Szabad Újság, 1991. december (1. évfolyam, 242-264. szám)
1991-12-21 / 259. szám
6 Szabad ÚJSÁG 1991. december 21. Karácsony előtt felgyorsul az emberek élete. Az ajándékvásárlás, látásfutás, sütés-főzés, takarítás után sokaknak a karácsonytól is elmegy a kedvük. Ne így legyen! Tanuljunk meg kicsit megállni, magunkba mélyedni, valóban ünneppé tenni az ünnepet! Nem igaz, hogy nem találunk rá időt! A Csemadok Dunaszerdahelyi-, Galántai-, Pozsony járási és Pozsony városi választmányai immár hagyományt teremtettek abból, hogy minden év decemberében tartják Az anyanyelv hetét, aminek keretében több helyszínen rendeznek író-olvasó találkozókat, szavalóversenyeket, karácsonyi koncerteket, ezáltal is módot adva az embereknek a mindennapi gondoktól való elszakadásra, így volt ez az idén is. Nagymegyeren Csoóri Sándorral, Dunaszerdahelyen Czine Mihállyal, Juhász Lászlóval, Kincses Előddel, Bán Istvánnal, Faragó Ferenccel és Halász Péterrel találkozhattak azok, akik számára fontos kincs anyanyelvünk. Somorján és Galántán Gyurcsó István emlékének adóztak a verskedvelők, a szavalók és hallgatók egyaránt, a legkisebbek pedig Szencen, a Szóhancúr szavalóversenybe nevezhettek be, s így ők is részeseivé váltak az anyanyelv hetének. Megismételhetetlen légköre van egy-egy karácsonyi hangversenynek. Tanúsíthatják ezt mindazok, akik ellátogattak a deáki és a téli templomban, illetve a galántai művelődési házban megrendezett karácsonyi hangversenyekre. Élmény volt az Ifjú Szivek Magyar Művészegyüttes Karácsony előtt című jótékonysági gálaműsora is. Az alábbiakban munkatársaink tudósítanak e jóhangulatú rendezvényekről -csavakv a —jöjjön a földre a béke ” „Glória szálljon az égbe, jöjjön a földre a béke.” Többek között ezektől a szavaktól zengett Deáki ősi temploma december tizennegyedikén azon a „Karácsonyi hangversenyen", amely ismét bizonyította, hogy a templom nemcsak istentiszteletek és egyházi szertartások, hanem hangversenyek céljára is kitűnő közegül szolgál. A lelkes deáki és a környékről érkezett közönség három énekkar, a Galántai Magyar Gimnázium leánykara, a Galántai Kodály Kórus, valamint a magyarországi vendégként szereplő csornai Bárdos Kórus előadásában gyönyörködhetett. A galántaiak Józsa Mónika vezetésével már többször felléptek a községben, és most újra bebizonyították, hogy állandóan a tőlünk megszokott magas színvonalon „művelik a szakmát”. Ezúttal gregorián énekeket, Bartók és Kodály népdalfeldolgozásait, valamint Bárdos Lajos karácsonyi témájú műveit adták elő nagy kedvvel és felkészültséggel. Különösen a lányok éneke volt tisztán csengő, fület és szívet gyönyörködtető. A hazaiaktól semmiben sem maradtak el a magyarországi vendégek. Tőlük Kodály-, Mozart-, Halmos-, Bárdos-műveket hallhatott a közönség. Amint azt a karvezetőtől, Nagy Kálmántól megtudtuk, a csornai Bárdos Kórus még 1959-ben alakult. Azóta természetesen több változáson, megújuláson ment keresztül. A jelenlegi negyventagú vegyeskórus részben a helyi művelődési központ mellett, de mint önálló testület, szponzorok segítségével működik. Csehszlovákiai vendégszereplésükre a galántai polgármester hívta meg őket. „...jöjjön a földre a béke” — ezeket a szavakat a hangverseny befejező részében a három énekkar több szólamban együtt énekelte, jelképezve, hogy ez mindnyájunk közös óhaja. De a béke ne csak a templomokba és hangversenytermekbe jöjjön el, hanem oda is, ahol ma még esetleg fegyverek szólnak, és azok dörejét nyomja el az orgona hangja és a békéről daloló békés emberek éneke.gaál - Dona nobis pacem A kórus tagjai hittek a zene emberformáló erejében, ezért vállalták mindig a legnehezebb körülmények között is az együttdalolást — hangzott el a galántai művelődési központban december 15-én, a Kodály Zoltán Daloskör megalakulásának 35. évfordulója alkalmából rendezett ünnepi hangversenyen. A zsúfolásig megtelt teremben a karácsonyi öröm és szeretet nemes érzéseit élesztgették a Galántai Magyar Tannyelvű Alapiskola gyermekkara, a gimnázium leánykara, a csornai Bárdos Kórus, a balassagyarmati Dalegylet és a jubiláló Kodály Zoltán Daloskör magas színvonalú előadásai. Az 1956-ban Ág Tibor karnagy vezetésével megalakult daloskör élén 1982-től Józsa Mónika áll, aki „csetlő—botlő szavak helyett” Karai - Garai: A fiú, a folyó, te meg én című, szeretetről szóló dalával köszönte meg az üdvözlő beszédeket és ajándékokat. A kórustagok bemutatása közben vastapsot kapott a daloskor legidősebb tagja, Szarnák István. Az ünnepi karácsonyi hangversenyen képviseltette magát a Csemadok, a Magyarok Világszövetsége, a Magyar Köztársaság Konzulátusa, valamint Paks, Szolnok, Budapest, Csorna, Székesfehérvár, Szered, Pozsony és Trinec városai. A műsorban közreműködtek: Hasák Edit, Tok Ernő, Szarka Klaudia és Péntek Erzsébet. Sokakat kellemesen lepett meg a fiatalok magas számaránya a műfajt értő és kedvelő közönség között. (balázs) Békesség az embernek! Félben szintén hagyományuk van az advent idején rendezett összejöveteleknek. Az idén azonban—hosszú idő után először — a helyi római katolikus templomban gyűltek össze az emberek, hogy osztozzanak a karácsonyvárás örömében. Csoóri Sándor Az anyanyelv hete alkalmából írt üzenetének felolvasása után Varsányi Lászlóné pedagógus, a helyi gyermek folklórcsoport vezetője köszöntötte az egybegyűlteket, majd a legapróbbak karácsonyi népszokásokat bemutató játékában gyönyörködhettek a szülők, nagyszülők. A betlehemezés azonban nemcsak a gyermekek privilégiuma volt, ezt a hangulatos népszokást délben a géléi felnőtt hagyományőrzők idézték fel. A karácsonyi versek után a szenei énekkar és a balassagyarmati Dalegylet hangversenye varázsolt meghitt hangulatot a templomba, majd a nézők és előadók közös éneklésével zárult a karácsonyi koncert. és- A galántai Kodály Zoltán Daloskor Eszíi néni emlékezik ..."Akkor lesz boldog karácsonyunk..." Olvastam egy írást, amely szerint a falusi ember addig rá se hederít a politikára, amíg az az elevenébe nem vág. A háború utáni politikusaink bizony gondoskodtak arról, hogy intézkedéseik ne csak az elevenbe vágjanak, hanem felforgassák gyökerestül a falvak életét. Ezen a téren a legnagyobb rombolást a vallás tiltásával okozták. Ezáltal sok régi hagyomány is feledésbe merült. Ezeket idézte fel Lénártfalván a 81 esztendős Ragályi Eszter néni: — Zádorfalván születtem — az új határ óta ez Magyarországhoz tartozik —, ott tanultam, nevelkedtem, a legszebb karácsonyi élményeim is a szülőfalumhoz fűznek. Nagy falu az, a helyi iskolába leánykoromban 240- en jártunk. Jellemző a falura, hogy akkor minden családnak volt szőlője, nagy gyümölcsöse. A szőlőből bort készítettünk, a gyümölcsből pálinkát főztünk. Karácsonyra mindig a legfinomabb bort, a legtüzesebb pálinkát vettük elő. Karácsony előtt a legények befogták a lovakat, kimentek az erdőre, s fenyőfákkal megrakott szekerekkel tértek haza. Bekopogtak a lángos házhoz, jó áldomásért kínálták a fát. Nem akadt lány, aki ne vett volna belőle, hiszen már alig vártuk őket. Mi, lányok, kukoricát pattogtattunk, fonálra fűztük, és kész volt a karácsonyfadísz. Aztán cukrot olvasztottunk, formába öntöttük, s amikor kihűlt, felraktuk a karácsonyfára. Almát, diót is aggattunk rá, amelyeket színes papírba csomagoltak. Karácsony reggelén édesapám szép kerek almákat tett az itatóvederbe. Arra vizet öntött, és megitatta vele az állatokat. Az almát végül felvágta és a sertésnek adta. „Ettől olyan szép kerekek (kövérek) lesznek az állatok, mint a vederbe helyezett alma” — mondta. Édesanyám korán reggel kötényébe tett a fosztáskor félrerakott iker-kukoricacsövekből, kiballagott a baromfiudvarba, és lemorzsolva a szárnyasok elé szórta. „Ettől tojnak sokat, lányom” — oktatott. A pásztorok reggel kolomppal, csengővel, ostorral járták a falut. A házaktól kalácsot, lisztet, pálinkát, bort kaptak. A legények csapatokba verődve járták végig a lányos házakat, boldog karácsonyt kívántak. Aztán mi, lányok fogtunk össze. Benyitottunk minden portára, megálltunk az ajtó előtt, és karácsonyi énekeket énekeltünk. Jártak a betlehemesek is. Még más faluból is jöttek. Csupa zsongás, csupa élet volt olyankor a falun, és valóban boldog volt a karácsony. Este színdarabot játszottunk, utána reggelig vigadtunk. Három helyen is állt a bál a faluban. Mind a három helyen cigányzene szólt. Aztán felcseperedtem, férjhez jöttem ide Lénártfalvára, ahol már akkor is jóval kevesebb népszokás élt. Idővel ez a kevés is a feledés homályába merült. Én vallásos környezetben nevelkedtem, mindig hittem és bíztam Istenben. Ezért nagyon elkeseredtem, amikor a háború után idegenek jelentek meg a faluban. Nézegették, méregették a templomokat, mozitermet akartak belőle csinálni. Bizony úgy elküldtük őket, hogy hál’ Istennek a mai napig sem jöttek vissza. De aztán jó ideig nem volt szép karácsonyunk. A fiatalokat elriasztották a templomtól, oda jobbára csak mi, idősebbek jártunk. A fiatalok nem ismerhették meg a szép karácsonyi énekeket, nem ápolhatták a karácsonyi hagyományokat, szürke, egyhangú lett falun is a karácsony. Egy év óta azonban úgy tapasztalom, egyre több fiatal jön el közénk imádkozni a templomba. Tanulják a vallásos énekeket, talán egyszer még a népszokásokat is felelevenítik. És akkor lesz majd újra boldog és vidám karácsonyuk... FARKAS OTTÓ Akik december 16-án az Ifjú Szívek jótékonysági gálaműsorát élvezhették, csak azt sajnálták, hogy nem nagyobb a dubravkai művelődési ház színházterme, a belépődíjakból befolyt összeget az est szervezői ugyanis a pozsonyi Krásna Horka-i gyermekotthon javára ajánlották fel A gálaműsorban az együttes valamennyi művészeti csoportja szerepelt, a legapróbbaktól a legnagyobbakig. Tiszteletreméltó és követendő példa, hogy az Ifjú Szívek a megváltozott anyagi feltételek mellett, amikor az együttesek elsősorban saját létfenntartásuk gondjaival kényszerülnek szembesülni, felvállalta mások megsegítését. Prikler László felvétele