Szabad Szó, 1951. július-december (53. évfolyam, 26-52. szám)
1951-07-01 / 26. szám
A nép lesújtott az összeesküvőkre! Az egész ország dolgozó népében undort, megvetést és mélységes felháborodást váltott ki a legsötétebb bűnöknek az a halmaza, amelyről a Grőszbanda főtárgyalása lerántotta a leplet. Szinte nincs olyan bűn, ami ne tapadna a vádlottak kezéhez. Egy letűnt világ söpredéke — hazaárulók, valutaüzérek, lélekkufárok, közönséges gyilkosok — felett ítélkezett a nép bírósága. Ki ez a Grősz József, akinek főpapi ornátusa előtt egykor térdet-fejet hajtottak azok, akik jóhiszemű, naiv hitükben isten szolgáját látták benne. Grősz nem az isten szolgája, hanem a Trumanok és Titok megfizetett bérence, mindenre kapható lakása, maga a megtestesült kétszínűség és alattomosság. Nincs olyan vallásellenes propagandista, aki jobban gúnyt űzhetne a vallásból, jobban megcsúfolhatná a szertartásokat, vallási intézményeket, mint ahogy Grősz tette. Gyilkolásra buzdított, terrorcsoportot szervezett a munkások és parasztok vérének kiontására. A nép uralma helyett a »jogfolytonosság« alapján, a régen meggyűlölt Habsburgokat akarta az ország nyakára hozni, nagybirtokokat szeretett volna szerte az országban, urasági cselédek könnyét és verejtékét akarta látni, s mindehhez a becstelen tervhez összeesküvőtársainak úgy adta hozzájárulását, hogy névjegyére azt írta: »Isten áldását kérem tevékenységtekre .. .« S kik a bandavezér cinkostársai? Valamennyien »méltóak« a vezérhez! Ilyen mindenekelőtt Vezér-Vizer Ferenc, a pálos pap, aki szerzetesi reverendájával takargatta feneketlen erkölcstelenségét. Példátlan cinizmussal vallott saját gyilkosságáról is. »A fehér reverendám véres lett — mondotta —, ledobtam, a padlóról felmostam a vért és megebédeltem .. .« Terrorcsoportját arra utasította, hogy minél több szovjet katonát öljenek meg. Kifejtette, hogy »szovjet katonát megölni nem bűn, bátran menjenek csak hozzá, ő fel fogja oldozni a gyilkosokat bűneik alól...« Ez a feneketlen aljasság már szinte felülmúlja az emberi képzeletet. De ne csodálkozzunk! Ez a pap a Horthy-rendszer kitermeltje, Endre László benső barátja volt. De nemcsak gyilkosok, hanem undorító szélhámosok és lélekkufárok is bőven vannak ebben a bandában. Egyikükmásikuk előtt semmi sem volt szent, csak a pénz, de a pénzért még egymást is becsapták. Csellár István, a Pálos-rend tartományi főnöke közönséges lélek kufár. A gellérthegyi sziklakápolnában Ottó- és Szálasimiséket tartott és a vallásos hívők hiszékenységét a leggaládabb módon használta ki aljas politikai céljaira. De erkölcsi züllöttsége sem kevésbbé viszszataszító. Kápolnára rendezett gyűjtést, a pénzből azonban borüzletet bonyolított le, majd a sziklakápolna perselyéből bőségesen megajándékozta a szeretőjét! ... Bármelyiket nézzük, Pongrácz Alajost, az egykori Horthy hírszerző tisztet, az amerikai követség kémjét, Hagyó-Kovács Gyulát, a véreskezű jószágkormányzót, a gyermekgyilkost, a spekuláns Endrédi-Hadarics Vendelt, a terrorbandát szervező Bozsik plébánost, mind-mind, egytől-egyig förtelmesen undorító gonosztevő! — A bandát két dolog tartotta össze: a dolgozó nép féktelen gyűlölete, s az a törekvésük, hogy visszahozzák a régi világot. A nép azonban erősebb náluk és lesújtott a bűnösökre! A Megyei Bíróság ítélete a Grősz-perben A Budapesti Megyei Bíróság Ölti Vilmos elnökletével összeült büntetőtanácsa csütörtökön délben hirdetett ítéletet Grősz József és társai összeesküvési bűnperében. A Megyei Bíróság Orosz József vádlottat összbüntetésül 15 évi börtönre, dr. Bozsily Pál vádlottat 10 évi börtönre, dr. Farkas Endre vádlottat 8 évi börtönre, Endrédy Vendel vádlottat összbüntetésül 14 évi börtönre, Hagyó-Kovács Gyula vádlottat összbüntetésül 13 évi börtönre, Csellár István Vádlottat összbüntetésül 10 évi börtönre és végül Vezér Ferenc vádlottat összbüntetésül halálra, mint főbüntetésre ítélte. A Megyei Bíróság dr. Pongrácz Alajos vádlott ügyében hatáskörét leszállította , ügyét illetékes elbírálás végett a Budapesti Katonai Törvényszékhez áttette. Végül dr. Hevey László vádlott ügyét a jelen eljárástól elkülöníteni rendelte. AZ ÜZEMI KULTÚRVERSENYEK UTÁN »Az üzemi kultúrverseny eredményei és hibái« címmel érdekes cikket írt Szendrő Ferenc a Színház és Filmművészet júniusi számában. Ebben megállapítja, hogy az üzemi színjátszás fejlődésének egyik legfőbb eredménye, hogy általánosságban szakított a régi polgári műkedveléssel és a hams népszínműi maradványokkal. A legtöbb döntőbe került csoportnál komoly törekvés tapasztalható a szocialista-realista színjátszás alkalmazására. A realista színjátszásra való áttérés azonban még nem általános. Sok csoportnak fel kell még számolnia a naturalista maradványokat és egyre határozottabban kell a szocialista realizmus útjára térnie. A cikk ezután többek között a következőket írja: »Fontos megállapítani, hogy az üzemi színjátszás egyik legfőbb erőssége az ifj hősök pozitív ábrázolása, ami sokkal magasabb fokon áll, mint a negatív figuráké. Jellemző, hogy a hivatásos színjátszás területén kissé fordított a helyzet, amit nem lehet véletlennek tekinteni■ A hivatásos színészek nagy része még közelebb áll a polgári életformához, az üzemi színjátszók viszont a munkás-életformához. Hivatásos színészeinknek ezen a ponton sokat kell tanulnink az üzemi színjátszóktól. Fel kell figyelnünk azonban egy-két egészségtelen jelenségre is. Vannak csoportok, amelyek helytelenül értelmezik az üzemi színjátszás célkitűzése, és nem az üzemi termelés helyi kérdéseinek szolgálatába állítják munkájukat, hanem mindenáron a hivatásos színházi konkurrenciák jávát akarnak válni. Jóllehet számos tehetséges színjátszó működik ezekben a »központi” csoportokban, de a feladat könnyebbik útját választják. Megnézik a Nemzeti Színház, vagy a Fővárosi Operettszínház egy-egy előadását, amit játékban, díszletben, maszkban,mozgásban, hanglejtésben pontosan lemásolnak. Mi történt ezekben az esetekben? Mindaz, amit a hivatásos művész a maga szakmai tudásával és tehetségével megteremtett és művészi egyéniségének alkotó szellemével kitöltött, az üzemi színjátszók csak külsőséges utánzással tudják visszaadni, ami mögött megfelelő művészi, eszmei tanaimat hiába kerestünk...« Végül megállapítja a cikk: népi színjátszásunk elé célul legelsősorban a művészi színvonal emelését állíthatjuk. Ennek megvalósítása három vonalon érhető: 1. irodalmibb műsoranyag megteremtése; 2. a szakmai oktatás széleskörű kiépítése; 3. új vezető (rendező színjátszó, dramaturg) ká- t derek nevelése. ÁLL A LEVEGŐ 3 . határban, ________________ meg levélrezdítő szellő sem fürkészi az útszéli akácfa leveleit, a bárányfelhők mint kövér vattacsomók vagy mint a meleg szobában a vastag pipafüstgomoly, kevélyen ülnek az égbolton. Tűz a nap, embert, növényt aranybarnára színez. A hatalmas búzatáblákban a pipacs ijedten dobálja le sziromleveleit. Vájjon mitől ijedt meg? Aratók jönnek! Vidám hadsereg kis csoportja. Ezek a »harcoló alakulatok« nemcsak itt Rákócziújfalu határában, de az egész országban ott menetelnek most mindendülőúton győzelmes csatát vívni. Megállnak a nagy búzatábla szélére! A pléhköcsög teli friss kútvízze! — az akácbokor enyhingére kerül Binka Margit, a kis úttörőleány teszi oda. Bártfai István, a falu »Új élet«-csoportjának elnöke húzza elő elsőnek a fenőkövet. A sima kő gondosan, erélyesen simul az acélhoz. A többiek követik példáját. Nagy dolgok előjelei ezek. Békearatás kezdődik. Valahonnan finom, csendes szellő siet elő, lágy simítással aranyhullámba hajtja a búzafejeket. Elsőt lendül a kasza, s a gazdagszemű kalászok megadó bólintással hullanak a földre, aztán sorba formálódnak a rendek. De sok a munka! 240 hold aratnivalója van a csoportnak. 163 hold csak a búza. A közeli táblában ott van egy tagban 20 hold őszi árpa. Tizenkét nap, ennyi idő alatt akarják elvégezni az aratást. Csakhogy igen kevés a munkaerő, a csoportnak mindössze 72 tagja van. Nem akartak szégyenben maradni, így hát főtt is a fejük, hogy s mint készülnek el. — Szabadság, elvtársak! De szép gépet hoztak nekünk!. .. Pelyhe Jancsi nevet, de kicsit befelé izgatott is, mert a gépnek ez az első aratása, s neki is az a géppel együtt. Néhány perc alatt kaszával eligazítják a helyet, ahonnan megindulhat a gép. Az ügyes jószág okosan hallgat a vezetőjére, ahogy ballag a traktor, úgy vágja az árpát, s a föld éppen úgy kopaszodik, mint a gyermek feje az első nyári nyilatkozás alatt. Kétszer olyan széles rendet vág a gép, mint a kasza, s gyors egymásutánban hagyja maga után a bekötött kévéket. — Most már gyorsabban megteszünk, mint tizenkét nej — lelkendezik az elnök. Sinka Ferenc is rácsodálkozik a gépre. Olyan befelé beszélő ember ő, mintha mozogna a szája, de nem hallani. — Géppel meg kaszával. Ilyen hát a békearatás! Szép meg jó a termés, fűzi egészen befelé a gondolatokat. Kellő szántást, elég műtrágyát adtunk alá, jó magot, sok reményt vetettünk a földbe. KISSÉ ARRÉBB ! Csiki. _____ _ a másik úttörő leányka arról kérdezi Szőke Miklóst, hogyan is védjük az aratással a békét? Miklós DISz-tag, most múlt 18 éves. Ő már jól tudja ezt, meg is magyarázza . Élet ennek minden szeme, Mari, méghozzá szép élet. Ezt adjuk mi a munkásoknak, az országnak. Az időben betakarított termés, az időben learatott búza az ország vagyona, a mi vagyaunk. Sokkal erősebbek vagyunk vele. Erősebbek, mint azok, akik el akarják tőlünk venni. Azokkal a kalászokkal is erősebbek vagyunk, amelyeket a gereblyéddel összehúzol. Érted? Én a kaszával, te meg a gereblyével erősíted a békét. Megtörli a fiú a homlokát, aztán a gépre mutat. — A gép, amit a munkások adtak nekünk, az én kaszámnál meg a te gereblyédnél még sokkal erősebb fegyver. Sokunk munkáját végzi el, s akiknek a munkáját elvégzi, azok még egyszer meg tudják kapálni a kukoricát, a napraforgót meg a többit. Ott is több lesz a termés. Látszik a kisleányon, hogy jól megértette. Hogy miből látszik? Itát abból, hogy még egyszer viszszamegy arra a területre, ahol gereblyézett és alaposabban összeszedi a kalászokat. Bizony, ebből világosan látszik. Múlnak az órák, gyorsan gyarapodnak a keresztek. A gép után gyorsabban, a kaszák után is gyorsan. Amikor a nap halvány párafüggönyön hunyorog át a rákócziújfalui határ földjeire, a húsz hold őszi árpa már keresztekben fekszik. Úgy vélik a csoporttagok, holdanként fizet legalább 16 mázsa árpát. Milyen jó ez. Tizennégyet vállaltak a versenyszerződésben. Az elnök fürgén »korcsolyázik« a tarlón, csúsztatja a lábát, a szeme ugyancsak vizsgálja, van-e elmaradt kalász. A brigádnak ki is adja a jelszót. — Fésüljük át még egyszer, mert holnap megint jön a gép és a tárcsa »fekete subát« húz a tarló felé... KOVÁCS ATTILA TÁVOLRÓL ERŐSÖDÓ börgés hallatszik. Még nem látni sehol a gépet, mert az átkanyarodó fát eltakarják. De hogy jön, az bizonyos. — Hozzánk jön-e? — találgatja Pap Béla, aki ugyanazt mondta ki hangosan, mint amit a többiek csendben gondoltak. Gyakran pillantanak a hang irányába, és ni csak, feltűnik a traktor, s mögötte csillog-villog az aratógép. Hamarosan a nagy árpatáblához ér, valóban a csoporthoz jött. A kengyeli gépállomás küldte. Vadonatúj masina, Pelyhe János a vezetője. Nekikészülődik a munkához. De már ezt csak nem lehet úgy megállni. Az elnök vívódik, letegye-a a kaszát, odamenjen-e vagy hosszabbítsa a rendet tovább. No, ez nemcsak kíváncsiság, kötelesség is, így aztán néhány másodperc múlva az 50 éves ember szalad, mint a nyúl, egy megijedt ürge alig tud kitérni útjából. Lelkendezve kiáltja: Gyermekkonferencia A Nemzetközi Nőszövetség határozata értelmében szeptemberben Nemzetközi Gyermekkonferenciát rendeznek. Ezt megelőzően minden országban lesz egynapos gyermekkonferencia. Nálunk a gyermekkonferencia napja: július 1. Ez az első eset nálunk, hogy a gyermekek ügyével külön összejövetelen foglalkoznak. Az ország egész területéről érkeznek küldöttek. Megtárgyalják itt mindazokat a tennivalókat, amelyeket gyermekeink egészségének, jövőjének, szebb életének érdekében végre kell hajtani. Anyák vitatják meg itt gyermekeik, az ország gyermekeinek minden problémáját. Egy parasztasszonyi ezzel kapcsolatban elmondotta, hogy az ő édesanyjának hét gyermeke volt, de sohasem beszélt vele senki azokról a kérdésekről, amelyekről most a konferencia tárgyal. A Magyar Nők Demokratikus Szövetsége rendezi a Gyermekkonferenciát, amely még jobban mozgósítja az anyákat a béke és gyermekeik jövőjének megvédéséért folytatott harcra. Élenjáró asszonyok Az Alkotmány ünnepének tiszteletére új,• az eddiginél nagyobb lendülettel folyik a versenymozgalom. Az üzemek dolgozói ,oö6 és eredményesebb munkával készül-é plnek az ünnepi évfordulóra. Munkájuk ko vj ' n*szönet a nép alkotmányáért. Nemcsak a II 1. férfiak, hanem a dolgozó nők is ott vannak V-AIL n ennek a nagyszerű harcnak az első vonalán \ ^ Tfl7/V\kv ban. Ott vannak, mert ez az alkotmány tette őket egyenjogú, igazán szabad állampol- f ‘ A—‘ I s / f gárrá. A dolgozó nők élete egészen más - -A T volt a felszabadulás előtt, s egészen más ma, amikor már egyre több nő kapcsolódik be lelkesen és öntudatosan a termelőmunkába BABOS JÓZSEFNÉ, a Rákosi Műveik sztahanovista munkásnője, — mint ő maga mondja, — csak most ismerhette meg az élet napfényesebb oldalát, mert a múltban csak nyomorgott. Tíz gyermeket szült, de öt közülük a múlt nyomorrendszerének áldozata lett... Férje a megerőltető munkában és a nélkülözésekben megbetegedett és 1936-ban meghalt. 1943-ban került a csepeli gyárba segédmunkásként, de sorsa ugyanolyan nyomorúságos maradt, mint azelőtt volt. De jött a felszabadulás, s a fejlődés számos lehetősége tárult fel előttem, — mondja. — Megtanultam esztergapadon dolgozni és egyre azon fáradoztam, hogy teljesítményemet növeljem. Babosné újító lett. Most állandóan 206—210 százalékot teljesít. Sokaknak átadta munkamódszerét, így például Göbölyös Józsefnénak, aki 60—70 százalékot ért el, most 180—190 százaléknál tart. Balog András is így fejlődött fel 90 százalékról 150 százalékra. Most azt vállalta, hogy selejtmentesen fog dolgozni. Már úgy dolgozik. Mostani életéről így beszél Babosné: »Munkámat megbecsülik, s élvezhetem mindazokat a szépségeket, amelyekre a múltban gondolni sem mertem. Akkor még kenyérre sem jutott, ma moziba, színházba járok, két kisebbik gyermekem intézetben tanul, az egyik mérnök, a másik technológus akar lenni.. .* Babosné élenjáró dolgozó, s többeket az élre segített. Most is ott van a munkaverseny élharcosai között. Babosné példája nem egyedülálló. Sok dolgozó nő került az élre HEGEDŰS ANDRÁSNÉ is, aki a Kőbányai Ganz Kapcsolók és Készülékek Gyárában dolgozik. Hegedűs Andrásné pályafutása is azt mutatja, hogy milyen nagy lehetőségek nyílnak meg ma a dolgozó nők előtt. — Parasztszülők gyermeke vagyok, — mondja Hegedüsné. — 18 éves koromig uradalomban végeztem nehéz földmunkát azután úri gyermekekre viseltem gondot, de amellett végeztem a háztartási munkát is. Hegedüsné szeretett volna termelő munkába kerülni és ez a vágya 1949-ben teljesült, amikor mint átképzős jutott az üzembe. Már mint átképzős versenyre hívta ki az üzem valamennyi nődolgozóját és a verseny során igen jól elsajátította szakmáját. Az idén februárban sztahanovista lett. Márciusban pedig művezetőj Ő is ott áll a munkaverseny élén, s nemcsak buzdító szóval, de az üzemrész munkájának jobb megszervezésével segíti elő szocializmusunk gyorsabb építését, a béke védelmét. S$uUrnd$741 3