Szabad Szó, 1951. július-december (53. évfolyam, 26-52. szám)

1951-07-01 / 26. szám

A HÉT FILMJEI »Harcban a holnapért« címmel négy magyar dokumentfilm kerül bemutatásra. Az egyik az »1951 májusa « cimű színes film, a második a »Felejthetetlen találkozás« című film a Magyar-Szovjet Barátság Hónapjának eseményeiről, a harmadik a »Kezünkbe vettük a béke ügyét« című film, s a négyről aBányászok«. — Nagy sikerrel adják a »Hajózzák« című operafilmet. Képünk a »Bajazzók« egyik jelenetét ábrázolja. A „HATTYÚK TAVA“ Hetvennégy éve — 1877-ben — mutatták be a moszkvai Nagy Színházban Csajkovszkij nagyszabású ballet-művét, a »Hattyúk tava«-t. 1901-ben felújították, s azóta, azt lehet mondani, állandóan műsoron van; az utóbbi évtizedekben a különböző Szovjet Köztársaságok operaházaiban is állandóan játsszák. A darabban az orosz klasszikus balettnek olyan kiválóságai nyújtottak feledhetetlen produkciót, mint Gellér, Szemenova, lepesinszkája, Puszeckája és a nálunk is emlékezetes estéket nyújtó Ulanova-Mi a rendkívüli, maradandó siker titka? Mindenekelőtt a téma intim drámaisága és a hozzásimuló, nagyszerű zene. A »Hattyúk tava« régi orosz néprege a gonosz szellemről, aki hattyúkká változtatja a leányokat, s csak a felszabadító herceg igaz szerelme váltja meg őket a varázslat erejétől. Csajkovszkij mélyen átérezte a szöveg mondanivalóját, s ragyogó zenei kifejezési lehetőségeket talált a témához. Élénk és határozottan jellemző zenei színekkel csendíti meg a jónak a harcát a gonosszal, s pompás zenei kifejező eszközökkel ad a mese alakjainak reális, igazi szenvedélyeket tükröző valóságos emberi arcért Aradó dallamossága, bensőséges hangja, jól megtálolható ritmikája már az első látásra-hallásra a közönség szívéhez talál. Az Állami Operaház balettegyüttese Aszaf Messerernek, a Szovjetunió népművészének, a moszkvai Akadémiai Nagy Színház Sztálin-díjakkal kitüntetett szólótáncosának és balettmesterének betanításában és rendezésében mutatta be a »Hattyúk tará«-t. Messerer, a nagy Gorszkij tanítványa, nemcsak nagyszerű táncos hanem rendkívül pedagógus is, az élenjáró szovjet balettkultúra egyik legkiemelkedőbb k:Képviselje Nagyvonalú és megragadó szépséger koreográfiájában a lényeget fejezi ki, s ennek a »néma művészeinek« a nyelvén is mindent elmond a témáról, amit a közönségnek el kell mondania. Mindehhez Messerer pompásan kicsiszolta táncosainak technikáját, gondosan ügyelt az egyes táncformák harmóniájára, arra törekedett, hogy a tündérmese alakjait őszinte líra és igazi szenvedély hevítse át s az alakok meggyőző kifejezését tudják adni a gonoszság, a bánat és az öröm jellegzetes érzéseinek- Messerer hiteles Csajkovszkij-légkört teremt a színpadon, s megragadó táncköltészetével maradandó élménnyel ajándékozza meg a nézőt. Nem kétséges, hogy Messerer pedagógiai munkája még sokáig ihletője és termékenyítő ereje lesz az Operaház balettművészetének. Az Operaház hármas szereposztásban veszi sikerre a rendkívüli szépségű produkciót. A premier szereposztásából elsősorban Kovács Nóra é Rab István molyen átélt, kifejező, tartalmas és technikailag is kifogástalan táncművészetét, Vashegyi Ernő jól jelelmző alakítását és a tehetséges, Baud Füleki Gyula táncát kell megemlítenünk. De a közel száztagú együttes minden tagja fáradhatatlanul, tehetsége legjavával szolgálja a nagy művészi ügyet. A látványosságszámba menő, amellett a dís légkörének megfelelő, hiteles színpadképeket Oláh Gusztáv és Fülöep Zoltán tervezték, a kosztümöket Márk Tivadar. A zenekart Kenessey Jenő vezényli kitűnő táncritmusban, teljesen érvényre juttatva a vezérkönyv árnyalatos zenei szépségeit. A »Hattyúk tava« méltó módon csatlakozik az Operaház Csajkovszkij-műsorához, a Pique -Dantéhoz, a Diótörőhöz és a nagyszerű Anyegin-előadáshoz. (a. 1.) Hát a nap hőse, Jávornoki András, a leköszönt főbíró hol volt ezidőtájt? Otthon ült a Fugger-házban és hallgatta azokat a meséket, amelyeket Agneske mondott neki. Gyermekmesék voltak azok, amelyeket a leányka valamikor öreg dajkájától hallott. Éjszaka kopogtattak az ajtaján és János magister lépett a szobába. — Főbíró, én megbocsátok neked — kezdte a hatalmas magister. — Dél felé még szabad az út! — Honnan tudod? — kérdezte szórakozottan Jávornoki. — Onnan — felelt a magister —, hogy az öreg Jávornoki János a diákokat rendelte a déli kapuhoz és az öeregeket északra. Arról jön tehát a veszedelem. — Jól ismered az apámat. — Azt tanácsolnám tehát neked, hogy menekülj dél felé. Jávornoki felálott és kiegyenesedett. — Olyan ember vagyok én, aki menekülni képes? Nem, magister, Jávornoki sohase menekül, Jávornoki a helyén marad, történjék bármi. A magister megszorította a főbíró kezét és szótlanul elment. János magisternek igaza volt. A visszatérő ellenség az északi kaput támadta meg napfölkelte előtt. Betörték a kaput és egyszerre szabad lett az út a városba. A téli hajnal ködös világosságában az öreg Jávornoki János állott legelöl, mellette János magister. A rettenetes olvasó balkezére volt csavarva, míg jobbjában meztelen kardot tartott. KRÚDY GYULA: A szabadság csillaga XIV. A dragonyosok orkánként rohantak a kapura. — Aki meghal, az tovább él! — kiáltotta az öreg Jávornoki. Mögötte a harminc kézsmárki öreg polgár visszhangként ismételte a szavakat. Akkor János magister szólalt meg az ő falakat rázó, dörgő hangján: — Rajta, kuruc, rajta! A téli ködben a dragonyosok meghökkenve rántották vissza a lovaikat. Ismerték ők ezt a félelmetes kiáltást. Nem régen hallották még fülükben csengeni és emlékeztek még rá, hogy erre a kiáltásra, mintha földindulás támadt volna, úgy zuhantak rájuk a kurucok. De a rettentő földindulás most elmaradt. — Gyávák! — ordított a dragonyosok kapitánya. — Hát nem tudjátok, hogy az utolsó kuruc is rég elveszett már? — Még nem — felelt János regiszer. — Csak közelebb gyertek, mindjárt megtudjátok. — Előre, előre! — kiáltotta a dragonyos kapitány. Az első dragonyos, aki beugratott a kapun, csak a másvilágon tért magához. De a második és harmadik is. János olvasója kaszált, mint a halál. Most rohamot intéztek a dragonyosok a maroknyi seregre. János magister megforgatta feje fölött az olvasóját. — Rákóczi! — kiáltott háromszor és hullott az ellenség, mint a répa-A »kézsmárki halottak« távornoki vezetésével szemberohantak a lovasokra... Pengett a kard, csattogott a fegyver, de a vad harci zajban is áthallatszott a levegőben forgó vasolvasónak a halálos zúgása . . . Amíg ez az északi kapunál történt, a déli kapunál Kanizsi őrködött a diákokkal. Pitymallatkor zörögtek odakívül a kapun. — Ki van odakünn? — kérdezte a diák. — Hírnök. Havasföldről. Gyorsan felnyitották a kaput. Egy lerongyolódott lovas bukott be a kapun. (Folytatjuk.) A Fővárosi Zenekar a téli korzert idény magas rendes művészi igényességével rendezi meg nyári hangversenyeit a Károlyi-kertben. Legutóbb Mátéi ficcor, a Román Rádió elnökkarivágya vezényelte az az együttest és Gabi Grubea hegedűművésznő játszotta el Lalo. Spanyol szimfóniáját magasrendű művészi felkészültséggel. A héten Ferencsik nagyvonalas vezényletével Beethoven IX. szimfóniája és Haydn »Évszakok« című oratóriuma hangzott el Forrai Miklós és a Budapesti Kórus kitűnő előadásában. A Fővárosi Zenekar igen jelentős kulúrmunkát tegez a nyári évadban is a széles tömegek zenei nevelése érdekében. A rádió heti műsorából: Július 2-án, hétfőn a Kossuth-adó 21 órakor közvetíti Fagyejev »Tizenkilencen« című regényének rádióra alkalmazott változatát. Ugyancsak a Kossuth-adó sugározza 3-án 20.45- kor Móricz Zsigmond »Rokonok« című regényének rádióváltozatát. A Petőfi-adó 4-én 16.40-kor Bocshovska és Ivan Petrov énekszámait közvetíti. Július 7-én 22.30-kor a Petőfi-rádión görög szabadságdalokat hallunk. A Nemzeti Színház július 1-én Pavlenko »Boldogság« című színművével zárja be kapuit, majd július 1-től több estén át a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon vendégszerepel Shakespeare »Szentivánéji álom« című mesejátékával. □ A vidéki Népszórakoztató Vállalat július első napjaiban átveszi a SZOT-tól a balatoni üdülők műsorellátását. A Népszórakoztató Vállalat három nagy és nyolc kis cirkusza minden szombaton és vasárnap érdekes műsorral szórakoztatja az üdülő közönségét. Háromszáz artista járul hozzá a dolgozók kellemesebb nyaralásához. A Színművészeti és Filmművészeti Főiskola színésztanszakának utolsóéves hallgatói 1-én tartják vizsgaelőadásukat a Magyar Színházban. Moliére »Úrhatnám polgár« című darabjában mutatkozik be a főiskola kilenc végzős növendéke. A darabot Orosz György negyedéves hallgató rendezte Major Tamás irányításával. A jövő évi színházi évadban ezeket a tehetséges fiatalokat már a pesti és vidéki színházak tagjaiként fogjuk üdvözölni. A Két éve működik a Gorkij Könyvtár orosznyelvű énekkara. A sok sikert megért 70 tagú kórus az egyetlen orosznyelvű énekkar az országban. A Gorkij Könyvtár most tagfelvételt indított Bővíteni akarja a magas hivatást betöltő kórust, amely a szovjet zenekultúrát terjeszti a magyar dolgozók között. Az énekkar tagjait a Gorkij Könyvtár ingyenes orosznyelvű oktatásban részesíti. SZUHANOV: Egy kolhoz élete (Művelt Nép Könyvkiadó). A Tambov - terület kirszanovi járásának »Lenin«kolhozát mutatja be Szuhanov riportszerű könyve. Színesen, elevenen írja le a kolhoz életét, mutatja be a kolhoz vezetőit, dolgozóit. Szuhanov könyvéből nagyon sokat tanulhatnak termelőszövetkezeti mozgalmunk harcosai , sok tapasztalatot, tanulságot meríthetnek belőle. Megtanulhatják, hogyan kell jó munkatervet készíteni, hogyan kell a munkát jól megszervezni, melyek a társasgazdálkodás fejlődésének legfontosabb feltételei — milyen egy jól dolgozó kolhoz élete. (Ara 4 Ft.) KÉT VÍGJÁTÉK • Az Ifjúsági Színház A Borozina és A. Davidszon »Harmadévesek« című vígjátékát mutatta be. Az Elektrotechnikai Főiskola harmadéves diákjainakéletéről, nagyszerű munkájáról, kedves és derűs szerelméről szól a két szovjet író elragadó elevenségű és tanulságos vígjátéka. A színpadot ifjúságunk példaképei, a komszomolisták népesítik be; az ő munkájuk, tanulmányaik, szórakozásaik, szerelmeik körül bonyolódik a cselekmény. A vígjáték napjainkban játszódik, amikor a Szovjetunióban a kommunizmus gigászi építkezései folynak és diákok, fiatalok százezrei állítják tudásukat és munkaerejüket az építkezések szolgálatába. A »Harmadévesek« egy kis kolhozfalu villanyerőműtelepét építik fel vakációjukban, ez a gyakorlati vizsgájuk. Lelkesen, jókedvűen dolgoznak, nem riadnak vissza a nehézségektől, csak egy cél lebeg a szemük előtt: még a tanév kezdete előtt gyűljön lá a kolhozfaluban a villany. Munkájukat segítik tudós professzoraik, segítik a falu kolhozparasztjai épúgy, ahogy ők segítik a falubelieket az aratás nehéz, de boldog munkájában. Dunapentelét építő fiataljaink sokat tanulhatnak ebből az előadásból. Áldozatkészségre, a munka szeretetére tanítják őket a »Harmadévesek«, de megtanulhatják azt is, hogy milyen vidám és derűs a szovjet ifjúság élete, milyen bensőséges és kedves a szovjet fiatalok szerelme. Borozina és Davidszon kiválóan rajzolta meg a szorgalmas és jókedvű szovjet diákok alakját, a, jóindulatú, de szigorú Bereszenyev professzort, Petrovot, az öreg kolhozelnököt. Mindnyájan ízigvérig szovjet emberek. Ilyeneknek láttuk őket, amikor hazánkban jártak, ilyeneknek képzeltük őket a nagy szovjet írók regényeinek olvasása közben — és ilyenekké akarunk mi is válni, ilyen boldoggá, vidámmá, ilyen nagyszerűvé. A sikeres előadást Várkonyi Zoltán rendezte. A szereplők közül, a főiskola harmadéves diákjait alakító Benkő Gyula, Gombos Katalin, Rozsos István és Csákányi László külön dicséretet érdemelnek jó játékukért. De nagy sikert aratott a Bereszenyev profeszszort játszó Kemény László és Petrov kolhozelnök szerepében Bánhidi László is. Az egyszerűségükben is szép díszleteket Neográdi Miklós tervezte, a vígjáték jó fordításáért pedig Szendrő Józsefet illeti dicséret: ■ ___ (é-j.) 2 A Belvárosi Színház felújította Csiky Gergely »Kaviár« című háromfelvonásos vígjátékát. A darabot Szűcs László dolgozta át. Ez a mulatságos vígjáték legjobb oldaláról mutatja be Csikyt, a szatirikus oldaláról. Egy vidéki patikus, aki évtizedek óta papucs- uralom alatt nyög, feljön Pestre, hogy itt kimulassa magát, megízlelje az élet »kaviárját«. Szerencsétlen kalandokba bonyolódik. Végzete összehozza egy cirkuszi artistanővel, s ennek »gyámjával«, egy dunai hajóskapitánnyal. Majdnem áldozata lesz a bonyodalmaknak. Az artistanő házasságra akar lépni a kapitánnyal, ez azonban egy gazdag hozományos fiatal leányt akar elvenni. A leányka pedig nagynénjeinek a titkárába szerelmes. Ebbe a bonyodalmas helyzetbe kerül mit sem sejtve a jámbor patikus. A kapitány vele akarja elvétetni az artistanőt, s egy zugügyvéd olvasatlanul aláírat a szerencsétlennel egy válóperi meghatalmazást. Felesége pedig ezalatt életre-halálra keresi. Sok keservesen mulatságos viszontagság után sikerül megszabadulnia, de a felesége végül még a fiatal leány elcsábításával is megvádolja. Nagynehezen rendeződnek a dolgok, s a patikus hazamegy feleségével, anélkül, hogy megízlelte volna a »kaviárt«. Csikynek ez a darabja tulajdonképpen enyhe szatíra. Szatírája a polgárság családi életének, a »hűséges« férjnek, aki első adandó alkalommal meg akarja csalni a feleségét, a nem kevésbbé »hűséges« hitvesnek, aki önfeledten kacérkodik húga vőlegényével, a patikus segéddel, találó torzképe a kis huguk, Mariska becsületén őrködő aggszáz nagynéniknek, akik külön-külön, egymásnak be nem vallva, nem túlságosan szűzies érzelmeket táplálnak titkárjuk iránt, pedig ez az unokájuk lehetne. S végül az egész darab mulatságos, eleven életkép a múlt század nyolcvanas éveinek fővárosi erkölcseiről, a pénz hatalmáról, a cinizmusról és a polgárság üres életéről. A »Kaviár«-t Egri István rendezte. A darab mindvégig gyorsan pereg, de az első felvonás elevenségét a következő felvonások nem érik utól. Az alakítások közül kimagaslik Pethes Sándor patikusa, Soltész Annie artistanője, Sulyok Mária, Bulla Elma, Vidor Ferike nagynénije. Róbert Mária patikusnéja, Gács László zugügyvédje, Pongrácz Imre patikussegédje, Gonda György matróza, Földényi László hajóskapitánya, Temesil Hédi Mariskája. Gara Zoltán díszletei, s Nagyajtay Teréz jelmezei kitűnőek. k. j. iiiiiiiiiiiiiviiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiinnimiimnnimnniiinmiiininHnim— Alekszandr Biok: Ó, ÉLNI!... Ó, élni: erre gondolok csak s megörökítni, ami él. Formát adni a gondolatnak: van ennél szentebb szenvedély? S ha görcsös ujjal fojtogatnak most még az élet álmai partján jövendő századoknak ezt vallja rólam valaki. Sokszor dőltek rá súlyos árnyak és fájdalom dongott szívén, — belőle mégis élet áradt. jóság, szabadság, béke, fény!