Szabad Szó, 1967. október-december (24. évfolyam, 7034-7112. szám)

1967-10-18 / 7048. szám

2 Művelődési jegyzetek MIHAIL SEBASTIAN, a román irodalom jeles képviselője Ha élne, mindössze hatvan esz­tendős lenne a két világháború közötti román irodalom egyik je­les képviselője, Mihail Sebastian. 1907 október 18-án született Brailán, ebben az akkoriban ál­mos-poros, jóformán csak dunai kikötőjéből tengődő városkában. Itt végezte elemi és középfokú tanulmányait, majd a Bukaresti Egyetem jogi fakultására iratko­zott De mivel az írás varázsa már zsenge ifjúkorában megej­tette a lelkét (már líceumi diák­ként rendszeresen és jól versel), egyetemi tanulmányaival párhu­zamosan újságírással is foglalko­zik. Elsősorban kenyérkereseti okok miatt. Első egyetemi évei­től az egyik bukaresti lap mun­katársa és hosszú ideig álnéven publikál. Újságírói kötelezettsé­geinek teljesítésével párhuzamo­san a saját munkájával előte­remtett anyagiakra támaszkodva, két esztendőn át Párizsban készül jogi doktorátusára. Amikor mun­kaadó lapja (a Cuvântul) leple­zetlenül a szélsőjobboldali poli­tika szócsövévé züllik, Mihail Se­bastian gondolkodás nélkül ott­hagyja a lapot és 1933—1934-ben „ügyvédbojtárkodásból“ é. A második világháborút közvetle­nül megelőző négy-öt esztendő­ben a Rampa, Viaţa românească, România literară és más folyó­iratok hasábjain élénk publicisz­tikai és irodalomkritikai tevé­kenységet fejt ki. Irodalomtudományi, kritikai, közéleti cikkei és tanulmányai csak gyarapítják azt a jó hírne­vet, amelyet az irodalmi életben 1933-tól megjelenő regényei (Nők, Baleset, Az akácos város) szereztek számára. Mégsem pub­licisztikája vagy szépprózája ré­vén írta be tartósan nevét a két világháború­­ közötti román iro­dalom történetébe, hanem szín­műveivel. Mindössze három­ szín­darabot írt, a negyedik (Insula — A sziget, amelyet tavaly mu­tatott be a Temesvári Matei Mil­iő Színház) befejezetlenül maradt ránk. A Vakációsdit és a Névte­len csillagot is ismeri már a temesvári közönség, hiszen az első a múlt évad premierjei között szerepelt, az utóbbit pedig évek­kel ezelőtt játszotta a Temesvá­ri Állami Magyar Színház. Sebastian következetesen víg­játékoknak nevezi színműveit, de ezek sajátos, erőteljesen lírai hangvételű, a legtöbbször fanyar vagy éppenséggel keserű utószt kiváltó vígjátékok. Még a maró szatírával megirt, s a haszonhaj­­hászásra-üzérkedésre a polgári politikai élet minden emeltyűjét gátlástalanul felhasználó burzsoá­ziát élesen leleplező Lapzárta előtt című színműve is tele van ezzel a sajátosan sebastiani izű, könnyes humorral. Mosolygós és mosolyogtató színpadi története­ket írt meg, hogy ne kelljen sír­nia és rikatnia. Mert olyan tár­sadalomban élt, amely mély ke­serűséget, lelki csömört és fé­­kezhetetlen szabadulási vágyat váltott ki Mihail Sebastianból is, hőseiből is. Ő maga nem volt forradalmár, hősei sem azok, de a korabeli társadalomban meg­­nyomorodó sorsuk annál inkább lázító. A felszabadulás utáni hónapok­ban (1940 májusában Bukaresté­ben autóbaleset áldozata lett) a reá és műveire mindig jellemző mélységes humanizmus, a kisem­berekkel való őszinte együttérzés és az Új világot építők sorába ál­lította Mihail Sebastiant. S ha fizikai valóságában ő már nem is lehetett jelen mindennapi har­cainkban, művészi és emberi tar­talmakban annál gazdagabb mű­veivel velünk van ma is. Mag Péter t többre Megmondom mindjárt az ele­jén: miközben a temesvári Ju­nius­­ gyár modern tánccsoport­jának tevékenységét figyelem, észrevételeim, érzéseim közé egy kis aggodalom is vegyül. Hogyan? — kérdezhetnék töb­ben is, akik ennek az együttes­nek a múltját és jelenét többé­­kevésbé ismerik. Ugyan mi ad­hatna aggodalomra okot akkor, amikor tudjuk, hogy éppen ez a műkedvelő alakulat nyerte meg a modern táncok legutóbbi „erő­próbáján“ a tartományi első dí­jat! És vajon nem éppen ez a csoport nyert hajdanában — ha tagjainak jó része azóta ki is cse­rélődött — első helyezést a bu­karesti döntőn? Mindez a tény. A tény, persze, vitathatatlan, sőt, azt is hozzá kell tennünk, hogy a csoport művészi oktatója, Valkay Károly táncmester, a gyár kulturális felelőse, Elena Danes s nem utolsó sorban az olyan lel­kes műkedvelők mint Berki Má­ria, Minisan Mia és társaik meg­érdemelten jutottak a szép sike­rek birtokába. De az a színvo­nal, amely elég volt a tartományi első díj eléréséhez, egyáltalán nem biztos, hogy elég lesz az országos döntőnek akárcsak egy szerény dicséretdíjára is. S ezt a jól ismert megállapítást most nemcsak azért ismételtük meg, mert a bukaresti zsűri a legszigorúbb mércével mér. Szóvá kell tennünk azért is, mert a tartományi versenyt követő pró­bákon ha javult is egyes tánco­sok mozgáskultúrája, technikai biztonsága, nem mondható el ez a csoport egészéről, a műkedvelők összteljesítményéről. Ennek legfőbb oka újra és új­ra csak a régi. Még mindig kí­sért az „árnyék“ , a hajdani és a legújabb sikerek fényére a pró­bákon tapasztalható pontatlan­ság s még inkább a csaknem mindig előforduló egy-két hiány­lás következményei vetik árnyé­kukat, így aztán, ahelyett, hogy sikerülne a táncból a legapróbb­nak tűnő hiányosságokat, dara­bosságokat eltüntetni, hogy így a tánc frissessége, fiatalos lendüle­te a végső simításoktól ragyogóvá tisztuljon — mindig elölről kell kezdeni a csiszoló, „egybeötvöző“ munkát. Márpedig nem elég csupán ó­­hajtani a további sikert. Ehhez elengedhetetlenül szükséges, hogy a tehetséges csoport felelősségtu­data, kollektív szelleme, lelkese­dése, céltudatos munkája semmi­ben sem maradjon az óhajtott siker rangján alól. A próbák so­rán tanúi voltunk Valkay Károly ilyen irányú törekvésének, de a helyzet azt mutatja, hogy az ok­tató nagyszerű szakképzettségén kívül más erők is kellenek a ver­seny legfelsőbb szakaszához ve­zető út egyengetéséhez. A gyár kulturális felelőse, Elena Danes az utóbbi időben mintha maga is megfeledkezett volna erről. S ezt, sajnos, a szakszervezetek he­lyi tanácsának illetékesei sem kérik mostanában számon tőle... Igen célravezető volna az is, ha az együttes legodaadóbb, s tudá­sával is tekintélynek örvendő e­­gyik tagját megbíznák a csoport­felelősi teendők elvégzésével. Mert igenis, egyelőre van ok az aggodalomra. S szólnunk kellett erről nemcsak a többre hivatott csoport, hanem a Junius­­ gyár dolgozóinak s mindazoknak a bá­nátiaknak a nevében is, akik mél­tán voltak büszkék valamikor ezekre a műkedvelőkre s méltán várják el tőlük, hogy büszkék le­hessenek rájuk­­ a Vili­ verseny döntője után is. Simonfi Imre Felelősség az emberért A Matei Mill© Színház bemutatójáról Korunk tipikus hősei, az em­beri erőnek ész által óriási mé­reteket adó tudósvilág, az anyag törvényeit ismerő és rejtett ösz­­szefüggések lehetőségeit valóság­gá tehető kezek birtokosai. Nem egy darab született már az atom­világ teremtőinek életéről s szin­te valamennyi belső, lélektani utón próbálta megközelíteni, fel­tárni ennek a valamilyen formá­ban kiszolgáltatott értelmiségi csoportnak az emberi arcát. Yves Jamiaque ismert utakon járva és elsősorban Jung hatásá­ra kezd darabjához. Az „E“-pont­­hoz (Punctul „D“), mely alig egy éve, hogy színpadi útján elin­dult. Valódi személyek, élő sze­replők problémáját tárgyalja, de mégsem önéletrajzi, hanem a sű­rítés és általánosítás művészi esz­közei által elsősorban a doku­mentum történelmi értékével bír. A főszereplő Okla Nielsen (Niels Bohr) és Erik Reinfahl találkozá­sa világméretű kérdések megol­dásának lehetőségét hordozza ma­gában. Az Ember, aki az alkotó munka miértjét, az alkotó mun­ka végcélját jelenti, mint belső, ön­tudati elem vívja harcát a közeledés, a megoldáskeresés küz­delmében. A kétely, mely megakadályozz­­a a világ különböző tájain élő és alkotó fizikusok összefogá­sát — a darabban néhány ob­jektív indokra mutat. A lehető­ségek, a bizakodás és kölcsönös hit bonyolult egyenleteit variálja és kombinálja Okla Nielsen, de a felelet sohasem alakul egyér­telműen. A bizalom sikertelensé­gére a szerző több magyarázatot is formál. Elsősorban az adott történelmi helyzet. A fasiszta világuralomra törő hatalom, mely minden élő embert szolgálatába akar állítani s csak egyetlen ér­deket ismer, s a becsületet is a hóditó érdek erkölcsszabálya ha­tározza meg. Érthető tehát, hogy Okla Niel­sen Reinfahrban is csak egy ilyen ország, egy ilyen hatalom meg­félemlített tudósainak követét látja, s bár emberileg nem ítél­heti el, hitét, bizalmát nem tud­ja kezébe adni. Ez az eszmei, lelkiismereti harc, amely a fizi­kus­tábort képviselő tudós között folyik, tulajdonképpen a fiziku­sok felelősségtudatát példázza. Hisz amikor millió emberéletről van szó, a sikertelenség lehetősé­ge is bűntett. Az ember megvé­déséért, létének biztosításáért fo­lyó harcban korunk társadalma még nem találta meg a felek kö­zötti kölcsönös bizalmat. Ezért marad aktuális és korszerű­ Yves Jamiaque darabja. Mindez meggyőzően indokolja műsorratűzését a temesvári szín­padon. Constantin Anatol rende­zői felfogása a darab fő eszmei fonalát, a kétkedés és bizakodás lelki tusáját, igyekezett „reflek­torfénybe“ helyezni. Ennek ér­dekében mindig a két lehetősé­get hordozó személyek kerülnek előtérbe. A könnyű,­ egyszerű díszletek (díszlettervező Emilia Jivanov) kitűnő módot nyújta­nak erre. Gyakran a háttérben meghúzódó, szótlanul gondolko­dó szereplők is a feszültség táp­lálói. A cselekmény vezetése, a fokozatosan gyorsuló ritmus a belső lelki harcok vetületeként jelentkező szópárharcok hevülé­­se mindvégig művészi emelkedő­ben van. A Reinfahl család szín­­padra lépésével egy után, de a női (Maria Nielsen és Elsa Rein­fahl) és a férfi (Olila Nielsen és Eric Reinfahl) kettős párhuzamán közelítve és távolodva a bizalom­ponttól folyik a cselekmény s az eredmények egy-egy közbeik­tatott, látszólag lefokozó szán­dékú, de tulajdonképpen mér­legelő képben találkoznak. Az érdeklődés, a gondolkodva-figye­lés műélvezetét mindvégig sike­rül­ fenntartania a rendezőnek Természetesen a négy színész egyéni teljesítményei a fő érték­­hordozók. Itt elsősorban ismét az Okla Nielsent alakító Constan­tin Ana­tolt kell megemlítenünk, akinek sikerült hihetően és ro­konszenvesen megmintáznia az idős, bölcs tudós önmagával is harcba szálló emberi jellemét Az Amerikai Egyesült Államok­ba menekült tudós társainak ne­vében is beszél és kész lenne egyességet kötni a németországi csoporttal, ha a józan ésszel el lehetne oszlatni a kételyt Alakí­tásában érezzük azt, bár tétele­sen nem fogalmazza meg, hogy ez a kétkedés talán az ameri­kaiakkal szemben is fennállna, ha a másik csoport képviselője kerülne a tárgyaló­asztalhoz. Az ifjú tudósnemzedék képvi­selője, az egykori eminens tanu­lóból neves fizikussá vált Eric Reinfahl a korkülönbség áthida­lását határozottságával, tömören vágó feleleteivel, kissé komor, de a megtörtség látszatát, a gyen­geség benyomását mindvégig el­kerülő figuraként áll előttünk Ovidiu Moldovan alakításában. A női párosban Maria Nielsen szerepében Marietta Rareş érde­mes művésznő nyújt színes, sok­oldalúan megrajzolt képet, ő a darab „enyhítő szelleme“, bár látszólagos naiv bemondásai csak a helyzet körte töltőszavak s nem értelmi szintjének mércéi. Ezt sikerült megéreztetnie főleg a kerti jelenetben, ahol pillanat­nyi győzelme, taktikája Okla in­telligenciájához közeledik. Jól egyénített Elsa Reinfahl alakja, melyet Florina Cercei visz szín­re. Vonzó, értelmes és büszke je­lenség, aki joggal kelthet kételyt a Nielsen családban. A Matei Miliő Színház első be­mutatójában egy értékes, korszerű darab színvonalas előadását üd­vözölhetjük. Pongrácz P. Mária SZABAD SZÓ A szovjet filmfesztivál mai műsorán A szerelem és barátság hőskölteménye a a fesztivál mai műsorán szereplő szovjet film, a ZOSZJA. Cselekménye egy kis lengyel faluban játszódik le 1944 nyarán, amikor a pihenő rö­vidke béke­napjait éli egy szovjet lövész-zászló­alj. Zoszja, a szép lengyel lány a vitéz harco­soknak az élet, a fiatalság és szerelem szintből­­­mává válik. A címszerepet alakító Pola Raksa gazdag és kifejező játéka teszi emlékezetessé ezeket a jeleneteket. A film nagy sikert ara­tott a moszkvai nemzetközi fesztiválon, mely egyúttal Mihail Boghin ifjú rendező tehetsé­gének elismerését is jelentette. MUNKAÜLÉS Október 19-én, csütörtökön dél­után hat órai kezdettel az író­szövetség temesvári fiókjának ma­gyar nyelvű munkaközössége meg­nyitja munkaüléseit. Ez alkalom­mal Fodor Sándor állami díjas író lesz a kör vendége, aki a Bánát tartományi Alkotók Házá­nak kiadásában ez évben meg­jelent Egy szelet fény című ma­gyar nyelvű kötetet értékeli ki. A megnyitó ülésen a Temesvári Állami Magyar Színház művészei is közreműködnek. ELKÖLTÖZTETIK A III. KERÜLETI PIACOT Hamarosan elköltöztetik régi helyéről a Balcescu-téri piacot, a szomszédban levő üres telekre. Mintegy 3000 négyzetméteren elvégezték a területrendezési munkálatokat, felállították a lám­paoszlopokat, leterítették a zú­­zottkövet. Hátra van még a beto­nozás, az asztalok felállítása és egy kút elhelyezése. Ez utóbbi feladatokkal — mint a városi néptanács városgazdálkodási osz­tályán tájékoztattak — még e hónap folyamán végeznek és no­vember elején az új piacteret át­adják rendeltetésének. FOTÓKIÁLLÍTÁS NYÍLIK TEMESVÁRON A napokban tartományunk fo­­toamatőrjei ismét a nagyközön­ség elé lépnek alkotásaikkal. Ez esetben Temesváron, a Libertăţii téren, a volt városháza épületé­ben rendezett kiállításon, a ra­joni kulturházak mellett működő fotóskörök fényképészei mutatják be munkájukat. A többi között igen szép alkotásokkal neveztek be a resicai, lugosi és aradi ama­tőrfényképészek. KIS MÉHÉSZEK A karánsebesi pionírházban idén újabb szakkör kezdte meg működését. Petru Stan tanító irá­nyításával a Kis méhészek köré­ben tíz tanuló és pionír sajátí­totta el a mesterség titkait és szerzett diplomát, köztük Belu Traian, Iancu Mircea és Popescu Andronie. Az eseményt a pionír­ház valamennyi szakköre meg­ünnepelte. A jövőben mintegy 20 új taggal fog bővülni a Kis mé­hészek köre. (Levelezőnktől). IDÉNYCIKKEK A temesvári Eleganta üzletben nagy a választék őszi és téli fel­nőtt és gyermek konfekcióból. Az idei újdonságok közé tartozik a női télikabát arszongallérral, a hosszúujjú szövetruha „fantázia“ anyagból, s a szuperelasztikus nadrág. A gyermekek részére újfajta télikabátok, vízhatlan bal­lonok érkeztek. A férfiak számá­ra kaphatók: félfinom és finom szövetű nagykabátok, tetszetős mintájú zakók és vízhatlan ballo­nok —, hogy csak a legfontosab­bakat említsük. ÚJ LAKÁSOK Hatemeletes épülettömb alap­zatának ásását kezdték meg a napokban a temesvári Párizs ut­cában. 26 személyi tulajdonú la­kást építenek itt. A 3 egyszobás, 14 kétszobás és 9 háromszobás otthonba jövőre költöznek be a tulajdonosok. Ugyancsak a napokban fejez­ték be a temesvári December 1 utcában a C4-es állami tulajdo­nú ház építését. Az előregyártott elemekből készült 20 lakásban egyelőre építőmunkásokat szállá­soltak el. önállósággal Nagyobb (Folytatás az első oldalról) Az ilyen visszás helyzetek meg­szüntetése, a nagyobb önrendel­kezési jog végett rendkívül fon­tos lépést jelent a közigazgatási­területi megszervezés javítása. Te­mesváron is — a lakosság szá­mát és a város jelentőségét ille­tően, minden bizonnyal munici­­piummá rangosodik — könnyeb­ben, gyorsabban megoldhatja majd a város fejlesztésével és i­­gazgatásával kapcsolatos kérdé­seket az új municipális tanács. A kollektív munka és vezetés el­ve alapján történő tevékenység s az államhatalmi szervek hatás­körének és illetékességének pon­tosabb meghatározása lehetővé te­szi egyben a közigazgatási appa­rátus egyszerűsítését, ésszerűsí­tését is. Annál inkább, mert ta­pasztalt, képzett káderek kerül­nek a megyei, városi és t­özségi tanácsokba. E gondolatmenet kapcsán még csak annyit: helyesnek, szükséges­nek tartom egy felsőfokú köz­­igazgatási isk­ola létrehozását, a­­hol jól felkészült k­özigazgatási kádereket készítenek majd fel. Hangsúlyozottan aláhúzom ezt, úgyis, mint jogász, ugyanis ta­pasztalatok bizonyítják, hogy több községben a néptanácsi titkárok az elégtelen felkészülés, hézagos ismeretek miatt, nem tudták jól ellátni teendőiket. Mindent egybevetve: az ország közigazgatási-területi megszerve­zésének javítása újabb szakaszt jelent szocialista társadalmunk előrehaladásában, minden vidék, város és község arányos, töretlen fejlődésében. Megbecsüljük munkahelyünket (Folytatás az első oldalról) 7 százalékkal növekszik majd a keresetem. Igaz, már 15 éve dol­gozom egyfolytában a temesvári Március 6 vállalatnál. Különben többi lakatostársam is osztatlanul helyesli e járulék nyújtását, mely nagymértékben hozzájárul a dol­gozók állandósításához és a fluk­tuáció csökkentéséhez. Íme tehát, miként látjuk hasz­nát annak, ha megbecsüljük s nem cserélgetjük munkahelyün­ket. Szorgalmasan dolgoztam ed­dig is vállalatunkban. Feláldoz­tam sokszor szabadidőmet is az­ért, hogy a termelés arcvona­lán többletértéket nyújthassak. Nem dicsekvésképpen mondom, de több mint 60 nyitás fűződik már nevemhez a gyáriban. Köz­tük egy nagyteljesítőképességű belső menetvágó-gép szerkesztése is. Ezután még hatványozottabb erőfeszítéssel dolgozom a műsza­ki fejlődésért s egész csoportom — hetven lakatos munkáját irá­nyítom — tervfeladatának hiány­talan teljesítéséért. f •• ötéves terv esztendeiben, pár­tunk és államunk gondoskodása révén, 610 millió lej beruhá­zást eszközölnek. Új termelő­­egységek és közhasznú létesít­mények gazdagítják a Bega­­parti várost. A kiállítás egyik pannója és számos makett részleges tájékoztatást­ nyújt az érdeklődőknek a beruházá­si objektumokról, a város fej­lődési távlatairól. Az átfogó kép után, melyet az első terem nyújt, a többi­ben a látogató figyelmét a termelés és a munka tudomá­nyos megszervezése terén elért eredmények vonják magukra. A temesvári vállalatokban több mint 1­500 szakember — mér­nök, közgazdász, technikus, mester — vett részt 1 435 té­ma kidolgozásában. Ezek gya­korlati alkalmazása révén az ötéves terv előirányzatainál 3 milliárd lejjel magasabb globá­lis termelési értéket és 630 mil­lió lej többletjövedelmet való­síthatnak meg. Ennyiből pedig megtérül az időszak folyamán eszközölt beruházások összege, íme milyen lehetőségeket tár fel a gazdasági hatékonyság nö­velését célzó igyekezet. Minden látogató, nemcsak a szakember, sok érdekeset lát­hat a kiállítás termeiben. A látogató figyelmét bizonyára le­kötik a Victoria gyár, a Bum­bacul szövődé vagy más vál­lalatok termékmintái. Elismerő szavakkal telik meg az „aranykönyv“. „Mielőtt er­re a kiállításra jöttem, nem is tűnt fel nekem, milyen nagy Temesvár!" — írja egy tanuló. Néhány sorral arrébb egyete­mi előadótanár tesz javaslato­kat, a többi között azt, hogy a kiállítás bezárása után ne szórják szét a dokumentáris anyagot, hanem adják át a Temesvári Egyetem új gazda­ságtudományi fakultásának. Iskolai tanulótól egyetemi tanárig mindenkinek érdemes felfigyelni erre az érdekes és tanulságos kiállításra. Nézzünk a város tükrébe ! Gyurcsík Miklós Mint tükörbe nézve ismerhet magára a város a Tartományi Múzeumban rendezett kiállítá­son. Itt, mint már hírül adtuk, a temesvári vállalatok mutat­ják be a pártunk által kezde­ményezett nagyarányú akció, a termelés és munka tudományos megszervezése terén eddig el­ért eredményeiket. A kiállítás tükrözi, milyen je­lentős helyet foglal el Temes­vár tartományunk egészében. Emlékeztet arra, hogy míg a város lakossága a tartomá­nyunkénak csupán 15 százalékát képezi, addig az alkalmazottak­nak 26,2 százaléka dolgozik itt, s a tartomány ipari termelé­sének 28,9 százalékát Temes­vár szolgáltatja. Az ötéves tervben a város ipara tovább fejlődik, 1970- ben 30,8 százalékra növekszik az utóbb említett arány. A város gazdasági és szociális fejlődését segíti elő az, hogy az — MA­gyMA1 MŰSORA 14,40: Labdarúgás: Bukaresti Rapid—Plovdivi Trakia. Közve­títés a 23 August stadionból. 17,00: Gazdasági krónika; 17,30: Gyermekeknek. Kis ezermesterek; 18,00: Az ifjúság klubja; 18,30: Híradó; 18,45: Munkában a felvevőkamera; 19,30: Ég és pokol a lengyel filmvígjáték: 21:00: Labdarúgás: Glasgowi Celtic—Buenos Aires-i Racing (interkontinentális kupadöntő). Közvetítés Glas­gowból. Szünetben: Műsorismertetés: 22:45: Híradó. f­ZÍNHÁZ Szerdán ÁLLAMI OPERA (19.30 órakor): Denevér. MOZIK: MODERN (8,30, 3, 5, 7, 9): Zoszja; ARTA (11, 3, 5, 7, 9): Lélekfelelős; Tudományos horizont 6/67; PARK MOZI (10, 2, 4, 6, 8): A partzánszázad fia; STUDIO (11, 3, 5, 7, 9): Gyilkosok vonata; A hegy; MELODIA (II, 3): A félénk; (4,45, 7, 9,15): Zorba, a görög; VICTORIA (11, 2, 4, 6, 8): Egyesek a dzseszt kedvelik. VI. KERÜLETI MUNKÁSMOZI (3, 5, 7): Csak vasárnap történik. VÖRÖS CSILLAG, MIKHALA (5, 7): A főúti á­­ruház. CFR KLUBMOZI (10, 4, 6, 8): A párizsi Notre Dame. Időjárás Meleg idő várható, délután átmeneti felhősödéssel. Mér­sékelt délnyugati, nyugati szél. A hőmérséklet nem vál­tozik, nappal 20 és 25 fok, éjszaka 8 és 14 fok között. A következő két napra vál­tozékony időjárás várható, többnyire borús égboltozat­tal, helyi esőkkel. A hőmér­séklet kissé csökken. 1967 október 18 HIRDETÉSEK A DERMATINA gumi- és műanyaggyár Temesvár, Sági út 100, alkalmaz — KÉT GÉPLAKATOST, (akiket műanyagmatrica-készí­­tésre specializálnak, VI—Vili, fizetési kategóriával). (1083) A Rajoni Zöldség- és Gyümölcsértékesítő Hivatal Temesvár, Ceahlău utca 2 szám. VERSENYVIZSGA ALAPJÁN alkalmaz — szolgálatvezetőt az eladási szolgálathoz; — szolgálatvezetőt a szállítási szolgálathoz a 328/1967. számú Minisztertaná­csi Határozatban előírt feltételek szerint. (1081)

Next