Szabad Szó, 1950. július-szeptember (52. évfolyam, 132-144. szám)

1950-07-02 / 132. szám

1950 július 1. Jllit is ci otLcLqmjlA PABOTHJWIOfO wiotTi Op«« "* UiHtpinmn« Kokiitít m fim »Ch» ffft W jff B wnjKuu KoMpnentskcM neprx* #yj!b*“ N fcft 6Bjg A Habotnicseszko Delo — a legnagyobb bolgár lap — leleplezi a titoista klikk kultúrpolitikáját. A lap megállapítja, hogy a titoisták a tudomány és művészet terén elvetik a marxista-leninista elméleteket. Kardelj, a Szlovén Tudományos Akadémia ülésén mondott beszédében tagadta, hogy a tudománynak a Párt ügyét kell szolgálnia. Kardelj nyilatkozata mintegy jelt adott Jugoszláviában a Szovjetunió ellen folyó kulturális hadjárat megindítására. A titoista Jugoszláv Írószövetség második kongresszusának határozata aljas módon rágalmazza a szovjet kultúrát. Ugyanakkor az igazi írókat és költőket Jugoszláviában forradalmi magatartásuk miatt sorra elítélik és börtönbe vagy gyűjtőtáborokba vetik. A titoisták Jugoszlávia kulturális életében ugyanazt az irányt követik, mint a politikai és gazdasági életben és angol-amerikai uraik dekadens és ellenforrásra már kultúrájának sötét reakciós útján haladnak. ACTION Tito, a belgrádi bérenc hivatalosan bejelentette, hogy panasszal él az Egyesült Nemzeteknél a Szovjetúnió és a népi demokráciák ellen, amiért gazdasági blokád alatt tartják Jugoszláviát. Ez a provokatív kijelentés nyilvánvalóan amerikai sugalmazásra történt és azt célozza, hogy a Szovjetúnióra hárítsák a felelősséget, amiért Kelet és Nyugat között jórészt megszakadtak a gazdasági kapcsolatok. Arutjunjan szovjet gazdasági megbízott genfi leleplező beszéde nagyon fájhat az imperialistáknak, ha ilyen „Tito-féle árulók“ aljas kirohanásával próbálgatják orvosolni. $ Mehm A román népi demokratikus kormány határozata alapján a nyári mezőgazdasági munkálatok idején 53 vándormozi keresi fel a román dolgozó parasztságot. A művészeti minisztérium gazdag műsort állított össze a vándormozik részére. A filmeket minden községben szabad ég alatt a munkahelyeken mutatják majd be. Daily Worker London északi peremvárosában, Tottenhamban egy békealáírásokat gyűjtő iskolásfiú többek között felkeresett egy öreg nénikét is és aláírást kért tőle a stockholmi felhívásra. A nénike köztudomásúlag az egyházi reakció befolyása alatt állott és valószínűleg ennek köszönhető, hogy udvariasan bár, de azzal hárította el a kérést: jöjjön az aláírásgyűjtő máskor. ..Rendben van, néni", — szólt a kisfiú. „Én megfogadom a szavát és jöhetek később is. De ha az atombombának mondaná azt, hogy később jöjjön, várjon hallgatna-e magára?“ A néni erre gyorsan aláírta a békeívet. Hat államférfi dobra veri Nyugat A tőkés világ egyik legnagyobb szabású üzleti vállalkozását készítették elő az elmúlt napokban Párisban hat európai ország megbízottai. A tárgyalásokról akaratlanul is igen tanulságos képet közölt az egyik amerikai újság. Látni lehetett a képen a hat „államférfit“, akik országaik nehéziparának áruba bocsátásáról alkudoztak, azzal az újságok és a népek számára fenntartott mosollyal, amelyet a Nyugat diplomatái nemzetközi értekezletek számára tartogatnak. A hat európai államférfi mögött a kép szélén, a háttérben, mint a középkori templomi freskókon a glóriás szentek mögött valahol megbújva a kárhozatot jelképező ördög, egy hetedik ember volt látható. Ez a hetedik nem mosolygott, fölényesen rideg, szerény hátravonultságában is lenéző magatartása mögött is érezni lehetett, hogy ő képviseli itt a valódi hatalmat, a tőke hideg, személytelen hatalmát. Valóban a hathatalmi tárgyaláson e hetedik, az Egyesült Államok „megfigyelője“ volt az egyetlen hatalom. Akik tálcán szállítják Nyugat-Európa értékeit Párisban Nyugateurópa értékeinek nagy kiárusítását készítették elő, mindannak a szellemi és anyagi értéknek, amelyet szorgos és tettrekész nemzedékek építettek évszázadok során. Az európai kultúra és civilizáció hatalmas alkotásai, lángeszű tudósok szellemi öröksége párosulva munkások és parasztok millióinak roppant erőfeszítésével kerülnek itt dobra: a Ruhrvidék bányái és gyárai, Lotharingia vasmedencéi, az északolaszországi nagyipar, Belgium, Hollandia és Luxemburg ásványi kincsei és nagyüzemei. Mindez gazdát cserél, mert az újvilágból érkező hódítók a „felszabadítás“ ellenszámláját, a politikai és gazdasági szolgaságot legott kézbesítették az öreg kontinens népeinek. Az amerikai Shylockok, amikor támogatásukról biztosítják Nyugateurópát, úgy járnak el, mint az a bizonyos mesebeli medve, amely amikor ki akarja menteni a fuldoklót, valójában a víz alá nyomja. Helyesebben ez nem is mese, mert a Rajna melletti Loreley-szikla, az utak és hidak felrobbantásával az imperialisták a valóságban is vízzel akarják elárasztani az egész Rajna völgyét, Németország legtermékenyebb és legszebb vidékét és mesterséges tavat akarnak létesíteni Hollandiától a svájci határig. Med leforgása alatt kétszer árulta el hazáját s amelynek tagjaiból hiányzik a süllyedő korszakok egyetlen ereje, az undor is, amely néma megvetéssel sújtaná az árulót. A tárgyalásokon lényegében az amerikaiak két főcsatlósa, a francia és a bonni német „kormány" között folyik az alku, míg a többiek, a Fejbólintó Jánosok, vagy ahogy az „Epoque“ című lap írta, az esküvői tanú szerepét vállalták A nyugateurópai nehézipar egyetlen amerikai csúcströsztté egyesítése elsősorban az áruló német és francia kormány közreműködésével oldható meg. A német és francia nagytőke közötti együttműködés azonban fenyegető veszélyeket rejt magában mindkét nép, de elsősorban a francia nép számára. A nyugatnémet ipar szervezettség és termelékenység szempontjából felülmúlja a franciát, ami előbb-utóbb vitathatatlan német túlsúllyá fejlődik A német bábkormány ezzel tisztában van és ezért javasolta már a tárgyalások kezdetén a Schuman-terv kiterjesztését a mezőgazdaság területére is. E javaslat mögötti szándék világos: az iparilag erősebb Nyugatnémetország mellett Franciaország egyre inkább mezőgazdasági állammá süllyed vissza. A német és francia együttműködés valóban a ló és a lovas közötti együttműködéshez hasonlítható, amelyben Franciaország a ló szerepét tölti be. Ilyen csekélységek az amerikai hódítókat nem nagyon érdeklik, hiszen ők a saját maguk részére szervezik meg ezt az új frank birodalmat, amelyben a longobárd vaskoronára a kansascity divatkereskedő Truman tart igényt. Az angolok „két szék közti“ politikája De lássuk, mit szól mindehhez Anglia. A foghíjjas brit oroszlán ma még ott darvadozik a csatorna túlsó partján, félszemmel a párisi tárgyalásokat, másik szemével Washington hangulatát figyelve. Az angol imperialisták és csatlósaik, a munkáspárti miniszterek, jól tudják, hogy a Schuman-tervből nem sok jó vár rájuk, de azt is tudják, hogy tartósan nem maradhatnak távol az amerikai parancsra készülő csúcströszttől. Hogy némi előnyöket csikarjanak ki, halogató taktikát folytatnak és olyan formula után kutatnak, amely lehetővé tenné a kötelezettségek nélküli részvételt. E szerep eljátszását a brit imperialisták a „munkáspártra“ bízták, míg másik szervezetük, a Konzervatív Párt az úgynevezett jófiú szerepében tetszeleg, támogatja a tervet és híve az „együttműködésnek“. Az amerikaiaknak azonban kevés érzékük van az ilyenfajta brit „finomságok“ iránt és a tőlük megszokott brutalitással kereken kijelentették, hogy a Marshall-segélyből tetemes összeget visszatartanak, ha Anglia továbbra is kerékkötője marad a jenki-terveknek. A terv a történelem szemétdombjára hajított ócskaság A párisi tárgyalásokon van azon-ban egy meglepő körülmény. Úgy tetszik, mintha a résztvevők Ripf van Winkle** gyanánt átszunnyad- tak volna néhány évtizedet, és fel- ébredve, olyasmivel foglalkoznak, amit az események már régen a történelem szemétdombjára hají- tottak. A hat résztvevő szent egy-ügyűséggel a negyedszázaddal ezeelőtt dicstelenül kimúlt nyugateuró-pai acélkartel feltámasztásán fára-dozik, elfelejtkezve, hogy azóta egy és más történt a világban. A hé- pék többek között levonták a második világháború tanulságait, s ma mér nem fogják kikaparni a paráas- ból a bankárok és nagyiparosok' gesztenyéjét. A népek a Kommu- nista Pártok vezetésével elszánt harcot folytatnak a békéért és egy- * re nagyobb lendülettel zárkóznak fel a Szovjetunió vezette béketábor oldalára. A nagytőkések gyökértel-' len kozmopolitizmusával szemben a dolgozók harcos internacionalizmusát állítják, aminek legutóbb igen jelentős megnyilvánulása a francia és német szervezett munkások közös nyilatkozata volt. A dolgozók együttműködése, az igazi európai együttműködés, egységes frontban száll szembe az imperialisták há borús törekvéseivel és a Szovjet-unió és a népi demokráciák támo- gatásával sikeresen halad a végső, győzelem felé. • Pethő Tibor ! 1* Shakespeare „Velencei kalmér“- j ának uzsorása, a kapzsiság megtestesí- tője. 1 •• Irving novella-alakja, aki húsz évi avás után tért vissza otthonába. " A ló és a lovas együttműködése A Párisban tárgyaló hat „államférfi“ a világtörténelem legnagyobbszabású árulását hajtja végre, annyi fáradságot sem véve magának, hogy aljasságát leplezze. A résztvevők, mint az egyik amerikai tudósító markába röhögve megállapította, teljesen egyetértenek abban az alapelvben, hogy országaik szuverénítását feladják. Franciaország „külügyminisztere“ ezt még világosabban fejezte ki, mondván: „A nemzeti érdek napjainkban az, hogy érdekeink bizonyos részét egy nemzetek feletti rendszernek vessük alá“. Íme, ilyen képtelenségekhez vezet annak a francia polgári osztálynak az útja, amely egy évti A német nép a Német Demokratikus Köztársaság küldöttei és a Magyar Népi Demokrácia képviselői Budapesten egyezményt írtak alá. Megállapodást kötöttek a béke megvédését szolgáló együttműködésre, a gazdasági építő munka és a közös kulturális tevékenység érdekében. Az ötéves terv megvalósításán dolgozó magyar nép testvéri módon fog össze a Német Demokratikus Köztársaság dolgozóival szabadságának, kultúrájának, békéjének továbbépítése érdekében. Az alapot ehhez a Szovjetunió győzelme és cselekvő békepoltikája teremtette meg. Sztálin világtörténelmi jelentőségű levele biztosította, hogy a német és magyar dolgozók igaz barátsággal, testvéri összefogásban építhessék tovább a szocialista jövendőt. Sztálin a Német Demokratikus Köztársaság elnökéhez és miniszterelnökéhez intézett levelében a szovjet és a német népről így szólt: „Ha ez a két nép megmutatja eltökéltségét, hogy ugyanolyan erőfeszítéssel hajoljon a békéért, mint ahogyan a háborúban küzdött, akkor az európai béke biztosítottnak tekinthető.“ Mind a magyar, mind a német nép a Szovjetunió segítségével építi új életét. Mindkét országban a legfőbb hatalom a dolgozó nép kezében van. Termelésük, földjeik termése, gyáraik, üzemeik munkája a nép javát szolgálja és nem a kizsákmányolók hasznát. Emitt egyre növekvő jólét, munkaverseny, fokozódó természés és virágzó kultúra a távoli falvakban is. Ezzel szemben a Marshall országokban a munkások és parasztok fokozódó nyomorúsága, munkanélküliség, sztrájkok, rendőrsortísz és háborús uszítás teszi az életet mind elviselhetetlenebbé. A most aláírt magyar – német áruforgalmi, tudományos, műszaki, pénzügyi és kulturális egyezmények biztosítják nemcsak a két nép testvéri összefogását, hanem erősítik azt a küzdelmet is, amely a nagy Szovjetúnió vezetésével folyik a békéért, az igazi demokráciáért. Együtt haladunk azon az úton, amelyet a nagy Sztálin jelölt ki a világ népei számára, mint a béke és boldogság egyetlen útját. JtUl ut a n ilAqiaffA ip mm nyi an UcHTpanbMoro HoMurtta u MH EHFljS). Az eltelt esztendők során Kárpátukrajnában igazi kulturális forradalom ment végbe. Míg a szovjet hatalom előtt csupán 430 népiskola, 18 polgári és 4 középiskola volt, az utolsó tanévben már 844 iskola, ebből 280 hétosztályos és 44 középiskola működött. Míg a múltban Kárpátukrajnának nem volt főiskolája, a szovjet hatalom fejében megnyílt az uzshorodi állami egyetem, melynek 1400 hallgatója van. Igen sok kultúrintézmény létesült. Jelenleg 14 körzeti kultúrház, 400-nál több falusi klub, 110 olvasókör, 2014 könyvtár, 2 színház, 90 filmszínház és 49 vándormozi működik Kárpátukrajnában. 3 mtPiÁvo ÚaidEDNl ORGAN KOMONI5T1BKÉ 5TRANT egSKOm.OVEWSX^ A csehszlovák állami birtokok közül a hubicei gazdaság elsőnek jelentette be, hogy az aratási és cséplési időt egy héttel megrövidíti. A birtokon a dolgozók 10 százaléka munkaversenyben van és az aratási munkálatok ütemezvét a traktorosok és az állami birtok valamennyi dolgozójának részvételével készítették el. rHumanité OBAAHI CtNTSAi ItyQáMI COM7JUM3TE ER«!?«» Az északfranciaországi Oradour I sur Glane nevű falucskát 1945-ben földig rombolták az SS-ek. Pascal Gentil nevű péksegéd családjának hét tagját irtották ki. Ma teljesen egyedül él. Amikor a „Figaro“ című francia lap megkezdte S'.orzeny, a hírhedt SS-alezredes emlékiratainak közlését. Gentil anynyira felháborodott, hogy bement a szerkesztőségébe és a vita hevében tettlegesen bántalmazott egy kiadóhivatali tisztviselőt. Most állították bíróság elé, ahol 15.000 frank pénzbüntetéssel sújtották. íme, így „jutalmazza“ a mai népellenes francia kormány Gentilt, amiért családjának hét tagja életét adta a hazáért. Dimitrov halálának első évfordulójára emlékszünk július 2-án. — A munkásosztály adta, a szocializmus nevelte, Lenin és Sztálin tanította, így vált nemcsak a bolgár nép, de a világ összes dolgozói szabadságharcának egyik nagy és felejthetetlen alakjává. Szegény munkáscsalád gyermeke volt. Harmincegy éves korában a bolgár parlamentben, mint a munkásosztály képviselője, könyörtelenül leplezi le a kapitalisták népellenes üzelmeit, amire ezek dühödten és sietve letartóztatják. Gyakran kerül börtönbe, majd emigrációba kényszerül, de innen is lankadatlanul iánytja a bolgár kommunista mozgalmat. A nácik 1933-ban Berlinben felgyújtják a Reichstagot és három bolgár kommunistát tartóztatnak le a gyújtogatás vádjával, köztük Dimitrovot is. Hitler fasiszta bírósága előtt mondta el Lipcsében történelmi jelentőségű nagy beszédét. A vádlottból vádló lett s Dimitrov nemcsak a fasiszta aljasság megbélyegzése volt a világ ítélőszéke előtt, hanem a kommunista ideológia elsöprő győzelme a fasiszta barbárság fölött. Sztálin generalisszimusz állt díszőrséget nagy tanítványa és küzdőtársa, Georg Dimitrov ravatalánál. „A Szovjetunió iránti viszony ma vízválasztó a demokrácia és a reakció tábora között a nemzetközi porondon. Ez különíti el a háborús ilszintot és a tartós, demokratikus béke bajnokait“ — mondotta Dimitrov. A világ dolgozói jól megjegyezték ezt a tanítást és ehhez igazodnak a szocializmus építéséért és a békéért folytatott küzdelmükben.