Népujság, 1950. november (7. évfolyam, 256-279. szám)
1950-11-02 / 256. szám
Csütörtök, 1950 november 2 ÓRA 4 LEJ VII. évfolyam 256 szám Ghu Gheorghiu-Dej elvtárs jelentése az ország villamosítási tervéről a BMP KV plenáris ülésén Az Izvorul Muntelui-i vízduzzasztógát és vízgyűjtő medence, amely a stejari központhoz tartozik, lehetővé teszi, hogy Moldovának és a Baragan északi részének mintegy 300 ezer hektár kiterjedésű területét mesterségesen öntözzék. Galac és Bacau között a Szeret folyót hajózhatóvá tegyék, kiküszöböljék a Beszterce folyó áradásait, termővé tegyék a Beszterce és a Szeret alsó folyásának árterületeit. A stejári vízierőmű emelni fogja Moldova ipari, mezőgazdasági és társadalmi színvonalát, amely csakúgy, mint más vidékek, a burzsoá földesúri rendszerek politikája miatt viszszamaradott. A Filipestii de Padure-ban és a Doicestin épülő hőerőművek szinte a bánya bejáratától kapják a lignitet és villamosenergiát termelnek a főváros ellátására, a Prahova és Arges völgyi petróleum kitermelő és feldolgozó berendezés ellátására, valamint Sztálinváros—Câmpinaközötti vasútvonal ellátására, amelyet az első ötéves terv során villamosítanak. A zsilvölgyi, petrozsényi hőerőműközpont, a vajdahunyadi kékszégetőnek szánt szén mosása után megmaradt hulladékot, valamint olyan gyengébb minőségű szenet fog használni, amelyet ma nem használnak. Ennek a központnak az ereje 150 ezer kilowatt lesz és az első ötéves terv végéig teljesen befejezik. Az évi energiatermelés mintegy 675 millió kilowatt óra lesz. A Valisoarában lévő hőerőműközponttal, valamint a Raul Maren épülő vízierőműközponttal együtt ellátja Zsilvölgye szénbányászati berendezését, a resicai és vajdahunyadi kohászati kombinátokat, a Vörös Acél üzemet, valamint a Bánátot és Erdély délnyugati részét. A hőerőmű- és vízierőműközpontok kihatással lesznek az ország összes tartományainak fejlődésére. A villamosítási terv összesen 3960 kilométer hoszúságban villamosenergiát szállító és összekötő vonalak létesítését és energiaváltását biztosító transzformációs állomások létesítését írja elő. Villamosítás a falvakon A villamosítási munkálatok terve különleges figyelmet szentel falvaink villamosításának. A kizsákmányoló osztályok a parasztság tömegeit a legteljesebb sötétségben tartották. Egy 1941-es statisztika szerint a villamosenergiában részesülő falusi lakosság az ország összlakosságának mindösze 6 százalékát tette ki. A RNK több, mint 13 ezer falvából eddig mindössze csak 450 falut villamosítottak. Az első ötéves terv előirányozza a villamosenergia, bevezetését mintegy 2000 faluba és elsősorban a gép- és traktor állomásokba, az állami gazdaságokba és kollektív gazdaságokba Körülbelül 50 százalékot Úgy valósítanak meg, hogy bekap-Befejező közlemény: csalják a meglévő magasfeszültségű hálózatba, vagy azokba, amelyeket időközökben létesítenek — a fennmaradt ötven százalékot pedig a kisebb helyi központok alapján, előnybe részesítve a vízzel dolgozó központokat. A villamosság használata a kollektív gazdaságokban még jobban meggyőzi a szegény- és középparasztokat, milyen előnyös az egyéni kisgazdaságoknak kollektív nagygazdaságokba való önkéntes tömörülése, ami biztosítja a parasztok bőséges, boldogabb életét. Különös figyelmet kell fordítani a kisebb folyók szabályozására és ezek kihasználására kisebb, körülbelül 500 kv erejű vízierőmű központok részére, amelyek ellátnak egy vagy több falut, helyi ipart, segítenek megoldani az öntözés és a haltenyésztés, stb. kérdését Az üzemben levő, vagy elhajtott vízimalmok és egyéb hidraulikus berendezések zsilipeit és gátjait megjavítják és villaországunk gazdasági és társadalmi életének egyik központi kérdése a vizek kérdése. Fontos szerepe van a víznek a mezőgazdaságban, az éghajlat meghatározásában és a villamosításhoz szükséges energia termelésében. Ezért vizeink uralása és felhasználása a szocializmus építésének egyik alapkérdése. Országunk villamosítása közvetlen kapcsolatban van vizeink sokoldalú kihasználásával, a mezőgazdasági termelés stabilitásának és növelésének öntözéssel való biztosításával, az aszály elleni harccal, az árvizek megelőzésével, erdőpuszták ültetésével, gátak építésével és gyűjtőtavak létesítésével, a folyók medrének szabályozásával, a folyók, árterületek visszaszerzésével és kiépítésével, a hajózással, a városok és ipari központok vízellátásával, a halgazdasággal, a vadvizek szabályozásával és az erdősítéssel. , Ezekből a kérdésekből egyetlen egyet sem lehet elkülönítve megoldani, mert csakis az öszszes vízfelhasználási lehe-tőségek teljes és összefogott tanulmányozása oldhatja meg különkülön az egyes kérdéseket. AZ ÁRADÁSOK MEGELŐZÉSE ÉS AZ ÖNTÖZÉS. Országunk esőrendszerének tanulmányozásakor megállapították, hogy az ország mezőgazdasági területének nagy része aszályos, ami nagy károkat okoz a nemzetgazdaságnak. Az aszályos években a hektáronkénti terméshozam a búzánál ötször és a tengerinél hétszer kisebb, mint a jó mezőgazdasági években elért termés. Az aszály sújtotta mezőgazdasági földek összterülete mintegy 2,7 millió hektár, amelyből mindmáig csak egészen jelentéktelen részt 50.000 hektárt öntözünk. Az öntözéssel a talaj mesterséges nedvesítésével biztosítani más generátorokat szerelnek fel, amelyek a falvak villamosítását szolgálják. A vizikerekeket, ahol szükséges, turbinákkal helyettesítik. Kiszámították, hogy az ország kisebb vízeiből az 500 kwig terjedő erejű kisebb központokkal, összesen kb. 500.000 kw, beépített erőt lehet elérni. Azokban a helységekben, ahol kisebb vízierőmű felszerelése nem lehetséges, de van helyi fűtőanyagforrás, kis hőerőműtelepeket építenek, a használaton kívül álló mozdonykazánok és lokomobilok segítségével. Fűtőanyagnak használják fel a tőzeget, a lignitet, a szénport, a könnyen feltárható kis telepekből a földgázt, a széngázt, valamint a mezőgazdasági és fűrésztelepi hulladékokat. Ebben a munkában óriási feladat hárul a Néptanácsokra, amelyek a helyi erőforrások felhasználásával és a dolgozó paraszttömegek mozgósításával jelentősen hozzájárulhatnak a falvak villamosításának művéhez, lehet a mezőgazdasági terméshozam állandó növekedését. Az öntözéses mezőgazdasági terméshozam szaporulata nagyon jelentős. 1950-ben országunk öntözött gyapottermelésében 250 százalékon felüli szaporulatot értünk el. Az aszály sújtotta vidékek vizei — a Szeret, a Ialomita, az Arges, az Olt és a Zsil körülbelül 200.000 hektárt öntözhetnek, vagyis az öntözésre szoruló területnek kevesebb, mint 8 százalékát. A gyűjtőtavak vizeinek felhasználásával mintegy 500.000 hektárnyi terület öntözését lehetne biztosítani az aszály sújtotta vidékeken. Más vidékeken, mint például a Duna közelében, az öntözéshez szükséges vizet szivattyúzással lehet elvezetni. Ezzel lehetővé válna további 400—500.000 hektárnyi terület öntözése. A vázolt intézkedésekkel mintegy 1,2 millió hektár terület öntözését lehetne ellátni az aszálysújtotta vidékek körülbelül 2,7 millió hektárra rugó összterületéből. A kérdés mélyebb tanulmányozása újabb lehetőségekkel ismertet meg az aszály leküzdésére: duzzasztógátak építése, víztartályok felszerelése, szivattyúzás, altalaj vizek felhasználása, erdőpászták ültetése, stb. Hozzávetőleges számítás szerint az 1,2 millió hektár öntözése révén nyert mezőgazdasági terméstöbblet eléri az évi 240.000 vagon gabonát, ami fontos nemzeti kincset jelent . Ugyanakkor a túlságos esőzések következtében bizonyos években és bizonyos évszakokban a folyók katasztrofális áradásokat okoznak, nagy területen tönkreteszik a termést és nagy kárt okoznak a közlekedési utakon és a helységekben. Az áradással fenyegetett területek lakossága állandó bizonytalanságban él. Ennek a csapásnak az elhárítása a folyók szabályozásával és uralásával, gátak építésével válik lehetségessé. A duzzasztógátak építése, gyűjtőtavak létesítését eredményezné azokon a vidékeken, ahol a földrajzi és földtani feltételek megfelelőek. Ezeket a tavakat öntözésre, energiatermelésre, hajózásra, vízellátásra, talajjavításra lehet felhasználni. A rendelkezésünkre álló ideiglenes adatok szerint a folyókon építhető duzzasztógátak gyűjtőképessége, mintegy 4,2 milliárd köbméter. A duzzasztógátakat és a gyűjtőtavakat elsősorban a legfőbb vizifolyásokon kell építenünk, mint a Besztercén, az Izvorul Muntelui gátnál, az Argesen Tunel-nál, a Ialomitan, Bolboci, a Lotron Vidránál, a Moldován Prisaca Dómeinál. Másokat az Olt, Dambovita, Buzau, Putna, Szamos, Maros, stb. folyókon, Dombos és síkvidékeken is lehet gyűjtőtavakat létesíteni, különösen ott, ahol aszály van: Munténiában, a Jijia medencében, stb. AZ ALÁMOSÁSOK MEGELŐZÉSÉT ÉS LEKÜZDÉSÉT a múltban teljesen elhanyagolták. 700.000 hektár terület teljesen tönkrement az ország egész területén pedig 2.300.000 hektár van a leromlás útján. Ennek a folyamatnak a folytatódása a mezőgazdasági termés állandó csökkenése melett veszélyezteti a vízfolyásokon végbemenő munkálatokat, a közlekedési utakat, a lakott helyeket, stb. Ezért számos intézkedés szükséges a talaj megőrzésére, mind a fő viziutakon, mind a mellékfolyóknak Úgyszintén ki kell aknázni a területeket, amelyek kárt szenvedtek, vagy leromlóban vannak. NAGYJELENTŐSÉGŰ A TAVAK ÉS AZ EGÉSZSÉG TÉLEN VIDÉKEK FELJAVÍTÁSA a víznek a gyűjtőtavak tartalékai és csatornák útján való felfrissítésével. Ezek a munkálatok gazdasági hasznot hoznak a mezőgazdaságnak és a halgazdaságnak, megsemmisítik a mocsárláz fészkeit, amely veszélyezteti a mocsaras és ingoványos vidékek lakóinak egészségét. Országunk belső hajózható útjai a vizek uralása és a főbb folyók szabályozása útján, nagyméretű fejlődésnek indulhatnak. A főbb folyókon való hajózás nemzetgazdasági szempontból igen fontos, mert olcsóbbá teszi a szállítást, sőt még új települések és ipari vállalatok létesítését is lehetővé teszi, mint például a Duna—Feketetenger csatorna. A HALGAZDASÁG hatalmas mértékben kifejlődik az új tavak létesítésével, a folyók medrének szabályozásával, a meglévő mocsarak és tavak szagnálásával. Hozzávetőleges számítás szerint mintegy 400 ezer hektárnyi mocsarat és halastavat lehetne szabályozni, ami 35 millió kiló hal tenyésztését tenné lehetővé évenként. A vizek felhasználása "..A néptanácsok a lakosság tömegeinek segítségével azon munkálkodnak majd, hogy az ország minden egyes tartományának, minden egyes rajonjának, minden egyes városának és minden egyes községének gazdasági és kulturális életét fellendítsék... (A Népi Demokrácia Frontjának néptanácsválasztási kiáltványából) A Duna szabályozása A Duna kiaknázása nagyfontosságú kérdés népünk és a többi dunamenti ország népei számára. Országunk összes vizei a Dunába ömlenek, s így a Duna hajózási rendszerünk gerincoszlopa. A Duna országunk egyik legértékesebb kincse, amit eddig csak elégtelenül használtunk ki hajózásra és halászatra. A Duna kiaknázásához szükséges a folyam teljes szablyozási tervének kidolgozása részletes adatok és alapos tanulmányok alapján. HAJÓZÁS. A Dunának belföldi és nemzetközi gazdasági szempontból különös fontossága van a hajózás terén. A jelenlegi helyzetben a dunai hajózás számos nehézségbe ütközik, minthogy a folyam mélysége minden évszakban elégtelen a nagy űrtartalmú hajók számára, a hajóút tengerbetorkolását korlátozza a szulinai gát és a nehéz átkelés a VakaPunál, különösen alacsony vízállás idején. A Duna—Fekete-tenger csatorna építésével megszűnik a dunai hajózás legfőbb akadálya, megvalósul a szulinai gát okozta akadályoktól mentes torkolat. A Vaskapunál és a Duna további folyásán az alacsony vízállás idején való hajózás feltételei megjavíthatók a vízierőművi munklatokkal és a gátépítési munkálatokkal egyidejűleg, melyeket az árterületek visszanyerése céljából kell végrehajtani. A gondosan összeegyeztetett gátak építésénél, hogy a Duna vizének átömlesztési lehetősége ne csökkenjen, a legújabb becslések szerint (a Duna deltáján kívül) az árterületeken mintegy 540 ezer hektár területet lehet hasznosítani, ahol haltenyésztő telepek, erdők és jelentős mezőgazdasági területek létesíthetők. Figyelembe véve a visszanyert területek kivételes minőségét, a Duna vizével való öntözés könynyű és bőséges lehetőségét, az enyhébb éghajlatot és a jövőben rendelkezésre álló energiát, a visszanyert mezőgazdasági területeken ipari növény-, gyapot-, rizstermelést, belterjes gabonagazdálkodást lehet folytatni, kertészetet lehet létesíteni, délszaki növényeket, gyümölcsösöket lehet ültetni és erdőipari ültetvényeket lehet létesíteni. Az ártér öntözése mellett,— mint ahogy fentebb már említettük, — a Duna vizével szivattyúzás útján nagy területek öntözhetők. A Duna árterén szabályozása és A Duna árterén lévő mocsarak részére jelenleg nincs biztosítva minden évszakban a víz felfrissítése. A Duna árterének rendezése keretében nagy területeket irányozunk elő feljavított tavak fekvő mocsarak a halgazdaság részére, továbbra is fenntartjik a meglévő tavakat és különleges medencéket létesítünk haltenyésztés céljaira. A tavakat fel kell javítani és a haltenyésztés fokozása érdekében biztosi-