Szabad Szó, 1949. július-szeptember (51. évfolyam, 150-227. szám)

1949-07-01 / 150. szám

Gazdasági Hírek Tizenhét vidéki fióküzlete működik, 1943 májusában 30 millió forint forgal­mat bonyolított le a Harisnya- és Kö­töttáru Nagyk­ereskedelmi NY. A HARIKÖT cikkei közül különösen a női gyapjúpullovertek és kardigánok, a mustigem harisnya, polo- és regana­­mg és az olcsó turdob­ikó kelendő leg­inkább a dolgozók között. Az élet­­színvonal emelkedése következtében megnövekedett a dolgozók vásárló­ereje is egyre inkább veszik a jobb­­minőségű árukat. * A Szerves és Gyógyszeripari Központ kisér­eteket folytat a szín­tartó Indanthron-festék hazai elő­állítására. Az Országos Ruházati Intézet laboratóriumában a kon­fekcióipar cikkeinek minőségét vizsgálják. Kopta­tó, hőáteresztő, esőztető és hővezetést jelző készü­lékekkel vizsgálják itt az anyag tartósságát, jó minőségét. A kísér­leteknél a Szovjetunió tapasztala­tait és eredményeit használják fel. * Két új Állami Áruház nyílik vi­déken. Az egyik Miskolcon a Kos­suth Lajos­ utca 2. szám alatt jú­lius 2-án, a másik Gyöngyösön a Hanisz-tér 2. szám alatt július 4-én, hétfőn nyílik meg. * A Rico Kötszerművek NV új kötszergyártásra alkalmas gépeket állít üzembe. Az új gépek segítsé­gével a hároméves terv utolsó fél­évében 30—40 százalékkal növelik majd a termelést, s ezzel a hazai szükségletet teljesen fedezik. A nemzeti vállalat a traktorállomá­­so­kat szabványos mentődobozokkal szereli fel, így a gépállomás egy­ben egészségügyi központ is lesz. Judás-pénzért az imperializmust szolgálják az amerikai „szakszervezeti“ vezetők Gyorsfénykép a Szakszervezeti Világszövetség árulóiról Egyetlen öntudatos dolgozó sem­ sajnálja, hogy a Szakszervezeti Vi­lágszövetség milánói tárgyalóasz­talánál nem ülnek ott az angol, amerikai és francia munkásosztály áruló vezetői. Az amerikai szak­­szervezet az American Federation of Labor már 1945-ben — a Világ­szövetség megalakulásakor — irtó­zott a világ munkásságának nem­zetközi egységétől, a CIO nevű amerikai szervezet pedig az angol Szakszervezeti Tanáccsal egyidejű­leg lépett ki ez év elején a Világ­szövetségből. Az említett jobboldali szerveze­tek vezetői teljes nyíltsággal jár­ják a munkásosztály elárulásának útját. Az amerikai monopóliumok azzal is igyekeznek fenntartani uralmukat, hogy magukhoz csábít­ják a­ munkásság jobboldali veze­tőit és félelmet gerjesztenek a tö­megekben. Még 1946-ban a CIO — ez ugyanis az AFL áruló politiká­jának ellensúlyozására alakult, — elítélte a tömbpolitikát és az úgy­nevezett „amerikai segély“ politi­káját Európában. Két évvel később azonban a portlandi egyezményben a CIO már a Marshall-tervet, a Truman-elvet és a fegyverkezés politikáját támogatta. Ekkor már, azt az eszmét hirdette, hogy „mindnyájan dolgozók vagyunk“, tehát a nagyüzemi „boss“-ok is. A CIO „ideológiájának“ fejlődését betetőzte, amikor hosszas akna­munka után kilépett a Világszö­vetségből és több sikertelen lépést tett a kapitalizmussal megbékülő munkásárulók „nemzetközi szövet­ségeinek létrehozására. Az árulás fejezetei A CIO és az AFL vezetősége tel­jes mértékben támogatta Trumant az elnökválasztás idején. Hazug jelszavakkal és ígéretekkel biztatták a munkásságot, hogy tartsa meg Trumant az elnöki székben. ígér­gették a hírhedt Tafta Hartley­­féle rabszolgatörvény eltörlését. Ezzel a törvénnyel az amerikai monopóltőke az állam kezébe adta a szakszervezetek ellenőrzésének jogát. A szakszervezetek kötelesek pénzügyeikről beszámolni a kor­mányszerveknek és vezetőiknek esküt kell tenniök arra, hogy „nem kommunisták“. Kormányengedély szükséges a szakszervezetek tevé­kenységéhez, s főként­ szűkítik a munkások sztrájkjogát. Ilyen ígér­getésekkel vonták ki a szelet Wal­lace vitorlájából és így történhe­tett, hogy a Ford-üzem Wallace­­párti munkásai az ígéretektől csá­bítva Trumanra szavaztak. Mindez árulás volt. A Tafia Hartley-féle törvény most sincs hatályon kívül. A helyette tervezett Wood-féle törvény csak a cím megváltoztatá­sát jelenti. Nemcsak ennyiből áll azonban e szervezetek vezetőségének áruló tevékenysége. A leghirhedtebb­ és legjellemzőbb esetek fűződnek Reuther, a CIO gépkocsi ipari szakszervezete vezetőjének nevéhez. Már 1948-ban felbomlasztotta a Generals Motors 200.000 munkásá­nak béremelésért folytatott sztrájk­ját. Néhány héttel ezelőtt pedig a Ford-üzem munkásainak elárulá­sára vetemedett- A szakszervezet nevében -olyan megegyezést kötött a gyártulajdonossal, amely vég­eredményében döntőbírósághoz utalja a munkások követeléseinek elintézését­ Ebben a döntőbíróság­ban viszont a tőkések vannak több­ségben. Nyilt megvesztegetés Az árulás természetesen nem képzelhető el feneketlen korrupció nélkül. Ám a mostani amerikai „szakszervezeti“ vezetők korrup­ciója nem őrizte meg a régi kor­rupció „ravaszabb, finomabb“ for­máit. Ez a korrupció nyílt. Az amerikai monopóltőke az AFL és a CIO vezető embereit nagy rek­lámmal­­bevonja az államgépe­zetbe, sőt helyet ad nekik az ame­rikai diplomáciában is. Nagy zajt csapnak, hogy a munkásvezetők ott vannak az államvezetésben, a tények viszont arról beszélnek, hogy ezek a vezetők sohasem mun­kásérdeket, hanem amerikai mo­nopol- és imperalista érdeket kép­viselnek. Truman eszméje volt, hogy a Marshall-terv hivatalnokai közé felvegyenek szakszervezeti embereket is. Hatalmas fizetéssel „kárpótolják“ őket az árulásért Clinton Colten (CIO) évi 15.000 dollárért teljesít szolgálatot az athéni amerikai missziónál. Berth Jewel (AFL) a Marshall-bizottság központi irodájában szintén évi 15.000 dollárt kap. George Meanny (AFL), James Carey (CIO), Arion Lyons napi 50 dollárért dolgozik a Marshall-terv keretében. Harri­­man igazgató tanácsadója David Laposs (CIO) 10.000 dollárt kap és költségmegtérítést. A nagytőke tá­mogatása révén hatalmas fizetést élvez az álszakszervezetek vezető­sége. John Lewis, a bányászszak­szervezet vezetője évi 50.000 dol­lárt kap, Kennedy alelnök és Owens pénztáros 40.000 dollárt, William Green, az AFL elnöke évi 20.000 dollárt. Ezekkel a Judás-pénzekkel fűzi magához a nagytőke ezeket az embereket, így teszi őket az ameri­kai imperializmus szószólójává és a munkásosztály árulójává. Ugyan­akkor azonban a „szakszervezeti“ vezetők és a munkásosztály között mélyül a szakadék. Ezt bizonyítják százszámra azok a sztrájkok, ame­lyek az utóbbi időben lezajlottak a szakszervezeti vezetők ellenére. A munkásság öntudata nemcsak a gazdasági kérdésekben erősödik, hanem politikai téren is. Az ötéves terv végére megkétszereződik rizsfogyasztásunnk A magyar mezőgazdaság fejlesz­tésének egyik feltétele, hogy meg­­védjük termésünket az időjárás viszontagságaitól, elsősorban az aszály pusztításaitól. Az aszály el­len egyik legfontosabb eszköz az öntözéses gazdálkodás kibővítése. A hároméves terv során ezen a téren is jelentős eredményeket ér­tünk el. Ezt a legszemléltetőbben rizstermelésünk ugrásszerű fejlő­dése bizonyítja. Az első tervévben 24.000 holdon vetettünk rizst és több mint 300.000 mázsás termést értünk el. A rizs évi fogyasztói adagja 1947-ben még csak egy kilogramm volt, 1948-ra azonban már 2,4 kilo­grammra nőtt. Idén a termésátlag holdanként jobb lesz, mint tavaly, így elérjük a háború előtti fogyasz­tási átlagot. 1948-ban átlag négy mázsa rizs termett holdanként, az idén az át­lag 17—18 mázsára növekszik, sőt, ha a kedvező időjárás folytatódik, még ennél is jobb termést érhe­tünk el. Az ötéves terv végére a termésátlag 22 mázsa lesz. Ez a 30.000 holdra növelt vetésterületet figyelmbevéve évi 4,6 kilogrammos fogyasztási átlagnak felel meg la­­kosonként. Megállapították a kender- és lenáztató munkások járandóságát Az Országos Munkabérmegál­la­pító Bizottság jóváhagyta a ken­der- és lenáztató munkákra vonat­kozó idényszerződést. A szerződés szerint a munkások bére kender­­áztatásért — az előírt munka egy métermázsájának elvégzéséért, az­­tatás után­i száraz súlyra vonatkoz­tatva — nyolc forint• Ez az öszeg páronkint értendő és megosztása az aztató és segítője között az összeg 60, illetve 40 százaléka. A nyolc fo­rintos munkabér egyformán vonat­kozik mind a saját munkásból szer­ződtetett áztat­ókra, mind az idény­szerűen szerződtetett idegen áztató­­munkásokra-A métermázsánkint elvégzett munkáért járó bér cellaáztató len­­áztidónak 8,40 forint. Gödörben dolgozó lenáztató munkásoknak métermázsánkint 8-80 forint. A nem lenkóró, hanem laza, préselt lenszalmát vagy kuszalékot áztató munkásoknak métermázsánként a végzett munkáért 10 forintot kell fizetni. Ezekhez a bérekhez 5 százalék pótlék jár azokon a helyeken, ahol az áztató területről a behordás 400 méternél távolabbról történik, vagy az áztatómedence 1 méternél mélyebb. A csak idényre szerződ­tetett idegen áztatómunkásoknak nincs jogcímük fizetett szabad­ságra. A saját munkásokból szer­ződtetett áztatómunkások a fize­tett szabadságot az áztatási igény alatt nem vehetik ki. Nyersanyag­­hiány esetén augusztusban a gyár­vezetőség hozzájárulásával a mun­kások kívánságára legfeljebb 1 hét fizetett szabadság adható ki. Az áztatási munkáért járó bért a vállalat készpénzben köteles ki­fizetni. Védőruházatot a vállalat köteles adni éspedig, ha az áztatási idénymunka 3 hónapnál nem hosz­­szabb, páronkint 7­4 méter, ha 3 hónapnál hosszabb, páronkint 15,70 méter széles iületet, továbbá meg­határozott mennyiségű kencét. Ezenkívül a vízben dolgozó áztató­munkásoknak az áztatás idejére egy pár gumicsizma jár, ezt azon­ban az áztatás befejezésével vissza kell adni. Idényre szerződtetett áztatómunkásokat be kell jelen­teni az OTI-ba. A 100 km-nél nagyobb távolság­ról szerződtetett idénymunkások szállítási költsége a munkáltatót terheli. Ha áztatás közben a munka az áztatómunkások hibáján kívül szünetel, pl. meg nem felelő idő­járás következtében, a munkáltató tartozik ezeket a munkásokat az üzem területén valami más mun­kára beosztani. Az áztatási idény tartama alatt az idegenből szer­ződtetett idénymunkásoknak a vál­lalat köteles megfelelő lakást, vi­lágítást és tüzelőanyagot biztosí­tani. osszágos VÁSÁROK Július 3., vasárnap: Szabadszállás oák. Július csütörtök: Encs (Abaúj) oák, Hajdúhadház (Hajdú) oák, Keszt­hely (Zala) oák, Miskolc ár (külön e célra épített istállókban) Onöd (Bor­sod) oá, Futnok (Borsod) oá, Tisza­füred (Heves) oá. Július 10., vasárnap: Jászdózsa (Jász- N.-Sz.) oák, Mezőberény (Békés) ok, Szöreg (Csanád) oák, Tiszaluc (Zem­plén) oák. Július 12., kedd: Bicske (Fejér) oá, Gáva (Szabolcs) há, Hatvan (Heves) ok, Szentgál (Veszprém) oák, Szécsény (Nógrád-H.) ok, Zalaegerszeg (Zala) htk. Gazdasági Hírek A Miskolci Villamosüzemek Rt. hét romkocsit vásárolt a BSzKRT- tól. A kocsik megjavításával a „Füzesi Árpád“ BSzKRT-főműhely­ dolgozói foglalkoztak. A hét vil­lamoskocsiból 2 motorkocsit és 3 pótkocsit szerdán délben adtak át a forgalomnak a miskolci villa­­mosüzemek újdiósgyőri telepén. Az öt újjáépített villamoskocsi nagy­mértékben javítja Miskolc közle­­kedését. * Az iparügyi kormányzat ebben az évben a beruházásokon kívül 2 millió forintot fordít elektromosipari kutatá­sok céljaira. A Villamosipari Központi Kutatólaboratóriumban a jelentős tá­mogatás következtében eredményes munka folyik. Tökéletesítették a Mán­­di-féle turbógenerátort s ezzel nagy szolgálatot tettek nemzetgazdaságunk­nak Már eddig 70 millió forint értékű belföldi és külföldi rendelésünk van erre az elektromos készülékre. Foglal­kozik a laboratórium a Kandó-féle villanymozdony fejlesztésével és a Die­sel-elektromos mozdonyok tökéletesí­tésével is. Az ajkai kohóüzem és timföl­d­­gyár dolgozói most ünnepelték a felszabadulás óta elért legnagyobb termelésüket. Az ünnepségen Czottner Sándor nehézipari állam­titkár mondott beszédet.­­ A Hungária Gumigyár termelé­sének középpontjában a gumicipő áll. Jelenleg tízfajta nyári gumi­cipőt készítenek a gyárban. A Hun­gária Gumigyár üzemeiben állítják elő a magyar plasztikból készült mutatós, divatos, kiváló minőségű esőkabátokat, női táskákat és strandtáskákat. Újítók és él­munk­ások értekezlete Szegeden Az ország valamennyi kender- és lenipari gyárának újítói és élmunkásai Szegeden beszélték meg tapasztalataikat Szeged az ötéves terv során az ország egyik legfontosabb textil­ipari gócpontjává épül ki. A közel­múltban már meg is kezdték egy nagy szövő-fonógyár építését, amely 1200 munkást foglalkoztat majd- Jelenleg is már két nagy textil­gyára működik Szegednek, még­pedig a szegedi Kenderfonó és az újszegedi Magyar Kender-, Len- és Jujaipar. Az újszegedi Magyar Kendert a felszabadulás után jó­formán a teljes pusztulásból kel­lett újjáépíteni. A gyár épületét is több bombatalálat érte, de ezenkí­vül a szövőgépeket a menekülő né­met fasiszták hajóra rakták s mi­vel idejük az elszállításra már nem volt, így a Tiszába süllyesztették. A munkások nehéz áldozatvál­lalásával sikerült azután az ér­tékes gépeket többheti munká­val a vízből kiemelni, az iszaptól megtisztítani és mun­kába állítani- Azóta még újabb nagy gépteremmel is bővült a gyár és a szegedi Kenderes együtt Szeged legszebben dolgozó üzemei közé trtozik- Egy újítás : 15 ezer forint megtakarítás Mindkét gyár a felszabadulás óta hatalmasat fejlődött.­­ Ez nem kis mértékben köszönhető a mun­kásújítóknak. A Szegedi Kender­ben harmincnégy, a Magyar Ken­derben pedig negyvennégy hasznos újítást vezettek be. Ezért is tar­tották meg most Szegeden az or­szág valamennyi kender- és len­ipari gyárának élmunkásai, vala­mint újítói értekezletüket, hogy közösen beszéljék meg tapasztala­taikat. A szocialista termelésben nincs gyártási titok üzem és üzem között, hanem az a cél, hogy az egyik vagy másik gyárban beveze­tett újítások mindenütt egyaránt a termelés fokozását, jobb minő­ségét szolgálják. Ebben a szellem­ben folyt le Szegeden a kender­gyári élmunkások és újítók érte­kezlete is. Nagyon sok hasznos meglátással gazdagodtak az értekezlet részt­vevői, akik a többi között Buda­pestről, Komáromból, Győrből, Nagylakról jöttek el. Apró részle­tességgel nézték végig mindkét gyár üzemeit munkatermeit, újí­tásait. Feljegyezték a jókat, de ugyanúgy a hibákat is. A tapasz­talatcsere ugyanis csak akkor le­het eredményes, ha nemcsak­ a he­lyes munkamódszereket viszik el, hogy megvalósíthassák saját üze­mükben is, hanem kritikát gya­korolva hívják fel a hibákra a figyelmet. A látogatás eredményeképpen a legrövidebb időn belül megvalósítanak néhány újítást a többi üzemben is, így például a komáromi Fidler­­gyárban bevezetik a Szegedi Ken­der újítását: a légnedvesítő. — Nálunk a len nagyon reagál a légkülönbségre — mondta ezzel kapcsolatban Kovács István, a Fidler-gyár újítója. — Ha száraz a levegő, a finom szálak feltapad­nak a hengerre és csökken a ter­melés. Ezért vesszük át a Szegedi Kender újítását. A nagylaki kenderből Mateisz Pál jobb polírozó simítót ajánlott, Volner János a textilipari szak­­szervezet küldötte pedig a kártoló­gépekhez automata beállítását tar­totta helyesnek, amely leállítaná a gépet, ha a kártolószalag el­szakadna. A szegediek mindkét tanácsot megfogadják. Különösen tetszett a vendégeknek Vitusz Gyulának, a Magyar Kender gép­műhelyvezetőjének újítása, aki az aluminium orsókkal mintegy 16 ezer forintos évi megtakarítást ért el az üzemnek. Mindezek az újítások ezentúl valamennyi kender- és lenüzem hasznát, ezzel pedig az egész or­szág termelésének fejlődését szol­gálják. A számtalan egyéb meg­beszélésre került probléma, így az üzemszervezés, a balesetelhárító berendezések és az önköltségcsök­kentés kéréseinek megvitatásai mind azt a közös célt szolgálta, hogy minél eredményesebben be­fejeződhessék hároméves tervünk és még sikeresebben járulhassanak hozzá a termelési terv végrehajt­­ásához.4­47, Szabi Szó

Next