Szabad Szó, 1949. július-szeptember (51. évfolyam, 150-227. szám)

1949-07-01 / 150. szám

XBA50mitRAZr mmmgaEgmmxBEBa^aEEBBBMSEE.........HM A Szakszervezeti Világszövetség megbélyegezi a munkásárulékat Rendelet a gépállomások gazdasági munkavállalóinak biztosításáról Az anyasági segély 1200 forint A népjóléti miniszter 104.000/1949. (137) N. M. számú rendeletével intézkedett a gazdasági munkavállalók társadalombiztosításával kapcsolatos egyes kérdések szabályozásáról. A rendelet szerint a gépállomásokon állandó minőségben alkalmazott gazdasági munkavállalók az ipari munkavállalókra vonatkozó társadalombiztosítási szabályok szerint kötelezettek biztosításra. A rendelet a táppénzre igényjogosult munkavállalók részére az első biztosítási csoportban napi 10 forint 40 fillér, a második biztosítási csoportban napi 7 forint 80 fillér táppénzt állapít meg. Az egységes anyasági segély öszszege — tekintet nélkül a biztosítási csoportra — a biztosított nő szülése esetén 1200 forint, a biztosított feleségének szülése esetén 320 forint. A biztosított nő egységes anyasági segélye a szülést megelőzően hathetes és a szülést követően hathetes szülési szabadság tartamára járó kereset pótlását is magában foglalja. Vigyázzunk minden szem gabonára! Mire kell ügyelni aratáskor? A földművelésügyi kormányzat és a DéFOSz felhívja a parasztság figyelmét arra, hogy aratáskor és az azt követő munkák során minden szem gabonára vigyázzon. A szemveszteség csökkentése és a learatott termés jó minőségének megőrzése érdekében a következő szempontokat kell figyelembe venni: Ha a gabonát nem kévekötőaratógéppel aratjuk, akkor a kévekötéshez legjobb a saját vetésből szedett szívós szalmából fonott kötelet használni. Ennek előnye az, hogy a különböző fajtájú gabona a kévekötélben lévő mag útján nem keveredhetik egymással. A marokba szedett gabonáit szorosan kell lekötni. A kévék ne legyenek nagyok. Az őszi gabonakévék átlagos súlya 8—10, a tavasziaké 7—8 kiló. A legjobb 18 kévés keresztet rakni. A 16 kévés kicsi és könnyen beázik, a 20 kévésben a gabona nehezebben szárad és az ilyen kereszteket a vihar könnyen feldönti. A kereszteket úgy kell sorba rakni, hogy könnyen áttekinthetők legyenek, továbbá, hogy a tarlóhántást ne hátráltassák. A learatott gabonát csak addig szabad keresztekben hagyni, amíg annyira meg nem szárad, hogy csépelhető, vagy asztagba rakható. Igaerőhiány miatt az elmúlt években sok helyen még augusztus hónapban is keresztben maradt a learatott gabona, s ott a kártevők szabadon dézsmálhatták, a szél és eső verte. A keresztekből rövid idő alatt ki nem csépelhető gabona asztagba rakásával járó túlmunkát nem szabad sajnálni, mert az bőségesen megtérül az asztagolt gabona magjának jobb minőségében és abban, hogy a kártevők a termést kevésbé dézsmálhatják meg. Száraz, meleg időjárás esetén a keresztekben szárított gabonát 6—8 nap múlva, csépelni, vagy osztagolni kell. Az osztag hosszúsága 15—20 méter lehet. Tetőzete minél meredekebb legyen, hogy az esővíz gyorsan lecsurogjon. A tetőéleket le kell kötni, hogy a szél meg ne bonthassa az osztagokat. Az aratóünnepségek hitet tesznek a munkás-paraszt szövetség mellett Az aratást megelőző napokban országszerte aratóünnepségeket tartottak, összegyűlt a dolgozó parasztság, hogy megülje a termés örömünnepét. A táplánszentkeresztesi aratóünnepség nemcsak a helybeliek, hanem az egész járás ünnepe volt. Megjelentek a közeli gépállomás traktorosai Szentkirály, Ijpárt, Vép, Bárdos, Vasszécsény dolgozói s ott Voltak az ipari munkások is Szombathelyről, hogy ezzel is hitet tegyenek a munkásparaszt szövetség mellett . A Szovjetunió dicsőséges hadseregének köszönhetjük, hogy ma az ötödik szabad — s a felszabadulás óta it legjobb kilátásokkal biztató — aratást ünnepelhetjük "– mondotta Szabó Imre országgyűlési képviselő, megyei mezőgazdasági igazgató. — A jó termés nemcsak a kedvező időjárás, hanem elsősorban dolgozó parasztságunk nagyszerű munkájának eredménye. Kozma István mintagazda a táplánszentkeresztesi dolgozó parasztság nevében aratási és cséplési versenyre hívta ki Vas megye valamennyi községét. A pallagi szövetkezeti iskola 194 hallgatója is lelkesen ünnepelte meg az új aratás megkezdését. Falánki József, az intézet hallgatója kijelentette, hogy a dolgozó parasztság munkájával hálálja meg népi demokráciánk segítségét. Visinszkij nyilatkozata a külügyminiszterek párisi értekezletéről Moszkva, június 30. A Moszkvai rádió jelenti: A Pravda és az Izvesztija tudósítója azzal a kéréssel fordult Visinszkij külügyminiszterhez, nyilatkozzék a Párisban végetért külügyminiszteri értekezletről. Visinszkij a következő nyilatkozatot tette: A külügyminiszterek tanácsának májusban és júniusban Párisban tartott értekezlete majdnem másféléves szünet után ült össze.Mint ismeretes, az értekezlet napirendjén két kérdés szerepelt: a német kérdés és az osztrák szerződés. A német kérdés ez alkalommal már harmadszor került a külügyminiszterek tanácsa elé. Az 1947-ben tartott két előző értekezlet, amelyen a német kérdést megvitatták, eredménytelenül végződött, mart Egyesült Államok, Nagybritannia és Franciaország kormányai nem mutattak hajlandóságot a német kérdés megoldására és a Németországgal kötendő békeszerződés előkészítésére. Emlékeztetni kell arra, hogy az Egyesült Államok és Nagy-Britannia kormányai még 1946-ban irányt vettek Németország kettészakítására, félretéve azokat a kötelezettségeket, amelyeket Potsdamban vállaltak. Ezt a Potsdam-ellenes irányvonalat követve az Egyesült Államok, Nagybritannia és Franciaország kormányai az utóbbi 3 év alatt számtalan intézkedést foganatosítottak, hogy megerősítsék Németország kettészakítását és Németország nyugati övezeteit felhasználhassák terjeszkedő terveik megvalósítására. Ilyen intézkedések voltak, a nyugatnémet övezetekben végrehajtott külön pénzügyi reform, a keleti és nyugati városrészek parancsnokaiból álló berlini szövetséges parancsnokság felszámolása, az egységes berlini közigazgatás és a négy övezet főparancsnokából álló Szövetséges Ellenőrző Tanács munkájának megszüntetése, noha ezek olyan nemzetközi egyezmények alapján működtek, amelyeket a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kormányai egymással kötött, ugyanakkor rákényszerítették Németország nyugati övezeteire a megszállási szabályzatot, amelynek célja, hogy hosszú évekre meghosszabbítsák a megszállási rendszert, megteremtették az antidemokratikus bonni alkotmányt, amelyet a német nép háta mögött készítettek elő és amely föderális rendszert kényszerít rá a német népre, végül kísérletet tettek arra, hogy bekapcsolják a nyugatnémet övezeteket a Marshall-tervbe, azai megkönnyítené a nyugatnémet övezetek alárendelését az angolamerikai monopóltőkének. A nyugatiak politikája kezeitől fogva kudarcra volt ítélve Mindezek az intézkedések világosan beszélnek arról, milyen meszszire ment az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország kormánya azoknak a kötelezettségeknek a megszegésében, amelyeket a német kérdéssel kapcsolatban a postdami egyezmény alapján vállalt Ez az irányvonal kezdettől fogva szemmel láthatóan kudarcra volt ítélve, mert ellentmond Németország történelmi fejlődésének és Európa minden demokratikus országa és az egész világ demokratikus körei részéről elítélésre talált. Mindennek ellenére az Egyesült Államok, Nagybritannia és Franciaország kormánya —amint ez a párisi külügyminiszteri értekezleten teljesen lelepleződött — nem adták fel a reményt arra, hogy folytassák az úgynevezett „erős kéz“ politikáját és ezen az úton eredményt érjenek el. Ez volt az értelme annak az emlékiratnak, amelyet Acheson, Bevin és Schuman a szovjet küldöttségnek a német egységre vonatkozó javaslatára válaszul terjesztett elő. A három nyugati kormány nem gondolt kevesebbre, mint hogy Németország keleti övezete egyszerűen csatlakozzék a bonni alkotmányhoz, fogadja el a megszállási szabályzatot és rendelje alá magát a három nyugati kormány diktátumának. A három nyugati kormány teljesen szabad kezet kívánt magának minden Németországot, érintő kérdésben. A szovjet álláspont szilárdságán meghiúsultak a nyugati mesterkedések A nyugati külügyminiszterek ezt a programot akarták megvalósítani a külügyminiszteri tanács párisi ülésszakán. De nem sikerült nekik. Nem sikerült a szovjet küldöttség szilárd álláspontja miatt. A három nyugati küldöttség kísérlete a szovjet javaslatokkal szemben előterjesztett indíványokkal eredménytelen maradt. Az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország külügyminisztere kénytelen volt más kiutat keresni a kialakult helyzetből, más megoldást keresni a német kérdésben. Az a szükségszerűség, hogy más kiutat keressenek, nem jött váratlanul az Egyesült Államok, NagyBritannia és Franciaország számára, mert ők is átlátták, hogy megvalósíthatatlan a német kérdésben követett irányvonaluk. Ilyenformán nem véletlenül kerültek elő a három nyugati hatalom új javaslatai a német kérdésre vonatkozólag, amelyekben már semmi utalás , nem volt arra, hogy a három nyugati hatalom németországi politikája helyes volna, hanem ellenkezőleg éppen az jutott kifejezésre, hogy erőfeszítéseket kell tenn! Németország gazdasági és politikai egységének helyreállítására, hogy a külügyminiszterek tanácsának következő ülésszakán elérjék azt az eredményt, amelyet ebben a vonatkozásban ezen az ülésszakon nem sikerült elérni. Ezt természetesen semmiképpen sem lehet a nyugati hatalmak németországi politikája „helyessége“ megerősítésének nevezni, mint ahogy ezt az Egyesült Államok hivatalos körei a külügyminiszteri értekezlet eredményeivelkapcsolatos megnyilatkozásaiban bizonyítani igyekeznek. A szovjet küldöttség álláspontját meghatározta az a törekvés, hogy meggyorsítsa a német kérdés rendezését, az a cél, hogy helyreálljon Németországnak, mint békeszerető és demokratikus államnak az egysége, előkészítsék a potsdami elvek alapján a Németországgal kötendő békeszerződést, ami az egyik legfontosabb feltétel a nemzetközi együttműködés és a népek biztonsága szempontjából. A Szovjetunió hat javaslata A Szovjetunió szilárdan és következetesen kitartott és kitart a potsdami egyezmény mellett, Németország gazdasági és politikai egységének helyreállítása és egy békeszerető és demokratikus Németországnak a létrehozása mellett- kitart amellett, hogy Németországnak vissza kell adni a szabad és egyenlő jogú, békeszerető nemzeteket megillető jogokat. Ez az álláspont határozta meg azokat a javaslatokat, amelyeket a szovjet küldöttség ezen az ülésszakon előterjesztett. Ezek a javaslatok a következők voltak: 1. Haladéktalanul elő kell készíteni a Németországgal kötendő békeszerződést azzal, hogy a békeszerződés tervezetében mondják ki a megszálló csapatok kivonását a szerződés aláírását követőleg egy éven belül. 2. Állítsák helyre a németországi Ellenőrző Tanácsnak tevékenységét, mint a németországi legfőbb hatalmat gyakorló szervet a korábbi alapon. 3. A berlini szövetségesközi parancsnokság helyreállítása az egész várost érintő igazgatási intézkedések egybehangolására, a város (Visinszkij nyilatkozatának folytatása az a-ik oldalon.)