Szabad Szó, 1950. április-június (52. évfolyam, 77-131. szám)

1950-04-01 / 77. szám

A gépi és traktorállontások mintaszerű munkája — a tavaszi vetés sikerének záloga A Pravda vezércikke Az országban nagy lendülettel folynak a tavaszi vetési munkála­tok — állapítja meg a „Pravda­“ vezércikke. Ukrajnában és Mold­vában, a Don mentén és Kubán­­ban, Krímben és a középázsiai köz­­t anyaságokban már elvetették a korai tavaszi növényeket. A Szov­jetunió mezőgazdasági dolgozói március 25-ig két és félszer több gabonát, ipari és egyéb növényt vetet­­tek el, mint a múlt évben ugyaneddig az időpontig. A takarmánynövények vetése is sikerrel halad. Március 25-ig két­szer annyit vetettek belőlük, mint a múlt év fenti időpontjáig. A tavaszi vetésben elért siker a kolhozparasztság, a gép- és traktor­­állomások, a szovhozok dolgozói mintaszerű munkájának és annak eredménye, hogy a Párt és a szovjet állam egyre nagyobb segítséget nyújt a kolhozoknak és szovhozoknak. A gépesítés foka évről-évre emel­kedik. Az elmúlt esztendő alatt je­lentősen megnőtt a gép- és traktor­állomások száma és növekedett gépparkjuk. Huszonkét százalékkal több traktor és huszonegy százalék­kal több kultivátor van a gép­es traktorálomásokon, mint a múlt évben. A traktorokkal végzett munka a kolhozokban a múlt évhez képest 17 százalékkal több. A mezőgazdasági munka fokozott gépesítésével kapcsolatban még jobban megnövekszik a gép- és traktorállomások szerepe a nagyobb terméshozam elérésében, a mező­­gazdaság fejlesztésében, meg a kolhozok szervezeti és gazdasági megszilárdításában. Mint a tavaszi vetés első napjai mutatják, a gép- és traktorállomá­­sok dolgozói minden erejüket meg­feszítik a szántóföldi munkák sike­res elvégzéséért és a nagy termé­sért vívott harcban. Változások a fővárosi villamosforgalomban Április 5-től kezdve a következő vál­tozások lesznek a villamosforgalomban: a volt Boráros-téri­ hídtól északra helye­­zett Fetév-híd megnyitásával egyide­jűleg 4-es jelzéssel a Móricz Zsigmond­­körtér, Verpeléti­ út, Garami Ernő­ tér és vissza útvonalon új villamosjáratot indítanak. Munkanapokon a csúcsfor­galmi időben 28-As jelzéssel a­ József­­körút és Népszínház-utca saroktól a Népszínház-utca, Salgótarjáni­ út, Rész­­vény-serfőző és vissza útvonalon betét­járatot helyeznek üzembe. A 11-es jelzésű villamosjáratot meg­­­­szüntetik és a 18-as járat a budai Du­­napart helyett a Széll Kálmán-téren át közlekedik. 4 1950 ápr. 1.(SzmiSzi) „Felejthetetlen volt a találkozás Enver Hoxhával“ A magyar küldöttség beszámolója az Albán-Magyar Barátsági Hétről A Kulturkapcsolatok Intézetében­­ beszámolót tartottak a magyar de­­­­legáció vezetői az Albán-Magyar­­ Barátsági Hét eseményeiről és ta­­j­pasztala­tairól. Mihály­fi Ernő megnyitó szavai­­ után Fáy Boris, a delegáció veze­e­tője szólalt fel. Elmondotta, a Ba­­­ rátsági Hetet megelőzte az albán­­ nép békekongresszusa, amelyen­­ részt vettek a Szovjetunió és a népi­­ demokráciák küldöttei is. Ezen a kongresszuson világosan visszatük­röződött az albán nép szilárd béke­­vágya, elszántsága, a Szovjetunió­hoz s a népi demokráciákhoz való­­ ragaszkodása. Tirana utcáit a Barátsági Hét al-­­ kaiméval magyar lobogók, Sztálin, Rákosi, Enver Hoxha képei díszí­­t­ették. A rádió magyar népdalokat adott elő­ Az Albán Akadémia a magyar március 15-e alkalmából ünnepi ülést tartott. Somlyó György az albán nép vi­rágzó kulturális életéről számolt be. Felejthetetlen volt a találkozás Enver Hoxhával. Nagy szeretettel beszélt a delegáció tagjaival. Bú­csúzáskor ezekkel a szavakkal ürí­tette poharát Rákosi Mátyásra: ,,Olya­n sokáig éljen, mint a he­gyek!" Petri Endre az albán művészi életet ismertette, kiemelte az albán művészek nagy heroizmusát,. Albá­niában a művészi élet fejlődése a szocializmus szellemében történik.­­ A küldöttség vezetői mind han­­­­goztatták, hogy sokat tanultak az­­ albán néptől, a munkának a len­­­­dületétől s mindnyájan kiemelték­­ az albán nép túláradó szeretetét a­­ magyar vendégek iránt, akik ta­­­­pasztalat­okban gazdagon tértek vissza hazájukba. A magyar küldöttség egyébként pénteken üdvözlő táviratot intézett az albán nép vezéréhez, Enver Hoxhához. 13 400 iparostanuló kapott szakmunkás-képesítést Az iparost­anul­óképzés idejének megrövidítése következében már most­ sor kerülhetett a szakmunkás­­vizsgákra és a bizonyítványok ki­osztására. A vizsgákon összesen körülbelül 13.400 iparostanuló kapott szakmun­kásképesítést. A levizsgázott iparos tanulók túl­nyomó része, különösen a gyáripar­ban, igen kiváló eredményekről tett bizonyságot. Bebizonyosodott, hogy a lerövidített tanulóidő is elégséges a szakma elsajátításához. A fő irányelv az volt, hogy azok az iparostanulók, akik a nemzetgazda­ság számára fontos termelőmunkát tudnak végezni, már most a szak­munkások soraiban szolgálhassák to­vább az ötéves tervet. Az ifjúmunká­sok között számosan kitűntek a ter­melésben és nagy értékű szakmun­kásnak is becsületére váló, hasznos, önálló munkákat nyújtottak be a Vizsgán. A szakmunkássá minősítés ország­szerte lelkes ünnepségek keretében történt. Sportorvosi tanfolyam indul áprilisban A sportorvosképzés feladatairól tartott előadást Nemess­úri Mihály. Megállapította, hogy a felszabadulás után a sportorvosi intézetet átszer­vezték és ma már 11 orvossal és megfelelő egészségügyi személyzettel dolgozik. A hároméves terv során hat vidéki városban létesült sport­orvosi rendelő. Ebben az évben újabb hat városban állítanak fel sportorvosi rendelőt, jövőre pedig az ilyen rendelők száma 24-re növek­szik. Áprilisban sportorvosi tanfolyam indul. A sportorvos a jövőben biológiai edző lesz. Fő munkaterülete az edzőpálya, de emellett tudomá­nyos munkát is végez. A sportorvos legszebb feladata — mondotta befe­jezésül Nemessuri Mihály — az, hogy a sport fejlődését elősegítse és közreműködjék abban, hogy a ma­gyar dolgozó milliók erőteljesek, egészségesek legyenek. Erdő a vásár kellős közepén Hárman mondták egyszerre, pon­tosabban tudják már a debreceni dolgozó parasztok, mint aki a táb­lázatot készítette. r. Szociális juttatást, egészséges lakásokat, orvosi­­vizsgálatot, tár­­sadalombiztosítást, szülési segélyt, fizetett szabadságot, üdülést az or­­­szág legszebb üdülőhelyein.­­ Kovács János csak napnalygott . Sikeresen befejeződött a csongrádi Sztalinyec-traktorvezetőképző tanfolyam Az elmúlt napokban fejeződött be a csongrádi mezőgazdasági is­kolában a Hihetes Sztalinyec-trak­­torvezetőképző tanfolyam. A hall­gatók legnagyobb része a tisza­­menti és tiszántúli állami gazdasá­gok traktorosai közül került ki. A hallgatók sikeresen tették le a vizsgát a földművelésügyi minisz­térium gépesítési és szakoktatási kiküldötteiből alakult bizottság előtt. A tanfolyam mind a 61 hall­gatója bebizonyította gyakorlati és elméleti tudását. Tizennyolc ki­válóan vizsgázott hallgató oklevelet is kapott. A traktorvezetésen kívü­l még az új rendszerű szovjet arató, cséplőgépek és a legújabb típusú,­ magyar mezőgazdasági nagygépei­ kezelésében is kiválóan megállták a helyüket. A sikeresen vizsgázott traktorosok hazánk felszabadításá­nak ötéves évfordulójára 10 száza­­lékos túlteljesítést vállaltak. A Sztalinyec-traktorok vezetésé­nek elsajátítására 60 résztvevővel ismét egy újabb tanfolyam indult. Élmunkás kitüntetést kapott Puskár József ellető kanász A káldi sertéstenyésztőtelep yorkshiri sertések szaporításával foglalkozik. Kizárólag továbbte­­nyésztérre fennel és az ország 150 hasonló telepe között a legel­sők közé tartozik. Puskár József, a káldi sertéste-e­nyésztőtelep ellető ka­násza 240 kocát fiaztatott minimális elletési veszteséggel. Kitűnő munkájáért élmunkás kitüntetést kapott. Munkamódszere a következő: fiaztatás előtt az anyaállatokat gondosan eteti és helyüket a leg­­gondosabban tisztántartja. Az ellés után a fiatal malacokat a szopé­s mellett korán evésre fogja; két óránként árpadarából, kevés ku­koricából, hallisztből, húslisztből, tepertőlisztből és olajpogácsából álló keveréket ad a malacoknak- Délben borsót is ad a keveréké­re­ mellé, hogy az emésztést elősegítse és megjavítsa. A gyengébb állato­kat különválasztja az erősebbektől és még gondosabban kezeli őket. Erzsébet és Katalin Bágyi Erzsébet és Krausz Kata­lin arról nevezetesek, hogy ők az első női pincemester-gyakornokok az országban. Csak Bágyi Erzsit­­találjuk meg a gyöngyösi Borfor­­­­galmi NV-nál. Krausz Kató a kör­­­­nyéket járja. Ellenőrzi, milyen az eladásra szánt borok minősége. — öt hónappal ezelőtt határoz­tam el, hogy pincemester leszek, — beszéli a 18 éves Bágyi Erzsi. — A férfiak eleinte bizalmatlanul fo­gadtak, de elhatároztam, megvé­dem a nők egyenjogúságát ezen a téren,is. Bebizonyítom, hogy nőből is lehet jó pincemester A szaktársak körülfogják a piros­arcú lányt. Biztatják, mondja el hogyan leplezett le két borcsaló kulákot. Erzsi vonakodik. Nem olyan nagy dolog az, különben is csak a kötelességét teljesítette. Elbeszéléséből azonban kiderül, hogy igen komoly munkát végzett. A borok minőségét ellenőrizte. Gyanúsnak találta az egyik min­tát, amelynél a m­alligand-mérő 13,8 fokot mutatott. Gyorsan jelen­tette­­ a pincevezető szaktárcának, nézze meg ő is, hátha tévedett. Gyanúja alapos volt. A kulák tör­kölyt kevert a borba, ez emelte a szesztartalmát. Utána még, egy, mintát vettek, ott már csak tova fok volt. A másik kulák fagyott bort akart beadni. Ezt is észre­vette és leleplezte. — Pénzjutalmat is kaptam érte. — szót nevetve — de azért annak örültem legjobban, hogy a kulá­ kok, mert természetesen azok csal­tak megint, nem tudtak becsapni bennünket. Másfél évig tart még a gyakor­noki idő. Utána hároméves szőlé­szeti­ és borászati szakiskoláig megy. Igaz, nehéz ilyen hosszú időt tanulással tölteni. Gondolt egyszer­­már arra is, hogy dolgozni megy, mert úgy többet kereshet. A töb­biek azonban nem hagyták, s most már ő maga is azt mondja: — Hat elemire is nagynehezen futotta az édesanyám keresetéből, de többre nem tellett. Most pedig­­ még fizetést is kapok a tanulásért■ Az úri világban a szegényparaszt lányából sohasem lehetett tanult ember. De aztán elérkezett április 4-e és a dolgozó ember javára vál­tozott itt meg nálunk is a világ. Felragyog a szeme, mikor ezt mondja. Brigádja ,amelyben három férfi és két nő van, elvállalta, hogy hét pincét április 4-re teljesen rendbehoz, kitakarít. Az ottlévő többezer liter bort időben szűrik, derítik. Az árukiadást pedig a leg­pontosabban végzik el Közben mindnyájan tanulnak, mert nem­csak jó munkások, de ideológiailag képzettek és jó szakemberek is akarnak lenni. Sz. P. Kevés egy nap végignézni a sok látnivalót Debreceni új gazdákkal a Mezőgazdasági Kiállításon Alig 24 órája, hogy megnyitotta kapuit a Budapesti Országos Mező­­gazdasági Kiállítás és Tenyészállat­vásár. De a hazánk minden tájáról Budapestre sereglő dolgozó parasz­tok ezreinek nyújtott ily rövid idő alatt is felbecsülhetetlen tanulsá­gokat. Nemcsak öt év előtt meg­­semmisü­lt állattenyésztésünknek A vásárbejárat előtt szinte fél­­percenként megálló villamosokról, a sűrűn érkező autóbuszokról csak úgy ömlik befelé a nép a nagyka­pun. Most érkezik a debreceni új­­gazdák mintegy tíz főnyi csoportja. Hozzájuk csatlakozunk, hogy velük együtt járjuk be a vásár harminc­­holdnyi területét. Mindjárt a be­járatnál meglepetés fogad bennün­­ket. A szovjet nehézipar remekeit a legmodernebb arató­ cséplőgéne­­ket, hernyótalpas Sztalinyec-trak­­torokat, fűkaszálógépeket látunk — Aztán nem fél-e ettől a ret­tentő nagy géptől? — szól föl Hor­váth Feri bácsi egy hatalmas arató-cséplőgépet kormányozó fia­tal lányhoz, Jancsi Máriához, a szarvasi gépállomás traktorosához. —Már hogy félnék — szól le büszke mosollyal a lány —, egy mozdulatomra úgy fordul ez, mát, a kezes bárány, csak érteni kell hozzá. Elidőzünk vagy félórát a gépek­nél, de a fiatal Mészáros Sanyi már hívja apját, meg a többieket is. — Igyekezzünk, mert annyian sosem remélt, mértékű fellendülé­sét, nemcsak egyre magasabb szín­vonalú mezőgazdaságunk képét mutatta meg a látogatók tízezred­nek, hanem megmutatta a szocia­lista nagyüzemi termelés döntő fö­lényét is az elmaradt kisparaszti gazdálkodás fölött, megmutatta a felemelkedés felé vezető utat is, munka közben. De nem is egyet, nagy csoportban zúgnak a masi­nák, mint egy gépesített, hadra kelt sereg. Erre a látványra homlokára pó­tolja a kalapot a csodálkozástól Balta János. — Kellene egy hét, hogy bejá­r­jam a debreceni határt, de itt annyi gép van egy lakáson, hogy ezek egy hét alatt meg is szánta­nák, be is vetnék, le is aratnák, ha lehetne, vannak a DéFOSz csarnokában, hogy a végén még nem jutunk be. Nehéz szívvel hagytuk ott a gépe­ket, de megvigasztalt bennünket a látvány, ami a DÉFOSz kiállításán fogadott bennünket. Mintagazdák, gépá­llomási élmunkások színes képsorozata mosolygott ránk már a bejáratnál. És benn számtalan bizo­nyítéka annak, mire képes a dol­gozó parasztság, ha szabad- László Ferit leginkább a sokszínű érdekes táblázatok vonzották. Mit biztosít a kollektív szerződés a mezőgazda-­ sági dolgozóknak? — fürdeti az­ egyik felirato­s jeleneten. Halkan mormogta magá­ban: „Na, ezek se úgy élnek, hogy homokba dugják a fejüket. Tud­ják, mihez van joguk.“ A DÉFOSz kiállításáról kijövet néhány percig ott feledkeztünk az Erdőgazdaság érdekes pavilonjá­ban, majd az épület elé erre az al­kalomra telepített kis erdőcskét néztük meg, amelyben fácánok, vadmalacok, őzek szaladgáltak, a gyermekek nagy mulatságára. De Mészáros Sanyi megint csak el­­bogárzott. A tiszalöki vizierőmű­­telep kicsinyített másától kiáltott oda hozzánk: — Ide jöjjenek, ha csodát akar­nak látni. Igaza volt a gyereknek. Ilyet még nem láttunk. Tiszalököt és környé­két építették fel kicsiben a víz­duzzasztóval, öntözéses földekkel, házakkal, mindennel együtt. Sokáig időztünk persze, a te­nyészállatok istál­ljában is. Meg­csodáltuk a 420 kilós hatalmas hí­zót, meg a 14 malacát nevelő anyakocát. Ki nyerte a Leértékesítő két lovát — Régen azt mondták — jegyez­te meg Balla János, hogy Magyar­­országon csak a nagybirtokosok, meg a ku­ákok tudnak tenyész­állatot nevelni. A termelőcsopor­­tok most olyan tehenet hoztak a­ vásárra, amelyek a régi 1500 kilós átlaggal szemben 6000 kiló tejet adnak évente­ Azt a két lovat is megnéztük, melyeket a Lóértékesítő NV a bél­­yvegyeri földművesszövetkezetnek, meg a letkési ..Bástya“ termelő­csoportnak ajándékozott a jó mun­ka futáséut. Tovább nem is jutottunk. Este 6 óra volt már, bezárták a kapu­kat. Pedig még sok volt a látni­való. Megegyeztünk a debrece­niekkel, hogy holnap újra kime­gyünk. Ilyet még nem láttunk Mint a kozss bárány...

Next