Szabad Szó, 1949. július-szeptember (51. évfolyam, 150-227. szám)

1949-07-01 / 150. szám

A Szakszervezeti Világszövetség megbélyegezi a munkásáruiékat Rendelet a gépállomások gazdasági munkavállalóinak biztosításáról Az anyasági segély 1200 forint A népjóléti miniszter 104.000/1949. (137) N. M. számú rendeletével in­tézkedett a gazdasági munka­vállalók társadalombiztosításával kapcsolatos egyes kérdések szabá­lyozásáról. A rendelet szerint a gépállomá­sokon állandó minőségben alkal­mazott gazdasági munkavállalók az ipari munkavállalókra vonat­kozó társadalombiztosítási szabá­lyok szerint kötelezettek biztosí­tásra. A rendelet a táppénzre igényjogosult munkavállalók ré­szére az elsó biztosítási csoportban napi 10 forint 40 fillér, a második biztosítási csoportban napi 7 fo­rint 80 fillér táppénzt állapít meg. Az egységes anyasági segély ősz- szege — tekintet nélkül a biztosí­tási csoportra — a biztosított nő szülése esetén 1200 forint, a bizto­sított feleségének szülése esetén 320 forint. A biztosított nő egy­séges anyasági segélye a szülést megelőzően hathetes és a szülést követően hathetes szülési szabad­ság tartamára járó kereset pótlá­sát is magában foglalja. Vigyázzunk minden szem gabonára! Mire kell ügyelni aratáskor? A földművelésügyi kormányzat és a DéFOSz felhívja a parasztság figyelmét arra, hogy aratáskor és az azt követő mlnkák során min­den szem gabonára vigyázzon. A szemveszteség csökkentése és a le­aratott termés jóminőségének meg­őrzése érdekében a következő szempontokat kell figyelembe venni: Ha a gabonát nem kévekötő­aratógéppel aratjuk, akkor a kéve­kötéshez legjobb a saját vetésből szedett szívós szalmából fonott kö­telet használni. Ennek előnye az, hogy a különböző fajtájú gabona a kévekötélben lévő mag útján nem keveredhetik egymással. A marokba szedett gabonáit szorosan kell lekötni. A kévék ne legyenek nagyok. Az őszi gabonakévék át­lagos súlya 8—10, a tavasziaké 7—8 kiló. A legjobb 18 kévés keresztet rakni. A 16 kévés kicsi és könnyen beázik. a 20 kévésben a gabona nehezebben szárad és az ilyen ke­reszteket a vihar könnyen fel­dönti. A kereszteket úgy kell sorba rakni, hogy könnyen áttekinthe­tők legyenek, továbbá, hogy a tarlóhántást ne hátráltassák. A learatott gabonát csak addig szabad keresztekben hagyni, amíg annyira meg nem szárad, hogy csépelhető, vagy asztagba rakható. Igaerőhiány miatt az elmúlt évek­ben sok helyen még augusztus hó­napban is keresztben maradt a le­aratott gabona, s ott a kártevők szabadon dézsmálhatták, a szél és eső verte. A keresztekből rövid idő alatt ki nem csépelhető gabona asztagba rakásával járó túlmunkát nem szabad sajnálni, mert az bő­ségesen megtérül az asztagolt ga­bona magjának jobb minőségében és abban, hogy a kártevők a ter­mést kevésbé dézsmálhatják meg. Száraz, meleg időjárás esetén d keresztekben szárított gabonát 6—8 nap múlva, csépelni, vagy asztagolni kell. Az osztag hosszúsága 15—20 mé­ter lehet. Tetőzete minél merade- kebb legyen, hogy az esővíz gyor­san lecsurogjon. A tetőéleket le kell kötni, hogy a szél meg ne bonthassa az osztagokat. Az arafóiinnepsógek hitet tesznek a munkás-paraszt szövetség mellett Az aratást megelőző napokban országszerte aratóünnepségeket tartottak, összegyűlt a dolgozó pa­rasztság, hogy megülje a termés örömünnepét. A táplánszent-keresz- tesi aratóünnepség nemcsak a helybeliek, hanem az egész járás ünnepe volt. Megjelentek a közeli gépállomás traktorosai Szentkirály, IJpárt, Vép, Bárdos, Vasszécsény dolgozói s ott Voltak az ipari mun­kások is Szombathelyről, hogy ez­zel is hitet tegyenek a munkás­paraszt szövetség mellett — A Szovjetunió dicsőséges had­seregének köszönhetjük, hogy ma az ötödik szabad — s a felszaba­dulás óta ft legjobb kilátásokkal biztató — aratást ünnepelhetjük y» mondotta Szabó Imre ország­gyűlési képviselő, megyei mezőgaz­dasági igazgató. — A jó termés nemcsak a kedvező időjárás, ha­nem elsősorban dolgozó parasztságunk nagy­szerű munkájának eredménye. Kozma István mintagazda a táp- iánszentkeresztesi dolgozó paraszt­ság nevében aratási és cséplési versenyre hívta ki Vas megye va­lamennyi községét. A pallagi szövetkezeti iskola 194 hallgatója Is lelkesen ünnepelte meg az új aratás megkezdését. Falánki József, az intézet hallga­tója kijelentette, hogy a dolgozó parasztság munkájával hálálja meg népi demokráciánk segítségét. VisSnszkiJ nyilatkozata a külügyminiszterek párisi értekezletéről Moszkva, június 30. A Moszkvai rádió jelenti: A Pravda és az Izvesztija tudósítója azzal a kéréssel fordult Visinszkij külügyminiszterhez, nyilatkozzék a Párisban végétért külügyminiszteri értekezletről. Visinszkij a követ­kező nyilatkozatot tette: A külügyminiszterek tanácsának májusban és júniusban Párisban tartott értekezlete majdnem más­féléves szünet után ült össze­Mint ismeretes, az értekezlet napirendjén két kérdés szerepelt: a német kérdés és az osztrák szer­ződés. A német kérdés ez alkalom­mal már harmadszor került a külügyminiszterek tanácsa elé. Az 1947-ben tartott két előző értekez­let, amelyen a német kérdést meg­vitatták, eredménytelenül végző­dött, mait Egyesüli Államok, Nagybritannia és Franciaország kormányai nem mutattak hajlandóságot a német kérdés megoldására és a Németországgal kötendő béke- szerződés előkészítésére. Emlékeztetni kell arra, hogy az Egyesült Államok és Nagy-Britan- nia kormányai még 1946-ban irányt vettek Németország ketté- szakítására, félretéve azokat a kö­telezettségeket, amelyeket Pots- damban vállaltak. Ezt a Potsdam-ellenes irányvo­nalat követve az Egyesült Államok, Nagybritannia és Franciaország kormányai az utóbbi 3 év alatt számtalan intézkedést foganatosí­tottak, hogy megerősítsék Német­ország kettészakítósát és Német ország nyugati övezeteit felhasz­nálhassák terjeszkedő terveik meg­valósítására. Ilyen intézkedések voltak, a nyugatnémet övezetekben végrehajtott külön pénzügyi re­form, a keleti és nyugati városré­szek parancsnokaiból álló berlini szövetséges parancsnokság felszá­molása, az egységes berlini köz- igazgatás és a négy övezet főpa­rancsnokából álló Szövetséges El­lenőrző Tanács munkájának meg­szüntetése, noha ezek olyan nem­zetközi egyezmények alapján mű­ködtek, amelyeket a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kormányai egymás­sal kötött, ugyanakkor rákénysze- rítették Németország nyugati öve­zeteire a megszállási szabályzatot, amelynek célja, hogy hosszú évekre meghosszabbítsák a megszállási rendszert, megteremtették az anti­demokratikus bonni alkotmányt, amelyet a német nép háta mögött készítettek elő és amely föderális rendszert kényszerít rá a német népre, végül kísérletet tettek arra, hogy bekapcsolják a nyugatnémet övezeteket a Marshall-lervbe, arai megkönnyítené a nyugatnémet övezetek alárendelését az angol­amerikai monopóltőkének. A nyugatiak politikája kezeitől fogva kudarcra voit ítélve Mindezek az intézkedések vilá­gosan beszélnek arról, milyen mesz­szire ment az Egyesült Államok, Nagy-Britanpia és Franciaország kormánya azoknak a kötelezettsé­geknek a megszegésében, amelye­ket a német kérdéssel kapcsolatban a postdami egyezmény alapján vállalt Ez az irányvonal kezdettől fogva Ezemmelláthatóan ku­darcra volt ítélve, mert ellentmond Németország tör­ténelmi fejlődésének és Európa minden demokratikus országa éa az egész világ demköratikus körei részéről elítélésre talált. Mindennek ellenére az Egyesült Államok, Nagybritannia és Fran­ciaország kormánya —• mint ez a párisi külügyminiszteri értekezle ­ten teljesen lelepleződött — A nyugati külügymi raszterek ezt a programot akarták megvalósítani a külügyminiszteri tanács párisi ülésszakán. De nem sikerült ne­kik. Nem sikerült a szovjet küldött­ség szilárd álláspontja miatt. A három nyugati küldöttség kísér­lete a szovjet javaslatokkal szem­ben előterjesztett indíványokkal eredménytelen maradt. Az Egye­sült Államok, Anglia és Franciaor­szág külügyminisztere kénytelen volt más kiutat keresni a kialakult helyzetből, más megoldást keresni a német kérdésben. Az a szükségszerűség, hogy más kiutat keressenek, nem jött várat­lanul az Egyesült Államok, Nagy- hritannia és Franciaország szá­mára, mert ők is átlátták, hogy megvalósíthatatlan a német kér­désben követett irányvonaluk. Ilyenformán nem véletlenül kerül­tek elő a három nyugati hatalom új javaslatai a német kérdésre vonatkozólag, amelyekben már semmi utalás , nem volt arra, hogy a három nyugati hatalom német- országi politikája helyes volna, ha­nem ellenkezőleg éppen az jutott kifejezésre, hogy erőfeszítéseket kell fenn! Né­metország gazdasági és politi­kai egységének helyreállítá­sára, hogy a külügyminiszterek tanácsá­nak következő ülésszakán elérjék azt az eredményt, amelyet ebben a vonatkozásban ezen az ülés­szakon nem sikerült elérni. Ezt természetesen semmiképpen sem lehet a nyu­gati hatalmak németországi po­litikája „helyessége“ megerő­sítésének nevezni, mint ahogy ezt az Egyesült Álla­mok hivatalos körei a külügymi­niszteri értekezlet eredményeivel [kapcsolatos megnyilatkozásaiban I bizonyítani igyekeznek, nem adták fel a reményt arra, hegy folytassák az úgyneve­zett „erős kéz“ politikáját és ezen az úton eredményt érjenek el. Ez volt az érte’me annak az emlékiratnak, amelyet Acheson, Bevin és Schuman a szovjet kül­döttségnek a német egységre vo­natkozó javaslatára válaszul ter­jesztett elő. A három nyugati kormány nem gondolt kevesebbre, mint hogy Németország keleti övezete egy­szerűen csatlakozzék a bonni al­kotmányhoz, fogadja el a megszál­lási szabályzatot és rendelje alá magát a három nyugati kormány diktátumának. A három nyugati kormány teljesen szabad kezet kí­vánt magának minden Németor- * szágoi, érintő kérdésben. A szovjet küldöttség álláspont­ját meghatározta az a törekvés, hogy meggyorsítsa a német kérdés rendezését, k az a cél, hogy helyreálljon Német­országnak, mint békeszerető éa demokratikus államnak az egy­sége, előkészítsék a potsdami elvek alapján a Németországgal kötendő békeszerződést, ami az egyik leg­fontosabb feltétel a nemzetközi együttműködés és a népek bizton­sága szempontjából. A Szovjetunió hat javaslata A Szovjetunió szilárdan és követ­kezetesen kitartott és kitart a pots­dami egyezmény mellett, Német­ország gazdasági és politikai egy­ségének helyreállítása és egy békeszerető és demokratiku s Né­metországnak a létrehozása mellett- Kitart amellett, hogy Németország­nak vissza kell adni a szabad és egyenlőjogú, békeszerető nemzete­ket megillető jogokat. Ez az álláspont határozta meg azokat a javaslatokat, amelyeket a szovjet küldöttség ezen az üléssza­kon előterjesztett. Ezek a javasla­tok a következők voltak: 1. Haladéktalanul elő kell készí­teni a Németországgal kötendő bé­keszerződést azzal, hogy a béke­szerződés tervezetében mondják ki a megszálló csapatok kivonását a szerződés aláírását követőleg egy éven belül. 2. Állítsák helyre a németországi Ellenőrző Tanácsnak tevékenysé­gét, mint a németországi legfőbb hatalmat gyakorló szervet a ko­rábbi alapon. 3. A berlini szővetségesközi pa­rancsnokság helyreállítása az egész várost érintő igazgatási intézkedé­sek egybehangolására, a város (Visinszkij nyilatkozatának folytatása az a-ik oldalon.) A szovjet álláspont szilárdságán meghiúsultok a nyugati mesterkedések XRA50mitR ÄZr mmmgaEgmmxBEBa^aEEBBBMSEE .........HM

Next

/
Thumbnails
Contents