Népujság, 1951. április (8. évfolyam, 77-80. szám)
1951-04-01 / 77. szám
2 ■ifflWOS»?. A szovjet irodalom a békeharcban írta: N. Sztyepanov professzor A BÉKESZERETŐ NÉPEK következetes harcában a háborús gyújtogatók ellen vezető helyet foglal el a szovjet irodalom. Gorkij már 1932-ben megírta : „Minden becsületes ember tisztán látja, hogy a kapitalizmus olyan anarchiába vezette az emberiséget, amely katasztrófával fenyegeti. A régi világnak az a célja, hogy testi és szellemi erőszakkal, a csatamezőkön háborúkkal, a városok utcáin vérontással állítsa vissza a régi, rothadt, embertelen „rendet", amely nélkül a kapitalizmus életképtelen.” A szovjet nép az imperialista háborús gyújtogatók csillapíthatatlan vérszomjával és erőszakoskodásával már 1917. októberének első napjaiban szembeszegezte békeharcát, teremtő, alkotó munkáját és a kommunizmus nagy építőinek, Leninnek és Sztálinnak irányításával megteremtette a boldog, szabad élet alapjait. Ez az eszmény, a békevágy és az építés szándéka, vezérfonalként húzódik át a szovjet irodalmon. Amíg a burzsoá irodalom Amerikában és a marshallizált országokban az embergyűlöletet, a háborút hirdeti, cinikusan magasztalja a legállatibb ösztönöket és embermilliók elpusztítására uszít, addig a szovjet irodalom az új életet tárja olvasói elé, a szovjet nép békés építőmunkáját, amely biztosan halad előre a kommunizmus felé. Gorkij új erkölcsöt hirdetett, annak az új életnek törvényét, amelyben már nem az elnyomás és a hódítás, nem a tőkések ördögi gonoszsága és mérhetetlen pénzsóvárgása határozza meg az emberiség fejlődését, hanem az ember erényeibe és értelmébe, az emberiség és a világosság elveinek diadalába vetett hit. Műveit az ember iránti odaadó szeretet hatja át és az ember elnyomóival, a kapitalista világ állatiasságával, főkolomposainak kegyetlenségével, gonoszságával szemben érzett gyűlölete, mélységes gyűlölet azok iránt, akik nyereségéért készek az egész világot vérbefojtani. ,,Az anya" című rengébeit megírta, mint érlelődött a kapitalista elnyomás alatt az a büszke tudat, hogy harcolni kell az emberek boldogságáért, olyan társadalmi rendszer megteremtéséért, amely lehetetlenné teszi a népellenes rablóháborúkat. „Klim Szamgin élete” című regényében, amelyet már a forradalom utáni években írt, maradéktalanul leleplezte a burzsoá társadalom képmutatását és embergyűlölő jellegét, a legkülönbözőbb renegátoknak, a legszebb emberi eszmények árulóinak aljasságát, akik semmi másra nem jók, csak arra, hogy hullamérgükkel megfertőzzék a világot. A mindenekfölött diadalmaskodó embert és életszeretetet hirdette Gorkij egész munkássága. A szeretet győzelme a halál fölött — „A Leány és a Halál" című költeményének, egyben Gorkij egész munkásságának témája Amerikával foglalkozó gúnyirataiban már 1906-ban megrajzolta a kapitalizmus, különösen az amerikai tőkések vadállati, visszataszító arcát. „A sárga ördög városa” — így nevezte New-Yorköt, a kapitalista Amerikát. Ez az ördög, a dollár, aranyba olvasztja az emberi vért és életet, a dolgozó embert csak a meggazdagodás egyik eszközének tekinti. A szovjet irodalom az élet, az alkotó munka örömét hirdeti, e nagy eszmény érdekében véghezvitt hőstettek nagyszerűségét, a rombolás és a gyilkolás gyűlöletét. Ezért őrködik a szovjet irodalom a béke felett, ezért harcol az ország békés felvirágzásáért. A POLGÁRHÁBORÚRÓL szóló művek — Solohov: „Csendes Don", Alexej Tolsztoj: „Golgota" című hatalmas regényei és számos más alkotás — lesújtó ítéletet mondanak a kapitalista háborús uszítók fölött. Solohov, regényének aprólékosan jellemezett alakjain keresztül, az olvasók elé tárta, milyen cinikusan és galádul használták ki a tőkések, a földesurak és külföldi pártfogóik a kozákság elmaradottságát, hogy önző, rabló céljaik érdekében gyilkos testvérháborút robbantsanak ki a szovjet földön. A dolgozók Lenin, Sztálin és a Bolsevik Párt vezetésével szétzúzták a reakció és az intervenciósok sötét erőit. A béke nevében, az emberiség boldogsága érdekében küzdöttek. Solohov: „Új barázdát szánt az eke" című regényében már a szabad munka örömét és nagyszerűségét, a hatalmas arányú társadalmi átalakulások korszakának beköszöntét örökítette meg. A rombolások és a súlyos nélkülözések után, amelyeket az intervenció és a polgárháború zúdított a szovjet földre, az ország dolgozói minden erejükkel hozzáfogtak az újjáépítéshez. A sztálini ötéves tervek éveiben, kimagasló irodalmi alkotások tárják elénk a szovjet nép munkahőstetteit, az építés páratlan lelkesedését. Gladkov: „Cement", Katájev: „Hajrá!", Saginján: ,,Vízierőmű", Ehrenburg: „Éjjel-nappal" című regénye és sok más mű állított örök emléket a szocialista építés lelkes és viharos éveinek. Kristálytisztán jut kifejezésre a békéért folyó harc minden részlete a szovjet korszak legnagyobb költője, Vladimir Majakovszkij verseiben. Költészetének hőse a szovjet ember, a szocialista társadalom építője, a világbéke harcosa. Minden költeményéből sugárzik az alkotás öröme, a szolidaritás, a közvetlen, szinte vérségi kapcsolat az egész világ békeharcot vívó dolgozóival. A szovjet nép Nagy Honvédő Háborújában ismét megmutatta hatalmas erejét, erkölcsi hatalmát és egységét, amellyel pozdorjává zúzta a „legyőzhetetlenségével'' kérkedő támadót. A szovjet nép, miután megszabadította a világ népeit a fasiszta iga szörnyű veszélyétől, még magasabbra emelte a tartós, demokratikus béke zászlaját. A SZOVJET ÍRÓK a Nagy Honvédő Háborúval foglalkozó műveikben megmutatták a békeszerető szovjet nép hősiességét, felülmúlhatatlan lelki erejét. Még a háború idején írta Alexandr Tvardovszkij „Vaszilij Tyorkin" című elijesztető költeményét, amelyben az orosz harcos dicsőségét énekli meg. Tyorkínban egybekopcsolódik a halált megvető bátorság, az erkölcsi magasrendűség, az a tudat, hogy igazságos harcot vív „az élet nevében" az emberek boldogságáért. Tyorkin jellegzetesen szovjet ember! Határtalan odaadást érez hazája iránt, de mérhetetlen gyűlöletet azokkal szemben, akik idegen területek meghódításáért háborút indítanak és más népek ellen erőszakosan lépnek fel. Ugyancsak a béke nevében, az emberek boldog, derűs életéért visznek véghez páratlan hőstetteket Fagyejev „Ifjú gárda" című regényének hősei. Ezek az ifjak és leányok, akiket az emberiség békéjének és boldogságának nagyszerű eszméi lelkesítenek, azzal a büszke tudattal viszik véghez hőstetteiket, szenvedik el a kínzásokat, a halált, hogy a békéért harcolnak, hogy önfeláldozásuk megszabadítja a jövő nemzedéket a háború lidércnyomásától. Hatalmas ''békeszózatként, a rettenhetetlen békeharcra való felhívásként hangzanak Oleg Kosevoj, az „Ifjú gárda" vezetőjének szavai, amelyeket közvetlenül kivégzése előtt vág a fasiszta hóhér arcába: „Ez a fekély szörnyűbb minden pestisnél és az is marad, amíg tőkések az emberiség e szörnyszülöttei uralkodnak a világon és markukban tartanak mindent__ És hiába bizakodnak a tőkések, ezek a ragyogóan tiszta fehérneműben kevélykedő uraságok, hogy elkerülhetik a történelem ítélőszékét. Vérrel szennyezetten máris ott állnak irgalmatlan tekintete előtt... Csak azt sajnálom, hogy , nem harcolhatok többé népem és az egész emberiség soraiban az igazságos és becsületes életért. Utolsó üdvözletemet azoknak küldöm, akik ezért az életért harcolnak!" A SZOVJET IRODALOM az emberi méltóságot, az emberi egyéniség legszebb megnyilvánulásait hirdeti, a haza és a nép ■iránti odaadást, a békés élet nemes és fenkölt eszményeit. A Nagy Honvédő Háború után alkotott irodalmi művekben tekintélyes helyet foglal el a nép békés építőmunkája, az önfeláldozó és hősies újjáépítő munka, azok a nagyszerű építmények, amelyek átalakítják az ország arculatát. A szovjet embereknek a béke nevében végzett munkája a tárgya a szovjet olvasók körében oly népszerű irodalmi műveknek, mint Pjotr Pavlenko: „Boldogság", Panova: „Világos part", Babajevszkij: „Az Aranycsillag lovagja", Azsajev: „Távol Moszkvától", Nyikolajeva: „Aratás", Ribakov: „Soff örök" című regénye és magok. A szovjet nép nagyrabecsüli a kemény harcokban kivívott békét. „Az Aranycsillag lovagja" című regényt Babajevszkij a kubáni villanytelep üzembehelyezésének jelenetével fejezi be; messze világító fényét a felkelő nappal hasonlítja össze, amely beragyogja a jövő útját. Ezért a boldog, szép jövőért dolgoznak a szovjet emberek, a béke zászlóvivői. A szovjet nép és a szovjet irodalom, a nagy Sztálin lángeszű vezetésével, leleplezi a gyermekeket és asszonyokat gyilkoló, városokat és falvakat pusztító, halált és szenvedést hozó háborús gyújtogatók vérszomjas terveit és harcol az életért, az alkotó munka öröméért, a világ békéjéért. . A BETEG ÚT& Népi demokratikus rendszerünk gazdasági életében a tervszerűség alapvető jellegzetesség; két egy-egy éves állami tervünk során megtanultuk a tervszerű gazdálkodást és szervezést s azt minden tevékenységünkbe bevezettük. Tervszerűsítettük egészségügyünket is; ismerjük „tervszámainkat”, több éves statisztikánk alapján hozzávetőlegesen azt is tudjuk, hogy évente hány betegre számíthatunk, hány beteget fogunk kórházainkban, klinikáinkon, poliklinikáinkon vizsgálni és gyógyítani,, ismerjük gyógyszerszükségletünket s általában felmértük a népegészségüggyel kapcsolatos összes kérdéseket. Mégis mindennapi munkánk tervszerű teljesítésében számos olyan nehézséggel és hiányossággal találkozunk, mely a felvilágosító munka hiányát jelzi orvosok, egészségügyi személyzet és betegek körében egyaránt. Egyik ilyen hiányosság az, hogy dolgozóink nem tudják, melyik egészségügyi fórumhoz kell fordulniok betegségükben. A beteg útja, a betegágytól az orvosig rendkívül egyszerű és egyenes kellene legyen s mégis néha valóságos útvesztőnek mutatkozik. Mert valóban így van: ha a beteg nem tartja be az egyenes utat, akkor könnyen labirintusban találja magát. AZ EGYSZERŰ ÚT pedig tényleg egyszerű: a környéki szervek felől a központi szervek felé vezet. Fontos ezt tudni és számontartani, mert a törvény, mely ezt az egyszerű utat megszabja, a dolgozók jólétét, érdekét, egészségét szolgálja. A falusi dolgozó betegségével a körorvoshoz megy, a városi dolgozó az üzemi orvoshoz, a vagyontalan falusi dolgozó bajával szintén a körorvost keresi fel, a termelésen kívül lévő vagyontalan városi ember a kerületi orvost. A körorvos, üzemi orvos és kerületi orvos a beteget megvizsgálják, tanáccsal és gyógyszerrel látják el. Ha azonban a betegség természete megkívánja, ha különleges vizsgálati eljárásokra van szükség, akkor mindhárman továbbküldik a beteget a városi poliklinikára. A MAI POLIKLINIKA I nem a múlt százszor megátkozott I és joggal megutált „betegsegély- szője”, hanem egy minden tekin- I tetben legkorszerűbben felszerelt I egészségügyi intézmény, mely jől-I js’ képzett szakorvosokkal (speciálistákkal), Röntgen átvilágító és be- I sugárzó készülékekkel, rövidhullámú készülékkel, modern laboratóriummal rendelkezik. Az ide utalt beteget alaposan megvizsgálják és ismét tanáccsal, gyógyszerrel látják el. De még mindig hátramaradnak azok a betegek, akiknek hosszabb klinikai megfigyelésre, vagy kezelésre van szükségük, vagy azok, akiknek komplikált betegsége még eddig sem tisztázódott. Ezeket a betegeket a poliklinika a klinikára utalja. A klinika egészségügyi szerveink között a legmagasabban álló intézmény, ahova csak a súlyos betegeknek, a kiderítetlen betegségeknek szabad eljutni. Mindennk számára érthető, hogy bűn lenne népgazdaságunk számára, ha a legsúlyosabb betegek felderítésével és gyógyításával elfoglalt szakkádereket azzal terhelnénk meg, hogy gyomorrontást, idült gyomorhurutot, influenzát, vagy lúdtalpat gyógyíttatnánk velük. A klinika nem csak gyógyító intézmény, hanem oktató és kutató intézmény is. Az egyetemtől és a klinikától várja dolgozó népünk a fiatal orvosok lehető legjobb kiképzését. A klinikától várja dolgozó népünk az „új orvost”, aki szakmailag jól képzett, aki önfeláldozó híve népi demokratikus államrendszerünknek és aki egész életében a nép javát fogja szolgálni. S végül az egyetemtől, a klinikától várja dolgozó népünk a tudományos kutatás nagyszerű megvalósításait: az új gyógyszereket, az új kezelési eljárásokat, új fegyvert a dolgozó népünket hervasztó betegségek, a gümőkór, rák, ipari betegségek ellen. Ezért nem szabad fölöslegesen terhelni kllinikáinkat, ezért kell az egyszerű utat választani a betegágytól az orvosig. A beteg beutalásának ezt az egyszerű útját azonban nemcsak a betegek nem veszik sokszor figyelembe, hanem az orvosok is elvétik. Naponta keresnek fel bennünket a klinikán betegek távoli vidékekről, minden beutalás nélkül, mert orvosaik rosszul irányították őket. Körorvosainknak és üzemi orvosainknak tudomást kell szerezniük végre egészségügyi törvényeinkről s tudniok kell, hogy betegeiket csak a poliklinikára utalhatják be és semmiképpen sem egyenesen a klinikára. Körorvosainknak és üzemi orvosainknak tudniok kell, hogy a ROSSZUL IRÁNYÍTOTT BETEGET sehol sem fogadják el; ők a hibásak gyakran azért, hogy a beteget nemcsak a fárasztó útnak tették ki, hanem indokolatlanul költségbe is verték. Máskor előfordul, hogy az orvos a beteget „saját kérésére” utalja be egyenesen a klinikára. Ez nem csak felelőtlenséget jelent az orvos részéről, hanem szakmai és politikai felkészültsége szempontjából is rossz fényt vet rá; ha az orvos a beteget lelkiismeretesen megvizsgálta és betegségét kiderítette, akkor olyan tekintélye és megbecsülése kell legyen a beteg dolgozó előtt, hogy az a vizsgálattal és kezeléssel meg legyen elégedve, a beteg többnyire akkor „kéri magát a klinikára küldeni”, ha az orvosa nem vizsgálta meg alaposan és lelkiismeretesen, ha betegségét nem magyarázta meg alaposan és nem látta el meggyőző tanácsokkal. A beteg beutalásának fent leírt egyszerű módját — a beteg útját körorvostól és üzemi orvostól paliklinikára, onnan pedig szükség esetén a klinikára — mind erélyesebben kell keresztülvinnünk, megvalósítanunk. Ha ez tökéletesen megvalósul, akkor egészségügyi szerveink tervszerűen és teljes odaadásukkal tudnak dolgozni betegeink lelkiismeretes gyógyítása és népegészségügyünk felemelése érdekében. És ennek megvalósítására nem csak dolgozóink belátását és öntudatos magatartását kérjük, hanem széles felvilágosító munkát az orvosok, bábák, egészségügyőrök, diákok és néptanácsok részéről! h. j. orz sKiira' b snitw:ain mir TrriiiriiiiawniiiM'—MTwi | »Ilim UII<|1 ÁLLAMI SZÉKELY SZÍNHÁZ Marosvásárhely Harcolunk a békéért Heti műsor: Március 31, szombat este 8 órakor: Tartuffe. Negyvenhatodszor. Április 1, vasárnap este 8 órakor: Úri m.uri. Harmincegyedszer. Április 7, szombat este 8 órakor: Ünnepi előadás az Állami Székely Színház fennállásának 5 éves évfordulója alkalmával: „SIRÁLY’’ Csehov drámája négy felvonásban. Április 8, vasárnap délután 4 órakor: Viharos alkonyat. Április 8, vasárnap este 8 órakor: Úri muri. ■ Április 10, kedd este 8 órakor: Sirály. Április 11, szerda este 8 órakor: Sirály. Április 12, csütörtök este 8 órakor: Sirály. Április 14, szombat este 8 órakor: Sirály. Április 15, vasárnap este 8 órakor: Sirály. Április 17, kedd este 8 órakor: Sirály. Április 18, szerda este 8 órakor: Sirály. MAROSVÁSÁRHELYI MOZGÓK MŰSORA: Új Idők mozgó: Új műsor. Progresul Utínszínház. MUSZSZORGSZKI T. Sztálin díjjal kitüntett színes film. Vörös Lobogó filmszínház: A kínai nép győzelme. SZOLGÁLATOS GYÓGYSZERTÁRAK 1951. március 31. szombat. 2. számú állami gyógyszertár, Kossuth Lajos utca.