Szabad Szó, 1966. október-december (23. évfolyam, 6725-6803. szám)

1966-10-09 / 6732. szám

­­i­A A párt- és államvezetők a Hunyad tartományi dolgozók körében Az alábbiakban folytatjuk lapunk tegnapi számában a­eg­­jelent beszámolót. Az iparosítás­­ az egész gazdaság fejlesztésének és a nép­jólét emelésének útja — A vajdahunyadi nagygyűlés — Péntek délután Nicolae Ceauşescu, Alexandra Drăghici, Paul Niculescu- Mizil, Ilie Verdeţ, Manea Mănescu, Virgil Trofin elvtársak elindultak Vajdahunyad felé. A füstölgő ké­mények erdeje, az impozáns mé­retű csarnokok körvonalai már messziről jelzik a fém csernavöl­­gyi fellegvárát, a szocialista Romá­nia iparosítása nagyszerű eposzá­­nak ezt a hatalmas és meggyőző szintézisét. A mai Vajdahunyad, amelynek fémtermelő hagyományai az év­ezredek mélyébe nyúlnak vissza, e tájak példa nélkül álló, roha­mos fejlődéséről tanúskodik. Szer­vesen hozzátartozik állandóan fel­felé ívelő nemzetgazdaságunkhoz, a csaknem 1 400 000 tonna nyers­vassal, 2 500 000 tonna acéllal, 1 500 000 tonna hengerelt készáru­val, amely évente izzó folyamként áramlik innen az ország minden részébe. A város bejáratánál felállított diszkapun kovácsolt vasból rakták ki egy nagyolvasztó és egy Martin­kemence körvonalait. Itt munka­ruhába öltözött kohászok és acél­öntők, épitők, teleki és gyalári bá­nyászok várakoztak. Ott voltak a szomszédos hegyi falvak lakosai is festői szépségű ősrégi viseletben, amelyet még a dákok ideje óta híven megőriztek. A vendégeket Pogea Brâncoveanu elvtárs, a városi pártbizottság első titkára és Viorel Răceanu elvtárs, a városi néptanács elnöke köszön­ti. Meleg szavakkal üdvözli a ven­dégeket Gheorghe Roman kohász, az üzem egyik veteránja, aki több mint 30 esztendeje dolgozik a vaj­dahunyadi nagyolvasztóknál. Amint a gépkocsisor a nagygyű­lés színhelye felé közeledik, lépés­ről lépésre kibontakozik a fiatalos széraígben pompázó város pano­rámája. A magas tömbházak har­monikusan követik egymást az őszi színekben ragyogó Chizid domb alján. Több mint 10 000 la­kás, számos iskola, egészségügyi intézmény, kulturális létesítmény alkotja a szocialista Vajdahunyad mai képét. A Dacia sugárút végén, ahol a város adminisztratív központja e­­melkedik majd, a vendégek helyet foglalnak a hivatalos tribünön. A nagy tömeg, amely köralakban helyezkedik el a sugárúton, hatal­mas éljenzésbe és hurrázásba tör ki. A nagygyűlést Pogea Brâncovea­nu elvtárs nyitja meg. A fémipari munkások és a többi vajdahunyadi lakos nevében Nicolae Agachi mérnök, a kombinát vezérigazga­tója és Roisa Boiangiu, a 3. számú általános iskola igazgatónője szó­lal fel. Hosszas éljenzés közepette Nicolae Ceauşescu elvtárs emelkedik szó­lásra. Engedjék meg azzal kezdenem, hogy a párt Központi Bizottsága és Románia Szocialista Köztársa­ság kormánya nevében melegen köszöntsem Önöket, a fémipari munkásokat, Vajdahunyad város összes lakóit. Miután utalt a vajdahunyadiak forradalmi és haladó hagyomá­nyaira, a szónok ezeket mondotta: A vajdahunyadi nagy kohászati kombinát a népi hatalom éveiben szüntelenül fejlődött. Ma ez a kombinát biztosítja hazánk egész acéltermelésének több mint egy­­harmadát. A kombinát fejlesztése és modernizálása eleven példája a szocialista iparosításra vonatkozó pártpolitikának, mert az iparosí­tás az egyetlen útja az ország gazdasági potenciálja növelésének, a nép­jólét biztosításának, a függet­lenség és a nemzeti­ szuverenitás erősítésének. A szocialista építés éveiben a kombinát fejlődésével együtt rohamosan megváltozott Vajdahunyad város arculata is. Új lakónegyedek, jelentős szociális­kulturális egységek épültek, javul­tak a dolgozók pihenési és életkö­rülményei. Mindezek az eredmé­nyek szorgalmas munkásosztá­lyunk, az összes vajdahunyadi dolgozók munkájának eredménye­ként jöttek létre. A munkásosztály, az összes dolgozók tántoríthatatla­­nul követve a párt politikáját, megvalósítják a szocialista építés kiteljesítésének, Románia felvirá­goztatásának programját. Kétségkívül, elvtársak, ezek az eredmények erőfeszítéseket köve­teltek, sok nehézség legyőzését tet­ték szükségessé. Voltak fogyatékos­ságok is, meg hibák is történtek, s azt is meg kell mondanunk, hogy tevékenységünkben még van­nak hiányosságok. Itt, Vajdahu­­nyadon még akadnak javítani valók, a munka még jobban mehet. De tevékenységünkre, köztük a vajdahunyadi munkások és kom­munisták tevékenységére az a jel­lemző, hogy mindig ki tudtuk kü­szöbölni a hiányosságokat, biztosí­tani tudtuk hazánk előremenete­­lét, szüntelenül emelni tudtuk a román nép jólétét. Mint tudják, a párt IX. kongresz­­szusa nagyszerű programot jelölt ki a haza 1970-ig való fejlesztésére. Ez a program Vajdahunyad város és a kombinát számára is fontos előírásokat tartalmaz, önöknek 1970-ben 2 800 000 tonna acélt kell adniuk. Ez nehéz feladat. Új nagy­­olvasztókat kell építeni, valamint egy új, korszerű hengerművet. Csu­pán a kombinát új objektumainak megvalósítására csaknem 3 milli­árd lejt irányoztunk elő a beruhá­zási tervben, önök kohászok, s így jól tudják mily nagy fontossága van a fémnek hazánk számára. Erős nehézipar nélkül, gépgyártó­ipar nélkül — és ahhoz, hogy gép­iparunk legyen, a célra van szük­ségünk — nem biztosítható társa­dalmunk előrehaladása, nem be­szélhetünk a szocialista építés kiteljesítéséről és a kommuniz­musba való átmenet feltételeinek megteremtéséről. Íme ezért helye­zünk súlyt továbbra is az iparosí­tásra, a fémtermelés növelésére, a gépgyártóipar fejlesztésére, mert ebben kezességét látjuk a szocialis­ta építés kiteljesítésének,­ a kom­munizmusba való átmenet feltéte­­ ­­ lei megteremtésének, hazánk füg­getlensége és szuverenitása bizto­sításának. Ceauşescu elvtárs ezután hangsú­lyozta, hogy az acéltermelés növe­lésével egyidejűleg nagyobb súlyt kell helyezni az acél minőségének javítására, s ezeket mondotta: a párt és a kormány intézkedéseket foganatosított annak érdekében, hogy 1970-ig növekedjék a kiváló minőségű acél részaránya az acél össztermelésben. E tekintetben önökre, vajdahunyadiakra is fon­tos feladatok hárulnak. Szüntele­nül javítani kell az acél minőségét, biztosítani kell hogy a kombinát­ban termelt hengerelt ára megfe­leljen a nemzetgazdaság valameny­­nyi követelményének. Ez feltéte­lezi a termelés magasabb fokú megszervezését, a jobb munkafe­gyelmet, megköveteli a kombinát vezetőségétől, a pártszervezetektől, a szakszervezettől, a KISZ-szerve­­zettől, minden egyes­­ munkástól, mérnöktől, technikustól, egyszóval valamennyiüknek gondoskodniuk kell arról, hogy harcoljanak a fém, a hengereltáru, az üzemükből ki­kerülő összes termékek jobb mi­nőségéért. Meggyőződésünk, hogy a vajdahunyadi munkások eleget tesznek a haza iránti kötelessé­güknek, idejében több és jobb minőségű acélt és hengereltárut adnak majd. Kívánunk önöknek sikereket ezekhez a szocialista Románia felvirágoztatásának szen­telt erőfeszítésekhez. A vendégek elidőznek e vidék dicsőséges történetére emlékez­tető helyeken. Megtekintik a Hu­nyadiak lenyűgöző középkori lo­vagvárát, amelyet még a XIV. szá­zadban emeltek egy sziklaormon a török hódítók feltartóztatására A várfokról trombitások jelzik a vendégek érkezését, korabeli öltö­zékben alabárdos katonák tiszte­legnek. Maria Cosma tanárnő, a­­kinek családja nemzedékeken át e történelmi műemlék megóvásán munkálkodott, végigkalauzolja a párt- és államvezetőket a lovag­termen és a várkápolnán, részlete­sen magyarázza az építészeti jel­­­legzetességeket. Számtalan tanu­A termelés növekedésével egy­idejűleg városuk is tovább fejlődik majd. Mintegy 3800 új lakás épül, új szociális-kulturális szolgáltatási egységeket emelünk, amelyek hoz­zájárulnak a vajdahunyadi lako­sok életkörülményeinek javulásá­hoz. Mint tudják, a IX. kongresz­­szus előirányozta az ötéves terv esztendeiben a dolgozók jövedel­mei színvonalának körülbelül 20 százalékos emelkedését, valamint az alkalmazottak nyugdíjainak ja­vítását. És meg akarom mondani, hogy már a jövő év elejétől al­kalmazni fogjuk a nyugdíjak eme­lését, s azt, hogy kidolgozunk egy új nyugdíjtörvényt, amely jobb feltételeket teremt öregségük biz­tosítására azoknak, akik országunk­ban a gazdaság, a tudomány és a kultúra fejlesztésén munkálkodnak. Befejezésül Ceauşescu elvtárs egyre nagyobb sikereket kívánt a fémipari munkásoknak, Vajdahu­nyad város összes lakóinak egész tevékenységükhöz. Kívánjuk — mondotta —, hogy munkájukkal mindenben hozzájáruljanak a XX. pártkongresszus által kidolgozott program megvalósításához, hogy az összes többi dolgozókkal együtt 1970-ben önök is büszkén mond­hassák: „Mindabban, ami Romá­niában megvalósult, benne van egy része a mi, vajdahunyadiak munkájának is!“ A gyűlés részvevői több ízben hosszasan megtapsolták Nicolae Ceausescu elvtárs beszédét. jele van annak, hogy a régi román Hunyadi család milyen jelentős szerepet töltött be az európai ci­vilizáció védelmezésében a török­­iga veszélye ellen, hogy Hunyadi ■János és fia, Mátyás, milyen nagy tekintélynek örvendett a korabeli jeles személyiségek körében. A vendégek elbeszélgetnek Ni­colae Voiculescu műépítésszel, ér­deklődnek a helyreállítási munkák menetéről, amelyeknek célja vis­szaadni a várkastélynak egykori arculatát és ragyogását. A párt- és államvezetők távozásukkor az a­­lábbiakat jegyezték be az arany­könyvbe: „Hunyadi János és a Korvin-család többi tagjainak hősi fegyvertényei tiszteletreméltó he­lyet foglalnak el a román népnek az elnyomók ellen, a szabadságért, és a társadalmi haladásért «óvott harca történetében.“ Néhány száz méterrel tovább a szocialista jelen kellős közepén va­gyunk. A vendégek belépnek a ko­hászati kombinát kapuján. Vezetőinket Ion Marinescu elv­társ fémipari miniszter, a vállalat­vezetőség és a pártszervezet képvi­selői, nagyszámú kohász fogadja. A kombinát mai helyzetét és to­vábbi fejlődését bemutató makett előtt megtárgyalják e fontos ipari központ fejlődési távlatait, az öt­éves terv során. Jelenleg itt 50 nap alatt ugyanannyi acélt és 30 nap alatt ugyanannyi nyersvasat ter­melnek, mint a háború előtt egész Romániában. A megbeszélés so­rán rámutatnak, hogy a következő években beruházásra kerülő 2,3 milliárd lej lehetővé teszi a terme­lés számottevő növelését, a műsza­ki és minőségi színvonal emelését. A Központi Bizottság főtitkára elismeréssel szól a vajdahunyadi­ kohászok gyümölcsöző erőfeszíté­seiről, hangsúlyozva egyben, hogy tökéletesíteni kell a technológiai eljárásokat, növelni kell a minőség iránti igényt és a munkafegyelmet a termelési folyamat minden lánc­szemében, kezdve a kombinát ve­zetőségétől az utolsó munkásig. Az első jelentős részleg, ame­lyet a vendégek megtekintenek, a 2. számú Martin-acélmű; ez a legnagyobb az országban. Lenyű­göző látvány a lángok játéka. Hozzáértő és szorgos mesterek irá­nyításával óráról órára, percről percre, éjjel és nappal készül az acél. A párt- és államvezetők (Folytatás a 2. oldalon) A fém várában, a derék vajdahunyadi kohászok körében Gyulafehérváron vil­áG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! AZ RKP BÁNKI TARTOMÁN­YI BIZOTTSÁGA ÉS A TARTOMÁNYI NÉPTANÁCS NAPILAPJA XXIII. évfolyam, 6732. szám 4 oldal ára 25 báni m Vasárnap, 1966 október 9 2.OLDAL „Még mindig van üres hely az asztal mellett..." 4.OLDAL — ENSZ-KÖZGYŰLÉS: Az európai béke erősítése szükséges és lehetséges — C. Manescu elvtárs megbeszélése A. Gromikoval ­ A fővárosba érkezett Gus Hall elvtárs Szombat délután a Román Kommunista Párt Központi Bi­zottságának meghívásra a fővá­rosba érkezett Gus Hall elvtárs, az Amerikai Egyesült Államok Kommunista Pártjának főtitkára. Gus Hall elvtárs kíséretében van az USA Kommunista Pártja ve­zetőségének két tagja. A Bâneasa repülőtéren a ven­dégek fogadására megjelenni Alexandru Bîrlădeanu elvtárs, az RKP KB Végrehajtó Bizottságá­nak és Állandó Elnökségének tag­ja, Mihai Dalea elvtárs, az RKP KB titkára, Constantin Vasiliu elvtárs, az RKP KB osztályveze­tő-helyettese, pártaktivisták. Gyorsabb munkát Sztancsófalván • Hiányzik a kellő arány • Sokkal haté­­konyabb segítséget várnak • Októberi „pihenés“ A dombvidéki sztancsófalvi mezőgazdasági termelőszövetke­zetben tett látogatásunk során az őszi munkálatok megszervezésé­ről és az eddig elért eredmények­ről érdeklődtünk. Megelégedéssel tapasztaltuk, hogy a földműve­sek, aránylag elég rövid idő alatt, 320 hektárról (75 százalék) letör­ték a kukoricát. Ez mind jó és hasznos. Úgy vélem, nem érdek­telen megvizsgálni, mi van az új terméssel, hisz a földműves csak akkor mondhatja magáénak, amikor a kukorica már a kőtár­­kában van. A kukoricatörés és a hordás között nincs kellő arány. Októ­ber ötödikén például, hozzávető­leges számítások szerint, 60 va­gon csöveskukorica volt a föl­dön. Felvetődik a kérdés, mi lesz ezzel a drága gabonával, hogyha beáll az esős időszak? A termelő­­szövetkezet vezetősége a kam­pányszervezés során nem vette figyelembe azt, hogy csak mind­össze 28 fogattal és 2 tehergép­kocsival rendelkezik. A szomszé­dos aranyági termelőszövetkezet tagjai például az aznap letört kukoricát a következő nap már kotárkába hordják és így az nincs kitéve a veszélynek. Mi le­gyen hát a sok kukoricával? A bajon csakis úgy lehetne segíte­ni, hogyha a nagyremetei GTA vezetősége néhány pótkocsit bo­csátana e gazdaság rendelkezésé­re. Az összes fogatokkal és pót­kocsikkal még az esős idő be­állta előtt kotárkába lehetne hordani az aranysárga kukorica­csöveket. Cselekedni kell tehát, annál is inkább, mert ebben az időszakban búzát 400 hektár ku­korica után is vetnek. Eddig vi­szont csak 100 hektár területet szabadítottak fel. Azt is szóvá tesszük, hogy a termelőszövet­kezet vezetősége a tervezett kő­tárka idejében való felépítésével nem foglalkozott kellő felelősség­­érzettel. A mesterek most építik a kőtárkát, amikor minden ép­kézláb embernek a határban a helye. E dombvidéki termelőszövetke­zetnek elég gyenge termőképes­­ségű talaja van. A sokéves ta­pasztalat azt bizonyítja, hogy a szerves- és műtrágyázás rendkí­vül fontos. A sztancsófalviak meg is szeretnék trágyázni a bú­za termesztésére előirányzott te­rület nagy részét. Sajnos, idén őszön egy kiló szuperfoszfátot sem kaptak. A mezőgazdasági ta­nácsoknak és a szövetkezeti szö­vetségeknek a kevésbé fejlett ter­melőszövetkezetek támogatása el­sőrendű kötelességük. A sztan­csófalviak a Temesvár rajoini két mezőgazdasági szervtől sok­kal hatékonyabb segítséget várnak. Az egyik tehergépkocsi géphi­­básodás miatt napok óta áll. Pedig mennyire szükségük volna rá. Több utánajárással és a ter­melőszövetkezetek Temesvár ra­joni szövetsége támogatásával e­­zen is lehet és kell segíteni. Sok, nagyon sok a munka Sztancsófalván. A bajok orvos­lása a termelőszövetkezet vezető­­tanácsának, p­ártalapszervezetének és a rajoni mezőgazdasági szer­veknek elsőrendű feladatuk. Úgy vélem, a szántást és a vetést is meg lehetne gyorsítani, hogyha minden egyes traktoros lelkiisme­retesen dolgozna. Azért említem meg ezt a kérdést, mert Kiss Illés, Miroszlav Kitarics, Milan, Radin, Dani József, Gligor Ion megfeledkeznek arról, hogy a szántás, vetés elvégzése sürgős kötelességük. A szép októberi napokat „pihenésre“ is felhasz­nálják. Déli 12 órától délután 4 óráig tart az alvással egybekötött ebédszünet. A nagyremetei GTA vezetősége — igazgató Ion Achi­­mescu — nem ellenőrzi eléggé a Sztancsófalván tevékenykedő traktorosbrigádot. A jó időnek nagy ára van. Az összes erők mozgósításával, a fo­gatok, gépek teljesítőképességé­nek maximális kihasználásával s a Temesvár rajoni mezőgazdasá­gi szervek, valamint a nagyre­metei GTA vezetőségének sok­kal hatékonyabb támogatásával Sztancsófalván be lehet és be kell hozni a munkálatokban ész­lelt nagy lemaradást. GERGELY GERGELY 103 százalékban teljesült az össz­termelési tervfeladat­a 101,9 szá­zalékban az árutermelési is, a Temesvári Mechanikai Üzemekben 9 hónapra, ami nagymennyiségű terméket jelent előirányzaton felül. E sikereket nagymértékben előmozdította a szerszámkészítő részleg hozzáértő kollektívája — melynek vezetője Ionaşcu Gheorghe mér­nök (a képen balról) — Ştefănescu Mihai csoportvezető és társaik. Precíz szerszámok és szerkezetek készítését ezen a részlegen segítik a korszerűsítések, valamint az, hogy a termelést magasabb színvo­nalon szervezték meg.

Next