Szabad Szó, 1938. január-március (40. évfolyam, 1-13. szám)

1938-01-02 / 1. szám

s Hazaérkezett a honvédelmi miniszter Olaszországból, Bo­dor Vilmos honvédelmi minisz­ter a múlt héten érkezett visz­­sza Budapestre olaszországi út­járól. Olaszországi tapasztala­tairól és ottani fogadtatásáról nagyon kedvezően számolt be­ a miniszter. Perczel Béla helyett Klein An­tal lép fel a bonyhádi kerületben. Megírtuk két héttel ezelőtt, hogy Perczel Béla, a bonyhádi kerület képviselője, lemondott mandátumá­ról. Híre jött, hogy már a képvi­selőház elnökének, Sztranyavszky Sándornak elküldte lemondóleve­lét. A bonyhádi kerület tizenkét­­tagú küldöttsége dr. Klein Antal független kisgazdapárti képviselőt kereste fel és meghívta a megürese­dett bonyhádi kerület mandátumá­nak vállalására. Klein Antal, aki a tolnai kerület képviselője, elfogad­ta a felkérést és valószínűleg fel is fog lépni, mint a független kis­gazdapárt jelöltje, a bonyhádi ke­rület mandátumáért vívott harc­ban. Készül az új szesztörvény A pénzügyminisztériumban már megalkották az új szesztörvény tervezetét. A tervezet szerint új mezőgazdasági szeszfőzdét csak a pénzügyminisztérium beleegyezé­sével lehet létesíteni. Egy-egy bor- és gyümölcsfőzdében legfeljebb hatszáz hektoliter tiszta szesz ál­lítható elő évenként. A pálinka­­főzdékben csak termelők főzhetik ki anyagjaikat Húszmillió schilling értékű va­gyont kaptak vissza a Habsburgok. Nemrég adták vissza a Habsburg királyi családnak a bécsi háborús kártalanítási alap által kezelt va­gyontárgyakat. Resch osztrák nép­jóléti miniszter szerint a Habs­­burg-vagyontárgyak értéke 40 millió schilling, a jelenlegi forga­lomban azonban csak h­úsz millió schillinget lehetne értük kapni. (Egy osztrák schilling értéke kb. egy pengő.) Bejelentették a kormánypártnak a tit­kos szavazati jogról és az aggkori biz­tosításról szóló törvényjavaslatot A múlt héten szerdán rendkívüli ülésre gyűltek egybe a kormány­­párti képviselők, a felsőházi tagok és a főispánok Budapesten a kor­mánypárti klubban. Darányi Kál­mán miniszterelnök jelentette be, hogy másnap, vagyis csütörtökön beterjeszti a képviselőház elé az általános titkos szavazati jogról szóló új törvényjavaslatot. Utána Széll József belügyminiszter rész­letesen ismertette a javaslat pa­ragrafusait. Főbb intézkedéseit a Szabad Szó más helyén mi is kö­zöljük, de a jövő héten bőven fog­juk ismertetni. Ugyancsak bejelen­tették a kormánypárti ülésen Mar­schall Ferenc földművelésügyi ál­lamtitkár útján a mezőgazdasági cselédek öregségi biztosításáról szóló törvényjavaslatot. Az állam­titkár részletesen ismertette a ja­vaslat paragrafusait. Elmondotta mindazt, amit mi már a Szabad Szóban megírtunk és végeredmé­nyében oda nyilatkozott, hogy 1125 ezer mezőgazdasági munkás jut öregségi biztosításhoz 65 éves élet­kora után. A kormánypárti kép­viselők nagy tapssal és éljenzéssel vették tudomásul a bejelentést. Most azután mind a két javaslat felett a képviselőház és a felsőház fognak dönteni. SZABAD SZÓ 1938 január 2 Nem fog már az árok szélén elpusztulni a földmíves magyar Hej, de sokszor sóhajtotta­­ százezernyi magyar földműves munkás és kisbirtokos az idők folyamán: hiába minden mun­kám, a végén az árok szélén pusztulok el. S akárki akármit mond, sok szorgos, egész életén át munkás magyar, élete alko­nyán mindenünnen kikopva, kiverve, mint a kóbor kutya, éhségtől, nyomorúságtól üldöz­ve lehelte ki lelkét. Elismeres és dicséret a mos­tani Darányi kormánynak, hogy ezt az állapotot meg akarja szüntetni. Aggkori segedelem­ben, rendes­­­n élvezett havi já­radékban akarja részesíteni az elaggott, munkaképtelen, öreg földműves munkásokat. Csak­hogy keveset nyújt ez a tör­vényjavaslat, amelyet erre vo­­natkozólag a­ kormány már ki­dolgozott. Mikor nyújtják be? Biztos értesülésünk van ar­ról, hogy Magyarország minisz­­tertanácsa a múlt héten már tárgyalta a mezőgazdasági munkások aggkori ellátásáról szóló törvényjavaslatot. Nem­csak tárgyalta, de el is fogad­ta Marschall Ferenc földműve­lésügyi államtitkár­­előadásá­ban. Lehetséges, hogy még eb­ben az évben ugyanazon a na­pon nyújtják be a kész tör­vényjavaslatot a képviselőház elé, amelyen a­­választójogi tör­vényjavaslat kerül előterjesz­tésre, vagyis december hó 30-­ án. De ha ezen a napon nem terjesztik elő, bizonyos, h­ogy 1938 januárjában már a képvi­­selőh­áz elé terjesztik. Hogyan oldotta meg az aggkori ellátást a külföld? A magyar törvényjavaslat mostohaságával szemben jó lesz, ha tanulmányozzuk, mi­ként intézték el némely külföl­di országban a mezőgazdasági népesség nggkori biztosítását. Franciaországban például éven­te ötszáz pengő nyugdíjat kap a megöregedett, munkaképte­lenné vált mezőgazdasági mun­kás. De nemcsak a munkás lép­het be ebbe az állami nyugdíj­­intézetbe, de minden úgyneve­zett les­tparaszt, Hear van föld­je, akár nincs. Természetesen, mi nem adhatunk annyit, mint a francia, mert szegény nén vagyunk. De milyen távol áll az évi ötszáz pengő attól, amit ez a mi javaslatunk nyújtani kíván. Ausztriában az osztrák me­zőgazdasági munk­ás havonta 18 schilli­ngtől 46 schillingig terjedő járulékot élvez agg­kori ellátásban. (Egy schilling körülbelül egy pengő). Az osz­­trák mezőgazdasági munkás öz­vegye pedig havonta 9-től 27 schilling nyugdíjat kap. Ausztriára pedig valóban­­nem lehet ráfogni, hogy gaz­dag ors­zág. Mit kíván a magyar földmíves? Mindezeket átgondolva, jo­gos tehát a földműves munkás magyar népnek az a kívánsá­ga, hogy a törvényjavaslat képviselőházi tárgyalásán ja­vítsák meg annak intézkedéseit oly irányban, hogy valóban gondoskodás legyen a munká­sok öregkoráról. De gondosko­dás legyen a törpe- és kisgaz­dákról és a kisiparosokról is. Kérvény az országgyűléshez Ezért szétküldtük az ország minden részébe kérvényünket, hogy azt földművelt testvéreink aláírják és azután benyújtsuk a képviselőház elé. A múlt hé­ten már megírtuk, miket kívánunk a nép nevében az aggkori biztosításban. Mind­azt kérvénybe írtuk. Küldünk szívesen ilyen kérvényeket aláírásra Előfizetőink és olvasóink, akiknek ilye­n kérvény kérés*, nem jutott, írjanak hozzánk sürgősen egy levelezőlapot és azonnal ingyen és bérmentve kapnak tőlünk egy nyomtat­­­mánykö­tvényt. Ezt írják alá és írassák alá szép szóval buzdít­va társaikat, minél többen. Ha az ív aláíratott, küldjék vissza nekünk legkésőbb 1938 február 1-ig. Azt szeretnék, ha sok-sok ezer aláírás gyűlne egybe, hogy azok az országgyűlési képviselő urak, akik már készeknek nyi­latkoztak a képviselőházban szót emelni a magyar nép kí­vánságai érdekében, hivatkoz­hassanak arra, hogy az egész magyarországi földművesmun­­kás tse kisgazdatársadalom a há­tuk mögött van. Nem ér ez semmit Ne mondja senki azt Pa­tó Pál módjára, hogy nem ér ez semmit. Gyáva embernek nincs hazája. De aki gondolkozó, ér­telmes, az be kell hogy lássa, hog­y a nép szava isten szava. íme, negyven év előtt han­goztatta ez újság főszerkesztő­je, Mezőfi Vilmos először Ma­­gyaror­szog­on, nyugdíjat az el­aggott földműves munkásnak és ma törvény lesz belőle. De mi­kor ő legelőször követelte a földműves munkások agg­­őri ellátását, akkor kinevették és leszavazták. Most törvény lesz. Tehát nem mondható, hogy az elvetett mag kősziklára hull. isten malmai lassan őrölnek, de őrölnek! írják tehát alá a kérvényeket, hogy megérjen a vetés és olyan törvény szüles­sék, amely valóban jó legyen. Karácsonyi mese a nyomorékról és a jószívű tündérről Egész Budapest népe ismerte Tibay Ferencet, a lábatlan levelezői lap-árust, aki naphosszat gurult Isis kerekes zsámolyán a pesti uccáikon, , mialatt izmos karjai segítségével lökte előre magát. Bizony szívszo­­rító látvány volt ez a derékban kettésmetszett ember, amint von­szolja magát napestig, hogy pár fillért keressen a levelezőlap-árusít­­­tással. Karácsonykor is ott Ödön-é­gött a havas pesti járdán, mikor egyszerre, mint a mesében, gyö­nyörű gépkocsiból úri dáma szállt ki. Odalépett a nyomorék ember­hez, rögtön beültette autójába, elvitte egy műszerü­zletbe és alig ocsúdott fel a lábatlan ember ámulatából, azon vette észre ma­gát, hogy vadonatúj gumikerekű kocsiban ül, amit egyedül is tud hajtani. Mire hálálkodni akart, az ismeretlen jótevő már el is tűnt. Csak a kétszáz pengős kocsi maradt meg mint valóság és valami eddig ismeretlen meleg zsongás a szegény nyomorék szivetáján, amely azt súgja neki: van még szeretet az emberekben ... Mi lesz a szegény föld­míves munkással télen? Emésztő, kínos gondolat ez a kérdés. Minden jóérzésű ember lelkében felmerül, akinek nin­csen kőből a szíve. Eddig még futotta minden­felé a nyári keresetből, de van­nak már vármegyék, ahol ka­taszteri holdankint csak három és fél mázsa termett. Mi jutott ebből a földműves munkásnak? S habár a burgonya és kukori­ca országos viszonylatban bő termést adott, viszont akadtak vármegyék, ahol a múltévinél lényegesen kisebb volt a ter­méseredmény. Ezért, az ínséges tél kellős közepén, kérjük a földművelés­ügyi minisztert, hogy állapítsa meg híven, melyek azok a me­gyék, ahol a munkásoknak a téli ellátására nem jutott elég kenyérmag és egyéb táplálék. Ezekre a vidékekre ne alamizs­nákat küldjenek, hanem te­remtsenek azonnal munkaalkal­mat. Égbekiáltó bűn volna, a leg­­magyarabb magyarságot ismét egy kegyetlen téli nélkülözés­nek kitenni. Testvér, újítsd meg a Szabad Szóra az előfizetést, nehogy a jövő heti Szabad Szó már elmaradjon tőled

Next