Szabad Szó, 1938. január-március (40. évfolyam, 1-13. szám)
1938-01-02 / 1. szám
s Hazaérkezett a honvédelmi miniszter Olaszországból, Bodor Vilmos honvédelmi miniszter a múlt héten érkezett viszsza Budapestre olaszországi útjáról. Olaszországi tapasztalatairól és ottani fogadtatásáról nagyon kedvezően számolt be a miniszter. Perczel Béla helyett Klein Antal lép fel a bonyhádi kerületben. Megírtuk két héttel ezelőtt, hogy Perczel Béla, a bonyhádi kerület képviselője, lemondott mandátumáról. Híre jött, hogy már a képviselőház elnökének, Sztranyavszky Sándornak elküldte lemondólevelét. A bonyhádi kerület tizenkéttagú küldöttsége dr. Klein Antal független kisgazdapárti képviselőt kereste fel és meghívta a megüresedett bonyhádi kerület mandátumának vállalására. Klein Antal, aki a tolnai kerület képviselője, elfogadta a felkérést és valószínűleg fel is fog lépni, mint a független kisgazdapárt jelöltje, a bonyhádi kerület mandátumáért vívott harcban. Készül az új szesztörvény A pénzügyminisztériumban már megalkották az új szesztörvény tervezetét. A tervezet szerint új mezőgazdasági szeszfőzdét csak a pénzügyminisztérium beleegyezésével lehet létesíteni. Egy-egy bor- és gyümölcsfőzdében legfeljebb hatszáz hektoliter tiszta szesz állítható elő évenként. A pálinkafőzdékben csak termelők főzhetik ki anyagjaikat Húszmillió schilling értékű vagyont kaptak vissza a Habsburgok. Nemrég adták vissza a Habsburg királyi családnak a bécsi háborús kártalanítási alap által kezelt vagyontárgyakat. Resch osztrák népjóléti miniszter szerint a Habsburg-vagyontárgyak értéke 40 millió schilling, a jelenlegi forgalomban azonban csak húsz millió schillinget lehetne értük kapni. (Egy osztrák schilling értéke kb. egy pengő.) Bejelentették a kormánypártnak a titkos szavazati jogról és az aggkori biztosításról szóló törvényjavaslatot A múlt héten szerdán rendkívüli ülésre gyűltek egybe a kormánypárti képviselők, a felsőházi tagok és a főispánok Budapesten a kormánypárti klubban. Darányi Kálmán miniszterelnök jelentette be, hogy másnap, vagyis csütörtökön beterjeszti a képviselőház elé az általános titkos szavazati jogról szóló új törvényjavaslatot. Utána Széll József belügyminiszter részletesen ismertette a javaslat paragrafusait. Főbb intézkedéseit a Szabad Szó más helyén mi is közöljük, de a jövő héten bőven fogjuk ismertetni. Ugyancsak bejelentették a kormánypárti ülésen Marschall Ferenc földművelésügyi államtitkár útján a mezőgazdasági cselédek öregségi biztosításáról szóló törvényjavaslatot. Az államtitkár részletesen ismertette a javaslat paragrafusait. Elmondotta mindazt, amit mi már a Szabad Szóban megírtunk és végeredményében oda nyilatkozott, hogy 1125 ezer mezőgazdasági munkás jut öregségi biztosításhoz 65 éves életkora után. A kormánypárti képviselők nagy tapssal és éljenzéssel vették tudomásul a bejelentést. Most azután mind a két javaslat felett a képviselőház és a felsőház fognak dönteni. SZABAD SZÓ 1938 január 2 Nem fog már az árok szélén elpusztulni a földmíves magyar Hej, de sokszor sóhajtotta százezernyi magyar földműves munkás és kisbirtokos az idők folyamán: hiába minden munkám, a végén az árok szélén pusztulok el. S akárki akármit mond, sok szorgos, egész életén át munkás magyar, élete alkonyán mindenünnen kikopva, kiverve, mint a kóbor kutya, éhségtől, nyomorúságtól üldözve lehelte ki lelkét. Elismeres és dicséret a mostani Darányi kormánynak, hogy ezt az állapotot meg akarja szüntetni. Aggkori segedelemben, rendesn élvezett havi járadékban akarja részesíteni az elaggott, munkaképtelen, öreg földműves munkásokat. Csakhogy keveset nyújt ez a törvényjavaslat, amelyet erre vonatkozólag a kormány már kidolgozott. Mikor nyújtják be? Biztos értesülésünk van arról, hogy Magyarország minisztertanácsa a múlt héten már tárgyalta a mezőgazdasági munkások aggkori ellátásáról szóló törvényjavaslatot. Nemcsak tárgyalta, de el is fogadta Marschall Ferenc földművelésügyi államtitkárelőadásában. Lehetséges, hogy még ebben az évben ugyanazon a napon nyújtják be a kész törvényjavaslatot a képviselőház elé, amelyen aválasztójogi törvényjavaslat kerül előterjesztésre, vagyis december hó 30- án. De ha ezen a napon nem terjesztik elő, bizonyos, hogy 1938 januárjában már a képviselőház elé terjesztik. Hogyan oldotta meg az aggkori ellátást a külföld? A magyar törvényjavaslat mostohaságával szemben jó lesz, ha tanulmányozzuk, miként intézték el némely külföldi országban a mezőgazdasági népesség nggkori biztosítását. Franciaországban például évente ötszáz pengő nyugdíjat kap a megöregedett, munkaképtelenné vált mezőgazdasági munkás. De nemcsak a munkás léphet be ebbe az állami nyugdíjintézetbe, de minden úgynevezett lestparaszt, Hear van földje, akár nincs. Természetesen, mi nem adhatunk annyit, mint a francia, mert szegény nén vagyunk. De milyen távol áll az évi ötszáz pengő attól, amit ez a mi javaslatunk nyújtani kíván. Ausztriában az osztrák mezőgazdasági munkás havonta 18 schillingtől 46 schillingig terjedő járulékot élvez aggkori ellátásban. (Egy schilling körülbelül egy pengő). Az osztrák mezőgazdasági munkás özvegye pedig havonta 9-től 27 schilling nyugdíjat kap. Ausztriára pedig valóbannem lehet ráfogni, hogy gazdag ország. Mit kíván a magyar földmíves? Mindezeket átgondolva, jogos tehát a földműves munkás magyar népnek az a kívánsága, hogy a törvényjavaslat képviselőházi tárgyalásán javítsák meg annak intézkedéseit oly irányban, hogy valóban gondoskodás legyen a munkások öregkoráról. De gondoskodás legyen a törpe- és kisgazdákról és a kisiparosokról is. Kérvény az országgyűléshez Ezért szétküldtük az ország minden részébe kérvényünket, hogy azt földművelt testvéreink aláírják és azután benyújtsuk a képviselőház elé. A múlt héten már megírtuk, miket kívánunk a nép nevében az aggkori biztosításban. Mindazt kérvénybe írtuk. Küldünk szívesen ilyen kérvényeket aláírásra Előfizetőink és olvasóink, akiknek ilyen kérvény kérés*, nem jutott, írjanak hozzánk sürgősen egy levelezőlapot és azonnal ingyen és bérmentve kapnak tőlünk egy nyomtatmánykötvényt. Ezt írják alá és írassák alá szép szóval buzdítva társaikat, minél többen. Ha az ív aláíratott, küldjék vissza nekünk legkésőbb 1938 február 1-ig. Azt szeretnék, ha sok-sok ezer aláírás gyűlne egybe, hogy azok az országgyűlési képviselő urak, akik már készeknek nyilatkoztak a képviselőházban szót emelni a magyar nép kívánságai érdekében, hivatkozhassanak arra, hogy az egész magyarországi földművesmunkás tse kisgazdatársadalom a hátuk mögött van. Nem ér ez semmit Ne mondja senki azt Pató Pál módjára, hogy nem ér ez semmit. Gyáva embernek nincs hazája. De aki gondolkozó, értelmes, az be kell hogy lássa, hogy a nép szava isten szava. íme, negyven év előtt hangoztatta ez újság főszerkesztője, Mezőfi Vilmos először Magyarorszogon, nyugdíjat az elaggott földműves munkásnak és ma törvény lesz belőle. De mikor ő legelőször követelte a földműves munkások aggőri ellátását, akkor kinevették és leszavazták. Most törvény lesz. Tehát nem mondható, hogy az elvetett mag kősziklára hull. isten malmai lassan őrölnek, de őrölnek! írják tehát alá a kérvényeket, hogy megérjen a vetés és olyan törvény szülessék, amely valóban jó legyen. Karácsonyi mese a nyomorékról és a jószívű tündérről Egész Budapest népe ismerte Tibay Ferencet, a lábatlan levelezői lap-árust, aki naphosszat gurult Isis kerekes zsámolyán a pesti uccáikon, , mialatt izmos karjai segítségével lökte előre magát. Bizony szívszorító látvány volt ez a derékban kettésmetszett ember, amint vonszolja magát napestig, hogy pár fillért keressen a levelezőlap-árusíttással. Karácsonykor is ott Ödön-égött a havas pesti járdán, mikor egyszerre, mint a mesében, gyönyörű gépkocsiból úri dáma szállt ki. Odalépett a nyomorék emberhez, rögtön beültette autójába, elvitte egy műszerüzletbe és alig ocsúdott fel a lábatlan ember ámulatából, azon vette észre magát, hogy vadonatúj gumikerekű kocsiban ül, amit egyedül is tud hajtani. Mire hálálkodni akart, az ismeretlen jótevő már el is tűnt. Csak a kétszáz pengős kocsi maradt meg mint valóság és valami eddig ismeretlen meleg zsongás a szegény nyomorék szivetáján, amely azt súgja neki: van még szeretet az emberekben ... Mi lesz a szegény földmíves munkással télen? Emésztő, kínos gondolat ez a kérdés. Minden jóérzésű ember lelkében felmerül, akinek nincsen kőből a szíve. Eddig még futotta mindenfelé a nyári keresetből, de vannak már vármegyék, ahol kataszteri holdankint csak három és fél mázsa termett. Mi jutott ebből a földműves munkásnak? S habár a burgonya és kukorica országos viszonylatban bő termést adott, viszont akadtak vármegyék, ahol a múltévinél lényegesen kisebb volt a terméseredmény. Ezért, az ínséges tél kellős közepén, kérjük a földművelésügyi minisztert, hogy állapítsa meg híven, melyek azok a megyék, ahol a munkásoknak a téli ellátására nem jutott elég kenyérmag és egyéb táplálék. Ezekre a vidékekre ne alamizsnákat küldjenek, hanem teremtsenek azonnal munkaalkalmat. Égbekiáltó bűn volna, a legmagyarabb magyarságot ismét egy kegyetlen téli nélkülözésnek kitenni. Testvér, újítsd meg a Szabad Szóra az előfizetést, nehogy a jövő heti Szabad Szó már elmaradjon tőled