Szabad Szó, 1947. január-március (49. évfolyam, 1-74. szám)

1947-01-01 / 1. szám

SZABAD SZÓ Szerda, 1947 . január 1, 49. évfolyam,* 1. szám Ara 40 ««ét Szilveszteri számvetés , «■ » Irta.: Darvas József Í ME: VÉGÉRE ÉRTÜNK az 1946-os évnek, a magyar de­mokrácia első békés, építő esztendejének. Megcsinálhatjuk az évvégi mérleget, megtehetjük a számvetést. Tartozik, követel: ez a mérleg két oldala — s ha úgy nagy áttekintésben számba- vesszük az egesz elmúlt eszten­dőt, mind a két oldalra jut ép­pen elegendő tétek Mégis, úgy erezzük a nagy summázásnál, hogy feltétlenül komoly nyereség­gel zárhatjuk az évet... Ám nagyon könnyelműek len­nénk, \ia. csak így egyszerűen el­intéznénk a számvetést. Még az se csinálhat ilyen módon mérle­get, aki csak a maga kis gazda­ságáért felelős. Hát még az, aki­nek egy egész nemzet felé kell számadást tenni! Mi ugyan, fia­tal és kicsiny pártunkkal, talán még koalíciós számarányunknak megfelelően se vehettük ki ré­szünket a nemzet sorsának mté- zéséfeől. — de szivünkben ott égett népünk minden gondja s mindig el is mondottuk, szóban és írásban, újra, 'meg újra, amit a magyarság igaz érdekének lát­tunk. Ennek az örök ébrenlét­nek a jogán szabad és kell meg­tennünk őszinte számvetésünket. M I VAN a „követel“ oldalon, amit megtettünk, arp.it — mint törlesztést — jó ér­zéssel számolhatunk el keserű és nehéz múltúnk felé? S§nki jóérzésű ember nem ta­gadhatja, hogy évszázadok néhez terheit kellett átvállalnia a de­mokráciának, megsúlyositva az utolsó évek szörnyű anyagi s lelki pusztulásával. Jogilag fel­szabadított, de valójában jobbá­gyi sorban tengődő parasztság, kizsákmányolt és gúzsba kötözött munkásság, középosztályi szolga- szerepbe kényszerített értelmi ség: ez,volt a nemzet. Éönt pe­dig, iszonyú mélységbe leszorít­va a népben élő igazi nemzetet, a nagybirtokosok, dzsentrik, nagytőkések, nagypolgárok és *'Ő- hivatalnokók néhány . tízezres se- ■rege. Ez volt a múltúnk, tetézve mindazzal, ami ebből eredt: né­pünk fizikai pusztulásával, akár a nyomorúságban, akár a ránk- * hozott háborúkban; a magyar szellem elkcrcsosulásával. akár kiirtott, elnyomott tehetségeink­ben, akát a nyakunkba zúdított, idegen hatások kétes „eredmé­nyeiben“. Javított-e ezen a keserves hely­zeten az elmúlt esztendő? Tagadhatatlanul javított. A magyarul népuralmat jelen­tő demokrácia megszilárdításában komoly lépéseket ‘ tettünk előre. (Zárójelbe téve: nem fölösleges az, ha néha magyarul is meg­mondjuk, hogy mit jelent a de­mokrácia..-.) Mindenekelőtt meg­teremtettük a demokrácia leg­igazibb államformáját, a köztár­saságot. Márciusban a parasztság és munkásság harcos megmozdu­lásával visszavertük azokat a tá­madásokat, amelyek a műit rend­szer íelszámolásának s a demokrá­cia felépítésének legbiztosabb zá­logát, a földreformot fenyegették a gyülekező, nekibátorodó reak­ció részéről. Az egész lerombolt Európában szinte, elsőkként hida­kat építettünk, vasútvonalakat húztunk, mozdonyokat csinxltimk s így helyreállítottuk egy halálra sebzett ország eleven vérkeringé­sét. Szinte semmivé zsugorodott termelésünket a rongyos, kifosz­tott parasztság, az ehező, nyo­morgó ipari munkásság és az alig Vegetáló értelmiség hősi erőfeszi« tésével 50—őö százalékra emel­tük. Ami lehetővé tette azt; hogy lecsapoljuk az infláció full asz tó, szörnyű mocsarát és megteremt­sük a stabilizációt. Közel hatvan népi kollégiumot létesítettünk, szerte az országban, hogy új, sza­bad tájékozódású és magyar szel­lemű értelmiséget neveljünk né­pünknek, magából a népből. Nos, hát ezek a főbb tétele^ a „követel*’ oldalon. Igaz, hogy elég néhány sor a feisoro'ásukra, — de mi tudjuk, hogy mit jelen­temek nekünk s mit dolgoztunk mit szenvedtünk értük. D e ez számvetésünknek csak egyik oldala. Már pe­dig éppen elég van a „tar­tozik“ rovatban is. Számonkérés, hogy’ mit mulasztottunk, mit csi­náltunk rosszul s figyelmeztetés, hogy’ mit követel még' tőlünk, joggal a népünk. Minden eklőtt- amit az imént csak zárójelben említettünk, azt mondjuk e1 most zárójel nél­kül is. A demokrácia magyarul nép-uralmat jelent. Megvalósult-e ez már kicsiny .hazánkban? Bi­zony nem valósult még meg Mert az elvek deklarálása önma­gában keveset, jelent .„Szabadság, egyenlőség, testvériség“: milyen szép is volt a polgári forradalom hármas jelszava. Csak éppen a szabadságból a felnövő kapitaliz­mus szabad kizsákmányolása, az egyenlőségből a felszínen úszók összefogása s' a testvériségből a nyomorba taszított milliók kívül­ről vagy felülről szítét kegyetlen testverharca lett! Félő, hogv a mi demokráciánkkal is így lesz. ha csupán jelszónak hagyjuk és nem tesszük mindennapi leckévé igazi tartalmát! Sajnos, egy kicsit úgy vagyunk ma. a demokráciával is. mint an*, nakidején a jobbágyfelszabadítás­sal volt a parasztságunk. Jogilag demokrácia van, beszélhet, pro- testalhat, tüntethet a nép. A szín­falak mögött azonban sok vonat­kozásban még ott grasszálnak, kart karba öltve, a régi világ rendezői. Áz elmúlt esztendő ta­lán legszomorúbb s legkegyetle­nebb „eredménye“ az, hogy a magyar népmilliók munkába, építésbe feledkezett hitét kihasz­nálva, talpra állt a kapitalizmus, a nagytőke s ma knár itt van, diktáló hatalomként. A paraszt­ságnak az agrárollóval nyisszant­ja el a nyakát. A munkásságot sanyarú kenyérre kényszeríti s ugyanakkor keserű indulatra ger­jeszti a kibírhatatlanul mágas ipart árak miatt elégedetlenkedő parasztság ellen. S e kegyetlen valóságban még komiszabb való­ság az. hogy ebben a pokoli csel­szövésben hű szövetségesei siód­nak a rabló-kapitalizmusnak né­mely demokratikus ruhába öltö­zött új urakból... T agadhatatlan, hogy % háborús összeomlás zűrzava­rából kiemelkedve, jelentő­sen konszolidálódott egész éle­tünk. Sajnosj azonban ez a kon­szolidálódás új életre telteit olyan erőket is, amelyek súlyos akadályokat löknek a népi demo­krácia megvalósulása elé. * A restaurálódott s szinte régi hatal­mában tündöklő kapitalizmus, gazdasági hatalmát mozdítva, po­litikai erőkét is 'mozdít már. A parlamentben, egyes politkai pár­éiban, a sajtóban, mindenütt. S szomorú, hogy a demokrácia nehézségeit, hibáit kihasználva, ellenzékieskedő kritikájával és (Folytatás a 2-ik dtdaíojtj A budaörsi telepesek elkergették a végrehajtói Azt sem tudják, mi ßz övék, mégis elviszik adóba a borukat A budakörnyéki volt sváb közsé­gekben még nem fejeződött be az ingatlanak telekkönyvezése Az uj gazdák legnagyobb risze még nem kapta meg véglegesen ingatlanát, nem, tudja, mennyi földért tartozik adóval, Ezért érintette kellemetlen iil a budaörsi gazdákat az adófelügyelő­ség embereinek megérkezése, akik ^foglalták a telepesek borát ter­ményét és ágyneműjét- Ugyancsak lefoglÉülák a földalap tulajdonában I lévő bútorokat, állatokat és gazda­sági felszereléseket. A foglalás utáo megérkezett Bu­dafokról az állami borpincészet sze. kérkaravánja hordókkal és a lefog­lalt bort Budafokra akarta szállí­tani, A telepeseik ellenszegültek a kikergették a községből a végrehaj­tókat Végrehajtás közben a többi községben is folyók. A tavasz és nyár folyamán telepéit gazdáknak gabonájuk nincs, teliéi adógaboíiát nem adhatnak be. Az adóügyi jegy. zőségektdl adófizetési listát rém kaptak, tehát azt se tudtál:, mennyi föld után menyi adót kell fizétiúök. Annál furcsább, hogy egyszerre adóvégrehajtókat küldtek a nya­kukra A parázsló hangulat lecsitítására és igazságos intézkedésre mos. a peat megyei alispánt Budadnsre vár­ják- Az alispán végigjárja a végre­hajtás miatt elégfedetlenketíő közsé­geket. Reméljük, hogy sikerül az új parasztok gazdasági helyzetét mag'» vizsgálva,- méltányos és igazságos elintézést találni. * ­Adat mindenkinek fizetni* k*>IL Se m adófizetőnek tudnia kell, hogy mi után fiawfc adót. Hagyass fizessen »dót az éj gaeda. mikor sens tudj», ho-* nurmiyi földje volt és mennyi gzőldje? Hogyan fizessen »dót jraboisában, vagy knkortcátsan at, akinek gatjonaneraSJe és kukoricája nem termett? As afl*- felfigyeldságnek illesse tnslni. hogy * telepesnek jatjatot*. de még nevére nens irt bét«/, áül»{; *s sjud&iigl saerejím a földalap tulajdona, a* «1 nem szállítható, le nem foglalható és el nem idegeníthető. Vagy nem tudja a jobbá ér, hogy mit colnál » balt Ennek a két balkezes, megfélmtlftfü elkeserítő intézkedésnek nreglnj esak a magyar parasztnőm issza meg * le, vét;- > f • -*' * Veress vezérezredest köztársaság elleni összeesküvés gyanúja miatt körözik A Magyar ÁMamrendőrsóg buda­pesti főkapitányságának vezetője az alábbi hrdetmé-.yt bocsátotta kir ,:A demokratikus államrend és a köztársaság büntetőjogi védelmé­ről szóló 1946. évi VII- t.-c. 1. sza­kaszába ütköző bűntett elkövetésé­vel a Laposan gyanúsított Dálnokl Veress Lajos nyufál’-cxmányú vezér­eire! es országos körö.ését elren- d.ltsm­Nevezett személyi adatai a kö­vetkezők: Dalnoki Veress Lajos nyugállományú vezérezredes, szü­letési éve:**-1889, nős, utolsó lak­helye: Budapest, 11-, Ostrom-utca IS. Szeme! ylntrása: Arca kerekded, szeme sö.éttwraB, haja őszülő, ko­paszodó, bajúsza nyírott, jcb- 170 cm itiafeas, különös ismerte,öjele: egyik lábára szemmelláthatóan sán­tít. Pálnote Veress Lajos nyugállo­mányú vazéreredes or-:égős körö­zését azért rendeltem eí, mert az őrizetbevéte'i utasítás végrehajiá a éött, arról tudomást szerezvén, megszökött. Felhívom a magyar köz'ár.saság minden polgárát, hory nevezeti fcézrdoerítésében működjék közre. Mindenki, aki DéJmofci Vérese La­jost 18-tű december 26 6ia látta, tartózkodás: helyéről tudott, 'zagy jelenleg! ffirtoakodési helyét ismeri* a magyar ál'anirendőrség áhanv védelmi osztályán (Budapest, VI., Andrásay-út 60) ozemélyesan je­lem! se, vagy 121—710. szómon táv­beszélő útján.** Az or zágos kőrözvényt dr. Kürtr nick Ferenc rendőraltáboroágy, a magyar államrendőrsóg budapesti főkapitányságának vesetője irta alá. (MOT) ­Miért nem tanulhat még ma sem a ricset fiatalság A demokrácia legkomolyabb eredménye a kudtuszkonmányzat területén dolgozók iskoláinak fel­állítása. Feladata az lende, hogy a nép tehetséges fiai, akik önhi­bájukon kívül nem tanulhattak, most végre tanulási lehetőséghez jussanak. Sajnos, a valóságban ez nem egészen úgy sikerült., ahogy a; tervezet kigondoiói szerették' volna. A tanfolyamokat városok­ban szervezték s így a parasztság számára hozzáférhetetlenek vol­tak. . Később, rendelet jelent meg arról, hogy erre alkalmas köz­ponti fekvésű jakiakban is lehet létrehozni dolgozók iskoláját. A rendelet tehát meg van. Le­het, hogy sokhelyütt az iskolát is felállították. Nagy általánosság­ban mégsem követte a rendele­tét kellő iramban a gyakorlat, ami egy révleányvári parasztfiú hozzánk intézett leveléből is ki­tűnik. A levélben Islci János egy még-j lehetősen zárt vidék parasztifjú-j suk őket a dolgozók iskolája ügyében. Ugyanis Ricsén, a vidék központjában szeretnének „fiók- tanítóképzőt“ felállítani. Jártak már mindenütt, ahonnan támo­gatást,'* segítséget lehetett re­mélni — mindezidáig eredményte­lenül. Egyesek szerencsét próbál­tak Nyíregyházán, a dolgozók ta­nítóképzőjében, de ez havonta 120 forint kiadóst jelentett- kosztra és lakásra. Ezt nem bír­ták s letörve jöttek haaa. Ricsén és környékén a sze­génység még ma is akadálya le­het ;a tanulásnak. Riese járási székhely, kél-ha- rom kilométerre, falvak koszo­rúja veszi körül. Egy eset’eges „dolgpzók iskolájában“ öl tanító, három pap. két orvos, egy gyógy­szerész és egy gazdasági felügye­lő vállalná a taftítást, A .tanulók pedig a legnagyobb áldozatokra is hajlandók lennének. Fedezni a fűtést, világítást, az esetleg ki­helyezendő tanár , élelmezését, j sőt, ha kell, még isL,o*“J«kat is> Az ember meghatódik, mikor ezeket a sorokat, olvassa a levél­ben. Mennyi visszafojtott vágy, félbemaradt tehetségek mennyi lemondása gyülemlett össze eb­ben a minden áldozatra képes tanulniakarásban. Hogyne, ami; kor ennek a vidéknek még pol­gári iskolája 3e volt. És most ezek kz ifjak járják a kano.iz* szát. Még a tavaszon visszautasította őket a tankerületi főigazgató azzal, hogy c tankerületbe,i nincs állami képző, így nem lehet fiók­intézetet csinálni. A református püspökség tanárhiányra hivat­kozott Riese és környékének paraszt- ifjúsága előtt tehát most se nyíl­nak meg a tanulási lehetőségek s mi úgy hisszük, hogy es főleg azokon a közoktatásügyi embe­reken múlik, akik még ma sem értik meg az idők szavát és ér­zéketlenül, sőt sokszor tatán el­lenségesen is__rrtrik a nép hon­foglalását. Sz, L, Sa 3L A N E M Z E T I PARASZTPÁRT KÖZPONTI NAPILAPJA B lr -v-.-.. 91W mi11!1* J Ilii1 rfr” iTiTfTnlfr'ttgwraiWIP^ Döntött a kuftuszminíszteri tárca ütése ügyében a Nemzeti Parasztpárt A Nemzeti Parasztpárt Politikai, terelnoköt a Kisgazdapárt elnii- titkárát hivatalos*« értesítette. Bizottsága hétfőn délután rendki. j két, Rákosi Mátyás miniszter- * vüli tülést' tartott, és egyhangú\ elnökhelyettest, a Magyar Kom- .Vtírés Péter, a Parasztpárt et­határozattal kultuszminiszternek i munistapárt főtitkárát és Sza ka- n . ^edden e Éei este Nagy Fe* „ ‘ , . ■ .... I . t , Y renc minu.rierelnökoí es félórás Szabó Zoltán írót jelölte. Á sí ts Árpád numsztereinokhelyet- tanácskózás* folytatott vele a kui? döntésről Nagy Ferenc minis*-j test, a Saoriáldemokratapárt fő- lusztárca betöltése ügyében! saga neve<«a ken, hogy wunogas- • LeszueneneE.

Next

/
Thumbnails
Contents