Népujság, 1949. június (6. évfolyam, 123-148. szám)

1949-06-01 / 123. szám

2 A beérkezett levelek tömege bizonyítja: Csik­ vármegye dolgozó fiatalsága magáénak tekinti a kultúrversenyeket Napról-napra szaporodik szerkesztőségünkben a kulúrvers­nyekkel kapcsolatosan beérkezett levelek száma. A levélírók kivétel nélkül a munkásság, a dolgozó parasztság és a vele együtt haladó értelmiség, a jelen esetben a tanítók köréből kerülnek, ki. Legtöbbje örömét fejeli ki, hogy a kultúr­versenyek megindultak. Igen sok közülük a tényleges résztvevő, aki maga is versenyez az értékes ki­­­­túrdíjakért. A levélírók másik része dolgozó földműves, akik szintén, megelégedéssel szemlélik a kul­­túrversenyek előkészületeit, mivel tisztában vannak azzal, hogy az ifjúság helyes úton halad. Van­­­­nak olyan munkás és dolgozó parasztasszonyok is, akik a nagy kultúrversennyel párhuzamosan ha­ladó női kézimunka kiállításról számolnak be. Megállapíthatjuk a levelek számának állandó növeke­déséből is, hogy olvasóink figyelmét hathatósan leköti a kultúrversenyek előkészítése és figyelem­mel szemlélik a különböző közt­égek fiataljainak készülődését a nagy összecsapásra. ,,Nagy örömmel vettem tudo­másul a kultúrversenyek meg­indulását. Az én véleményem az, hogy ezek a versenyek meg­erősítik a városi és falusi dol­gozó ifjak szellemi színvo­nlá­nak emelését és a közöt­tük lévő szövetséget. Szabó Rózsa, Madéfalva:“ Néhány sor csupán Szabó Rózsa falusi dolgozó leány levele, de rá­tapint a dolgok lényegére. A most folyó kultúrversenyek kétségkívül megerősítik a városi és falusi dol­gozók szövetségét és hathatósan hozzájárulnak szellemi színvona­luk felemeléséhez. Egyébként Madéfalváról egy másik levél is érkezett szerkesztő­ségünkbe, írója Márdirosz Anna, az ottani községháza tisztviselő­nője. Lássuk mit ír, kimondhatatlan öröm tölti el szívemet, amikor látom, hogy a kultúrversenyre milyen nagy a készülődés a mi falunkban. Egyben nagyon bánt, hogy el­foglaltságom miatt most nem vehetek részt a versenyeken. Örülök, mert tudom, hogy ha az ifjúság a kul­túrát ikonnál szorosan összeműködik, ebből csak haszna lehet. Remélem, hogy a jövő kultúrversenyen már én is részt vehetek, Márdirosz Anna, Madéfalva.“ Mi is reméljük, hogy részt vesz a levél írója, hiszen a levél tanú­bizonysága annak, mennyire a magáénak tekinti a székely vár­megyék ifjúsága a kultúrverse­­nyeket. Egészen bizonyos, hogy a legközelebbi kultúrversenyen még szélesebb dolgozó rétegek vesznek majd részt Az ifjúság kultúrkészülődésé­ről számol be röviden Kovács Fe­renc nagytusnádi szegényparaszt­ ,Nagy készülődés van Nagy­tusnádon, ahol az if­júság egyet­értve és karöltve készül Koz­­másra, a kultúrversenyre. a dalcsoport a „Drága föld...“ cí­mű dallal készül két szólamra. Tánccsoport kettő is van a köz­ségben. Ezek életkor szerint ta­nulják be a táncokat. Székely népi táncokat és cigány táncot mutatnak be majd a kultúrver­­senyen. A színjátszócsoport a ,János. k­ati színdarabbal készül. A ké­szülőség nagy hangulatot terem­tett a falusi dolgozók között, mert Nagytusnád nem akar le­maradni a versenyen. A munká­ban kiválik Barabás Domokos 19 éves tanító és Kovács Gábor. Kovács Ferenc, Nagytusnád“ A dolgozó nők sem akarnak ki­maradni a munkából. Amellett, hogy hathatósan támogatják az ifjakat kultúrtevékenységükben, maguk is tevőlegesen részt akar­nak venni a nagy eseményben. Ezért a KDNSZ elhatározta, hogy nagyszabású háziipari kiállítást rendez, amelyen ott látjuk majd a székely háziipar remekeit. Régi varrozásminták elevenednek majd meg a nézők előtt, elfelejtett köté­sek, csipkék, az állandóan furó­­faragó ismert kézügyeségű szé­­kelység egyéb munkái, tanúbi­zonyságot téve arról, hogy a négy­­székely­ vármegye dolgozói minden jogyggban megállják helyüket­„Nagy örömünket kell kife­jezzük, hogy a nők milyen nagy szeretettel foglalkoznak a kiállítással és milyen örömmel ajánlják fel a kiállításra mun­káikat. Ugyanak­kkor a járásunk­ban lévő dolgozó parasztasszo­nyok agit is vállalták, hogy kultúrműsort tanulnak be és azt Csíksomlyón bemutatják. Kurta Istvánná, Csíkszentimre.“ Végezetül pedig álljon itt Botár Erzsébet tanítónőnek, a csíktap­lócai általános elemi iskola al­igazgatónőjének levele. Példája ez a levél annak, hogy tantestületünk tagjai, és itt elsősorban falusi ta­nítóságunkat értjük, mennyire lel­kesen és odaadó munkával veszik ki részüket a kultúrversenyek elő­készítéséből és mennyire figyelem­mel kísérik a kultúrversenyek kapcsán felmerülő összes kérdése­ket. „A csíkvármegyei kultúrver­seny előkészítő munkájában a csíktaplócai tantestület is oda­adással akarja részét kivenni. Kultúr­otthonunk egyfelvonásos színdarabbal és táncszámmal ké­szül a versenyre. Figyelemmel kísérjük a Nép­újságnak a kultúrversennyel kapcsolatos cikkeit• Mi is igyek­szünk dolgozó ifjaink szellemi színvonalát emelni. Botár Erzsébet, tanítónő, Csíktaplóca.“ Ments&q A nyárádszeredai járásban (Nyárádszereda). A nyárád­­szeredai járásban is megkez­dődtek a kultúrversenyek. Va­lamennyi község a legnagyobb előkészületekeit tette, hogy mi­nél méltóbban képviselje ma­gát és minél nagyobb mértékben hozzájáruljon a verseny sikeré­hez. A verseny etolső­ napján a köz­ségek találkoztak egymással. A Mikházán tartott versenyen, ahol a Deményházi kulturcso­­port is részt vett, a lakosság szép számban vonult fel. Vala­mennyi népviseletben. Székelyberé® Berekeresztur és Mája községek kultúrcsoport­jai vettek részt a versenyem Bere község kultúrcsoportj­a az ,,Ocskó Teréz” című darabot adta elő. Mája kultúrcsoportja népi táncokkal járult hozzá a műsor sikeréhez, Berekeresztúr pedig a „Jánoska” című egyfel­vonásos színdarabbal szerepelt Mindegyik kultúrcsoport nagy sikert aratott a maga számával. Nyárádszeredám Székelytom­­pa kultúrcsoportja Szerepelt nagy sikerrel. A nyárádszere­­daiak sem maradtak alul. Ők az „Ocsko Teréz” című darabot ad­ták elő. Jók voltak Dávid Mari­ka Ocsko Teréz és Imreh Dénes a komiszár szerepében. Székely­tompa dolgozói bár hosszú utat gyalogoltak Nyárádszeredáig, szép számmal jelentek meg a nézőtéré®. Székely Sándor levelező Székelybere nyerni akar (Székelybere.) A községben Vészi Lajos tanító és Antalfi József földműves az iskola előtt beszél­getnek, amikor hozzájuk lépünk és a kultúrverseny felől érdeklődünk. — Lesz-e verseny a faluban? *— Már hogyne volna, — mondja önérzetesen Antalfi József — Van egy hete, hogy minden este készül a fiatalság a dalokkal, táncokkal és színda­rabokkal- Mi aztán nem hagyjuk magunk. Ide jön versenyezni Berekereszt úr meg Mája is, de én bi­zonyosan mondom, hogy mi nyerjük meg a ver­senyt. •— Azt soha sem lehet tudni, — mondjuk. Elő­fordult már, hogy egy kisebb falu legyőzte a na­gyobbat.­­—■ Nem azért mondom, mintha lebecsülném a szomszéd falusi testvéreket, de a mi kultúrcsoport­jaink igen szorgalmasan készültek s a jó munká­nak eredménye kell, hoz­ legyen. Bízunk tudá­sunkban. ,— Milyen műsorral készülnek a versenyre? — kérdezzük a tanítótól. — 15 tagú színjátszó csoportunk két színdara­bot tanult meg. Az „Ocskó Teréz“ és Az igazság­ra fény derül“ című színdarabokat mutatjuk be. Tizennégy tagú énekkarunk magyar népdalokat és orosz indulókat­ énekel. A májaiak „Jánoskát“ ad­ják elő. A verseny délután 2 órakor kezdődik. A falu már hetek óta izgatott. Még soha sem volt ehhez hasonló kulturális megmozdulás ebben a fa­luban, öreg és fiatal egyaránt lelkesedik a ver­senyért. 1949 junius­­. Június 3, 4 tp 3 a kültérismusan­k felsem­akszásának napjai Brassó­ megye f­alvaib­an A városi kultúrcsoportok és zenekarok kivonulnak a falvakba a munkások és parasztok együttes ünnepségeire (BRASSÓ — Tudósítónktól). A kultúrforradalom kibontako­zása Bra­ssó megye falvaiban is megindult. Június 3—4—5-ike nevezetes napok lesznek a me­gyében a falu és város dolgozói részére egyaránt. Ezeken a na­pokon a dolgozó földművesek a BMP kezdeményezésére szín­­pompás kézimunka kiállításo­kon, népművelési és sport ün­nepségeken bemutatják tudásu­kat háziipari. Színjátszó, zene és tánc, valamint testnevelés tazért egyaránt. Versenyre kel­nek egymással a járások és a községek. A kultúrversenyek ünnepségeibe bekapcsolódik a hű szövetéges, a városi mun­kásság is. Kultúrcsoportjaik zenekarok kíséretében felkeresi a járási székhelyeket és falva­kat színjátszó, ének, zene és táncszárnokk­al teszik élénkeb­bé, változatosabbá, ünnepiaseb­­bé a falvak rendezvényeit. Vá­rosi és falusi dolgozók nagysze­rű összefogásai lesz a kultúr­­forradalomnak ez a megmozdu­lása, ami sokáig emlékezetessé teszi június 3.­4 és a skét Bras­só megyében. A három kultúrotthonos TORJÁT is magával ragadta a verseny láza (Torja. — Kiküldött munkatár­­sunktól.) Torja községben ,­Bu­dai Nagy Antal“ elnevezéssel há­rom kultúrotthon működik, a ki­lenc kilométer hosszú község há­rom részében. A kultúrverseny híre megmozgatta mind a három kultúrotthon cselekvő tagjait mindjárt az első órákban. A kul­túrotthon tevékeny tagjainak lel­kesedése hamarosan magával ra­gadta az egész község dolgozó népét Az örömteli hír vétele után nagygyűlést hívtak össze, s ott ismertették a község apraja-nagy javai a kultúrversenyek célját és jelentőségét. Kiválogatták a meg­felelő számokat a színjátszók, da­losok, népitáncosok számára, s azonnal meg is indultak a próbák, amelyek napról-napra nagyobb tömegeket mozgatnak meg a sze­replőkön kívül is. A próbákat, ké­szülődéseket a tantestület lel­kes gárdája vezeti és irányítja, élén a fiatal Mike Lehel tanító­val.. A szerepeket a község három kultúrotthonának lelkes gárdá­ja között osztották szét, így a Jubileum című színdarabot a középső csoport 20 színjátszója­­ adja elő, kiegészítve egy-egy fel­­l­ső és alsórészi színjátszóval, Mike Lehel vezetése alatt. A néptáncot az alsórészi tánccsoport adja elő Birtalan Jolán tanítónő vezetésé­vel. Előadásra kerül a „Kemény csárdás“ A 60 tagú dalárda Mike Lehel keze alatt az „Ifjú munkás­­induló“-val, „Partizán induló“­­val és „Barna lányról szól a nó­ta“ című dallal készül a versenyre, fáradhatatlanul folynak a próbák Torján is, akárcsak a három­­széki, csíki, udvarhelyi vagy ma­­rosmegyei községekben estéről­­estére szorgalmasan folynak a próbák. A szereplők legnagyobb ré­sze munkás, de a kemény napi munka után fáradhatatlanul jár­nak a próbákra. A lelkes szerep­lők közül talán senkit sem lehet­ne kiemelni, de mégis dicséretet érdemel a színjátszók közül Ber­nát Elek dolgozó földműves, ifjú Lukács András dolgozó földmű­ves, ifjú Deák Irénke és Gligor Irén kitűnő színjátszók pontos és szorgalmas készülődésükért. A táncosok közül kitűnnek Kere­­zsi Lajos munkás, Csáki Margit és Lemhényi Veronika pontossá­gukkal és szorgalmukkal. Az éne­kesek közül Bartók Dezső munkás tűnik ki jó hangjával, Ada Erzsi dolgozó földműves leány jő éne­kével és pontosságával, valamint Három Széki Ignác, György Erzsi­ke, Torzsa Sándor és Dabi Mária, akik az énekeseket összeszedték. A szereplők mellett a község dol­gozói is lelkes készülődésben van­nak Torja ugyanis körzeti szék­hely, s vendégek fogadására méltóan készült Mindjárt az első napokban egy 25 tagú rendező­szervező bizottság alakult. Dísz­kaput építenek, meszelik és díszí­tik a hatalmas kul­túr­házat. A rendezésben, szervezésben Mike Lehel mellett különösen Varga István kultúrotthon-igazgató, Szé­kely István és Gajdó Nagy Jolán tűnnek ki. — Torja népe — mondja Mike Lehel — tisztában van azzal, hogy kultúrversenyeken keresztül a népben rejlő hatalmas kincse­ket, tehetségeket napvilágra hoz­hatjuk. De ezen túlmenően azért is akkora a lelkesedés, mert sze­retnénk a nagy verseny díjai kö­zül megnyerni egy mozigépet. Rádiónk van, ss most mozit is szeretnénk. A torjai fiatalok lelkesedéséig múlik egyedül, hogy kívánságuk teljesüljön. Látva lelkesedésüket*, szorgalmukat — sikerülni itt lógj ,ez nekik k­ö­­­v Székelykáloti nem férni be a terembe (Székelykál.) Sokan kiszorultak a kultúrház­­ból. Az ablakok és ajtók körül tolonganak az em­berek- Székelykál Székessel versenyezik. A szöké­sieket nagy szeretettel fogadta a vendéglátó falu és szépszámú tömeg kisérte el őket az előadás szín­helyéig. *­— A délelőtt sportverseny volt, — mondja Benedek Mihályné, — és a székesiek 7:6 arányban megvertek bennünket. Csodálatos, hogy a leányok milyen ügyességgel vettek részt a versenyben. Tálcával és edényekkel a kezükben úgy tudtak sza­ladni, mint a nyúl. — Milyen számok szerepelnek a verseny mű­sorában ? — Székes a „Krizsó Kati kecskéje“ című szín­darabot mutatja be, mi pedig a „Jánoskáival ké­szültünk. Éppen most folyik a mi előadásunk, meg kéne nézni. Nem volt könnyű dolog a fa­­törni a Sűrű tö­megben, de valahgy mégis eljutottunk az ajtóig és alkalmunk volt meggyőződni arról, milyen tehet­séges falusi színjátszóink vannak- A Székelykáli Veres Juliska, Kilyén Gábor és Mihály András nagyszerű alakítást nyújtott. A falu úgy készült erre a napra, mint egy nagy ünnepre — mondja Benedek Mihályné. Nemcsak a kultúrcsoportok és sportolók, hanem a falu asszonyai is ki akarták venni részüket az ün­nepségekből és ezért háziipari kiállítást rendeztünk. Az iskola világos, napfényes termét szebbnél szebb falusi varrottas kézimunkák díszítik. Törül­közők, térítők, ágytakarók, szőnyegek és hímzett, meg színes kötények díszítik a székeket, polcokat és asztalokat. A háziipari kiállítás igen látványos­­képet pasán­, Erőse Attila

Next