Szabad Szó, 1968. július-szeptember (25. évfolyam, 7267-7337. szám)

1968-07-02 / 7267. szám

1968 július 2 A párt- és államvezetők látogatása Az 1848-as foradalom tükröződése a képzőművészetben című kiállításon (Folytatás az első oldalról) Horescu, a Művelődés- és Művészetügyi Állami Bizottság képzőművészeti igazgatóságának igazgatója szolgált. Az 1848-as forradalom, amelyet számos költő, prózaíró és zeneszerző örökített meg munkáiban, ugyanakkor az ihlet nemes forrása volt a múltbeli képzőművészek számára és inspirációs forrásul szolgál a mai képzőművészeknek. Az 1848-as forradalom tükröződése a képzőművészetben kiállítás, az ihlet e gazdag forrását kifejezésre juttatva, nagyszámú munkát foglal magában a legreprezentatívebb alkotások közül. A kiállítás — a felejthetetlen 1848-as forradalmi év e nagyszabású freskója — első részében a XIX. századbeli román festők munkáit tartalmazza, kiemelkedő helyet foglalva el ebben Ion Negulici, C. D. Rosenthal, Barbu Iscovescu a forradalom közvetlen részvevőinek vásznai. E kor művészei magas fokú hazafias öntudatról tanúskodva, műveiket a nép forradalmi lendületének ábrázolása szolgálatába állították. A haza történetében új utat nyitó forradalmárok és értelmiségiek arcvonásai tanúsítják a nagy nemzeti eszményekből fakadó gondolatokat, érzéseket és hitet, az eszményeket, amelyekért az 1848-as nemzedék harcolt. Az emlékezetes eseményt szemtanúként átélő képzőművészek alkotásai — festmények, metszetek és kőnyomatok egész sorozata — szemlélteti a havasalföldi, moldovai és erdélyi forradalmi harcosok szabadság- és egységtörekvéseit. A kiállítás második terme nagyszámú jelenkori képzőművész festményeit és szobrait mutatja be, azokat a műveket, amelyek új művészi látásmóddal érzékeltetik az 1848-as forradalmi harcok eszméit, tovább fejlesztve ilyképpen képzőművészetünk hagyományát népünk története és alkotó tevékenysége főbb eseményeinek tükrözésében. A kiálláásnak ebben a termében bemutatott munkák azt a tényt juttatják kifejezésre, hogy a mai képzőművészek — idősebbek és fiatalok — valóra váltják a képzőművészek legutóbbi országos konferenciáján hozott olyan értelmű határozatokat, hogy még jobban érvényre juttassák képzőművészetünk hagyományait és a ragyogó népművészetet, szüntelenül latba vessék minden tehetségüket, hogy évről évre újabb fényben csillogtassák meg a román képzőművészetet, s a szocialista Romániát építő népünk új életét bemutató műveket alkossanak. A párt- és államvezetők hoszszasan elidőztek számos műalkotás előtt. A látogatás végén Nicolae Ceauşescu elvtárs gratulált a kiállítás szervezőinek , a Képzőművészek Szövetségének, a Művelődés- és Művészetügyi Állami Bizottságnak, és a kiállító művészeknek, akiknek sikerült egész magasztos nagyságában tükrözniük népünk harcos múltját. Az RKP KB főtitkára kifejezte azt a meggyőződését, hogy a festőművészek, szobrászok és grafikusok továbbra is hozzá fognak járulni a szocialista építés szolgálatába állított művészet fejlesztéséhez és még nagyobb sikereket kívánt nekik a hazánk felszabadulása 25. évfordulójának szentelt értékes művek megalkotásában. (Agerpres) A. N. Gr. Intézet (Folytatás az első oldalról) A látogatás sorssai,Costin losnici, a Nicolae Grigorescu Képzőművészeti intézet rektora, valamint Alexandru Ciucurencu- Corneliu Baba, Mac Constantinescu, Boris Caragea professzorok és más tantestületi tagok szolgáltak magyarázatokkal. Nicolae Ceauşescu elvtárs elismeréssel nyilatkozott e művészeti intézményben folyó gyümölcsöző munkáról, s gratulált az intézet vezetőségének és tanárainak. Ugyanakkor újabb sikereket kívánt a diákoknak azon törekvésükhöz, hogy minél alaposabb művészeti tudásra tegyenek szert, s így népünk és a hazai szocialista építés hasznára váló értékes művészekké képezzék magukat. (Agerpres) Horescu képzőművészeti diákjainak kiállításán Becsületből jeles Talán jelentéktelen esetnek tűnik, amit el szeretnék mondani, én mégsem nevezném annak. Brra Valériáról szeretnék írni, az 1-es számú líceum XI.-es tanulójáról. Tudjuk róla, hogy kitűnő röplabdázó, hogy az éltanulók sorába tartozik. Az elmúlt napokban azonban mást is bizonyított: becsületességét. Mi is történt tulajdonképpen? Velciov Matei, temesvári lakos elvesztette pénztárcáját, amelyben 600 lejt és személyazonossági iratait őrizte. A mi Bria kollégánk találta meg és visszaszolgáltatta azt jogos tulajdonosának. Elképzelhető Velctov Matei öröme, amikor átvette a már elveszettnek hitt tárcát. Ennyi a történet. Első percben mindez természetesnek tűnik. Valószínű, hogy más is hasonlóképpen cselekedett volna. És mégis ... . Úgy érzem, nem fölösleges szóvá tenni diáktársunk szép tettét. Hogy az emberek, hogy mi fiatalok megérdemeljük a bizalmat, mert becsületesek vagyunk. Nem tagadjuk, hogy vannak még kivételek, akik nem riadnak vissza a bűncselekményektől, akik igen olcsón viszik a vásárra becsületüket. De azt sem szabad elfelejteni, hogy az emberek többsége elítéli ezeket, másképpen érez és másképpen cselekszik. Tőlünk fiataloktól elvárják, hogy becsületesek legyünk. S ez így van rendjén. Ezt örömmel, megnyugvással nyugtázzuk. Hát ezért vagyunk büszkék diáktársunkra. Mi tanulók, tanárok, az egész iskola. Bria Valeriu becsületből is jelesre vizsgázott. S ez — úgy érezzük — bizonysága annak, hogy a fiatalságban él a jó, a szép iránti tisztelet. Tettét mindannyian helyeseljük, s egy kicsit a magunkénak is érezzük. Mert ilyenek is tudunk mi lenni, mai fiatalok. Orbán Balázs XI. o. tanuló SZABAD SZÓ Bucovăţi-i népviseletek, melyek az 1726—1727-es évekről való művészi hímzést megőrizve felbecsülhetetlen értéket képeznek MEGJELENT AZ Igaz Szó júniusi száma A TARTALOMBÓL: indult Pál-Kiss János: Ölelni pillantás (kisregény) ☆ Kándi Géza: Akik nincsenek a Brehmben (Egyfelvonásos színdarab) IV Kemény János: Pacsirta ☆ Georges Simenon: Maigret elutazik ... (Regény, I. rész) Versek: Czegő Zoltán, Tóth István, Apáthy Géza, Anghel Dumbraveanu, Balla Zsófia, Dumitru M. Ion ☆ Robotos Imre: A humor költészete; Szilágyi Domokos: A költő közérzete; Izsák József: Az irodalom vonzásában; Polgár István: Értékek értője; Márki Zoltán: El nem apadó ihlet ☆ Kritikusok — a színbírálatról: Lőrinczi László, Kacsir Mária, Szikszay Jenő és Jánosházy György cikke ☆ Nagy Pál: Líra a színpadon (Tamási Áron Énekes madár című népi játékának marosvásárhelyi, sepsiszentgyörgyi és kolozsvári előadásáról). ☆ Gagyi László: Bodor Pál: Kovács János, Bálint István. Szőcs Kálmán cikke, jegyzete. m. Janítók és tanulók művészi alkotásaiból rendeztek gazdag tárlatot ebben az évben is a Barátság Háza nagytermében. Képünk egy jellegzetes részletet ábrázol Gond volt az otthoni szódavízkészítés Lapunk 7234. számában közöltük az ÚJRA AZ AUTOSZIFONPATRONOKRÓL című cikket, melyben több fogyatékosságot bíráltunk. Cikkünkre a megyei Helyiipari Igazgatóságtól kaptunk választ. Elismerik a cikkben említett tények helytállóságát, és közlik, milyen intézkedésekkel javították a szénsav-patron ellátást. Május 24-én már teljes kapacitással működött az új töltőgép. A Temesvári Helyiipari Kombinát (CILT) újabb 22 000 darab autoszifon-patront szerzett be, s így 40 000 szénsavas kapszula áll rendelkezésre. „A termékek jobb árusítása érdekében írják a levélben , intézkedéseket tettünk, hogy az OCL Alimentara 5 üzletében, a város különböző pontjain lehessen becserélni a kapszulákat, melyről jól látható helyekre kifüggesztett plakátok értesítik a vásárlókat. Nyomon követtük a vásárlásokat és összehasonlítottuk a napi töltésekkel. Május 20 és június 15 között napi 12 000— 14 000 töltést végeztek, ám a becserélések 7800—9000 között váltakoztak, kivéve május 30-át és június 11-ét, amikor több patront cseréltek be. Ez arra késztette igazgatóságunkat, hogy kérje a megyei Kereskedelmi Igazgatóságtól az ellátási hálózat kiszélesítését, így a már meglevő 5 ellátási központ mellett, még hatot jelöltek ki. Jelenleg a következő üzletekben lehet becserélni szénsavas patronokat: a Republicii úti 16-os, a Traian téri 7-es, a Balcescu téri 15-ös, a Tolbuchin téri 19-es, a 23 August utcai 24-es, az Északi Pályaudvar környéki 23-as, a Rusu Sirianu utcai 17-es, a Március 6 körúti 1-es, az Eroilor sugárúti 3-as, a Tipografilor övezetbeli 9-es és a mehalai 28-as számú Alimentara, illetve önkiszolgáló üzletekben. Kitűnik még a válaszlevélből, hogy a CILT azonnali, illetve az év végéig beosztott szállítási határidőre felajánlott a kereskedelemnek egymillió darab autoszifon-patront, 750 000 üveg szikvizet, kétmillió palack citrót és 25 tonna szörpöt. Ugyanakkor a Temesvári Helyiipari Kombinát átadta a Helyiipari Igazgatóságnak az autoszifon-patronok töltésére vonatkozó gyártásfejlesztési dokumentációt. Ezt teljes egészében jóváhagyták és a pénzt is kiutalták, azzal a feltétellel, hogy még az idén fejezzék be a bővítési munkálatot. A helyi ipar javasolja a kereskedelemnek: terjessze ki még nagyobb mértékben a szénsavaspatronokkal és hüsítőitalokkal való ellátási hálózatot. 3 Cikkeink nyomán Nem sokáig... Lapunk május 30-án, A RÁFIZETÉSES GAZDÁLKODÁS UTOLSÓ MOHIKÁNJA című írásunkban a lugosi Erdőipari Gépesítési és Szállítóvállalatot elmarasztaltuk azért, mert veszteséggel dolgozik. Idézünk akkori cikkünkből pár mondatot: — Jó kilenc és félmillió lejes veszteséggel zárták a múlt évet a lugosi IMTF-ben. Ebben az évben sem adták sokkal alább ... Az engedélyezett 2 956 000 helyett három és félmillió lej veszteséget könyveltek el az első évnegyedben. S ez a baj. Az, hogy a megengedettnél nagyobb arányban duzzad a ráfizetés, mely ha továbbra is ilyképpen tartja magát, a tavalyinál is tetemesebb lesz az idei veszteség ... Jogosan merül fel a kérdés: meddig lesz a lugosi IMTF a veszteséges gazdálkodás utolsó mohikánja Temes megyében? Nem sokáig. Ezt az alapgondolatot taglalja az a levél, melyet a lugosi IMTF vezetősége — az igazgató és főkönyvelő aláírásával — küldött szerkesztőségünknek. S a lugosi válaszlevélben arról biztosítják a cikkírót, hogy egy másik látogatás alkalmával sokkal jobb eredményekről számolhat majd be. Egyúttal felsorolják azokat az intézkedéseket, melyeknek életbe léptetésével erőteljesebben csökkenthetik a ráfizetéses gazdálkodást. így többek között két ellenőrző bizottságot létesítettek, hogy a karbantartási költségek, s a fajlagos cserealkatrész-fogyasztás túllépését kiküszöböljék. Az első évnegyedben ugyanis több mint 300 000 lejjel duzzasztották fel a karbantartási költségeket, mert a műhelyekben gyenge volt a munkaszervezés, nem követték rendszeresen nyomon sem a javítások helyzetét, sem a cserealkatrészek felhasználását. A cikkben szóvá tett kérdések nyomán olvassuk a levélben —, olyan intézkedési tervet dolgoztunk ki, melynek segítségével további 414 000 lejjel csökkentjük az idei ráfizetéseket. Másutt meg arról értesítenek, hogy ez év első öt hónapjában az előirányzotthoz képest 417 000 lejjel szorították le az önköltséget. Egy hónap telt el A ráfizetéses gazdálkodás utolsó mohikánja című írás közlésétől. A magunk részéről csak örülünk annak, hogy azóta sokat javult a helyzet a lugosi Erdőipari Gépesítési és Szállítóvállalat portáján, s megcsappantak a veszteségek. Hinni szeretnénk, hogy valóban nem sokáig lesz ez a vállalat a veszteséges gazdálkodás utolsó mohikánja megyénkben. Tábori napló (folytatás az első oldalról) Lengyel Csaba, III. osztályos, Gátalja: Mikor feliratkoztunk a táborba azt mondták, hogy van úszómedence és még ivóvíz is alig van. Én a tengeri üdülésemet cseréltem fel a bogdarigósi táborral és most nagyon bánom az egészet. Berta Marika, III. osztályos, Gtelek: A legnagyobb élmény az volt, amikor a hálóban lezuhant a függöny, rengeteget nevettünk ezen. Én sokat voltam kirándulni, most is hossszabb túrákra szerettem volna menni. Belea Constantin, II. osztályos, Murány: Én irodalmi versenyeket rendeznék és az nyerné meg, aki a legtöbbet olvasott. Nagyon jó, hogy könyvtárunk is van itt a táborban. Barna Irénke, III. osztályos, Zsombolya: Úgy tudtam én is, hogy itt lehet fürödni majd, annál is inkább, mert nálunk Zsombolyán nincs erre lehetőség. Igaz, jobb is lehetett volna, de én azért szerettem itt. — Vágytok-e haza? — Nagyon, nagyon... — Mit irtatok szüléiteknek a táborból? — „Itt minden nagyon jó és nagyon szép. Sokat játszunk, kirándulunk. Nagyon kellemesen telik a szünidő“. ★ ... Bogdarigós. Árnyas domboldalak, friss reggelt lehelő erdők, napszürte tisztások, kalandok, fakadó élmények helye. Csak a medence hiányzik, vagy talán a „ki tudja milyen program“ és egy alapos egészségügyi, higiéniai szemle az illetékesek részéről. * * 4 Többet vártunk a megyei jdöntőtől_ (Folytatás az első oldalról) Többen. A látottak és hallottak alapján elmondhatjuk, hogy itt a csoportok legtöbbje ipar szinte maximumát adta annak, ami önerejéből tellett. S hogy ez mégsem elégit ki bennünket. Nem, mert a mai közönség már többre vágyik s a színvonalemelés lehetőségei is kedvezőbbek, mint valaha. De, sajnos, a hivatásos színművészek — néhány kivételtől eltekintve — ebben az időszakban is csak ritkán látogattak el műkedvelő kollégáikhoz. Az ujszentesieket például „mindössze“ egyetlenegyszer kereste fel a Temesvári Állami Magyar Színház népes művészegyüttesének egyik tagja, így aztán a községi szakaszon észlelt fogyatékosságok, sajnos, „átöröklődhettek“ a megyei találkozókra is. Most is előfordult, hogy a szereplők egyik (a kisebbik) része állva „állt helyt“, mint akit lecövekeltek. Másik részénél viszont nem is annyira a mozgás hiányzott mint inkább a mozgás és a mozdulatok okszerűsége, céltudatossága. Az állandó mozgás egymagában még nem jelent mozgalmasságot az előadásban. Egy-egy mozdulatnak csak akkor van értelme, ha — például — tiltakozunk, vagy lelkesedünk, aláhúzunk egy elhatározást stb. Pontosabban kell rögzítenünk a színpadra lépést és a távozást is, és — ha csak nem a darab kívánta helyzetből adódik — nem szabad „belopóznunk“ a színre vagy észrevétlenül távoznunk. A Lugoson szerepelt csoportok között valóban jól megállták helyüket a szapáryfalvi műkedvelők, értéssel, tehetségesen komédiázva hozták felszínre Ferencz László Kakasszelidité című vígjátékának a női egyenjogúság kérdésében kidomborított eszmei mondanivalóját. Életkor szerint találóbb szereposztás esetén sikerük még nagyobb lehetett volna. A csoport tagjai ugyanis 16—20 évesek, a darab szereplői pedig 20—60 esztendősek. Tudott dolog, hogy fiatalnak fiatalt vagy nagyon öreget könnyebb megjelenítenie. Annál nehezebb viszont egy 30—40-es korosztályhoz tartozót, már csak azért is, mert ezt csak kitűnő maszkírozással és parókával lehet „beleöregíteni“ a megfelelő korba. Ezeknek a személyeknek a viselkedését, élettapasztalatát, színpadra vinni, erőltetés nélkül érzékeltetni mindazt, ami a fiatal korosztályból az öregebbe való átmenetet jellemzi — olyan feladat, amely akár hivatásos színészt is buktató elé állíthat. Mindamellett elmondhatjuk, hogy az olyan lelkes színjátszók mint Vizi Pál, Szalisznyó Piroska, és tehetséges társaik aránylag elég ügyesen beleélték magukat szerepükbe, értelmesen mondták szövegüket sok helyi humorérzékük is természetes módon csillogott. Mindez bizonyítja, hogy az Ugrai házaspár odaadó rendező munkája jó talajra talált és talál Szapáryfalván. Lelkesedésükért, számos vendégszereplésükért, versenyen tanúsított játékukért sok dicséret illetheti az újszentesi fiatal, de máris igen életképesnek bizonyult színjátszó csoportot. Meg kell azonban mondanunk, hogy ezeknek a műkedvelőknek éppen a versenyelőadáson nem sikerült tudásuk legjavát nyújtaniuk. Nem, nem a lámpaláz. Annak megszüntetésében a sok-sok előzetes szereplés megtette a magáét. De ha a cikk elején említett egy-két szervezési bonyodalom közül akárha egyet is teszünk szóvá, akkor éppen az újszentesiek esete az. A műkedvelés felettes, temesvári fórumától előbb úgy értesültek, hogy vasárnap kerülnek sorra. Az „utolsó pillanatban“ azonban tudomásul kellett venniük, hogy három nappal előbb kell jelentkezniük a verseny temesvári találkozóján. Tévedés ne essék, nem a szövegtudásban, nem a játékban s még kevésbé a játékfelfogásban állhatták volna ki másképp, ha az a néhány nap még rendelkezésükre áll. De az előbb tudott napon (vagyis éppen vasárnap) nem kellett volna futkosniuk a csoport vezetőinek és egyes tagjainak, hogy a Temesváron különféle gyárakban, üzemekben, különböző váltásokban dolgozó társaikat „összeszedjék“. Vasárnap a Nem élhetek muzsikaszó nélkül című Móricz-darabban a teljes zenekar húzhatta volna a nótát és a „talp alá valót“ , nem pedig három szál zenész, mint ahogyan az csütörtökön történt. (És így aztán a hangulatot nemcsak a közönség, hanem már eleve: maguk a színjátszók sem kaphatták meg). Igaz, feltételezhető, hogy egyikmásik műkedvelőnek elmélyültebb szerepelemzésre lett volna szüksége ahhoz, hogy szereplése tudatilag és érzelmileg egyaránt összetettebbé válhassék, de — például egyik vendégszereplésükhöz viszonyítva — az is érződött alakításukon, hogy nincsenek elemükben, „nem megy úgy “a játék, mint máskor“. Tapsban azért nem volt hiány s hozzá kell tennünk, hogy például Keresztesen vagy Végváron, avagy három alkalommal éppen Újszentesen megérdemelten aratott vastapsot ez a csoport. Lelkesítő színfoltja volt a lugosi találkozónak a két irodalmi öszszeállítás fegyelmezett, biztos, tiszta szövegmondású (bár kissé statikus) előadása mellett, két műkedvelőnek az amatőr verseny új műfajában történt szereplése. Két pantomimesről: Minescu Gheorgheről és Schaffer Johanról van szó, akik főleg egyéni számaikban csillogtatták ügyességüket, humorérzéküket. Egyszóval, a megyei fesztivállal nagyjából elégedettek lehetnénk, ha nem az 1968-as esztendőben lennénk s ha nem tudva tudnék, hogy a magasabb színvonalhoz vezető utat ma már sokkal járhatóbbá, célhoz is vivőbbé lehetett volna tenni, így azonban a célbaérés csak kevés csoportnak sikerülhetett. S itt most nem a majd sorra kerülő megyeközi szakaszra gondolunk (hiszen az oda bejutás valóban csak egy meghatározott számú — számbelileg maroknyi — csoportnak lehetséges, hanem az elszalasztására annak a lehetőségnek, amelyet ez a versenyszakasz előtti idő a színvonalemelésben, a darabok eszmei mondanivalójának hangsúlyozásában, a közönség magasabb szintű művészi nevelésében és szórakoztatásában nyújthatott volna. Meggyőződésünk, hogy az elkövetkezendő időszakban a megyei, a municipiumi, a városi és a községi művelődési szervek mindent megtesznek annak érdekében, hogy a megyeközi szakaszon szereplő csoportjaink tovább öregbíthessék Temes menti, Bega-parti műkedvelő életünk hírnevét. De az igazi hírnevet a mennyiségileg jelentősebb csoportok állandó teljesítményének minősége, színvonala szavatolja... Egybefonódnak az általános és egyéni érdekek (Folytatás az első oldalról) levő javadalmazási rendszerben? — A prémiumalap az egész fizetési alapnak 3 százalékát teheti ki, tehát a régebbinél nagyobb. Az alkalmazottak kiemelkedő érdemeikért jutalmazhatók az év folyamán. Az egyéni prémiumnak nincs felső határa, akár több fizetésnyi is lehet. A terven felüli jövedelemből évi prémiumok, „gratifikációk“ adhatók mindazoknak, akik a jó eredmények eléréséhez hozzájárultak. Erre a vállalatnak járó többletjövedelem 80 százalékát használhatjuk fel. — Mi újat hozott a kísérletezés a műszaki-adminisztratív személyzet javadalmazásában? — A jutalmazás és a gratifikációk esetében a munkásokéval azonos a lehetőség. A műszaki-adminisztratív személyzet javadalmazása funkciók és fokozatok szerint történik. Minden funkciónál öt fokozat van. Az alkalmazottak besorolása végzettségüktől, a munkában eltöltött évek számától függ. Minden funkció esetében különböző fokozat van, melynek egy-egy fizetési osztály felel meg. Például a könyvelők B—12 bérezési osztályba tartoznak. Az első könyvelő a 12.—18. osztályba sorolható. Az osztályok fizetése azonos bármelyik iparágban. A 18. osztályba tartozónak például 1720 lej a havi fizetése minden vállalatban. Az iparágak és a vállalatok közötti különbségeket a funkció-táblázatok megállapításánál veszik figyelembe. Egy kisebb vállalat szolgálatvezetőjét persze, kisebb osztályba sorolják, mint a nagyüzem szolgálatvezetőjét. A munkások részére tudományos munkanormákat vezettek be, s a fizetésüket ezek teljesítésének arányában kapják. Hogyan valósul meg a műszaki-adminisztratív személyzet esetében? — Ha a gyár nem teljesít bizonyos tervmutatót, csökkentik a műszaki-adminisztratív személyzet fizetését. Alapul az árutermelés teljesítését veszik. Minden százaléknyi adósságért a funkciókra megállapított alapfizetés 1,5—4 százalékát vonják le, az alkalmazottak termelésben elfoglalt helyének fontossága szerint. A termelési szolgálat vezetőjétől például 3, a könyvelőtől meg 1,5 százalékot vonnak le fizetéséből minden százaléknyi árutermelési lemaradásért. — Végül kérem, vázolja, mit tapasztaltak a kisérletezés megkezdésétől eltelt rövid időben? — A kisérletezés bevezetésével egyidőben 10,6 százalékkal növekedtek a fizetések. Június első két dekádjában — bár akadtak olyanok is, akik nem teljesítették teljes egészében a normákat — átlagban kielégítőek az eredmények. Teljesítettük a termelési tervet, a szállítási előirányzatot, az exporttervet. Bizakodva nézhetünk a jövőbe. Meggyőződésem, hogy az új javadalmazási rendszer harmonikusan összefonja az általános és az egyéni érdekeket újabb sikerek elérése érdekében.