Szabad Szó, 1947. augusztus (4. évfolyam, 172-198. szám)

1947-08-01 / 172. szám

153 T'rangtt^íg’t Aydrádszeredából jelentik. A nagyközség lakossága szívvel-lélekkel dolgozik az ország gazdasági újjáépítése érdekében. A földművesek éjt nappá téve igyekeznek betakarítatni a terményt, hogy szorgalmas, kitartó munkájuknak, a szántásnak, vetésnek ás aratásnak gyümölcsét egyrészt ők maguk, másrészt dolgozó társaik, a földek és üzemek nézte élvezhess®. Köztudomású, hogy a dolgozórétegek mennyi nélkülözésnek voltak kitéve a közelmúltban s bár ők dolgoztak a földeken a betevő falat előteremtéséért, mégis nekik kellett vállalnia a nélkülözéseket, hogy abból boldogabb jövő fakadjon az ország népei számára. Míg a földművesek, munkások,értelmiségiek és a többi dolgozókvállalták a nélkülözéseket és a munkát a jobb élet biztos tudatában, addig Nyárádszeredában is akadtak néhányan, akik ennek pont az ellenkezőjét csinálták és csinálják: liszt és más élelmiszercikkeket vásárolnak fel a nyarádszeredai és környékbeli földművesektől, ezt elvonva a helyi ellátataink szájától, vonaton Marosvásárhelyre szállítják, ahol fekete áron hozzák forgalomba, tehát itt nem a dolgozó rétegek fogyasztják el, hanem azok a könnyű életmódot folytató piaci hiérlák feketézők és üzérek, akik méltó társai a nyárádszeredai vérszivóknak. A feketézés és üzérkedés olyan szemérmetlenül s még csak nem is titokban folyik a községben, hogy arról tudomást kellett szereznie legtöbb embernek, ha akarta, ha nem. A demokratikus pártok és szervezeteik mindent elkövettek az üzérek megfékezésére, többek között jelentették a felháborító piacievékenységet a csendőrségnek is már hetekkel ezelőtt. De a helyi őrsparancsnokság túlságosan „könnyű" kézzel kezeltea feketézők ügyét. VIRRADATIG DÚLNAK KÁRTYACSATÁK Ez a gazdasági életforma ter-mészetesen kihat Nyárádszereda egyes lakóinak magán és társadalmi életére is. Nemcsak otthon élnek könnyen és gazdagon egyesek, hanem bőven van pénzük olyan szórakozásokra is, amit a község közvéleménye elítél. Már a tavaszon, amikor a falu népe a vetési csatában izzadott és a vetőmag előteremtésén fáradozott, a nyárádszeredai Asztra kaszinóban zajos, vidám, gondtalan élet folyt. Egyes kereskedők izgatottan és szenvedélyesem”lapozgaták az „ördög bibliáját . A kaszinóban virradóiig dúltak a kártyacsaták és gyakran cseréltek gazdát a milliók Míg a vetési csatában elfáradt nép néhány óráig éjszakai pihenésre hajtotta fejét, addig azok, akik nem dolgoztak, hanem a dolgozók verejtékes munkájából élősködtek, a kaszinóban zeneszó mellett hejehujáztak éjszakárói éjszakára és kártyalapok segítségével forgatták a pénz, a milliókat, amiből olyan kevés jutott — éppen miattuk — a becsületes dolgozók életszükségletének fedezőNyárádszereda lakossága különösen figyelmes lett egy kártyázó bandára. Ezek voltak a leghangosabbak, a legszenvedélyesebbek, főleg pedig azoknak asztalán forgott a legtöbb pénz, ők játsztak legnagyobb összegekben, ők voltak a legvakmertebek nemcsak egymással, vagy a szerencsével, hanem a dolgozó rémebekkel szemben . Nyárádszeredai lakosok elsőnek említik a banda tagjai közül Szabó Andrást, aki a háború után hirtelen meggazdagodott s hogy milyen úton, majd az is ki fog derülni idővel. Szabó rengeteg pénz fölött rendelkezzik, „futja neki“ — mondják a falusiak. De nem szabad azt hinni, hogy ez a társaság nemzetiségi alapon „elszigetelődik“. Itt is érvényes az az igazság, hogy a nép ellenség.A hatósági közegek elnézték a hitvény játékot, ami Nyárádszeredában a kaszinóban folyt. Elnézték a feketézést, az üzérkedést, elnézték, hogy egyesek dologtalanul, spekulációval, a törvény által nemcsak meg nem engedett, hanem a törvény által üldözött módon keressék a pénzt, halmozzák a vagyonukat. A kátyázók nem kerülték el a politikai véleménynyilvánítást sem. Ez a véleménynyilváníás pedig a dolgozó rétegek felemeléséért, a feketézők és üzérek kiirtásáért harcoló demokratikus rendszer gosdrlásából állott. De ha a hatóságok mindezt el is nézték a kártyabarlang duzzadt zsebű hőseinek, akadt egy asszony, aki nem nézett ki egyet: azt, hogy szeretett urát megkompasszált és pénzéből kifosszák a cimborák. Ez az asszony Szabó András felesége volt. Az asszony beleszólt a kártyázásba és az Astra-kaszinóban fészkelő társaságot, melynek az ő ura is tagja volt, szétugrasztotta" Olyan erélyesen lépőt id, hogy a kártyázok kénytelenek voltak ..szétugrani Lehetetlenné vált, hogy tovább megtartsák működésük székhelyéül a kaszinót. Ez persze nem jelentette azt, hogy a kardoskodó asszony kiirtotta volna végleg a kátyaszenvedélyt ezekből a pénzzel megrakott ezeredai urakból, így az urak megkeresték a módját, hogy, más helységetválasszanak kártyacsatáink színhelyéül - és ott tovább forgassák az „ördög, bibiáját“ ! A kártyázók átkörítöttek a MBtpsére. Záróra nem létezett a nyár rádszerdenA kaszinóban. Nem volt aki betartassa a kártyabarlang töltelékeivel a záróra rendeletet, hiszem a kártyázok és dorbézolók között sokszor ott látták azoka is akiknek a zárórarendészt betartására vigyázziok kellett volna. Nei megtalálják egymást és jó barátságba verbuválja őket a közös cél, ami mindazt szolgálja ami nem jó a népnek, a dolgozóknak. Így került be a nandábe dr. Maier földbirtokos, ismert manilista, továbbá Friedmann Zsigmond, aki ugyncsak gazdag ember s nem sajnálja elherdálni a könnyen szerzett milliókat román és magyar társaival való „szórakozás“ közben. Hozzájuk tartozik még a „kártyaparti'' másik oszlopos és szenvedélyes tagja,Nagy Gyula kereskedő. Jellemző, hogy milyen hazárdul és felelőtlenül szórakoznak a nyárádszeredai urak: Nagy Gyula kereskedő már vagyonának felét elkótyavetyélte a kártyán. De a kártyaszenvedély áldozata lett a községbeli cukrász is. helyükkel Friedmann Zsigmond lakására, ahol tovább állt a „harc“ a szenvedélyért és a pénzért A villám azonban itt is közéjük csapott. Megjelent Szabóné s végül is olyan botrányba fulladt a kártyázás miatt támadt szóváltás, aminek még hetek múlva is híre van Nyárádszeredában. Iz Elérkezet az ideje, hogy a demokrácia belehujtson ebbe a nyárádszeredai darázsfészekbe, ahol a dolgozó nép munkájából élős- ködő üzérek milliós pénzkötegek birtokában egymással conboráló magyar, román és zsidó reakciósok terjesztik a rágalmakat a demokráciáról. Nem szabad a szeretet rendcsinálást egyetlen asszonyra bízni... aitm. 17- k ^—-mrv—hiwn-—j^i-i Kyárádszerszíni magyar, rosan és zsíríl fskilézok hajnalig tartó kártyacsatákon herdálják el munka nélkül szerzett vagyonukat Az asszony beleszólt és kiütötte kezükből az ördög bibliáját, de bele kellene már nyalnia a maniuista darázsfészekbe a hatóságoknak is! Nemzetközi társaság Becsapott a villám Transsylvania Mozgóképszínház _______ Telefo>ri_j»QO______ A mai naptól kezdve kerül bemutatásra az amerika filmgyártás egyik legnagyobb filmje a Rövid találkozó A címszerepekben: Trevor Howard, Celia Johnson Stanley Holloway Előadások kezdeted—7—11 órakor Pénztámyitás d. e. 10—12óráig, d.n.18 óráig________ Marosvásárhelyi középiskolai fasorok köszönétévele a szovjetbúzánról készült kenyerért Országunk gazdsági helyzete megnehezedett a hét száraz év következményeiként. Hatalmas szomszédunk, a Szovjetunió megértette nehézségeinket és mint már annyiszor, újra felénknyújtotta segítő kezét Nem, gondolt arra, hogy a segítség edit a jehetőségeket, kihasználja« hanem ".Csak ■ arra, hogy segíteni kell. Köszönő levelek, érkeznek napról-napra a- bukaresti .• szovjet követséghez, úgy a fizikai,, mint a szellemi dolgozóktól - az ország minden részéből. Marosvásárhelydolgozói ,valóban 4 értékelni tudják és megértik fia A Szovjetuniónak,.-ezt;n.- hatalmas:-adományát, ami akkor * érkezett,.amikor: a legnagyobb 3 szükség?volt, reá. Eztbizonyítják,azok^a ^köszö- ■ nött levelek^ melyekből mán; ren* geteg^gyült ■ össze . a különböző marcevásárárelyi demokratikus Ki/exweilür-ik egyet a "Szaktanácshoz ' intézetit köszönőlevelek közül. A marosvásárhelyi középiskolai tanárok köszönőlevele. A dolgozók érzését és háláját tolmácsolja, a levél minden sora- Azoknak & szülietői dolgozóknak köszönetét, akik az időkszavát megértve, a haladás útjáraléptek és ezen az úton nyitott , szeixmel jem? Középiskolai tanáraink közelségüknek tartják a Szovjetuniónak ezt a nagydefkit tettét nemcsak megköszönni, hanem ismertetni is ennek ■ jelentőségét. Karikaá Szaktanácsot,hogy elismerő r körüzöneteiket jó tosabbítsák • a,szovjestunáénak . és nagy, vezetőjének^(Sztalin generatisszi-V stb.ma au ......lumina II..Ili linstvo SZABAD SZÓ Egy színész búcsúja Gyárfás Endre, a kivi- 1aló publicista a nagyváradi „Új Élet" című lapba írta az alábbi cikket. Különös időszerűséget ad a cikkenek marosvásárhelyi voyadkozásbem az a körül- 1 mény, hogy Lóránt Gy. e ma, csütörtökön este Marosvásárhely magyarságártól is búcsúzik, 1 Lóránt György búcsúzott Nagyváradtól és egyúttal az erdélyi magyarságtól. Legalábbis így tüntette fel hangversenyéének beharangozója. A színészvilágban a búcsúelőadást nem szo-kásos komolyan venni, a jó szí- rész sohasem búcsúzik véglegesen , nem tudhatja, hogy mikor veti vissza pályája azokra a te- 1 fületekre, melyeket most el- 1 hagyni készül. Nem tudja, mi- a kor néz szembe azzal a közön- 1séggel, amelyet látszat szerint j1 most utoljára lát Ezt azért is i1 érdemes itt megemlíteni, mert] Lóránt György két éven át szí*] ] vészkedett itt, Erdélyben smindj végig úgy viselkedett mint aki; csak átmenetnek tekinti itteni főszerepléseit. Nem forrt össze közönségével, hidegen hagyta; azok élete, akiknek énekelt. S erről is van szó, így kap ’ különös jelentőséget a máskor ; oly szokványos szinészbúcsú, melyhez szezon végén nyakra- lóra van szerencsénk. Lóránt György búcsúzik s búcsúzóul er köcsi bizonyítványt kell kiállít •tanunk számára, mint ahogy meg kell szoknunk, hogy írók, művészek, újságírók és más szegény legények, akik a naptömegük mindennapi életének középpontjában állanak, már mesterségüknél fogva is, ezentúl nem működhetnek pályájukon működésük erkölcsi bírálata nélkül. Ezért kell eltekintenünk most Lóránt György tudásától és művészi kvalitásaitól, hogy más szemszögből rámutassunk magatartására közönségével szemben, nemcsak az ő személyére való tekintettel, hanem azért is, nehogy mint egy követendő példa maradjon meg más színészeink szemében. Mert az egyébként nagyrahivatott énekművész most Magyarországra távozván, ott is szembe találja magát a magyar haladás kérdésével és követelésével, amit így lehet megfogalmazni: „A sorstól kapott nagyszerű eszközökkel mit tettél egy új világ felépítéséért 3 magyar színész létedre mit tettél a magyar tömegekért, ezeknek új kultúrába felépüléséért?‘ Ezt a kérdést sok erdélyi színésznek felteszik még ezentúl is s nem szeretnék azt mondani, hogy a jövőben épúgy nem tudnak majd felelni erre a kérdésre, mint ahogy nem tud felelni erre Lóránt György. Pedig téved, ha azt hiszi, hogy itteni kétéves, babérokkal és anyagi előnyökkel teli szereplése csupán saját elhatározása folytán következett, be. Hozzájárult ehhez az egész romániai ,magyar haladó szellem, mely szívesen látta és kívánta, hogy Lóránt György, aki mint egy hányódó és nem nagyon valamire való, a budapesti éhezés elől menekülő félvarieté társulat sztárja került közénk, itt maradjon két évig, itt szedje össze magát, legyen belőle biztos rutinú, jó énekes színész. Ehhez a kezdeti követelményekhez az erdélyi magyar közönség odaadást, szeretetett letelepülést adott segítségük M Ivei viszonoza ezt a segítséget ! Lóránt György,? Azzal, hogy Alighogy megfáznult a színpadon mozogni, cseriben hagyta közönségét, mely a legnagyobb gazdasági nehézség'égek között adta pénzét arra, hogy nézze azt a csupa kezet és a lábat, ami akkor még Lóránt volt a színpadon. De örömét lelte a kezdő és tehetséges színészben a szívesen bátorította arc rététével. Lóránt György peleng első volt, aki Erdélyben meghonosította „a honorárium a fő" jelszavát, aki nyíltan él , hangsúlyozottan vonta ki magát . Ő a közösségi munkából s aki leg-is hangosabban hirdette, hogy nem adnia, hanem kapnia kell Erdélyben, az újonnan épülő kultúra egyelőre kopáran álló műzején. Nem véletlen, hogy noha a két időpont csaknem egybe esik most sem a nagyváradi, munkásság és dolgozó tömegek nagy kultúrü hetén búcsúzik tőlünk, hanem „egyéni estén", különállóan és elvonatkoztatva a tömegektől, mely most hordja vállain azt a heroikus terhet, méh elől Lóránt Budapestről közön is menekült. Csak az a vigasztaló, hogy a Lóránthoz hasonló gondolkozást kevés erdélyi színésztől tapasztaltunk s azt reméljük, hogy t dolgozó tömegek nemcsak itt s hanem mindenütt azzá érnek, hogy nemcsak művészetet tudják értékelni Lóránt Györgynek , de méltó magatrtással; megmutatják neki a helyes utat is, azt az utat, melyre művészi fejlődésének nagyon is szüksége van. Transsylvánia-motó RÖVID TALÁLKOZÓ^Feltétlenül nézze meg1. r ! Dinnyés Lajos magyar siiniszterelnök Magyarország politikai helyzeteről ■ Budapestről jelentik: Dinnyés Lajos magyar miniszterelnök hétfőn beszédet mondott a mai politikai helyzetről. „Magyarország jelenlegi politikai helyzetét kedvezően ítélem meg“, — mon■ dotta. — Becsületes nyíltsággal arra törekszünk, hogy felszámoljuk a régi bűnös korszak emlékeit és újjáépítsük demokráciánkat, hogy helyet biztosítsunk számunkra a világ szabad nemzzeteinek nagy családjában. Első törekvésünk, hogy a szomszédos államokkal, különösen a Szovjetunióval harmonikusan együtt- haladjunk a béke útján és meggyőzzük őket arról, hogy Magyarország a béke megdönthetetlen bástyájává akar válni. A világ többi nemzeteinek barátságára is számítunk, mert ezeknek a nemzeteknek látniuk kell, milyen hatalmas munkát végez,tünk a konszolidáció és újjáépítés terén. Magyarország nem vesz részt a nagyhatalmak vszá-; jóban«terjed erejével az újjáépítés fokozásán fáradozik a kár szenvedett nép életszínvoha”amának emelése érdekében. A megj ..apróhértetánok évtizedeit . .. .