Szabad Vasas, 1946 (51. évfolyam, 4-9. szám)

1946-05-10 / 4. szám

2. oldal SZABAD VASAS A csepeli dolgozók már áprilisban is versenymunkában vettek részt A csepeli W. M. gyárba amint bejövünk, szemünkbe ötlik egy nagy fekete tábla. Ez a tábla grafikonokban mutatja meg az áprilisi versenyzők mindenkori helyezését. Pontosan lehet rajta látni, a hónap bármely napján melyik üzem milyen mértékben telje­sítette az előírt tervet. Április 25-én legjobb eredményt a fémmű érte el. Utána a csőgyár következik. A mun­kások bejöves és kimenet megállanak a tábla előtt és elkezdenek vitatkozni az eredményről. Egyesek becsmérlőiért, mások irigykedve megjegyzést tesznek az élen haladóra. A legtöbb azonban erősködik, »na majd mi is megmutat­juk«, és egy pár nap múlva mi leszünk az élen. Az ü. b. irodából Katona Antal titkár szaktárs vezetőnkkel legelőször a préskovács műhelyeket látogatjuk meg. Új jelenséget" veszünk észre. A vasmelegítő kályháknál erőteljes munkáslányok végzik a munkát, sőt két présen is nő dolgozik. A bizalmi meg is jegyzi: »Ezek az első lépések a nők egyenjogúsága felé«. Ez már az új demokráciának az eredménye. Az ilyen munkát azelőtt csak férfimunkás végezhette. Most jöttünk rá, hogy­ a női munkaerő is épp olyan jól el tudja végezni ezt a munkát.* Feltűnő, hogy az egész préskovács műhelyen keresz­tül mentünk és egyetlen ácsorgó em­bert nem láttunk. Az egyik művezető­nek, amikor mondom e kellemes meg­lepetésemet, panaszkodni kezd: »komo­lyan dolgozunk, a múlt hónapban 126 tonnával szemben e hónap 25-ig 150 tonna a termelés és mégis a gyári táblán, ahol a versenyt jelzik, egész hátul kullogunk«. A csőgyárban is komolyan dolgoz­nak a munkások. Meg is van az ered­mény. Márciusban 109 vagon csövet termeltek. Az áprilisi tervben 20% többtermelést vállaltak. Április 25-ig 151 vagont szállítottak be, 1-ig, ha valami komoly baj nem történik, el fogjuk érni a 170 vagonos termelést, mondja a kísérőnk. 20 % helyett 60%-os többtermelés! Ezt a jó ered­ményt úgy érték el, hogy a munkások szines-lelekkel dolgoznak. Alig volt selejt­munka. A legjobb eredményt a láng­csoport érte el. Itt a termelés 90—95%-a jó. Ez a legjobb eredmény, amit a csőgyár fennállása óta elértek. A többi csoportnál is jó az eredmény. 87-5% jó árut adtak át, ami gyári viszonylatban a legjobb eredménynek számít. A csőgyárból a martinműhelyen visz keresztül az üzünk. Most ebben az üzemben két kemence dolgozik. A­ múlt héten csak egy volt üzemben. A termelés eredménye a múlt héten 42 sarzsi volt. Ez a legjobb eredmény, amit eddig a gyár fennállása óta elér­tek. Eddig 38 sarzsi volt a legtöbb, amit elértek egy hét alatt. A gépgyárba érünk, ebben az üzem­ben 1942—43-ban 2500 ember dol­gozott. A legprecízebb gépek álltak rendelkezésükre. A havi termelés 35 g­ép volt. Ebből 5 drb 6 tonnás és 0 drb egy és fél, két tonnás. Ma, 1700 ember dolgozik, sokkal rosszabb a gépi berendezés, mégis 41 drb 6 tonnás gép az áprilisi eredmény. A gépgyár kiseszterga műhelyében, amint a padok között nézzük a mun­kát, megállunk Lazsádi Ferenc szak­társ gépe előtt és beszélgetni kezdünk vele. Ő a műhely egyik legjobb eszter­gályosa. Megkérdezzük tőle, elérte-e a békebeli termelést. Büszkén jelenti ki, hogy ő már azt régen elhagyta és m­a kb. 35%-kal termel többet, mint 1938-ban. Felvetjük a kérdést, mi sarkalja őt az ilyen nagy teljesít­ményre? Öntudatosan válaszolja, a többtermelésért magam is többet kapok, és hozzáteszi: remélem, a több fizetésen kívül a gyár igazgatósága meg is fog jutalmazni. Nem kívánok teljesíthetetlent: egy munkaruhát sze­retnék kapni. Ilyen szerény kívánságai vannak a csepeli munka hőseinek. Lazsádi szaktárstól Keserű köszörűs szaktárshoz lépünk, ő a műhely egyik legjobb köszörűje. Gyönyörűen kidol­gozott esztergapad-főtengelyek feksze­nek a padja mellett, amit ezen a héten munkált meg. Megkérdezzük tőle, mi ösztönzi át a többtermelésre. Szelíden és egyszerűen válaszol: a termelést azért fokozom, mert úgy érzem, becsü­letbeli kötelességem teljesíteni. Egy­ben várom a többtermeléstől a magyar dolgozók helyzetének javulását. Beszélgetünk még Tasnádi szak­társsal, aki a műhely egyik legjobb marósa és mégg több szaktárssal. Ezek a munka hősei, akik egy tányér bab­levest,­­ amit ottartózkodásunk alatt fogyasztottak el — ebédelve építik az új, a dolgozók Magyarországát. A gépgyár kiseszterga műhelyéből a nagyműhelybe megyünk. Amint be­lépünk a kapun, négy grafikont látunk, mindegyik jelzi, hogy az előírt terv mennyiségét jóval túlhaladták. A legjobb eredményt a horizontálisok érték el, akik április 25-i tervük felett 45%-kal termeltek többet, sőt, az egész áprilisi tervet 16-48%-kal lépték túl. A horizontál-padokon dolgozók közül legjobb eredményt Oravetz és Pállinger szaktársak érték el, akik hetenként 110—115 órát is dolgoztak. A gépgyár nagy szereldéjében valami­ mélységes érzés fut rajtunk keresztül. Itt már lehet látni a részmunkák A közeljövőben fog kijönni az új üzembizottsági törvényrendelet. A 15 hónap, amióta a legelső törvény­­rendelet kijött, lehetővé tette szá­munkra a gyakorlaton keresztül, hogy meglássuk azokat a hiányosságokat, amelyeket az új ü. b. rendeletnél már figyelembe kell venni. Most, amikor az új törvényrendelet kimunkálása folyamatban van, úgy érezzük, nekünk vasmunkásoknak is el kell mondani véleményünket.­­ Változtatást látunk szükségesnek az 1. § (4) bekezdésénél. Arra vonat­kozóan, hogy­ a huszas létszám elérésé­nél lehessen választani üzembizott­ságot. Véleményünk szerint vannak 20-nál kevesebb létszámmal dolgozó üzemek, ahol a termelés kapacitása magas és így az üzem ellenőrzése fontos a nemzet érdekében. Az ilyen üzemeknél sokszor előfordul, hogy a munkáltató azért sem emeli a munkás­létszámot, mert ki akar bújni az ellen­őrzés alól. Éppen ezért a fent nevezett bekezdésbe ajánljuk bevenni, hogy a bizalmiaknak a kisebb üzemekben épp olyan jogaik legyenek, mint az üzem­bizottsági tagoknak. Változtatni kívánunk a 2. § (7) be­kezdésénél, amely a következőképpen kezdődik: »A szavazásnál az üzem munkásai és tisztviselői külön szavaz­nak«. Itt a következő változtatást kívánjuk eszközölni: A szavazásoknál az üzem munkásai és tisztviselői együtt szavaznak, azonban a tiszt­viselők részéről is feltétlen jelöltet kell felállítani. A változtatást azért tartjuk fontos­nak, mert a 25 éves reakció alatt a tisztviselők és a munkások teljesen elkülönültek. Ez volt az érdeke az akkori reakciós rendszernek. Az ország mai helyzete kívánatossá teszi, hogy a fizikai és szellemi dolgozók teljes szel­lemi harmóniában működjenek együtt. Az ü. b. választások gyakorlata meg­győzött bennünket arról, hogy a különválasztás nem hogy összehozták volna a két dolgozó réteget, hanem éppen ellenkezőleg, egész éles ellentét alakult ki egyes üzemekben. A 6. § (1) bekezdése így kezdődik: »Az üzembizottság tevékenysége ki­terjed az üzemben, az a munkaviszony­­nyal kapcsolatos összes kérdésekre, a munka- és szabadságidőre, a munka­­vállalóknak a munkaviszonyból folyó jogaiknak érvényesítésére«. Itt a kö­vetkező kiegészítést kívánjuk eszkö­zölni: A felvételre, elbocsátásra, nyug­díjazásra, nyugdíjból való reaktivizá­­lásra, áthelyezésre, előléptetésre, stb. E pont kiegészítésénél még a követ­kezőket látjuk szükségesnek beiktatni: munkabér: e tekintetben az üzem­­bizottság feladata a kollektív szerző­dések ellenőrzése és azok betartásának biztosítása, a kollektív szerződés helyi viszonyok szerinti alkalmazása, a kvalifikációs munkák megkülönböz­tetése, a munkáskategóriák megállapí­tása, az akkord és prémium együttes megállapítása az illetékes szakszervezet kollektív szerződése szerint, a bér­listák kifizetésének ellenőrzése. A felvételre és elbocsátásra, az üzembizottságnak, vagy­ kis üzemben bizalminak joga van a munkavállalók, vezető tisztviselők, igazgatók felvételé­nél, elbocsátásánál, áthelyezésénél, ki­eredményeit. Gyönyörű, hatalmas szárnyas fúrógépek, horizontális és vertifikális hatalmas marógépek, 2500 mm-es csúcstávolságú esztergapadok, precízen szemet, lelket gyönyörköd­­tetően vannak kidolgozva. íme a dol­gozók alkotó ereje! Mit teszi a demo­krácia. Ebből fog fakadni a dolgozók jóléte. Itt, van Majoros János szaktárs, aki napi 12—13 órát dolgozik. Nincs egyéb vágya, mint szolgálni a demo­kráciát és élvezni a dolgozók bizalmát. Itt van még Marchardt Gyula szaktárs. 60 órát dolgozik netenkint azért, hogy mennél gyorsabban építsük újjá az országot és ezzel lehetővé váljék a dolgozók életszintjének emelése. A szerelde egy­ másik részén van felállítva a tavaly májusi versenyben megnyert M. K. P. Vörös vándor­zászlója, fölötte egy nagy táblán a következő felirat: »Veszélyben a vörös lobogó«. A munka hősei, akik igazi építői és tartóoszlopai a demokratikus Magyarországnak, nem lokálok dorbé­zolásai után vágynak, egy a fontos nekik: megtartani a munkástársaik tiszteletét, a vörös zászlót­ nevezésénél, előléptetésénél kifogást emelni. Amennyiben a munkáltató nem teszi magáévá az üzembizottság, kis üzemben a bizalmi álláspontját, úgy az üzembizottság vétója az intéz­kedésre nézve halasztó hatállyal bír. Joga van az üzembizottságnak mun­kások, alkalmazottak, vezető tiszt­viselők, igazgatók felvételére és el­bocsátására, áthelyezésére, kinevezé­sére és előléptetésére előterjesztést tenni. Amennyiben a munkáltató az üzembizottság előterjesztését nem teszi magáévá, úgy az intézkedés meg­tételénél a munkáltató vétójoga ha­lasztó hatállyal bír. Az üzembizottság a fenti ügyekben az igazgatósággal nem tud megegyezni, úgy három napon belül paritásos bizottság hí­vandó össze, amelynek döntése mind a munkáltatóra, mint a munkavállalóra kötelező erővel bír. A paritásos bizott­ság három-három tagját az üzem sze­rinti illetékes szakszervezet, illetve munkáltatói érdekképviselet küldi ki. Nagy-Budapesten a munkavállalók ré­széről az illetékes országos szakszer­vezeti központ, vidéken pedig az ille­tékes szakszervezeti helyi csoport, vagy befizetőhely vezetősége jogosult al pari-­ tásos bizottság tagjainak kiküldésére. Ha a paritásos bizottság megegyezni nem tudna, úgy végső fokon az orsz. üzemi döntő­bizottság további jog­orvoslat kizárásával határoz. A 7. § (3) bekezdésében a szöveget meg kell változtatni és jóléti intéz­mény helyett gazdasági, jóléti, kul­turális és" sport, intézmény" szöveget kell beiktatni. Határozottan ki kell mondani, hogy az üzemen belül csak olyan intézmények létesülhetnek, hogy a régebbiekből maradhatnak, amit az üzembizottság javasol és munkásintéz­ményen kívül semmi más intézmény nem lehet a vállalatnál. A közintéz­ményeknél, bányáknál, állami üzemek­nél a szociális igazgatók, vagy más ilyen szervek, amelyek a szociális ügyeket intézik, csak az üzembizott­­sággal együttesen hozhat javaslatot. A fenti üzemek szociális igazgatóknak működése a népjóléti minisztérium hatáskörébe tartozzék. Az üzembizottság működésének tör­evényrendeletét büntetőszankcióva­ szükséges biztosítani. Nem tűrhető to­vább az az állapot, hogy a termelést szabotáló, vagy a rendeletét fondor­latokkal kijátszani akaró tőkések azt csináljanak, ami nekik tetszik. Egy­ben szankciót követelünk az olyan magukról megfeledkezett ü. b. tagok­kal szemben, akik a tőkésekkel össze­játszva meg hagyják magukat veszte­getni, vagy meg nem engedett előnyt biztosítanak a maguk számára A megvesztegető tőkéseket természete­sen sokkal jobban meg kell büntetni . Az üzembizottsági új törvényren­delet csak úgy fogja az új Magyar­­ország érdekeit szolgálni, ha az ipar­ügyi minisztérium a fentieket figye­lembe veszi. Úgy érezzük, jól átgon­dolt javaslatainkkal az iparügyi­ min­isz­­térium­ illetékes osztályának munkáját elősegítettük. Egyben az üzembizott­ságok régi sérelmeit igyekeztünk orvo­solni, hogy lehetővé tegyük részükre, hogy ne csak felelősséggel tartozzanak a munkássággal és az országgal szem­ben, hanem jogkörük is legyen. Milyen legyen az új üzembizottsági törvényrendelet? 1946 májra 10 Az esztergályos parlament ülésezett — Beszámoló az es*tergályo­»ok, gép» munkások 6* rokonszakmák április 1. taggyűlésről. Az esztergályosok, gépmu­nkások és köréj­ük csoportosuló rokonszakmák tag* gyűlése mindenkor — a felszabadulás előt­t is — magas színvonaláról volt két» ismert. Ez a h­arcos szakma összejöve­telein, akár bizalmi ülésekre, akár érte­­kezleteikre gondolunk, sohasem elége­dett meg azzal, hogy csak a közvetlen szakmai kérdéseket vitassa meg. Min­­dig messzebb, mindig távolabb néztek, jól látva, hogy a szakma problémái csupán részét jelentik egy nagyobb egésznek, az ország, a magyar nép ásá­sának. Az április 15-én megtartott taggyű­lést is ez a szellem hatotta el. Hegyi Gyula titkár szak­társ kö­zel 2 órás beszámolójában szemlélte­tően vázolta fel a felszabadulás utáni köz- és belpolitikai élmények alakulá­sát. És valóban csak egy ilyen széles vonalú háttér felvázolásával lehetett kellően kidomborítani azt az, óriási munkát, amit a szakma már elvégzett az újjáépítés területén és azt is, amit még ezután kell elvégezni. Szakmai téren ez a taggyűlés kegye­­letes tisztelgés is volt a Vasmunkás Szövetség hősi mártírjainak emléke előtt. Teljes egységgel fogadta el a tag­­gyűlés azt a határozati javaslatot, amely márvány emléktábla felállítását, javasolta azok emlékének megörökíté­sére, akik legdrágábbat, életüket adták oda a munkásmozgalom szolgálatában. De az esztergályosok nem csak a múltnak áldoztak. A jövő alakulását is éber szemmel figyelik. Ezt bizonyítja az a határozati javaslat, — melyet ugyancsak egyhangúan fogadtak el a küldöttek — amelyben a nehézipari üze­mek gyorsabb ütemű államosítását ja­vasolták a kormánynak. Kritika is hangzott el — esztergályo­soknál, hogy is maradhatna ez elt­ő bí­rálat, amit bizony tanácsos megszív­lelni mindenkinek, akit illet. Nem rossz­indulatú gáncsoskodás, hanem érett, át-, gondolt bírálat, ami a szakma és azon­­túl a demokrácia ügyének őszinte sze­retete váltott ki. Ha Karácson Sándor végighallgat­hatta volna valamilyen csodálatos mó­don, bizonyára megelégedett lenne az ő népével ma is. Sok szerencsét, sok sikert kívánunk az újonnan megválasztott szervező bi­zottságnak, de ne felejtsék el, nagy eredményeket is várunk működésüktől A Szakszervezeti Tanács könyvtára Örömmel üdvözöljük a Szakszer­vezeti Tanács könyvtára címen megjelent szakszervezeti kérdések­kel foglalkozó füzetek kiadását. A felszabadulás után az ilyen felvi­lágosító könyvekre nagy szükség van. Szakszervezetünk taglétszáma óriási mértékben megszaporodott. Bizalmiak és a. b. tagok ezreit vá­lasztották meg újonnan funkcio­náriusoknak. Az újonnan megvá­lasztott funkcionáriusoknak nem volt semmi tapasztalatuk a mun­kásmozgalomban feladatuk elvég­zéséhez. A most kiadott új füzetek lesznek hivatva útmutatást adni ezeknek az új vezetőknek. Az újonnan kiadott füzetek a Szakszervezeti Tanács előadóképző szeminárium megtartott, előadások anyagát tartalmazzák. Az első fü­zet Kóssa István elvtárs, a Szak­­szervezeti Tanács főtitkárának elő­adása. Címe:­­A szakszervezetek mai feladata«. Kossa elvtárs elő­adásában erősen kihangsúlyozta, hogy a múltban a szakszervezetek feladata az volt, hogy minél mag­­­sabb bér, minél alacsonyabb munkaidő legyen és egyéb szociális teljesítményért harcoljanak, egy­ben a szakszervezetekbe tömörült munkásokat öntudatosítja. Ma a­ szakszervezetek feladata sokkal ki­­terjedtebb. A régi feladatok mel­lett az ország újjáépítésében az iparok fejlesztésében, a gazdasági élet irányításában, az ország politi­kai kormányzásában is részt, kell venni. •„ A második füzet Vasa Miklós elvtárs előadása az üzemi bizal­miak működéséről, a harmadik füzet Piros László elvtárs előadása szer­vezkedési feladatok a szakszerve­zeti fegyelemről.

Next