földművelés­.sági suj­tótta megyék részért­ügyi minisztériumnak a száraz­­történő gabonagyűr­é­s,­­il­latvásárlásra. l fogták a maroshé­zi hegységek banditakirály­át Zbanka Petru maroshévízi la­kos 1940-ben a katonaság elől átszökött az Ókirályságba. Ott azonban, ahelyett, hogy tisztessé­­ges munkával kereste volna meg kenyerét, rablóbandát alakított és egyre másra követte el a be­töréseket. 1943 októberében a havasokon keresztül, két társá­­­­val együtt ismét megjelent Ma­­roshéviz környékén és ettől a pillanattól kezdve a havasi pász­torokat, vadőröket, erdészeket rémületben tartotta a fel­­etív, vérzett banda, így többek között megtámadták Szabó József ma­­roshévízi vadőrt, aki védekezni «■j*ninwnap-j»e*--e:Ballagsm?ifit.,i igyekezett, de a banditák leütöt­ték, megkötözték és fegyverrel kényszeritettk, hogy lakására vezesse őket. Ideérkezve Szabó Józsefnek végig kellett néznie, amint Zbanka és két társa tel­jesen kifosztotta lakását és ő­ magát is kirabolta. Több kisebb nagyobb lopás és betörés után Wrob­ovszky Sztaniszló Maros­hévíz kerületi erdőfügyelőt lepték meg hivatalos körútja al­kalmával. Két rabló kézi gép­fegyverekkel sakkban tartotta az erdőfelü­gyel­ őt, Zbanka pedig ki­fosztotta. Tettük elkövetése után behatoltak az erdőfel­ügyelő la­kására, hozzátartozóit a lakás egyik szobájába terelték, majd a lakást teljesen kifosztották. A hosszas nyomozás után Zbanka Petrut sikerült a csend­őrségnek elfognia, két társának, akiknek nevét nem tudják, nyo­ma veszett. Az elfogott banditát átadták az ügyészségnek, ahol úton áll­ás, rablás, betörés és lo­pás miatt emeltek ellene vádat, míg tiltott fegyverviselés miatt a kolozsvári hadbíróság fog fe­lette ítélkezni. itijavítják a f­ázipatetiksi Bukarestből jelentik. Pénz­ügyminiszteri rendelései felha­talmazták a megyei és községi hi­­telintézetet, hogy a postatakarék­­pénztárnál ötévi lejáratra 6 szá­zalékos kamat mellet­t 3 milliárd lej kölcsönt vegyen fel. A köl­csön összegét a különböző városi épületek és közüzemek háborús sérüléseinek helyrehozatalára for­dítják. ­­eb­ele­­/Angyal R­egény ára írta. Oogyi László (30.­ Esti megint elhallgatott, valamiféle fűszálat csippintett a fogai közé és morzsolgatta. Köz­ben tásztakék szemével néhányszor Andrásra nézett, aki némább volt, mint a halál. Egyedül a fa beszélt, a karcsú juharra suttogott vallo­mást a beszédes mindenségnek. Esti nagyon jól tudta, hogy Andrásnak a némaságában emésztő belső láz lobog; nagyon jól tudta, hogy Andrást gyötrő kérdések tépik; nagyon jól tudta, hogy ha egyszer megmozdul, akkor szerencsétlenség árad majd mozdulatából. — Szabadon hagytad, — mondta csende­sen és kiköpte a megrágott fűszálat — Nagyon szabadon hagytad. Mindig egyedül volt. Az nagy baj, András. Ilyen embernek ártok a magány. Miért adtál neki oly sok időt, hogy gondolkozzék?­ Nagyon szabad­­volt — Mint valami szép madár, — mormogta András. Csendes, elfojtott sírás volt ebben a mon­datban. Esti ebből világosan megértette, hogy András nagyon szereti Marikát. Ki fogja meg­változtatni Andrást? Bizonyára nincs olyan hatalom a földön. Dehát nem ugyanez a hely­zet Marillánál? Miért is ismerték meg egy­mást. De egyáltalán milyen felsőbb erő vezeti az emberek érzéseit? Van valami terv, valami elrendelés, valami határozott törvény abban, hogy megismerik, megszeretni, aztán meggyű­lölik egymást? Vagy csak véletlen az egész? A véletlen áldozatai vagyunk? Ó, szerencsétle­nek, emberek! Mi jó van abban, hogy állan­dóan jót akarunk, noha képtelenek vagyunk a jó felfogására és a boldogságra? Estit nagyon elgyötörték ezek a kérdések, csak nehezen tu­­dott a beszélgetésbe visszakapcsolódni. — Aztán a sok töprengésnek elhatározás lett a vége, — mondta. — Elhatároztam, hogy magamhoz veszem a gyermeket •— Az enyémet? — Igen, András. — Az én gyermekemet? Soha! Nagyon megsajnáltam szegényt. Neked mit mondjak? Martijának mit mondjak? Hi­szen ti felnőttek vagytok, ti a magatok életét élitek! Én titeket nem tudlak megváltoztatni. Ti majd megfutjátok a kimért utat. De a gyer­mek sokszor hozzám menekül... Én tudom, hogy így nem jó, hogy a gyermek belepusztul... Hát én ezt nem akarom. Nekem van hat gyer­mekem, a hetedik nem lesz gond. Én nagyon szeretem a gyermeket, András. András most megmozdult, lassan felült és nehézkes mozdu­lattal lesimította szétkuszált haját, sztár nesen szembenézett Estivel. — Te Esti! Hallgatom, András. - Becsületes ember az a segéd? Esti sokáig hallgatott, aztán nyugodt - tiszta hangon válaszolt. — Nem. András csendesen visszafeküdt. - Nem becsületes ember,­­ mormogta. - Beszéltem a pappal is, András. (Folytat­juk) BOLYAI KÖNYVKIADÓ IZÉP IRODALMI KÖNYVEI Kovács György: Boszorkány A szűkké és korszerűtlenné vált középeurópai paraszti életformába kirobbanó tragédia regénye. A szé­kely faluban pusztító emberi szen­vedélyek drámai harca. Kacsó Sándor: hagy ide Az emberfürdető, népélenes ki­sebbségi sors élményét vetíti az ut­aso elé e kötetnek csákóén minden novellája. Az erdélyi no­vella-irodalom legszebb gyöngy­szemei. Jékely Zoltán. IttAuen mu lande Két remekbefa­­agott kisregény tartalmaz a kötet. Egyik a kalo­taszegi nepese’,őt eleveníti meg másik csehovi eszközökkel rajzol­ja­­ egy kisgyermek életének né­hány gyötrő hónapját. Kovács György: Minyszt a völgyből Magyar fiú és román leány, szerelmének története ez a re­­rény, de rámuat arra is hogy a román és magyar nép viszonyi­ban hová vihet még az a suttog,­ amelynek megengedtük, hogy sorsunkat irányítsa De Gaulle az alkotmány javaslat ellen Párisból jelenti a Tass iroda. De Gaulle tábornok hétfőn Epínalban beszédet mondott amelyben szembehelyezkedett a nemzetgyűlés által elfogadott alkotmány javaslattal. De Gaulle kijelentette, hogy a nemzetközi helyzet parancsolóan követel. 1946 október 3. A bukaresti magyar misszió közleménye a Magyarországra való utazással kapcsolatban A bukaresti magyar missziótól kaptuk az aláb­bi sorokat. A közlemény egy, a nagyváradi JJJ Élet N­o. napilapban meg­jelent cikkel CH kapcso­latban s a kérdés közér­dekü voltára való tekintet­tel kértek fel bennünket is közreadására. Miután augusztus hó 10-től kezdődően idegen állampolgárok Romániából Magyarországra, vagy Magyarországon át, az ad­digi rendszerrel ellentétben csak a Magyar Delegáció vízu­mával ellátott útlevéllel utazhat­nak, szükséges volt ezt a körül­ményt az érdekeltek tudom­ására hozni. A Delegáció tehát ebből a célból közleményt tett közzé, a­mely szóról-szóra így hangzott: „A bukaresti Magyar Delegá­ció (Str. G. Cantacuzinno 65) az érdekeltek tudomására hozza, hogy 1940 augusztus 10-től kezd­ve csak e Delegáció utazási ví­zumával ellátott útlevelekkel le­het Romániából Magyarországra, vagy Magyarországon keresztül utazni. A Magyar Delegáció vi­­ukrot csak oly személyek részé­re állít ki, akiknek az illetékes román hatóságok a romániai Szö­vetséges Ellenőrző Bizottság jó­váhagyásának számát és időpontj­át is feltűntető kiutazási enge­délyt már megad­­ták“. ’­­ A Delegáció a fenti közle­ményt a bukaresti román lapok­nak közvetlenül küldte meg, míg pokh­oz való eljuttatására a MHSZ annak az erdélyi magyarnyelvű la­­bukaresti irodáját kérte fel. A fenti szövegből világosan látható, hogy sem kivándorlásról, sem Magyarországra való áttelepülés­rül a közvéleményben szó sem volt. A fenteml­ített közleményen örül a magyar Delegáció a la­­pokhoz semmiféle hirdetményt, vagy közleményt nem juttatott el. A közlemény annak idején az összes bukaresti lapokban szóról­­szóra jelent meg, míg az erdélyi magyar nyelvű lapok azt némileg megváltoztatott alakban közölték. Egyes erdélyi lapok, így a ,,Népi nőén a közleményt összeolvasz­­tot­ták bizonyos további, más for­rásokból beszerzett közlésekkel is, amelyekben többek közt arról is szó volt, hogy hogyan kell eljár­­niok azoknak, akik az országot végleg elhagyni kívánják. A cikk­ből nem tűnt ki, hogy ezek az utóbbi közlések nem a bukaresti Magyar Delegációtól származnak. A közlemény eme részéhez, vala­mint ahhoz, hogy közléseit ezek­kel mintegy ö összeolvasztották, a Magyar Delegációnak természe­tesen semmi köze sem volt. Ha ebből bizonyos következmények származtak, úgy ezért a felelőssé­get a Delegáció önmagától elhá­rítani kénytelen. A Delegáció mindenkor han­goztatott álláspontja az, hogy az erdélyi magyarság lehetőleg ne hagyja el szülőföldjét, hanem a román demokrácia által adott ke­reteken belül igyekezzék boldo­gulását megtalálni. Álláspontjá­nak a Delegáció úgy hivatalos utasításra, mint legjobb meggyő­ződése alapján is számtalanszor kifejezést adott és minden esetben közölte a nála kitelepülési szán­dékkal megjelenőkkel azt is­, hogy Magyarország nincs abban a helyzetben, hogy az Erdélyből odatelepülni kívánókat befogadja-A Magyar Delegációnak ez az álláspontja mindenki előtt isme­retes lehet, aki vett magának anyi fáradságot, hogy nála ez­iránt érdeklődjék. A cikk írója azonban ebben a súlyos kérdés­ben még annyit sem tartott szük­ségesnek, hogy a Delegáció kom­münikéjének pontos szövegét akár a Népi Szövetség útján, akár pe­dig a bukaresti román sajtótól magának megszerezze. De még ha mindezt mellőzve, legalább az erdélyi magyar sajtóban megje­lent szöveget kereste volna elő, abból is meggyőződhetett volna arról, hogy a Delegáció csak arra hívta fel a figyelmet, hogy a ma­r­gyes erdelyi lapok, így a ,,iNepi ” hogy Franciaországban erős Egység“ folyó évi augusztus hó határ átlépéséhez augusztus közponi hatalmat szervezzenek. § 1­0-i száma is sajnos ezen tuimé- 10-től kezdve magyar vizum -*- — ■■ szükséges, tehát a Delegáció ki- ,. 11 -------------•— ---------------—-■ nők, nők. I Eju H , I L fejezetten azt akarta elkerülni, I sitii H Éi »ESI, JSZtit, Ványai , I hogy egyesek vízum nélkül kisé­.11 mii aanau r--Tfrtn«fflrk­ fi­zeljék meg a határ átlépését, így ÜZEM Riu-telep hu Ttflt 76 $ ötpercnyi munkával megállapít­­ . Bolyai u. / H 177 I hátta volna, hogy a Delegációm­­ ü­zletek petőfi tér *■ I­III» ^47 | vonatkozó állításai mind valótla

Next