Népujság, 1951. január (8. évfolyam, 3-25. szám)

1951-01-05 / 3. szám

ns a Népújság AROSIÁHIAI MAGYAR NÉPI SZÖVETSÉG SZÉKECTFÖLDI NAPILAPJA Péntek 1951 január 5 ARA 4 LEJ Vffl. é vid­­­am 3 szám A szovjet dolgozók a békés munka szilárd í­ó­akaratával léptek át az újévbe (Moszkva — Rádió) „A szov­jet nép újévi ünnepe" cím alatt ■a „Pravda" moszkvai, sztálin­grádi, kieli és más városokbeli tudósításokat közöl arról, ho­­­gyan köszöntötték a szovjet dol­­­gozók az új évet. Ez valóban­­örömteljes ünnep volt. A klubok­ban, kultúrpalotákban, a laká­csokban a gazdagon terített cisz­tátok körül vidáman ünnepel­­­­tek a szovjet dolgozók. A díszes újévi fenyők körül álarcos bálo­kat rendeztek. Sztálingrádban és sok más szovjet városban lakásavató ünnepségeket is tar­tottak. Az új év első napján a fővá­­­­ros lakosainak ezrei múzeumo­kat, kiállításokat, színházakat látogattak. A kultúr par­kokban is és korcsolyaversenyeken vet­tek részt. Az újévre virradó éj­szaka Ukrajna fővárosában, Kievben, nagy vidámság ural­kodott. A kultúr par­kokban min­denütt szólt a zene. A „Pravda" újévi számában felhívta a szovjet dolgozókat, hogy újabb sikereket vívjanak ki a kommunizmusért vívott küz­delemben. A szovjet nép a ki­tűzött határidő előtt teljesíti az ötéves terv alapvető feladatait és magabiztosan halad újabb sikerek felé. Az egész emberiség látja, hogy a szovjet nép milyen lelkesen harcol a kommunizmus győzelméért. A szovjet emberek átalakítják a természetet, erdő­ket létesítenek a végtelen siva­tagok talajának termővé tételé­re. Óriási csatornát építenek, amely összeköti a Don és a V­olga folyót. A „Pravda" többek között közli Szurov és Borisz Polevoj szovjet írók újévi cikkeit. Anatoli Szurov „Az alkotó erők virágzása" című cikkében a Szovjetunió és a népi demo­kratikus országokban elért ered­ményekkel foglalkozik. Ezeknek az országoknak a dolgozói a békés munkára irányuló gondo­latokkal lépték át az új év kiír szébét. A szabad népek erőtel­jes előrehaladása félelmet kelt a háborúra gyújtogató impe­­rialistákban. Az új építkezé­sek tényei félelmet okoznak a háborús gyújtogatók körében, a munka emberei mill.óinak szá­mára ezek a tények világítótor­nyok, egy boldog világnak a hírnökei, amelyben nem lesz há­ború. Tösé Kiütés utegfókarífésok a dicsoszenb­anT^onl vegyigijárjan (Dicsőszentmárton — Tudó­­szónktól) Népköztársaságunk­­kiáltásának 3. évfordulója tísz­­eletére a dicsőszentmártoni Agyi ipari gyár dolgozói 1950 új tervelőirányzatukat értékben december 21-ig 101,7 százalék­­­án teljesítették. Az állami terv elter­ítéséért folyó harcban a­egyiipari gyár számos dolgo­­ója tűnt ki a munkában, így­­Barabula León az új­lektrolizis felszereléseket a leg­­obb állapotban tartotta, osz­­ályuk leállásakor a bazin taka­rásánál 100 százalékkal halad­­a túl normáját, hogy mielőbb­­végezve a javításokat, jór­endbehozott felszerelésekkel ezdhessék meg harcukat első ítéves tervünk megvalósításé­rt, a békéért. Copalneanu Ema­­ioil csoportja a marószóda osz­tályon 19 százalékkal haladta túl napi normáját s ezzel a­ terv megvalósításáért folyó szocia­­lista munkaversenyből elsőként került ki. Fiji Dionisie a ta­­nsz osztályon már negyedik hónap­ja 50—60 százalékkal ha adja túl napi normáját. Minden reg­geli munka kezdet előtt elleke­­szíti a napi munkámhoz sz­üksé­­ges anyagot és így sikerült teljesen kiküszöbölnie a holt­időt. Edorfer Ioan, Rosea Alexan­­dru és Craciuti Vasile vil­any­­szerelők a klór osztályon újításokat vezettek be, an­­e­­lyek segítségével 1.700.090 lejt takarítottak meg. A gyár vezetősége 185.000 lej prémiumot irányzott elő az elvtársaknak a hasznos újí­áso­kért, Szabó György négy társá­val 2.200 kiló vegyianyagot sze­dett ki a selejtből. Ez 386.660 lej megtakarítást jelentett. A gyár vezetősége 40.000 lej juta­lomra irányozta elő az elvtár­sakat. Muresan Ioan mérnöknek az elektrolízisben bevezetett újítá­sai 1.034.760 lej megtakarítá­­sát tették lehetővé. Számos dol­gozó­ egyéni takarékossági számla nyitásával harcolt a terv megvalósításáért. Az utolsó két hónapban az egyéni takarékos­­sági számlát nyitó dolgozók, az anyagok észszerű felhasználásá­val 114,794 lejt takarítottak meg. Számos dolgozónak javult a fizetése, életkörülményei az újí­tások és jól végzett munkájuk nyomán, amivel hozzájárultak az 1950 évi terv megvalósítá­sához, a szocializmus építésé­hez. „Megvédjük gyermekeink jövőjét, boldogságát“ (Marosvásárhely) Az MNSz második kerületében többszáz főnyi jelenlevő előtt dolgozták fel a varsói Békevilágkongresz­­szus határozatát. A varsói határozatot Klára József, a „Tudomány és Kultúra Terjesztő Társaság marostar­tományi fiókjának titkára ismer­tette. A varsói békekongresszus egyik határozatában felszólítja az egyes országok törvényhozó testületeit, hogy iktassák tör­vénybe a béke elleni bűncse­lekmények megtorlását. Nép­­köztársaságunk Nagy Nemzet­­gyűlése is magáévá tette a fel­hívást, s legutóbbi ülésszakán meg is szavazta a békevédelmi, a háborús uszítás megtorlásáról szóló törvényt. Miután hangoztatta, hogy az amerikai imperialisták az em­beriség elleni gonosz összeeskü­vése ma már az emberiség nagy többsége előtt világosan áll, rá­mutatott a szervezett béketá­bor hatalmas jelentőségére. A Szovjetunió vezetésével már százmilliók sorakoznak fel a bé­ke megvédésére. — Az imperialista urak, — mondotta végül — gondolják meg idejében, hogy mit cs­iál­nak. A nép felelősségre vonja majd őket szörnyű bűneikért. A népek törvényszéke előtt nem lesz irgalom. Minden háborús gyilkost elért majd a megérde­melt büntetés. Lelkes felszólalások hangzot­tak el ezután. A gyűlés ré­szt­­vevői egyöntetűen elítélték az amerikai imperialisták hábo­rús mesterkedéseit. — Én tudom, mit jelen­t a háború és a béke — mondotta hozzászólásában Mészá­ros Györgyné, s saját bőröm­ön éreztem a háború okozta bajo­kat. Felszabadulásunk óta meg­ismertük az igazi életet. Tov­ább­­ra is békében akarunk élni. Ne­künk asszonyoknak is fel kell sorakoznunk a világ békeszervető emberei mellé, s állandó m meg­­győző, felvilágosító munkával kell harcolnunk a béke , így Jk­roporf Orbán Károlyné az anyák ne­vében szólalt fel: — Gyermekeink jövőjét, bol­dogságát meg kell védenünk. A hozzászólások után a gyűlés résztvevői egyhangúlag magu­kévá tették a varsói Békekon­gresszus határozatát s vállal­ták, hogy mindennapi munká­jukkal, tevékenységükkel har­colnak a béke megvédéséért, a háborús uszítók gaz terveinek meghiúsításáért. Ismerjük meg alaposan tervünket! * Első ötéves tervünk az eddi­ginél is nagyobb feladatokat ró üzemeink dolgozóira. Ezeknek a feladatoknak minél eredménye­sebb teljesítésére már most, 1951-es tervevünk elején alapo­san fel kell készülnünk. A múlt tapasztalatainak felhasználásá­val ki kell küszöbölnünk mind­azokat a hiányosságokat, me­lyek helyenként mutatkoztak a múltévi tervünk teljesítéséért és túlhaladásáért folytatott küz­delmünkben. Legtöbb üzemünk dolgozói büszkén számolhattak be arról, hogy idő előtt teljesítették az 1950-es tervet. A gyergyóhodo­­si fűrészüzem november 29-én, a maroshévizi élüzem december másodikán jelentette győzelmét, míg a „Simó Géza" bútorgyár dolgozói december nyolcadikén már 1951-re termelték a népbu­­­torokat. Eredményes munkás esztendő volt az elmúlt év, ér­demes visszatekinteni eredmé­nyeire. De még fontosabb előre­nézni, a jövőbe, az előttünk álló célok felé. Ezekben a napokban minden üzemben feldogozzák első ötéves tervünket, mind or­szágos viszonylatban, mind üzemi vonatkozásban is, hogy megtudják a dolgozók, mit kell elvégezniük egy év alatt önma­guk, az egész dolgozó nép bol­dogulása, hazánk erősödése, a béketábor további megszilárdí­tása érdekében. Eddig már több marosvásár, helyi üzemben dolgozták fel az ötéves tervet. A dolgozók min­denütt nagy lelkesedéssel sze­reztek tudomást arról a hatal­mas építő munkáról, melyet öt­éves tervünk foglal egységbe. De nem mindegy az, hogyan dolgozzuk fel, hogyan ismertet­jük ezeket a feladatokat. Alapo­san felkészülve, tervszerűen kell­­a dolgozók elé tárnunk az öt­éves terv nagyszerűségét, hogy teljes mértékben értékelni tud­ják jelentőségét. A dolgozók nagy érdeklődé­sét bizonyítja Schronk Vilma elvtársnő felszólalása is, aki az ötéves terv feldolgozásának al­kalmával kérte, hogy a megy­­gyesfalvi téglagyár dolgozóival a szakszervezeti csoportokban is ismertessék a tervet. Ezzel szemben a marosszentgyörgyi­églagyárban délután öt órára irányozták elő a terv ismerteté­sét, de ötletszerűen már a déli ebédszünetben feldolgozták, ami kétségtelenül az értekezlet ro­vására ment. Nem szabad lebecsülni a tel­jes ötéves terv ismertetésének jelentőségét, hiszen a dolgozók akkor harcolnak leglelkesebben saját üzemük, osztályuk vagy egyéni tervük teljesítéséért, ha ismerik a nagy egészet is, ha tisztában vannak azzal, mit je­lent az ötéves tervben az, ami reájuk hárul belőle. Éppen ilyen fontos az üzem tervének gondos ismertetése, melyet alapos beszámoló kell, hogy megelőzzön, különös súlyt fektetve a múltban felmerült hiányosságokra. A tervismertető értekezletek sikere nagyrészt attól is függ, hogy részleteiben is ismertetik-e az üzem évi tervét. Ez igen nagy és megtisztelő, feladatot hárít az üzemek mű­szaki vezetőire, de enélkül a dol­gozók nem tudnak kellően hoz­zászólni a kérdésekhez, nem tudnak konkrét munkavállalá­sokkal járulni a terv sikeréhez. Ita visszatekintünk az elmúlt évre, megállapíthatjuk, hogy­ bár az istenek legnagyobb ré­szében idejében és alaposan fel­bontották, lelkiismeretesen fel­dolgozták a tervet, mégis voltak esetek, amikor ez nem történt meg. Erre vonatkozólag a Nép­újság 1950 február 20-i száma a következőket írta:­„A Robot (ma Minszki Lajos) fémárugyár dolgozóinak legna­gyobb része még mindig nem tudja, milyen feladat jut reá naponta a tervből és osztályuk tervét is csak kevesen ismerik A Minszki Lajos fémáru­­gyárban a kritika nyomán fel­számolták ezt a hiányosságot és az üzem dolgozóinak lelkes munkalendülete kiváló ered­ményt biztosított: már szeptem­ber 30-án befejezték 1950-es tervüket. De ha a felbontott tervet már előbb is ismerték volna, kétségtelenül még szebb lenne az eredmény. A terv felbontása alaptétele a jól megszervezett szocialista versenyeknek is. Emlékezetünk­be kell idéznünk Sztálin elvtárs szavait, hogy a verseny valójá­ban „a szocializmus felépítésé­nek kommunista módszere, amely a dolgozók milliós töme­geinek lehető legm­agasabb fokú aktivitásán alapul.. Azt, hogy Népköztársaságunk dolgozói valóban magukévá tették Sztálin elvtárs ezirányú tanításait, mi sem bizonyítja jobban, mint az 1950-es tervév­ben elért nagy sikereink. De nem szabad eltitkolnunk a hiá­nyosságokat sem. A legnagyob­bat említjük meg marostarto­mányi vonatkozásban. 1950 március 8-án a következőket írtuk lapunkban: „A maros­­szentkirályi szeszgyárban alig két hete indultak meg a szocia­lista versenyek, de a versenybi­zottság létezését semmi nem bizonyítja. Grafikonok nincse­nek, senki nem tudhatja, ho­gyan áll ő maga és versenytár­sa a veresnyben Ám december 18-án újból azt kellett megálla­pítani, hogy a dolgozók „mun­kájukban igen kevés támogatást kapnak a versenybizottságtól. A versenyeket nem szervezték meg kellően, grafikonoknak nyoma sincs. “ Új tervévünk első napjaiban ismerkedjünk meg részletesen tervünkkel, vizsgáljuk meg ala­posan hiányosságainkat, küszö­böljük ki a szocialista versenyek hiányosságait és a sztálini ver­senyek lendületével kezdjük meg új harcunkat, első ötéves tervünk teljesítéséért és túl­­szárnyalásáért. „FOKOZOTT LENDÜLETTEL LÁTUNK NEKI ÖTÉVES TERVÜNK (Marosvásárhely). Ha a bírálat és önbírálat szellemében vizsgál­juk múltévi munkánkat, tevékeny­ségünket, jogosan megállapíthat­juk, voltak sikereink a munkában. Üzemünk, a Dermagant bőrfel­dolgozó vállalat, jelentős mérték­ben megnövek­edett. A Román Munkáspárt irányításával az üzem vezetősége sok tekintetben dicsé­retre méltó munkát végzett. Je­lentős számú új kádert képeztek ki, akik biztosítékai első ötéves tervünk időelőtti teljesítésének. Ötéves tervünk kezdetén még fokozottabb lendülettel láttunk hozzá mindannyian a munkához. De munkánk mellett súlyt kell helyeznünk a politikai nevelésre is. Hűtten gyakorolhatunk önkri­tikát, be kell ismernünk, hogy a múlt évben elfeledkeztünk arról, hogy a káderek politikai nevelése munkánk sikerének legfőbb bizto­sítéka. Ennek hiányát megsínyli a munka további jó előmenetele. Ötéves tervünk kezdetén lás­sunk hozzá üzemi ifjúságunk po­litikai neveléséhez. A múlt évben az IMSZ vezetősége és a tagok nem fejtették ki kellő munkát szervezeti téren, holott szép szám­­ban dolgoznak üzemünkben ifjak. .A pártalapszervezet feladata támo­gatni üzemünk IMSZ szervezeté­nek tevékenységét. Az ifjúság kö­rében rá kell mutatni a politikai felvilágosító munka nagy jelentő­ségére. Az IMSZ a Román Mun­káspárt tartaléka, ezért elő kell segítenünk szerv­ezeti munkáját, segítséget kell nyújtanunk az ifjak ideológiai fejlődéséhez. DOBOS ARANKA provapandista

Next