Népujság, 1950. február (7. évfolyam, 25-48. szám)
1950-02-01 / 25. szám
Marosvásárhelyi zeneszerzők estje (Marosvásárhely) Igen nagyszámú közönség hallgatta végig f. hó 24-én este a Kozma—Chili —Trózner szerzői estet. A szakmailag igen kiválóan képzett művészek bemutatkozását, a szerzők és az előadóművészeket egyaránt, a hallgatóság meleg tetszésnyilvánítása kísérte Néhány megjegyzéssel szükségesnek tartjuk kiegészíteni és kiértékelni az est jelentőségét, éppen abból kiindulva, hogy a kritika fegyverének használata és a helyes önkritika állásfoglalása alkalmasak a szerzők és a közönség fejlődésének elősegítésére. Az a zeneszerző szerepe a mai társadalomban, milyen úton juthat el feladatainak teljesítéséhez és hogyan nyilvánul meg ennek tudata szerzőink esetében? Ilyen szemszögből vizsgálandó meg a kérdés. A bemutatott művek nagyrésze régi keletű, abból az időből származik, amikor a művész szigorúan a polgári világ nevelését kapta, figyelemreméltó azonban az, hogy Kozma Géza és Chilf Miklós már abban az időben is az egészséges népi irányzat felé fordultak zenéjükkel. A bemutató fő hiányossága éppen abban rejlik,, hogy a ma problémái, vagy hiányoznak, vagy pedig igen jelentéktelenül jelentkeznek a hangversenyen előadott művek a döntő többségében*,azokban* is,, ■ ,amelyek napjainkban láttak napvilágot. Kozma Géza régebbi műve egy igen tehetséges zeneszerző kitűnő alkotása. II. Vonósnégyese, amelynek keretében a szerző kiválóan dolgozza fel a magyar népi, helyenként „,magyar-nótaszerű“ dallamokat, megragadja a hallgatót. Invenciója, feldolgozási módjai, szép hangzásai a művet értékes alkotássá teszik. Az utolsó tétel bonyolult volta talán a mű túlméretezését jelenti. Chilf Miklós szintén fiatalkori művét, (román népi dallamokra és táncokra írt négy tételes zongoramű) mutatta be. A népdal motívumok feldolgozásában a szerző abba a hibába esik, hogy művében a forma és a tartalom egyensúlya megbomlik előbbi javára, a hatások nem minden esetben érik el céljaikat, a virtuozitás itt-ott öncéllá válik. Dalai, amelyek újabb keletűek, tartalmilag értékesebbek, őszintébbek. Trózner József igen tehetséges zeneszerzői tulajdonságokról tett tanúságot. Eredményes olyan irányú munkája, amelylyel a múlt értékeit művészi zenei formákon keresztül tolmácsolja. Bebizonyítja, hogy azt, amit eddig a zenében alkottak, magáévá tette. Nem tett azonban arról tanuságot, hogy ezt tovább is akarja fejlesztni. Annak a művésznek a benyomását keltette, aki hátra tekint és még nem találta meg a helyes utat, ahhoz, hogy a mai idők zeneszerzőjévé váljék. Hegedű-szonátája (amelyből még csak az eddig elkészült,elsőtételt hallottuk) szép alkotás. Dallambőség, arányos felépítés, tömörség jellemzik a művet. összegezve, zeneszerzőink nem találták még meg azt az utat, ahhoz, hogy a nagy feladatokat megvalósító korunkat művészetileg tükrözzék, ami annál is inkább meglepő, mert más irányú művészi aktivitásukban mindhárman tevékeny, odaadó munkásai a szocializmus kultúrvonalon való építésének. Feladatuk nehéz, de megvalósítható. Meg kell hallaniok az új világ építőinek hangját az emberi társadalom fejlődésének e nagy szakaszában. Felhasználva a zeneművészet öszszes eddigi pozitív megvalósításait, meg kell szólaltatniok egy egyszerű és mégis gazdag zenei nyelvezeten keresztül a munka témáit, a nagy egyéniségek, a nagy események zenei ábrázolását. A zenemű magas eszmei tartalmának, művész formájának a mai élet előretörő mozgását kell visszatükröznie. Mindehhez a művész ideológiai tudásának fejlesztésével és annak a társadalomnak a megismerésén keresztül jut el, amelynek munkásai ma épülnek, harcolnak és győzedelmeskednek. Az est szólistái G. Bánk Emilia, B. Bihari Anna, Trózner Sarolta, a vonósnégyesben közreműködő K. Magoss Etelka és Müller Ferenc, valamint az ének együttesben szereplő Bedő Emma és,(Dudas Ágnes), dudájuk legjavát adták,a művek, sikerre viteléért. B. L. • Este volt. A muzsik (szovjet földműves) hazajött a szántóról. Kifogta lovát, betért a kunyhójába. Sötétség, üressség volt a viskóban. Az asszony még nem jött vissza, a gyermekek sem voltak még otthon. Csend van, csak a tücsök cirpel. Leült a muzsik a lócára és gondolkozni kezdett. — Keserves ez az élet, éjjelnappal robotolok, mégis a kis pályák és az asszony már soványabbak a deszkánál. Sokáig gondolkozott a paraszt , és szíve megtelt keserűséggel. Egyszer csak hallja, hogy valami mozog és sóhajtozik a kemencepadkán. Ki az? — de nem válaszol senki. Másodszor is kérdezi, de csak mély hallgatás a válasz, ■ azonban továbbtart a motoszkálás és a sóhajtozás. . A muzsik megtalálta a kénköves gyújtót és felmászott a kemence tetejére, amit ott látott, attól, rettenetesen megrémül. A kemence tetejéről csúf vénaszszony tekintett reá. Honnan jöttél, ki vagy? — • •' kérdezte a paraszt rémüldözve. A vénasszony a paraszthoz fordult és motyogta: — Én vagyok a nyomor, a Te második feleséged, gondos háziasszonyod!— Miféle feleségem volnál Te, nem ismerlek, még a törvényest sem tudom eltartani, tűnj .. - el, mig szépen szólok! Nem hagylak én el — mondotta a nyomor — Isten rendelt hozzád hét cári pecséttel. Mig élsz veled leszek, ha meghalsz, •,örökségképpen gyermekeidre, maradok. .. 4 «n» tagsztí lángot, hogy ellássa a vénaszszony baját, de az csak huhogott és rikácsolta. — Hozzám ne nyúlj, mert megkeserülöd, ne hívd ki a sors haragját! A paraszt sírva fakadt és így kérte a nyomort: — Eredj, menj tőlem nyomor, mit találsz Te itt a kihűlt kemencén. Menj inkább a földesúri kastélyba, ott vígan dőzsölhetsz, ott van minden! A nyomor így válaszolt: — Hiába kérsz muzsik, örökre veled maradok, csak akkor hagylak el, ha az itteni folyó visszafelé folyik, ha a földed fehér cipót terem és ösztövér feleséged egyszerre három gyermeknek ad életet. A muzsik keserves sírásra fakadt. Hogy lehet az, hogy a folyó visszafelé folyjon, hogy ez a föld, amelyen még az árpa sem terem meg, fehér cipót teremjen s deszkasovány felesége három gyermeket szüljön egyszerre. Ottmaradt hát a nyomor a kemence tetején. ★ Eléldegél a szegény muzsik, éjjel-nappal robotol és rettenetesen koplal. Minden elmegy a cárnak adóba, vagy a papnak, vagy az uraságnak. Lova felfordult, viskója omladozik. . .csak már főimtthatóit mondogatja napjában többször is. .. Elmúlt egy esztendő, tíz, a cár háborút eszelt ki. Elhajtották a népet gyilkolni. Elsőnek a muzsik ment a háborúba. A nyomor ott maradt, az aszszony és a gyermekek nyakára telepedett. A háború sokáig tartott, sok vért hullattak a népek. A nép azután belefáradt a háborúzásba, nekimentek a cárnak és ledöntették trónjáról. Elkergették a földesurakat és szovjet hatalmat teremtettek. Megörült a muzsik mindennek. Nincs joga már a nyomornak arra, hogy a házában legyen. A cári pecsét erejét vesztette. Hazamegy. Felnéz a kemencére, hát még mindig ott a nyomor. — Megvártalak, nagyon untam magamat nélküled, — mondta a nyomor. A cárral elbántatok, a földesurat elkergettétek, ezzel kemény csapást mértetek rám. De úgy is elélek mig visszafelé nem folyik a folyótok, nem terem fehér cipót a földed és nem szül egyszerre három fiút a feleséged. A muzsik elkezdte törni a fejét, hogyan lehetne visszafelé terelni a folyót, miképpen teemhetne fehér cipót a föld és gyengszalkaaez a szegény sovány feleség egyszerre három pufók gyermeket. Gondolkodott, gondolkodott a muzsik, de semmit sem sütött ki. A nyomor továbbra is ott heverészett a kemence tetején, azt mondotta, őt az Isten küldötte és ezt a küldetést a cár hét pecséttel erősítette meg. ■ ★ Az élet kezdett másik oldalra fordulni."Sztálin törvényt hozott a kolhozokról. A muzsik elsőnek iratkozott be. Elmondta a feleségének. A nyomor a kemence tetején krákog, sopánkodik: „Ne menj el muzsik te abba a kolhozba, abba én ,beferrzdom!“ — Már régen el kellett volna pusztulnod vén boszorkány, — mondja a paraszt. A parasztok együtt vetették be a földet és gazdag termést takarítottak be. Egyre busább lett a nyomor, egyre melegebb lett neki a kemence tetején, már odafeküdt a küszöbre, örül a muzsik, mert érzi, hogy dögrováson van a nyomor. A falu meggazdagodott. Sztálin mérnököket küldött a faluba, ezek a folyó vizének egy részét a földekre irányították, másik része pedig az új villanytelep turbináját hajtja. Az agronómusok elmondották, hogy jó volna búzát vetni. A következő évben búzát vetettek. Mapuxba a*tenyörű kalászok nőttek ki a földből. Kicsáp élték a búzát és fehér cipót sütöttek. A nyomor egészen oda volt, belezöldült, belepte a moha. A muzsik mikor megszegi az új cipót, így szól a nyomorhoz: — Itt az idő, hogy eltakarodj innen, a folyó visszafelé folyik, fehér cipót terem a földünk, most már eredj, míg szépen kérlek! — Még nem, muzsik! — hörgi a nyomor, — még nem jött el az idő, feleséged még nem szült három gyermeket egyszerre. • A jó élettől nekigömbölyödött a muzsik felesége is. Elmúlt egy tél és egy nyár. Ősszel bevitte a muzsik a feleségét a szülőotthonba, ahol egyszerre három egészséges fiúgyermeknek adott életet. Adott a szovjet állam a muzsiknak néhányezer rubelt, amelyből épületfát vett, hogy új házat, építsen magának. Most már a muzsik egészen nekibátorodott, hosszú ostort fogott, előszólította a nyomort és ezt mondta: — Most már takarodj, nincs többé helyed a házamban, nincs olyan hely a földön, ahol meghúzódhatnál. Fájdalmában akkorát ordított a nyomor, hogy a falevelek lehullottak az ágakról. Befutott a szérűbe, onnan a falu kikergette az erdőbe, majd a mocsárba. Két napig ott élt, de azután kiadta páráját. Csak sokára találtak rá. Beásták a földbe, oltott meszet öntöttek rá, sírját hosszú karóval kérészt üldösték, hogy soha többé natárnAkrs lajQ HOGYAN KERGETTÉK EL A NYOMORÚSÁGOT NEptfeSti A GQRKlJ-l KERÜLET t&Yrk FALUJavOL (Székelykál) Régebben a polgári földesúri rendszer idején Székelykál határa is földesúri tulajdon volt. Az öregek visszaemlékezése szerint a községnek csaknem a teljes lakossága zsellér és béres sorsban élt. A dolgozóknak akkor nem volt lehetőségük arra, hogy olvasókörökbe, vagy esti tanfolyamokra járjanak. Az 1921-es földreform Székelykálon 40 családnak juttatott földet, de az akkori reakciós kormány a földek árát duplán bevasalta a dolgozó földműveseken. Sok embernek a párnát húzták ki az adószedők a feje alól a föld árában, így sok földművesnek, aki akkor földet kapott, meg kellett válnia földjétől, s azt a kulákok kaparintották meg és a földesurak után most már ők csákmányolták ki a dolgozó mldműveet. Ez a helyzet akkor változott meg gyökeresen, amikor a Román Munkáspárt vezetésével felszámoltuk a földesúri birtokokat. Székelykálban ma állami gazdaság van a volt földesúri birtokon. A székelykáli dolgozó földművesek öntudatosan és következetesen vívják az osztályharcot a falusi kizsákmányolok, a kulákokkal szemben. A téli estéket is felhasználják tanulásra, önképzésre, hogy a tudás fegyverének segítségével sikeresen folytathassák harcukat a kizsákmányolás teljes felszámolásáért. Székelykál kultúrotthoná'fean' itt a vidám ifjúság tanul és fokozatosan hozza felszínre azokat a népi kultúrkincseket, 1 Bllarcról amelyeket a földesúri elnyomás alatt a nép nem fejleszthetett, a népi kultúra formájukban nemzeti, tartalmukban szocialista gazdaságait. Lelkesen kapcsolódtak be a téli országos kultúrversenybe is. A múlt év december 30-án megtartott járási kultúrversenyen a székelykáli színjátszók a 3-ik helyen végeztek, táncban pedig másodikok voltak. A megyei döntőben szintén jól szerepeltek a káli táncosok. A megyei kultúrverseny lezajlása után sem pihennek a téli estéken a székelykáli dolgozók, hanem még fokozottabb lendülettel tanulnak és emelik művelődési színvonalukat. A községben több olvasókör működik. Az olvasóköröket utcánként szervezték meg. A faluban rendszeresen 7 olvasókör működik, valamint pártszeminárium és a különböző tömegszervezetek esti tanfolyamai. Január 23-án indult meg a Magyar Népi Szövetség esti tanfolyama 17 hallgatóval. A ta®folyam hat hete alatt hvenként két-két előadást tartanak. A székelykáli dolgozó földművesek tisztában vannak azzal, hogy a tudás fegyver a kizsákmányolás ellen, s minden időt felhasználnak — különösen most, a téli estéken, — a tanulásra, az önképzésre, hogy a BMP irányításával, s következetes osztályharcos szellemében folytassák munkájukat és harcukat az osztályellenséggel szemben — a békés, boldog élet megteremtéséért. bp.