Népujság, 1949. július (6. évfolyam, 149-175. szám)

1949-07-01 / 149. szám

A székelyudvarhelyi mintaszínjátszócsoport bemutatkozása­ ­(SZÉKELYUDVARHELY.)­ Szépszámú közönség jelenlété­ben mutatkozott be Udvarhely közönségének a MNSz minta, színjátszó csoportja a ,.Duda Gyuri“ c. 3 felvonásos színda­rabbal. Az előadáson megjelen­tek a testvér-szervezetek ki­küldöttei, valamint a MNSz ál­tal kiküldött bírálóbizottság. A darab, mely Moliére Danáin George c. művének Major Ta­más és Hont Ferenc által át­dolgozott változata, nehéz fela­dat elé állította a műkedvelő szereplőket, melyet minden di­cséretes igyekezett mellett is Csak részben tudtán megoldani. Ennek ellenére az együttes mégis ki tudta emelni a darab politikai és társadalmi monda­nivalóit. A kezdeti lámpaláz leküzdése után, melyet még fokozott az a körülmény, hogy a darabot túl rövid idő alatt tanulták t­e, élvezetes előadást nyújtott a nézőknek, különösen a harmadik felvonásban. Az egyes szereplők közül ki k­ell emelnünk Miklós József alakítását, aki báró Ürítők szerepében mindvégig jó volt Fosztó­­ga báró Üritökné szerepében inkább megjelenésé­vel ért el sikert, de többször kiesett szerepéből s nem tudta azt komédia felé kihegyezni. Benedek­fi Gyöngyi Angyalka szerepében jó volt, bár nem mindig tudott megbirkózni a hivatásos színészek számára is nehéz feladatával. Tömöri Ödön Duda Gyuri szerepében elfogadható volt, bár felfogása nem volt mindig helyes, túlsá­gosan filozofált. Ifj. Csiszár Antal mint Aladár báró ja volt, Nagy Jolán Kata szerepében elfogadható alakítást n­yúj­tott kár, hogy a harmadik felvo­násban kissé visszaesett. Kovács Sá­dor Laci szerepében komoly színpadi tehetségről tett tanú­ságot. Gálovits József jó hu­­morú rutinos szín­játszó, ahol rövid szerepében is kitűnt Tom­csa Sándor, a darab ren­dezője a rendelkezésére álló rövid idő alatt is jó munkát végzett. Ezzel az előadással a minta­­színjátszó csoportok versenyé­nek első szakasza be is fejező­dött, az előadások kiértékelé­se most van folyamatban s rö­videsen közzé teszik az ered­ményt. sorom! a moszkvai központi gyermekszínházban A moszkvai Központi Gyermek­­­színház Iris látogatói nemrég új­ból részt vehettek kedvenc darab­juk, Oszk­opszki „Dj­j edződött az acél“ című színdarabjának r­ő­­a­dásán. Június 7-én századik előadását ünnepelte a nagyszerű színdarab. A századik előadást alakító szí­nészek nagy része az előző 99 elő­adáson, is játszott. A szí érzők között találjuk T. Szofovjovot és Z. Szovint, a nép művészeit, valamint a „Sztálin díj­­jal kitüntetett I. Voronovot, Ir. Neumannt és A. Elisejeva szí­nészeket. A szí darabot Osztrovszlo re­gényéből a Sztálin díj­­jal ki­tüntetett storesztjét dolgozta át színpadra és azt E. 8 gav­in a nép művésze rendezte. A bukaresti zsidó színház Marosvássrnieijjisn (Marosvásárhely). A buka­resti állami jiddis nyelvű Zsidó Színház marosvásárhelyi ven­dégszereplése alkalmából a kul­túrpalota nagy színházterme zsúfolásig megtelt érdeklődők­kel. Az érdeklődés nem csupán a kiváló együttes által bemu­tatott darabnak szólt, hanem tüntetés volt népi demokrati­kus rendszerünk nemzetiségi politikája mellett. Míg Izraelben az angol­amerikai impterialisták zsoldjá­ ?ttt ban álló kormány nem enged­te meg az ország lakossága döntő többségének anyanyel­v­én, a jiddis nyelven beszélő színház működését, addig a Ro­mán Népköztársaságban álla­mi jiddisnyelvű színház műkö­dik. A színház egyébként országos nyári körútja során ejtette út­ba Marosvásárhelyt. Egy régi zsidó drámából operetté átdol­gozott darabbal, a „Két Kuné Lemni”-el léptek a marosvásár­helyi közönség elé a fővárosi zsidó művészek. A darabot sze­rencsésen választották meg, mert az sikeresen tárta fel a zsidóság kebelében dúló osz­tályellentéteket és a maró sza­tíra erejével teszi nevetségessé a zsidóság körében helyenként még ma is tapasztalható konok maradiságot, amelyet — éppen úgy, mint más népeknél — a vagyonosabbak igyekeznek ki­h­asználni. A darab maga olyan kifejező erejű volt, hogy a még fogyatékos jiddis tudással ren­delkezők számára is rendkívül élvezetes volt. A zsidó színház művészei fej­lett ideológiai tudásról és ma­gas művészi képességekről tet­tek bizonyságot. A bukaresti zsidó színház jól megérdemelt sikert aratott Ma­­osvásárhelyen. „Mit látnak szemeim, mit hallanak füleim“ — kiáltja a zsarnok bagdadi kalifa, amikor omár, a nép fia sértet­lenül kerül ki a vad oroszutk­ kelrenéből „Mit lát ak szemeim, mit hallanak füleimre —kiáltja egy kisfia és boldogan tapsol, ami­kor omár parancsára az oroszlán ráront a go­nosz uralkodóra, hogy izekre szaggassa: jaj, jó leszek! Soha­­ többé nem leszek rossz!“ » — ríshdak’odih a . ep­ri­yuzó kalifa és Omár visigapa mu­csoljt­­ az oroszlánt. A függöny legördül, a bábszínház nézőközön­sége a felvonás közötti ssú­cihán élénké­­ trir­­fjyalja az eseményekét. A többsé­g véleményye is, hogy kár volt a gonosz kittiláriák megkegyel­mezni, mert egészeit biztosan nem fog m­eg­­javulni. A harmadik gongütésre még faszul több figyelemmel mered minden gyermek a pi­ros függönyre. S lám, a többségnek lett igaza. A gonosz, kövér kali­fa megszegte ígéretét, tovább nyúzza népét, sőt Ou­teirt és barátját a boszorkány segítségével gólyává változtatja. Sze­gény, szegény Omár/ Elfelejtette a varázs­szót és most már örök­ké gólya képében fedi. járm­nt Mert hízón­k nem csal: Omár volt fa ledéként­, de a nézőkö­zönség is. Omár hiába könyörög, móri­danákt meg neki a vardzsszó­, a közönség nem figyelt eléggé s a hosszú mol­dókából csupán az „ab­­rakadabm­"-ra emlék­szik. Omár meg is m­ond­ja véleményét: „Lú ti, nem l'igyel tetek! Bizto­sa­n az iskolában sem szántátok figyelni!” Erre nines í* mit fe',­t­­ni­e a gyermeket: buli tudatosan lapítanak a padsorokban. Na, de míndezt jó, ha jó a vége! A gondez ka­lifa és a boszorkány 61- nyirjk méltó büntetésű­ fed­, Omár pedig sztré­téit­y.Id­ejküldbtű­ és jó­barát jóval egy vidám induló hangjai mellett vonulnak le a színpad­ról. A gyenkséteij csak húzódozva megy ki a teremből. Vissza-vissza pilla­ngatunk a szín­padra, hátha... hátha... De már ió két kicsi ref­lektor is Maradt. — Anyu, jöjjünk el holmi­­ is! — K­m­ánko­­dik egy kislány, aki bizony eleinte kicsit meg volt szeppenve az orosz­lántól. De látja, hogy félelme alaptalan volt: az oroszlán csak a go­nosz báliját bántotta, a jó gyerm­ekekét nem. A felnőttek pedig... .. a felnőttek talán éléi­ jobban szardípoznak, mi­t a gyermekek, „t­é­gén nem nevettem ilyen jót!" — mondja mellet­tünk az egyik nyomdász munkás a feleségének. A Népi Athenieum bábszínházának kisszá­mú, de sokoltalu és idén tehetséges munka­­kös­zössége eredménye­sen dolgozik. A jól meg­vu­lasztott darabök, a ,,Vicsebsép" díszletek kö­zt itt mozgó derék bábok gyér ének ,­s felnőtt szá­mára magas m­üviszi színvonalú, kellemes és hasz­os szórakozást nyuj­tanak­. BAGDAD Új mese­játék a marosbasarhely­i S­ept At lemenni bolbsmhtizáltm (( t fim info Az UTUNK legutolsó száma újabb állomá­­sása a lap fejlődésének. Meg­elégedéssel állapítja meg az olvasók egyre növekvő tábora hogy a harcos szellemű ideoló­giai és társadalomtudományi és irodalmi hetilap mindjobban be­tölti hivatásit. Legutolsó szá­ma különösképpen változatos, színes és a legszélesebb népré­tegek számára is élvezetes. Hasábjain szerencsésen fogja össze mindennapi legégetőbb problémáinkat. Vezércikke a Román Munkáspárt központi lapja, a Scânteia színházpoli­­tik­ánkról szóló cikkét értékeli ki. Nagy érdeklődésre tarthat számot az O. Nikitin tollából megjelent leleplező cikk a Vatikán mesterkedéseiről. Kü­lönösen olvasmányos a második oldal sok rövidebb lélegzetű szí­neg írása. Rendkívül érdekes Kovács György cikke, aki a „Foggal és körömmel“ című nemrég meg■ jelen­t regényének születéséről számol be. A lap Majtényi Erik fordítá­­sában Konsztantin Szimonov ,,Elvtárs" című, az 1948-as Sztá­lin-díj­as kitüntetett regényéből közöl érdekes részletet. A nem­rég feltűnt Bonczos Zs­cvdinta­­sikerült novellát közöl a lap „Jó &Zerencsél” címmel. Mike­ Er­vin élvezetesen megírt külpo­litikai cikke áttekintést nyújt napjaink időszerű külpolitikai kérdéseiről. Külön érdekessége az Utunk új számának Szertb­mrei Jenő kiértékelése a sz­kely­földi kul­­túrforradalomról. Orosz Irén is Tóth Imre cikke a há­borúik elleni harc egy-egy­ meg ryllbánuidsá. A sz­kélyföldi ásványkutatás rút­ar cikk egyenesen hézag­pótló. Reméljük, hogy az Ülünk a hasonló gazdasági vonatko­zású cikkeknek a jövőben még nagyobb teret és figyelmet sim tel, mert olyynn kérdsek ke­rül­tek itt felszínre, amelyek közelről érintik legszélesebb néprétegeinket. . A sok színés írás, szép, szín­vonalas novella mellett bő te­ret adott ,os­ztunk a képzőmű­vészet kérdéseinek. Ezúttal a vagyváradi és temesvári kép­zőművészek kiállításiról közöl beszámolót, illetn­é bírálatot. A lap grófijai díszítése is je­lentős lépéssel hathat előre. Sok jóneves művész­ünk rajza dí­szíti az Utun­k legutolsó számát, köztük néhány marosvásárhe­lyi művészé. Az Utunk bő, változatos, tar­tomitos száma valóban a leg­szélesebb rétetek érdekődésére tarthat számot. Örömmel álla­pítjuk meg, hogy a Román Mű.­kospu­rt irányítása a'.­tt jó szerkesztése révén egyre na­gyobb népszerűségre tesz szert. OLVASSUNK, TANÚ­­GfjolIn A. M.: A szovjet irodalom 30­11 („Tudomány­os haladás“-sorozatjj — Állami könyvkiadó „Soha a Nagy Októberi Szocialista Forradalom nem­­■ izott az irodalom, olyan jelentős szerepet, mint a forsada­lomban. A XIX-ik században Nyekraszov csak állt arról az időről, amikor a paraszt a vásárról nem Blüchert és ostoba mylordot, hanem Bjelinszk­ijt és Gogolyt viszi haza­,sőt or­szágban dolgozók milliós tömegei ismerik és szarebsszikus orosz irodalmat és izgalommal várják a sz­ovjet írók éveinü­k megjelenését. A jó irodalmi al­íd­ás Zsdanov elvtársározása szerint, megnyert csatával ér fel.De így ír Jelclin A Szovjet­­unió Tudományos Akadémiájának levelezőtagja a Irodalom, 30 évét bemutató tanulmányában arról a nagy szeég meg-, becsüléséről, melyet a szovjet dolgozó az irodalom be. Is­mert viszonyok között nem csoda, hogy a szovjet irodájlődése olyan nagy lendületet vett s annyi nagyszerű műveig látta az emberi kultúrát. Ez a könyvecske, elénk: tárja a iodalom és irodalmi alkotás kérdéseit s megrajzolja azt az út, ez az irodalom bejárt s amely felé jelenleg halad. A lenyl iro­­dalom művek jellemgzésén kívül tájékoztat a könyv­zetiségli irodalmak eredményeiről is s rámutat arra a messzimoga­­tásra, amelyben a szovjet kormány az alkotókat régtegol­­a­tai.Élmánya Miklós István fordításában jelent meg. A lej. m Laffiffte Jee.in : Élet­re-halál­re — Állami könyvkiadó — Laffitte Jeannak igen ko­moly szerepe volt a francia el­lenállási mozgalomban. Ez a regénye is a francia dolgozók harcáról, az illegalitásba szo­rított francia Kommunista Párt hősi erőfeszítéseiről szól. Az író személyes élményei alapján eleveníti meg a francia de gonok életét és küzdelmeit a fasiszta megszállás és elnyo­más sötét éveiben. A könyvet olvasva képet kapunk a kon­centrációs táborok és lágerek Világáról. Laffitte bemutatja az emberhajcsár SS-ek gonosz­sága mellett a lág el­lenszegülését és naber­­­ességét, amikor­­ elv­­társuk megmentés, száj­felemelő n l­ágerimmu­nis­ták önfeláldozó­ ma­gatartásának megr, akit szervezik az ellen* se­­gítéltek a betegek gyen­­géken. Erősek, harco­sak, mert rendítve hisz­nek a milliók igaz vég­ső győzelmében. A könyvet Tama* for* dította. Ára 175 lej Eredményesen vizsgál a brassói traktor­iskola hetei (Brassó.) A brassói csoportveze­tő trakdóristák boldogan tanultak, hogy hozzájáruljanak a múlt rendszer átkos maradványa, a tu­dat ! Jóság fd­szimálásához és a dolgozók rendszerének felépíté­séhez. Ióénig gyám­ran dogoztak, délu­tán elméleti oktatáson vettek részt, amit az IÁK traktor­gyár mesterei, Oancia Iosif, Moldovan Ioan és Eec­es Achim tartottak. libáéin Andrei, az iskola igazga­tója fáradságot nem ismerve min­dent elkövetett, hénulók az iskola idejét minta ki­használják. A politikai nevelés* biz­tosította. Az előadóit és boldogan i­rtották rosító előadásaikat. A tani*ime­­sen hallgatták, hogy­­ me­zejére lépve felvitáják a dolgozó­i parasztságot,ssze­­kütő n­íd szex éjjét tőle a munkásosztály és a p rasztság között. Mindenki tanult, ké­szült a vizsgára. Ki tu­dott, románul, magyaetül felelt, de mindenki úgy min­­denki a saját anya be­szélt, mert e jogot a női alkotmánya biztosítja A tudás jegy véré­­t hagyták el az iskola, be­kapcsolódhassanak a ZTerv teljesítésébe és a kmdadá­­sába, szorva az iskola egy tó­ja. A bra­ssói­­ fiihikrmoitikus ír hangverse Sepsiszentgyi (Sepsiszent­györgylesü,­tönktől.) A brassói tagú Gh Dima állami fikus zenekar telt ház előtting­­v-ercehyi Sepsiszeitg- a nagy hozzáértéssel elégbb­­héi-f-Zebb műveket ítok nagy tetszéssel fogadt körű volt Liszt Magyal­­ája, valamint az előadott ro­mán klasszikus művészifa­­tók kelemes érzéssel is a hangversenyről, ahol sak egy kellemes órát , de megismerkedtek az one Széleszarévo-­ is.

Next