Szabad Szó, 1970. július-szeptember (27. évfolyam, 7887-7962. szám)
1970-07-15 / 7897. szám
Házat épít? Kérjen engedélyt! Költséges a tapasztalat A korszerű urbanisztika követelményei Temesváron is egyre jobban érvényesülnek. Alaposan megfontoljuk, mit hova építünk, hogy mindenösszhangban legyen a kialakult harmóniával, ne sikkadjon el az évszázados patina, egy-egy utca, kerület sajátos arculata. Jó gazda módjára kell tehát bánni a beépíthető területekkel, figyelembe véve a város fejlődésének távlati követelményeit. A municipiumi szervek és a lakosok túlnyomó többsége tiszteletben tartja ezt az elvet, a városrendezési előirányzatokat. Ám vannak olyanok is, — sajnos, jó- néhányan —, akik azt gondolják, hogy bárki, bárhol, bármit építhet anélkül, hogy elkerülhetné a következményeket. Például többen is engedély nélkül építenek házakat, amelyek nem illeszkednek a kerület összképébe, s miután kész — beköltöznek. Hogy mi a következménye az ilyenszerű törvénysértéseknek, kihágásoknak? Pénzbírság, mégpedig gyakran többrendbeli, végső fokon pedig az illegálisan épített házak lebontása. S mégis akadnak akik kockáztatnak. Az okulás persze ilyenkor komoly összegekbe kerül. Mint az alábbi esetben is, Piroska István rékási lakos tavaly kapott munkát Temesváron. Raktáritok a Vinalcool vállalatnál. Gondolta, hogy féllábbal úgyis bent van a városban, ideköltözködik véglegesen. Házat épít magának. Közvetítők útján telket vásárolt a Sinister utcában, de az a régi tulajdonos nevén szerepel, hiszen, mint ismeretes, ingatlanok adás-vételét felfüggesztették. Ugyancsak közvetítő útján szerzett tervrajzokat egy ismeretlen „mérnöktől“. Így aztán a municipiumi néptanácsnak még a tájára sem nézett, mert úgy látszik bízott „összeköttetéseiben“, s elkezdett építeni. Nyilvánvaló, a műépészeti és városrendezési hivatal dolgozói felfedezték a törvénysértést, s annak rendje és módja szerin figyelmeztették az illetőt, aki viszont nem vette komolyan az intést.Sőt a múlt év októberében megkapta a hivatalos felszólítást is: bontsa le amit addig épített, mert különben a néptanács másokkal bontatja le — természetesen a törvényszegő költségére. Válaszként Piroska István mintha mi sem történt volna, újabb összeget költött az épülő házra. Változatlanul hitt más törvénysértőknek, akik „biztosították“ hogy építsen csak tovább, nem lesz abból semmi baj. Legfeljebb megbírságolják... Aztán egy napon bekövetkezett az, amire nem számított: telke előtt néhány autó állt meg. A városi hatóságok képviselői szálltak ki a gépkocsikból, hogy a magukkal hozott szakemberekkel lebontassák azt, amit Piroska István meg másik két szomszédja törvénytelenül épített. A szakemberek bérét a három „háztulajdonosnak“ kell megfizetnie, illetve azt a törvény értelmében a munkahelyükön a fizetésükből fogják levonni. Piroska nem akart hinni a szemének. Amikor megtudta, miről van szó, elkezdődött a jajveszékelés. Felesége is hangoztatta, hogy ő bizony megjósolta, de a férje csökönyössége.... aki csak ment a saját esze után, meg másokra hallgatott, ahelyett, hogy törvényesen járt volna el. Póthatáridőt kértek, meg azt, hogy büntessék meg azokat, akik telkeket adnak el, noha az adás-vételt nem lehet törvényesíteni. Piroska István gyermekeire, munkájára, becsületére hivatkozott minden második szavában, de saját csökönyösségét persze szóvá sem tette. Pedig már hónapok óta jogtalanul lakik Temesváron az említett telken emelt tákolmányban, amit anyagraktárnak használ. Jajveszékelése persze semmit sem segített, mint ahogy nem változtatott a helyzeten másik két szomszédja esetében sem. A törvényt nem lehet büntetlenül megszegni. Aki pedig megteszi, számoljon a következményekkel. Temesváron körülbelül 60 ilyen ház lebontására kerül sor a következő napokban, mert törvénytelenül építették azokat. A honpolgároknak tudniuk kell, hogy az építkezési engedélyek mellőzése, a városrendezési szabályok megsértése súlyos anyagi következményekkel jár. Még csak annyit: egyes kerületekben az állam örökös használatra ingyen bocsát háztelket a honpolgárok rendelkezésére. Vegyék igénybe ezt a lehetőséget. Ez törvényes is, előnyös is. Takács János a Akarja? NAPONTA . .. BEKOPOG ÖNHÖZ IS A FIZESSEN , ELŐ RÁ! Népünk évszázadokon át megőrzött folklór kincsei a soha nem tapasztalt , tudományos feltárás, rendszerezés, széleskörű bemutatás napjait éli. Tisztán csillogtatja, eleveníti fel a helyi sajátosságok, az együttélő nemzetiségek mindegyikének hozzájárulását a közös kincsestárhoz, mely a nép szellemi gazdagságát, hagyományokban, szokásokban megőrzött folklór értékeit foglalja egybe és szüntelenül éleszti. A múlt nem dicsekedhet ilyen irányú szervezett tevékenységgel, bár kétségkívül utat tört minden időkben a nép ősi erejű kitárulkozó kedve. Spontán megnyilvánulások, egyéni kezdeményezések maradtak mégis, mert a folklór néhány lelkes híve nem volt elegendő átfogni azt a hatalmas népművészeti anyagot, amely az idők folyamán felhalmozódott és szüntelenül gazdagodott tovább. Nem volt erre elegendő a Kiszetőn, Lugoson, Boksánon, Anináţi, Resicán, Temesváron, Szeben Poianán és még néhány helyen működő kórus és zenekar, mert ez legfeljebb azt tanúsítja, hogy törekvések, lelkes hívek már akkor is voltak, de a széleskörű műkedvelő mozgalom kibontakozásához hiányoztak a társadalmi-politikai feltételek. Az utóbbi idők műkedvelő művésztevékenysége egyre inkább a folklór bemutatására irányul, helyesen értékelve a népi alkotások kulturális jelentőségét. Egyre gyakoribbak ma már a különböző kulturális rendezvények keretébe illesztett FOLKLÓR NAPOK, valóságos mozgalommá terebélyesedő seregszemlék, bemutatása mindannak, ami valóban népi forrásból ered és mind művelői, mind pedig közönsége számára mélyről fakadó szükséglet. Ebben a szellemben hódított teret a színpadon is a folklór, műkedvelő együttesek és szólisták szereztek magasrangu érvényt a nép írott és íratlan értékeinek. Eredeti hangvétele, csillogó nyelvezete az ízes, szép beszéd ápolását hivatott végezni s méltán helyezzük jelentős irodalmi műveink mellé a folklór közvetítette üzenetet az életről, a máról. Téves volna azt gondolni, hogy a folklór bemutatása kevesebb igényt támaszt, mint a művészeti alkotások más ágainak megszólaltatása. Egymás mellett, mondhatni azonos értéket képviselve van jelen művelődési életünkben a folklór és a hivatásos művészet s termékeny kölcsönhatást gyakorol egymásra. A tömegkultúra felvirágzásának éveiben anynyira hozzászoktunk a kultúrotthonok, kultúrházak színpadi rendezvényein népünk szellemi termékeinek felvonultatásához, hogy már elképzelni is nehéz azokat az időket, amikor a folklórnak a legmostohább sors jutott. Sokévszázados adósságnak tettünk eleget, szélesre tárva a folklór színpadi bemutatásának lehetőségeit, közkinccsé téve a nép bőven áradó, egészséges kultúráját. A folklór tudományos feldolgozása előtt, egykor főként a kukoricafosztás, a fonó stb. alkalmiakhoz kötött, szűkkörű népi szokás volt, napjainkban viszont a színpad lehetőséget nyújt arra, hogy a műkedvelő együttes a nagyszámú előadó gárdával nemcsak falusi környezetben, hanem bárhol szerepelhessen, népszerűsíthesse a folklórt. E műsorok előkészítésében nagy szerep hárul a szakirányítóra, a zenei, koreográfus és irodalmi folklór kutatóra, a rendezőre, aki a hagyományos folklór anyagot magasfokú tudományos felfogásban mutatja be. Az így szinte vitt népi szokások, a színpadra kidolgozott táncok, dalok és rövid színdarabok rendelkeznek mindazon jellemzőkkel, amelyek a modern előadóművészetben érvényesülnek. A színpadravitel jelentőségét abban foglalhatjuk össze, hogy ezáltal a folklór kifejezőbbé, hatásosabbá válik, átlényegül, megőrizve eredeti népi vonásait és szélesebb körökhöz szól, terjesztve a hamisítatlan népi kultúrát. Ifié Biráu egyetemi lektor Keizlkir1CSÜink ci föliklók * * mm ünnep után, amikor szerít már a csizma Közös Az elmúlt napok, hetek eseményzuhatagában jelent meg az Államtanács Törvényerejű Rendelete, amely a felsőoktatás végzettjeinek termelési beosztását szabályozza és fogja egységes keretbe. A társadalmi érdek és az egyén érdekeinek összeegyeztetése kap nyomatékos hangsúlyt a rendelet minden bekezdésében. És nem véletlenül, hisz az egyéni érdek , szem elöl tévesztése, figyelmen kívül hagyása a bürokratikusan értelmezett társadalmi szükséglet jelszava mögött, éppen a társadalmat fosztotta meg nagyon sok értékes szakembertől. Ismertem végzős orvost, aki haza szeretett volna menni falujába, ahol nagy szükség volt rá. üres hely is volt, de nem tehette. így állhatott elő az olyan Urnák eset, hogy Bánátban Csíkból származó orvos gyógyította a betegeket és Csíkban esetleg egy bánáti. Cseréltek volna szívesen, ha lehetett volna. Vagy itt van egy másik példa: fiatal, gyenge tüdejű tanárt Nagykároly mellé helyeztek, pedig ő valahol a hegyek között szeretett volna tanítani Évek hosszú sora telt el, amíg ez sikerült neki. És igazán nem tartozott ritkaságok közé annak a mérnöknek az esete sem, akit helytelenül értelmezett „társadalmi érdekből“ beteges, segítségre szorult szüleitől háromszáz kilométerre levő gazdasághoz helyeztek. A házastárs-végzettek elhelyezésének szabályozása is sok felesleges izgalomtól mentesíti a fiatalokat, mert ma már valóban fontos társadalmi érdek, hogy a fiatal házasok lehetőleg együtt, ugyanabban a helységben kapjanak elhelyezést. S az sem kis dolog, hogy a rendelet kötelezi a szocialista szervezeteket, minden esetben tartsák tiszteletben a vérzettek termelésbe való elhelyezésére vonatkozó rendelkezéseket. _ S az erkölcsi felelősséget most anyagiakkal is megtoldották. A tervszpoilszen, munkaerőelosztáson belül tehát, az egyéni érdek messzemenő tiszteletben tartása jelentős társadalmi érdek, s ugyanakkor egyik biztosítéka a szívvel-lélekkel végzett munkánál, feltétele az önmegvalósító, termékeny, alkotó tevékenységnek. KissMiklós OLVASÓINK ÉSZREVÉTELEI NYOMÁN NEM LESZ TÖBBÉ HALOGATÁS A minap válasz érkezett a Lugos municipiumi néptanácstól lapunk 7863. számában Halogatás nélkül nem lehet? címen közölt levélre. Ebben Nacsa György olvasónk elpanaszolta, hogy villanyórát vásárolt, de azt az IGOL több hónapi halogatás után sem szerelte be, íme, mit tartalmaz a szerkesztőséghez érkezett válasz: „A panasz kivizsgálásakor megállapítottuk, hogy az órát még nem szerelték fel a panasztevőnél. Kiszállt ugyan a helyszínre a szerelőcsoport, de mivel a lakásban régi vezeték van, nem beépített csőben, hanem a falra szegezve, ami nem felel m meg az érvényben levő törvényes rendelkezéseknek, a munkát nem végezhették el. Nacsa Györgynek kérvényeznie kellett új vezeték beszerelését. Ezt meg is tette, így az IGOL ezt a munkát a lakó költségére julius 13—30 között elvégzi s akkor sor kerülhet az uj óra beszerelésére. A panaszos elégedett ezzel az orvoslással“. HASZNÁLT A BIRÁLAT Józsa Márton temesvári olvasónk levelére, amelyet Nemkívánatos melléklet címmel lapunk 7837. számában közöltünk, s azhely azt bírálta, hogy a kenyérben egy vasszeget talált, aTemes Megyei Kereskedelmi Igazgatóságtól érkezett válasz. ..Az önök által közölt bíráló levelet elküldtük a temesvári kenyérgyár vezetőségének, hogy azt dolgozzák fel az összes munkásokkal azon a részlegen, ahol a négykilós kenyeret gyártják. Intézkedések történtek annak érdekében, hogy fegyelmi eljárást indítsanak az ellen, aki elmulasztotta a szitálási művelet elvégzését“. CSAK ÁTMENETI INTÉZKEDÉS VOLT Lapunk 7876. számában bíráló anyagot közöltünk Fatelep az utcán címmel, amelyben azt helytelenítettük, hogy a Circumvalaţiuinii utcai fatelep alkalmazottai a Brediceanu utca járdájára raktak le több vagon szenet. Átiratunkra a megyei Combustibilul vállalat vezetősége válaszolt. Idézünk belőle: „Mivel a fatelep jelentős területe víz alatt állt, egy ideig nem tudtunk oda szenet raktározni. Ezért néhány vagon brikettet kénytelenek voltunk az említett helyen lerakni. Más esetben a vagonokban átforrósodott szenet raktuk ide, hogy megelőzzük a tűzveszélyt. A telepen kívül lerakott árut nappal a lerakat alkalmazottai, éjszaka pedig a szerződéses őrszolgálat emberei őrizték. A lopás veszélye tehát nem állt fenn“. A hiányosság tehát csak „átmeneti“ volt. De azért ügyelni kell arra, hogy többé hasonló eset ne fordulhasson elő. 4 Oltári hecc... X-ék kertjében ültünk. Jeges feketét szopogattunk. Egyszerre nagy zajjal közénk robban Pisti, X-ék kamasz fia, büszkesége és reménye, s már ömlik is belőle a szó — Csapklom! Bánhatjátok, hogy nem jöttetek ki a Begára. Állati klassz volt. S hogy micsoda oltári heccet rendeztem .. Halálra röhögtük magunkat a srácokkal. Képzeld papa, beúsztam egy jó darabon s aztán elkezdtem csinálni az agyamat, hogy megfulladok Ha láttad volna azokat a tropára ijedt pofákat, hogy ugrottak utánam. Én közben megjátszottam egy mű „vízfelvetést“, teleszivtam magam szuflával s a hasuk alatt vígan mögéjük spuriztam, onnan szemléltem a saját megmentésemet. Mint valami halászó kacsák, úgy dugdosták a fejüket a viz alá. Észre se vették, hogy én már a parton röhögök rajtuk, a többiekkel... Az elbeszélés alatt a házigazda arcán furcsa változás történt, ami sehogy sem illett a történet „humorához“. — Hát nem muris? — ,fejezte be Pista már bizonytalanabbul. S akkor az én nyugalmáról híres ismerősöm az egész vendégsereg szeme láttára istenesen elverte egyetlen csemetéjét Minden különösebb magyarázat nélkül. Pár nap múlva véletlenül találkoztam a legjobb barátjával. — Na mit szólsz a barátunk idegállapotához? Én nem mondom, hogy éppen fair dolog volt, amit a srác művelt, de meg lehetett volna magyarázni. — Ne haragudj, ezen nincs mit magyarázni. Persze, te ezt nem érted. De én még jól emlékszem rá. Húsz évvel ezelőtt történt. — Mi történt? — Mi is a Begán strandoltunk. Elnyúlva élveztük a napot s önmagunkat. Hirtelen sikoly hasított vizes bőrünk percegésére, fülelő dobhártyánkba Segítség! Barátunk jobban úszott mint én, ő ért először a kapkodó, fuldokló lányhoz. Próbálta húzni kifelé, de őt is a víz alá ráncigálta. Ahogy újra felszínre jutott, a klasszikus megoldást választotta, fejbe verte a lányt. S aztán a hajánál fogva a partra úsztunk vele. Kiráztuk belőle a vizet s mesterséges légzést végeztünk, szóval mindent úgy, ahogy elő van írva. Szuszogott is nemsokára, csak éppen nem, akart magához térni. S időnként iszapszagú, habos vizet hányt. Hát nem volt éppen kellemes látvány. Én őriztem, s közben elszaladt telefonálni. Mondanom sem kell, hogy nagy megkönnyebbülés volt mindkettőnknek, amikor meghallottuk a mentők szirénáját. — Rendben van. Kimentettetek valakit a vízből. De miért kell ezért félig agyonverni a gyereket? — Mert kell, érted? Kell. Mi már rég elfelejtettük az egész ügyet, mikor barátunk idézést kapott a törvényszékre. A lány apja beperelte, súlyos testi sértésén. A tárgyaláson azt állították, hogy nem fulladozott, „csak viccből kiabált segítségért és ez a csavargó leütötte“. A bíróság a körülmények figyelembevételével „csak" pénzbírságra ítélte.. — Értem. — Dehogy is érted ... Több ez, mint személyes sérelem. Vannak a világon szent dolgok , az életmentés ezek közé tartozik. Ebből senki se csináljon tréfát, még az ember saját kölyke se. Én megértem X-et. Legszívesebben magam is segítettem volna neki... László Ildikó Bukaresti levél Csúcsforgalom! Szép a bukaresti nyár. Igaz, meleg, de milyen meleg! Fárasztó hiza elég fárasztó, de az élet ritmusa mégsem csökken. Sőt! Soha olyan élénk nem volt a bukaresti, utca mint éppen most, ezer és ezer autó suhan a bulvárok fényes aszfaltján, a széles gyalogjárókon hullámzik a tömeg és az üzletek is zsúfoltak. Nem hiába turista csúcsidény július, az ONT-hivatal hozzávetőleges számítása szerint naponta körülbelül 30 000 belföldi látogató és nem kevesebb külföldi turista fordul meg Bukarestben. Ha ehhez hozzászámítjuk a sűrű rokoni látogatásokat, a diákkirándulókat, no meg az elmaradhatatlan hivatalos küldötteket , akkor könnyen elképzelhetjük a fővárosi forgalmat és azt a szirtes, kavargó, nyári képet, amelyet a bukaresti utcák tükröznek. Persze a villamosok, trolibuszok, társasgépkocsik és taxik alaposan megérzik ezt a megnőtt forgalmat és ha a villamostársaság a tavalyi tapasztalatok alapján fel is készült a nyári csúcsidényre ,új, tehermentesítő járatokat indított be/ mégis sokszor zsúfolt a legtöbb jármű. Éppen ezért, az idén tovább folytatták annak az átfogó, nagystílű tervnek a gyakorlatba ültetését, amelynek célja: a kor követelményeinek a színvonalára emelni Bukarest közlekedését. Nem kis feladat, hiszen milliók kényelmes utazásáról van szó. Jelentős bővítési munkálatok eredményeként már a tavaly megfelelő módon és sűrűségben bekapcsolták a főváros vérkeringésébe az új lakónegyedeket, elsősorban a Balta Alba, a Drumul Taberii, a Berceni, a Giurgiului, a Colentina, és a többi új százezres negyedeket. Ezzel párhuzamosan tehermentesítik a központot és igyekeznek megszüntetni a belváros túlterheltségét ezen a téren is. Alapos és sokoldalú tanulmányok születtek arról, hogy milyen útvonalakon előnyös, ha megmarad, a jó öreg villamos és hol alkalmasabb a trolibuszjáratok bevezetése, így például a nagy sugárútiakról kiparancsolták a túl zajos villamosokat és helyükbe a mozgékonyabb és halkabb trolibuszok, na meg a jól bevált autóbuszok kerültek____ Az ITB egyik fiatal kutató csoportja kidolgozta a villamos és autóbusz járatok automatizált ellenőrzését, a ritmikusság gépi inspekcióját. Különleges „automataszemek“ és önműködő jelzőberendezések értesítik a központot a menetgrafikonoktól való eltéréstől és riasztják a segélycsoportokat, amikor komolyabb torlódás, „forgalmi dugó“ áll elő. .4. központi sugárutak modernizálása, a híres bukaresti bulvárok kiszélesítése és az aluljárók létesítése nagymértékben hozzájárult a forgalom modernizálásához. Mindez természetesen szóba került a bukaresti képviselők megbeszélésein, ahol pozitívak értékelték a közúti közlekedés terén elért eredményeket, de ugyanakkor sürgették a kidolgozott tervek gyors gyakorlatba ültetését és nyomatékosan felhívták a figyelmet, a közlekedés biztonságának további javítására Egyébként ezen a téren is örvendetes javulás észlelhető. A nyár folyamán, noha az autók, autósok és utasok száma lényegesen növekedett ,a múlt évhez viszonyítva körülbelül 22 százalékkal, mégis, a múlt esztendőkhöz képest, a közlekedési balesetek száma Bukarest területén csökkent. Igaz, csak három százalékkal, de a csökkenő irányzat igen örvendetes akkor, amikor minden világvárosban ez a jelzőszám rohamosan emelkedik ,a megszigorított közlekedési törvények épp úgy hozzájárulnak a biztonság növekedéséhez, mint a járművek vezetőinek szigorúbb ellenőrzése. .. Robognak a villamosok, suhannak a gépkocsik, villódznak a jelzőlámpák, hömpölyög a nép a „zebrákon“ keresztül. Forró, szép nyár van — és csúcsforgalom Bukarestben. Dános Miklós A kánikula sem gátolja a főváros forgalmát 3. oldal Gondolatok egy ellesett beszélgetés kapcsán Van úgy, hogy az ember akaratlanul is fültanúja egyegy beszélgetésnek, amely felkelti érdeklődését. Velem is ez történt a minap. A trolin utaztam, s arra lettem figyelmes, hogy két mama — meglehetősen hangosan beszélgettek — szapulja az iskolát. — Mégis csak bosszantó, hogy a szünidő alatt sem hagyják pihenni a gyerekeket. — Gyárakban, mezőgazdasági termelőegységekben dolgoztatni középiskolás tanulókat, ki hallott még ilyet? Okosabbat is csinálhatna az iskola.. — Tudod, ott annyi minden történhet... — Kell is nekik ez a munka, életükben nem végeztek ilyet. Semmi hasznuk belőle... Egymás szavába vágva sorakoztatták az iskolát elmarasztaló érveiket, tiltakoztak az intézkedés ellen. Az ellesett beszélgetésből nem az lepett meg, hogy a szülőket foglalkoztatja, hogy a tanulók közhasznú munkát kell végezzenek a vakációban, hanem az, ahogyan erről vélekedtek. Mert, kérdem én: valamiféle szükséges rossz lenne a nyári hasznos munka, időtöltés és lehetőség arra, hogy a gyerekek rosszat tanuljanak egymástól és másoktól? Tudom, sokan attól tartanak, hogy a tanuló felismeri a még létező hibákat, a helyenként tapasztalható lógást, vagy esetleg számára nem ajánlatos beszélgetéseken vesz részt. Mert úgy tartják, a nyári munka alatt nemcsak jót, hanem rosszat is tanulnak. Igaz. Dehát a nevelés lényege a küzdelemre, a világban és az önmagunkban levő hibák elleni harcra való felkészítés is. Hisz az esetleges rossz megismerése, éppen annak legyőzéséhez szükséges. Nagy nevelő ereje van a munkának. Új környezetbe kerülnek a diákok, megismerkednek a munkával, a munkásokkal , a valóságban. Tanulhatnak emberséget, szerezhetnek élettapasztalatokat. Ezért ne ítélkezzünk meggondolatlanul. Legyünk inkább azon, hogy a magunk erejével is segítsük a hozott intézkedés célkitűzéseinek maradéktalan megvalósulását. Joó Imre | _______________|