Szabad Szó, 1970. október-december (27. évfolyam, 7963-8041. szám)
1970-11-08 / 7996. szám
TÍZ HÓNAP UTÁN Biztató a felajánlások mérlege Lassan-lassan szállóigévé válik az a mondás: minden terv és felajánlás annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle. A Temes megyei vállalatok és pártszervezetek is számoltak ezzel, amikor a májusi természeti csapások ellensúlyozására, az árvízkárok leküzdésére 200 millió lejre növelték az idei többlettermelés értékét. Erre lehet következtetni most, tíz hónap múltán, amikor hovatovább kikristályosodik a vállalások teljesítésének egész évi tükörképe. Az eddigi eredmények ismeretében elmondhatjuk: minden bizonnyal hiánytalanul megvalósulnak az idei merész felajánlások. Legalább is erre vall az, hogy az elmúlt tíz hónapban megyénk iparvállalatai 165 millió lej értékű árut gyártottak terven felül, így aztán valós fedezet, jó biztosíték van arra, hogy novemberben és decemberben a hátra maradt 35 milliós felajánlási részt is becsülettel letudja megyénk ipara. Annál is inkább, mivel egységei októberben magasabb teljesítményeket értek el, mint az előző hónapokban. Mert hogy figyelemreméltó eredmények születtek októberben, azt az össztermelési terv 103,6 százalékos teljesítése is hűen bizonyítja. Örvendetes jelenségként kell megemlíteni azt, hogy egytőlegyig megyénk minden vállalata teljesítette össztermelési tervét októberben, amire bizony az előző hónapokban nem igen volt példa, így a Temesvári Élelmiszeripari Kombinátban, pontosabban annak egyes gyáregységeiben is — mint például a Tractusban, Temesi Tejiparban — sokat törlesztettek az elmúlt hónapok tervadósságából. Jól egyengette tehát október az egész évi terv- és vállalásteljesítés útját. Kitűnik ez abból is, hogy az elmúlt tíz hónapban 762 millió lej értékű áruval termeltek többet megyénkben, mint 1969 hasonló időszakában, amely 10 százaléknál nagyobb termelésnövekedési ütemnek felel meg. Szép eredmények kerültek a vállalatok mérlegébe az áruszállítás és értékesítés terén is. Elég ezzel kapcsolatban utalnunk arra, hogy az elmúlt tíz hónap alatt 178 millió lejjel szárnyalták túl megyénk iparában az eladott és bevételezett árutermelési tervet. Ebből pedig több mindenre következtetni lehet. Mindenekelőtt arra, hogy szerződéses kötelezettségének példásan eleget tesz legtöbb vállalat, tiszteletben tartja az áruszállítási határidőt, s így mentesül a bírságtól és más felesleges költségtől. Igaz, a temesvári Tehnometalban nem ez történt októberben, ahol csak 93 százalékban teljesítették az eladott és bevételezett árutermelési előirányzatot különböző okok miatt. Elsősorban azért, mert egyenlőtlen a termelés, s huzamos idő óta a havi terv mintegy fele az utolsó, a harmadik dekádban valósul meg ebben az ütemben. Persze, hogy így nem tudják az áruk egy részét idejében elküldeni a megrendelőknek s azok ellenértékét jóváírni. A felajánlások teljesítésében egyébként döntő szerepet játszik a termelékenység növelése. Pozitív jelenségként kell elkönyvelnünk azt, hogy október hónapban 101,1 százalékban teljesült ez a fontos mutatószám Temes megyében. Ez pedig sokat segített, javított az idei termelékenység-alakulási helyzeten. Mert mindenképpen jó jel, örvendetes az, hogy az elmúlt tíz hónapi árutöbblet 81 százaléka a termelékenység növelése révén valósult meg. Az viszont már kevésbé, hogy a Március 6. Gyárnak, a Lugosi Erdőgazdálkodási Vállalatnak és a Temesvári Építkezési Trösztnek jó néhány százalékos adósságot kellett elkönyvelnie a termelékenységnél október hónapban. Mi tagadás, mindez kedvezőtlenül hatott a megyei átlagra is. Éppen ezért novemberben és decemberben mindent el kell követni azért, hogy valamennyi vállalat teljesítse termelékenységnövelési feladatát. Hisz ez a legbiztosabb útja-módja annak, hogy a 200 milliós felajánlás hiánytalanul megvalósuljon s igy kedvező feltételeket teremtsünk az új ötéves terv első esztendejének sikeréhez. Mert az idei felajánlásból hátramaradt 35 milliós részt becsülettel letudhatja szilveszterig megyénk ipara. Deme János Sok szó esik mostanában a mai fiatalokról, magatartásukról éppúgy, mint hajviseletükről vagy beszédstílusukról. Mi, felnőttek nem egyszer megütközve hallgatjuk őket, pedig mi is használhattuk volna — vagy használtuk is — évekkel, évtizedekkel ezelőtt a szótárukban fellelhető szavak, fordulatok, kifejezések éppen divatos változatait. De hagyjuk a nemzedéki argót a nyelvészek búvárkodásának tárgyául, hisz aki valamelyest ismeri ifjúságunkat — s táborunk olyan nagy: fiaink, lányaink naponta vizsgáztatnak megértésük nem könnyű tantárgyából — meggyőződhetett, hogy a legtöbb esetben a „szöveg“ menynyire mellékes. Ha meg jobban odafigyelünk s a lényeget tekintjük, mindenképpen megértjük őket. És ez mindennél fontosabb. Tucatnyi tizenéves vidám-zajos társaságában döbbentem rá erre, amikor közéjük cseppenve, próbáltam magam „jó öregnek kijátszani“. Bár szabad időmben foglalkoztam néha a „tizenéves nyelv“ szótározásával, be kellett vallanom önmagam előtt, hogy hozzáállásból ezúttal én szereztem alig átmenő jegyet. Korántsem azért, mintha elmaradtam volna fiatal barátaim szókincsétől. Mindenekelőtt azért, mert olykor nyegle szójárásukat többre tartottam, mint ami a valóságban. A kudarc azonban megörvendeztetett egy felismeréssel. Most már úgy érzem, a nyomunkba tartó nemzedék divatargójában is lehet komoly dolgokról beszélgetni, s ami még teljesebbé tette legyőzetésem — a témát nem én kezdeményeztem! „Jó fejű akartam lenni, s leckét kaptam fiatalos felelősségérzetből, a korunk nagy problémáit éberen figyelő, sőt jövőt fürkésző gondolkodásmódból, a felnőttek világát néhol ugyan megkérdőjelező, de korántsem pusztán nyegle önállóskodásból. Örök nemzedéki séma ez a legmaibb változatban, hisz ki ne emlékeznék ifjúkori „csakazértis“ szólamú lázongásaira, amelyet az önmagunkat építő tanulásban, munkában megfontolt következetességgé oldott a társadalmi és egyéni felelősségtudat... ... Mondom, ígéretes szembesítésnek lehettem tanúja, s a felfedezés örömével igyekszem közreadni szerény következtetéseimet. Tucatnyi, jobbára diákfiatal, tudom, talán nem éppen a legmeggyőzőbb felmérési típus ifjúságunk egészének struktúráját tekintve, de mint vízcsepp a tengert, jellemez! Ezek a szórakozni táncolni összegyűlt fiatalok — bármennyire is ellenkezett a sémával — kínos pontossággal kikapcsolták a lemezjátszót, amikor elérkezett a tévé-híradó ideje s a maguk módján, bájos komolysággal kommentálták az ország, a nagyvilág aznapi eseményeit. Megjegyzéseikből érződött, hogy a tájékozódás eme módszere nem idegen tőlük, jól informáltságukat életük természetes velejárójának tekintik. Nem tehetek róla, de ennyi „felnőttség“ láttán tovább fűztem beszélgetésük fonalát. Ekkor teljesedett ki számomra a lecke. Tizenhat-tizenhét éves vitapartnereim ugyanis olyan józanul érvelő hangon melegedtek bele életcéljuk és tervezett életútjuk ecsetelésébe, hogy észre sem vettük az idő múlását, legfeljebb néha a lemezjátszó felé kalandozó tekintetek sejttették meg velem, hogy ezúttal — hiába, öregszem — elvetettem a sulykot, amikor szórakozásuk amúgy is szűkre szabott idejét megrövidítettem. Vesztesek csak ők lehettek, mert számomra sokáig tanulságos marad a beszélgetés. Ez a rögtönzött kalandozás ifjúságunk legbensőbb világában meggyőzött,, hogy a legtöbben pontosan ismerik céljukat-feladatukat és már-már eljövendő helyüket is mellettünk, abban a világban, amelyet nekik építünk. S ha meg is lepnek olykor meghökkentő szófűzésükkel, a családban, a munkahelyen, mindenütt, ahol találkozunk velük, ne sajnáljuk a fáradságot s akkor megtaláljuk a lényeget. Túl az elhamarkodott következtetésen miszerint „ezek a mai fiatalok!“, keressük következetesen a bennünket öszszekötő szálakat. Ifjúságunk naponta tanúsítja, hogy ezek az erősebb kötelékek Imecs Jenő VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESUJJETEK . J6% AZ RKP TEIYZES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NEPTANÁCS NAPILAPJA XXVII. évfolyam, 1996. szám 4 oldal, ára 30 bani Vasárnap, 1970. november 8. MAI SZÁMUNKBAN — Ami elhangzott a gyűlésen és ami nem — Építőtelepi dosszié (2. oldal) — A rendező szerepe a színház életében — Tanulmányúton a jövő nyomában — Éjféli monológ négy hangra 6* oldal) * Józsefszálláson is győzött az ember Évtizedek, vagy inkább évszázadok óta ir volt a viz a józsefszállási határban. Azt tett az emberekkel, a földdel, amit akart, akkor és úgy vámolta a termést, ahogy éppen kedvét lelte. S az ember csak dolgozott, — a bizonytalanért, így volt... — Már szinte meg is feledkeztünk azokról az időkről. Pedig nem is olyan régen volt. Csak úgy van az ember, hogy a rosszra nem szívesen emlékezik. Gyurics János brigádvezető azonban még tudja, hogyan dolgozták meg két év előtt a józsefszállási határt, hányszor aratott vagy vetett helyettük a víz. Körülbelül 120 hektárról van szó, arról a határrészről, amely Zebellyel szomszédos. Első hallásra nem is olyan sok, de ha arra gondolunk, hogy a falu szántóföldjének közel negyedét tette ki, akkor már valami. Szóval ezen a területen évtizedek óta nem tudtunk őszi növényeket termeszteni, például búzát. Minden tavaszon összegyűlt az esővíz, hólés többnyire csak a nyári meleg vitte el. Ilyenkor aztán igyekeztünk mi szántani, vetni, de a termés mindig bizonytalan volt. Közben a magas talajvíz-szint nyomán itt-ott megindult a szikesedés... Józsefszállás mindig az utolsók között fejezte be a tavaszi vetést. Csak a betakarításnál járt az élen — nagyon gyakran kapott nem várt segítséget a ... víztől. Ma pedig... — Számunkra mintha megváltozott volna a világ. Idén elsők voltunk a környéken a tavaszi növények vetésében s még parlagföld se maradt. Az említett ízű hektáron volt kukoricánk, búzánk s nem is olyan gyenge a termésátlagunk. Hogyan győzött az ember ... ? — Valóban az ember győzött, de sokat, nagyon sokat segítettek a gépek. Közel tízezer méter hosszú csatornarendszer hálózza be határunkat, s ennek nagy részét hatalmas traktorok, földkotrók építették. Mi inkább csak véglegesítettük, kitisztítottuk az árkokat, összekötő csatornákat ástunk. Egymagunk nem lettünk volna erre képesek, az állam segítségére volt szükségünk. S meg is kaptuk! Ezekben a napokban már a falu utcáin, kertjeiben is fekete földhányások tanúsítják, hogy a józsefszállásiak alaposan megbarátkoztak a csatornázás gondolatával s a csatát, a harcot a végső győzelemig folytatják. A házakban, a kerti veteményekben is szinte évről évre kárt tett a viz. Ezután innen is kiűzzük. Körülbelül ötezer méteres csatorna gyűjti össze, vezeti el a vizet, menti a falut, a kerteket. Tehát az ember győzelme teljes. Józsefszálláson már nem pusztít a víz. Gödör Károly ham Munro A dolgozó nép érdekei megvédéséért, a dolgozók kizsákmányolás és elnyomás alóli felszabadításáért, a haza szabadságáért és függetlenségéért rettenthetetlenül harcoló kommunisták hősiessége iránti mélységes kegyelet légkörében sok ezer lakos — ploieşti-i üzemek, Prahova-völgyi kőolajtelepek és -finomítók munkásai, környékbeli parasztok, katonák, tanulók és diákok —gyűlt tegnap össze abból az alkalomból, hogy 30 évvel ezelőtt, november 9-ről 10-re virradó éjjel összedőlt a doftanai börtön, amelynek romjai maguk alá temettek számos forradalmi harcost. A jelenlevők meghatottan gondolnak dicsőséges pártunk öt évtizedes múltjára, amelyet a párt és a dolgozó nép ügyét magukénak valló kommunisták ragyogó hőstettei, önfeláldozása jellemez. Az éveinkben múzeummá átalakított hírhedt börtön falai alatt lefolyt felemelő emlékünnepség kifejezte egész népünk mélységes háláját a kommunisták, az antifasiszták, a forradalmi hazafiak iránt, akik a nagy osztálycsaták barikádjain, szembeszállva a burzsoá földesúri elnyomó gépezet kegyetlen és véres terrorjával, akár életük árán is mindig magasra tartották a kizsákmányoló osztályok igazságtalan uralmának szétzúzásáért, a szocializmusnak és a kommunizmusnak Románia földjén való felépítéséért folytatott harc zászlaját. Ugyanakkor a tegnapi rendezvényen újból kifejezésre jutott népünknek az az eltökélt szándéka, hogy előre viszi a gazdag forradalmi hagyományokat, az az elhatározása, hogy még szorosabban felzárkózik a párt köré és a pártvezetőség köré, élen Nicolae Ceauşescu elvtárssal, egész népünk szeretett és nagyrabecsült vezetőjével, hogy rendületlenül megvalósítja azokat a célkitűzéseket, amelyeket a X. kongresszus jelölt ------—------—........................— (Folytatás a 4. oldalon) Emil Bodnaraş elvtárs beszéde az emlékgyűlésen Tisztelt elvtársak! A kegyelettel, amellyel ma a Román Kommunista Párt Központi Bizottsága, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsa és kormánya, a román nép nevében megemlékezünk a Doftana börtön falai alatt három évtizeddel ezelőtt életüket vesztett társainkról, azt a nagy tiszteletet akarjuk kifejezésre juttatni, amellyel a kommunista párt, egész népünk övezi harcos forradalmár fiait, akik a dolgozók ügyének, a dolgozó nép társadalmi felszabadításának, a haza függetlenségének és felemelkedésének, a szocializmus ügyének szentelték életüket. Nehéz megpróbáltatásokkal és áldozatokkal teli korszakot, a romániai forradalmi mozgalom történetének, a Román Kommunista Párt történetének dicső fejezetét idézzük ma fel. A kommunista párt a három évtizeddel ezelőtti, mély illegalitás és a kegyetlen megtorlások idején már bebizonyította, hogy a munkásosztály élenjáró politikai ereje. Politikai és szervező képességéről tanúbizonyságot tett, csatasorba állítva a dolgozó tömegeket a reakcióval vívott nagy osztálycsatában. A lupényi sztrájkok, a kőolajipari és vasúti munkások harca a demokráciának és a dolgozók jogainak megvédéséért, az ország fasizálása ellen végrehajtott minden egyes akció erről beszél. A román burzsoázia és a földesurak a börtönöket és a gyűjtőtáborokat mindenütt az országban széles körben felhasználták a kommunisták és az antifasiszták elleni megtorlás eszközéül. De ezek az intézkedések sem tudták megtörni a kommunistáknak azt az elhatározását, hogy mindenütt szembeszálljanak az ellenséggel, hogy a végsőkig teljesítsék forradalmi kötelességüket, osztályfeladatukat. Az illegalitásban szerzett hoszszas tapasztalat még inkább megacélozta a pártnak azt az állandó tevékenységét, hogy egyre szorosabb kapcsolatot tartson fenn a széles néptömegekkel, s elsősorban a munkásosztállyal. A kommunisták még a börtönöket is a politikai, a forradalmi nevelés valóságos iskoláivá változtatták. Itt, mostanán is a pártszervezet, egyes élenjáró pártharcosok tevékenysége nyomán fennen lángolt a marxizmus-lenininizmus fáklyája, tovább terjesztette a forradalmi elmélet és tapasztalat tényét, elősegítette számos káder megedződését, akik később az illegalitásban, a forradalom és a szocialista építés folyamatában felelősségteljes feladatokat teljesítettek a párt és az új rendszerű állam vezetésében. Ezek a rendkívüli körülmények állandóan fenntartották a párt kádereinek kombattivitását, a párt kapcsolatait osztályával, az ország haladó erőivel, s a háború kellős közepén lehetővé tették, hogy — kihasználva azokat a kedvező körülményeket, amelyeket a Vörös Hadseregnek a frontokon aratott ragyogó győzelmei teremtettek meg — a legfőbb politikai erővé váljék az 1944 augusztusi fegyveres felkelés megszervezésében és vezetésében. Az illegalitásból kikerülve a Kommunista Párt hamarosan azon központi erővé vált, amely maga köré tömörítette a nép legértékesebb energiaforrásait, a munkásosztályt, a dolgozó parasztságot, a haladó értelmiséget. Ezek a feltételek, csakis ezek lesz(Folytatás a 4. oldalon) Vitám a globálissal Elég sokan vannak, akik amúgy. globálisan kedvelik a dolgokat. Mert így minden mindig kiváló, ha úgy tetszik, extra minőségű. Olyan ez a felfogás, mint egy feneketlen zsák. Jó és rossz egyaránt belefér. Akárcsak a mágus varázs-tarisznyájában, beledobnak két kiválót és három rosszat, jól összekeverik és pontosan öt jó, vagy legalábbis elfogadható kerül ki belőle. Így ..katalizál“ a globális sajnos polgárjogot szerzett kifejezése. Szereti a könyvelő, a részlegvezető, a számvivő, mert elfogadhatóvá teszi az alig eredményt is. Viszont joggal utálják a kiváló termékek készítői, mert kölöncként az ő teljesítményükre akasztják a lógósok selejtjét, lemaradásait. Az „összesített“ egyből 100 százalékra zsugorítja az ő 110 százalékukat. . . A kereskedelemben például globálisan jól haladnak a dolgok. Ha kell, számokkal is tanúsítható. Konkrétan viszont. . . járjuk sorra az üzleteket és olykor üres kézzel térünk haza, holott mindössze egyetlen apróságot akartunk vásárolni. Az építőknél is jó az összteljesítmény. A globális itt is fedi az olykor csöpögő csapokat, a beázó mennyezetet, a nem működő felvonót meg a sok „apróságot“, amit beköltözéskor, ismerőseinkkel kell rendbe hozatnunk. Globálisan jó az utasszállítás is .Hogy más a véleményük a fratéliaiaknak, ranáciaknak, szabadfalusiaknak? Nos, ezt az „összesített“ egyetlen tollvonással megtagadhatja. Nos, hát ilyen a globális közös nevezőre hozza a roszszat a jóval, a lógóst a szorgossal. Ez pedig egyiküknek sem használ. Sokan mégis szeretik, mert lehetővé teszi, hogy következetes intézkedések, a hibák megszüntetése helyett, segítségével leplezzék az egyes helyeken előforduló fogyatékosságokat. A magam részéről nem szeretem a globálist, mert a leplezéstől a hiba nem szűnik meg. Rémálmaim közé tartozik, hogy Figaró utódának egyszer majd eszébe jut, s amúgy globálisan borotvál meg... Ezért szállok vitába a mindent egy zsákba gyömöszölő maradi felfogással. Gere Vilmos EGY CSOKOR VIDÁMSÁG (Müll Rudolf felvétele) Egymást követő kéregmozgások a Holdon Az Apollo-11 űrhajó személyzete által a Holdon elhelyezett két szeizmográf adataiból kitűnik, hogy a Holdon rendszeres időközökben kéregmozgások követik egymást, valahányszor a Hold űrpályáján áthalad az apogeum és a perigeum pontjain. A NASA holdtudományi irodája munkatársai szerint a legkisebb földtávolságban a Föld vonzereje olyan nagy, hogy a Holdat alkotó nehéz anyagok a holdkéreg felszíne felé emelkednek. E kéregmozgások a két szeizmográftól délkeletre mintegy 100 kilométerre keletkeznek. Amikor a Hold a legnagyobb távolságra kerül a Földtől, vagyis eléri az apogeumot, a rengések a szeizmográfoktól keletre mintegy 100 kilométerre következnek be, mégpedig a Fra- Mauro kráter körzetében, ahol jövő év február 15-én az Apollo- 14 holdutazása során a két űrhajós leszáll. A példaadás kedvéért Richard Nixon, az USA elnöke elrendelte, hogy az amerikai kormány és a helyi hatóságok összes gépjárművei használjanak olyan üzemanyagot, amely kevésbé szennyezi a légkört. A rendelkezés azonnal hatályba lépett és az összes katonai járművekre is érvényes. A derűlátás igazolására A szakemberek teljesen indokoltnak tartják Raymond Mondon francia szállításügyi miniszter legutóbbi derűlátó nyilatkozatát a Concorde francia-brit, szuperszonikus repülőgép jövőjéről. A Concorde-001 gép 98. próbarepülése beigazolta a hozzáfűzött reményeket. A repülőgép 35 percet repült az Atlanti-óceán fölött, s elérte az óránkénti 2000 kilométeres sebességet, A így jobban kifizetődik A japán űrkutatási ügynökség bejelentette: lemondtak arról, hogy az országos űrkutatási terv keretében saját gyártmányú rakétákat állítsanak elő a műholdak kilövéséhez. Az ügynökség szóvivője elmondotta, hogy a jövőben a japán műholdak fellövéséhez szükséges rakétákat amerikai szabadalom alapján állítják elő. Az USA-val nemrég aláírt megállapodás értelmében az amerikaiak rendelkezésre bocsátják a kilövési technológiára vonatkozó dokumentációt is.