Szabad Szó, 1938. július-augusztus (40. évfolyam, 27-32. szám)

1938-07-03 / 27. szám

1 IPMBBMBB.... 1 Gyermekvilág 1 Szerkeszti: Feri bécsi It3íiiiiii:;iiiiiiii!iii;:::;iií:iiiiiiii;:liliiiliíiiilMiíiiiiiiiilHtiiiílii VIDÁM JÁTÉK Képül az angyal Az egyik játszónak bekötjük a szemét. — Akarsz-e a mennyországba repülni? — kérdezzük tőle... Persze, hogy igennel felel. Most ráállítjuk egy erős deszkára, me­lyet a földre tettünk le (az an­gyal lehetőleg ne lássa a deszkát). Négyen halkan közelednek s ügye­sen felemelik a deszkát. A rajta állóval együtt. — Mersz-e leugrani? — kérdez­zük tőle. — Dehogy merek — felel az ille­tő, aki bekötött szemmel azt kép­zeli, igen magasan van. Ha le­vesszük szeméről a kendőt, jót ne­vet. Találós kérdés, képpel —-— Mi a foglalkozása? Ennek a kis háznak kapujára kiírtak egy nevet, de azt nem ír­­ták ki, hogy a név gazdájának mi a mestersége. Szerencsére a név­ből kiolvasható, mivel foglalko­zik. A név kezdőbetűje ugyanaz, ami a mesterség kezdőbetűje. No, ezután nem nehéz megmondani, mi a derék Kovánk a Cs. Lajos foglalkozása. Kubikosok a budapesti Teleki téren Irta: Székely Molnár Imre. Budapestnek van egy tere, ame­lyet Teleki-térnek neveznek. Ezen a Teleki-téren zsibárusok teleped­tek le. Reggeltől estig nagy em­bercsoportok álldogálnak ott, ad­nak és vesznek. A hatalmas tér­nek egyik sarkán szomorú ember­­csoport álldogál. Az ország min­den részéből Budapestre munkát keresni jött, kubikosmunkások ezek. Kubikosok. Mellettük a talics­ka, az ásó, a lapát és a csákány. Elmaradhatatlan tartozékai a nagyváros életének. Az elnyűtt lábbeliekből előkandikál lábuk, ruhájuk szakadozott, rongyos, folt hátán folt. Felső testük mez­­telen, napbarnított arcukon végig­szántott az élet ereje. A gond­­olkolt barázdák a keserves életről beszélnek. A kubikossorsról beszélgetünk KÉP S VILÁGLAP 1938 július 1 járta javát éren, meg­tet­.Juhos Istvánnal, aki régi járta fél Európát, de a kenyere javát mégis itt ette meg, a Teleki éren. Csendes, halkszavú ember, meg­fontolt, akit az évek költöz­­­tet­­tek. — Miből élnek? — Azt jó volna megmondani. Magunk se tudjuk. Nél­­lyan, akik évek óta itt vagyunk kap­juk a „rohamkosztot“. A töb­s­i pe­dig próbálkozik, ha sikerül­ssze­­kotorással pár fillért a­kkor eszik A napszám felöl érdekejjün­k. Az öreg sokatmondón!­ Inyint, majd így felel: — A napszám már ninshet? Helybe’ az órabér számit. Az a törvény szerint 4(1 fillér lenne, de a fuun­kandók kijátsszák. Most már a teljes végpusztulás követ­kezik. — Miért? _ A városban az építkezéseknél karait, libát, csirkét meg zsírt visznek az újonnan érkezettek a pallérnak. Azt elszegődtetik. De m­i, szegény kubikos emberek, kik itt kuszpitoltuk el az életünket a Teleki-téren, honnan vegyünk, mikor nekünk sínes. Többet nem beszél. Dolgozni szeretne. Ennek is eljön az ideje. Higyjük, hogy nagyon gyorsan. i­lyen, kap­vis szé­kker­­­ünk, miltt. vvvv\x\xv\wvwv\vwwvvwwwxwv\wwwxwwwvwv­ ASSZONYOKNAK hát? Ahol a nők az urak A házasságba is bizonyos gúnnyal emlegetik, hogy az, asszony az úr és a férj papucs alatt nyög. Pedig ebben a tré­fás megjegyzésben sok igazság van. A legújabb kutatások, amit Rolf Elfers báró tudós tanár hajtott végre Indiában, kitüntetik, hogy még ma is vannak ott törzsek, akiknek életében a nő az űr. Matriarhha­­tus van, vagyis nőuralom. Va­lamikor egész Indiában nőura­lom volt és a férfiak a leigázott nemet képezték. Lídia néhány törzsénél még ma is eredeti ősi tisztaságában található a mat­­riarcha formája. Ezeknél az in­diai törzseknél még ma is a csa­lád legidősebb asszonya a min­denkori örökös. Ha pedig a nők most a családi életben, még a nyilvános életben is uralomra törekednek, csak az ősi termé­szetes állapotot akarják vissza­állítani. Tudjuk, hogy Indiában még ma is egyes törzsek a meg­halt férj feleségét máglyashalál­­ra ítélik. Ennek az embertelen szokásnak az alapja, a férfiak félelme. Mert igen sokszor meg­történt, hogy az asszonyok meg­unt férjeiket a nőuralom idején megmérgezték. Ezért mondták ki a férfiak, hogy a nő nem él­heti­­ól a férjét. Vagyis az asz­­szonyoknak érdekében állt, hogy a férj minél hosszabb életű legyen. Mert ha meghalt, máglyahalált kellett szenved­niük. Hasznos tanácsok CSALÁN A HANGYÁK ELLEN Tegyünk este a hangya­boly kö­zelébe sok friss csalánt. Reggel­re rengeteg hangya mászik bele. Most az egészet leforrázzuk. CSALÁN-SZÉNA A csalán frissen is, szárítva is, mint széna, igen jó takarmány, különösen disznó számára. Két­­szer annyi fehérje­tartalma és h­á­­rom­ Hz.am­­nnyi zsírtartalma van, mint a fűnek, illetve a közönséges szénának. Még a herénél is több tápláló anyag van benne. DIÓBÉL H­ÁMOZÁSA RégliSzáraz dióbél héja is lehúz­ható, ha éjszakán át a száraz diót feltöretlenül gyengén sós vízben áztatjuk. Csemege gyanánt így nagyon alkalmas a felszolgálásra. VIRÁG A VÁZÁBAN A levágott virág vizébe tegyünk faszenet. Megakadályozza a szá­rak rothadását és lassítja a h­er­­v­adást is. LESZ-E MÁR BÉKE AZ ŐRÜLT SPANYOLOK KÖZT? Ezt kérdezi az egész világ Váj­jon megelégelték e már ezt a ször­nyű vérengzést, amelyet most már majdnem két éve egymással foly­tatnak. Az angol kormány dicsé­re­tremél­tóan mindent elkövet, hogy végre a nagyhatalmak, mi­ként azt a múlt számunkban meg­írtuk, az összes idegen nemzeti­ségű önkénteseket hazahívják a spanyol harctérről. Legújabb hí­rek szerint ez most már meg is Franco tábornok csapatai állandóan nagyobb területeket foglalnak el Spanyol­­országban. A köztársasági Spanyol­országba mint valami ék fúródnak a nemzetiek, akik a kisebb Katalóniát elszakították a nagyobbik, térképünkön feketével jelölt résztől, amelynek legfontosabb városát, Valenciát, erősen fenyegetik. történt. Egyelőre azonban az a helyzet, hogy a Franco nemzeti csapatai és a köztársasági csapa­tok még mindig hadat viselnek egymással és ahol lehet,­ kegyet­len bombatámadásokkal is irtják egymást. Itt leközöljük a legújabb spanyolországi térképet, amelyből még a tájékozatlan újságolvasó is képet alkothat magának a két egymással hadakozó ellenfél harc­téri helyzetéről. III1IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIHI Nem minden újság egyenlő Kaptunk egy levelet, amely­ben az egyik előfizetőnk sérel­mezi, hogy a Szabad Szó keve­sebb papirost nyújt. Erről kár írni, de mégis írunk. A Szabad Szó először is a legolcsóbb új­ság Magyarországon. A mi né­pünk, sajnos, nem­ dicsekedhe­tik földi kincsekkel és ezért olyan áron kell adnunk az újsá­got, amit ez az árva magyar nép el is bír. Ilyen terjedelmű, ilyen módon szerkesztett politi­kai újság, mint a Szaloul Szó, ezen a csekély áron nem kap­ható. "Feh­ét kénytelenek va­gyunk sokszor kevesebb papírt adni, mert megírtuk, hogy a papír ára eredeti árának két­szeresére emelkedett. Hogy más újságok több papírt adnak, an­nak az a magyarázata, hogy szubvenciójukat, vagyis támo­gatásukat más forrásból merí­tik. A Szabad Szónak pedig semmiféle hatalom, vagy pénz­csoport, vagy kapaszkodó poli­tikai párt, nem ad egy fillért sem. De nem is kell. Mert mi­helyt azoktól pénzt fogadnánk el, akkor már nem szolgálhat­nánk a népnek az igazi javát. De azt is vegyék tekintetbe az előfizetők, hogy a Szabad Szó szerkesztése is ritka kiváló. A célja a Szabad Szónak, hogy minden eseményről pártatlan képet adjon a népnek. Nem egyoldalú bírálatot, hanem a történteknek valódi leírását ad­juk. Vegyék tekintetbe az elő­fizetők, hogy milyen nagy gon­dot, milyen sok munkát igényel olyan újságot megírni, amelyet érdeklődéssel és tanulsággal ol­vasnak a gazda, felesége, sőt még a gyermeke is. A Szaba­d Szóban az „Amit jó tudni“ ro­vat, az orvosi tudomány köré­ből való felvilágosító írások, nagyon hasznosak ,és sok újság ilyen értékes tartalommal nem jelenik meg. Egy szó mint száz: ne azt nézze a mi népünk, meny­nyi papirost kap, hanem azt nézze, milyen szeretettel, meny­nyi munkával, mennyi fejtörés­sel készül ez az újság, hogy a csekély előfizetés mellett is min­den héten szolgáljon felvilágosí­tással, tudással, útmutatással a népnek. .XXXXXXXXXXWXXXWXWXWXWÍ nem gazdaságos a sertés­­es baromfitenyésztés terv védett Rákoshegyi paksomundio nélkül. Megrendelhető •’ IFI, AULITZKY OTTO Budapest, un., Dohstny ucca 84.. tsz. 2/a ISZK: Oemlonnal ab Bpen 3­­­6 a ia­m. 3.?é 4.80 7.10 9.10 10.M lin­ld­get prospektus p lap elmúlnak Inpran.

Next