Szabad Vasas, 1946 (51. évfolyam, 4-9. szám)
1946-05-10 / 4. szám
2. oldal SZABAD VASAS A csepeli dolgozók már áprilisban is versenymunkában vettek részt A csepeli W. M. gyárba amint bejövünk, szemünkbe ötlik egy nagy fekete tábla. Ez a tábla grafikonokban mutatja meg az áprilisi versenyzők mindenkori helyezését. Pontosan lehet rajta látni, a hónap bármely napján melyik üzem milyen mértékben teljesítette az előírt tervet. Április 25-én legjobb eredményt a fémmű érte el. Utána a csőgyár következik. A munkások bejöves és kimenet megállanak a tábla előtt és elkezdenek vitatkozni az eredményről. Egyesek becsmérlőiért, mások irigykedve megjegyzést tesznek az élen haladóra. A legtöbb azonban erősködik, »na majd mi is megmutatjuk«, és egy pár nap múlva mi leszünk az élen. Az ü. b. irodából Katona Antal titkár szaktárs vezetőnkkel legelőször a préskovács műhelyeket látogatjuk meg. Új jelenséget" veszünk észre. A vasmelegítő kályháknál erőteljes munkáslányok végzik a munkát, sőt két présen is nő dolgozik. A bizalmi meg is jegyzi: »Ezek az első lépések a nők egyenjogúsága felé«. Ez már az új demokráciának az eredménye. Az ilyen munkát azelőtt csak férfimunkás végezhette. Most jöttünk rá, hogy a női munkaerő is épp olyan jól el tudja végezni ezt a munkát.* Feltűnő, hogy az egész préskovács műhelyen keresztül mentünk és egyetlen ácsorgó embert nem láttunk. Az egyik művezetőnek, amikor mondom e kellemes meglepetésemet, panaszkodni kezd: »komolyan dolgozunk, a múlt hónapban 126 tonnával szemben e hónap 25-ig 150 tonna a termelés és mégis a gyári táblán, ahol a versenyt jelzik, egész hátul kullogunk«. A csőgyárban is komolyan dolgoznak a munkások. Meg is van az eredmény. Márciusban 109 vagon csövet termeltek. Az áprilisi tervben 20% többtermelést vállaltak. Április 25-ig 151 vagont szállítottak be, 1-ig, ha valami komoly baj nem történik, el fogjuk érni a 170 vagonos termelést, mondja a kísérőnk. 20 % helyett 60%-os többtermelés! Ezt a jó eredményt úgy érték el, hogy a munkások szines-lelekkel dolgoznak. Alig volt selejtmunka. A legjobb eredményt a lángcsoport érte el. Itt a termelés 90—95%-a jó. Ez a legjobb eredmény, amit a csőgyár fennállása óta elértek. A többi csoportnál is jó az eredmény. 87-5% jó árut adtak át, ami gyári viszonylatban a legjobb eredménynek számít. A csőgyárból a martinműhelyen visz keresztül az üzünk. Most ebben az üzemben két kemence dolgozik. A múlt héten csak egy volt üzemben. A termelés eredménye a múlt héten 42 sarzsi volt. Ez a legjobb eredmény, amit eddig a gyár fennállása óta elértek. Eddig 38 sarzsi volt a legtöbb, amit elértek egy hét alatt. A gépgyárba érünk, ebben az üzemben 1942—43-ban 2500 ember dolgozott. A legprecízebb gépek álltak rendelkezésükre. A havi termelés 35 gép volt. Ebből 5 drb 6 tonnás és 0 drb egy és fél, két tonnás. Ma, 1700 ember dolgozik, sokkal rosszabb a gépi berendezés, mégis 41 drb 6 tonnás gép az áprilisi eredmény. A gépgyár kiseszterga műhelyében, amint a padok között nézzük a munkát, megállunk Lazsádi Ferenc szaktárs gépe előtt és beszélgetni kezdünk vele. Ő a műhely egyik legjobb esztergályosa. Megkérdezzük tőle, elérte-e a békebeli termelést. Büszkén jelenti ki, hogy ő már azt régen elhagyta és ma kb. 35%-kal termel többet, mint 1938-ban. Felvetjük a kérdést, mi sarkalja őt az ilyen nagy teljesítményre? Öntudatosan válaszolja, a többtermelésért magam is többet kapok, és hozzáteszi: remélem, a több fizetésen kívül a gyár igazgatósága meg is fog jutalmazni. Nem kívánok teljesíthetetlent: egy munkaruhát szeretnék kapni. Ilyen szerény kívánságai vannak a csepeli munka hőseinek. Lazsádi szaktárstól Keserű köszörűs szaktárshoz lépünk, ő a műhely egyik legjobb köszörűje. Gyönyörűen kidolgozott esztergapad-főtengelyek fekszenek a padja mellett, amit ezen a héten munkált meg. Megkérdezzük tőle, mi ösztönzi át a többtermelésre. Szelíden és egyszerűen válaszol: a termelést azért fokozom, mert úgy érzem, becsületbeli kötelességem teljesíteni. Egyben várom a többtermeléstől a magyar dolgozók helyzetének javulását. Beszélgetünk még Tasnádi szaktárssal, aki a műhely egyik legjobb marósa és mégg több szaktárssal. Ezek a munka hősei, akik egy tányér bablevest, amit ottartózkodásunk alatt fogyasztottak el — ebédelve építik az új, a dolgozók Magyarországát. A gépgyár kiseszterga műhelyéből a nagyműhelybe megyünk. Amint belépünk a kapun, négy grafikont látunk, mindegyik jelzi, hogy az előírt terv mennyiségét jóval túlhaladták. A legjobb eredményt a horizontálisok érték el, akik április 25-i tervük felett 45%-kal termeltek többet, sőt, az egész áprilisi tervet 16-48%-kal lépték túl. A horizontál-padokon dolgozók közül legjobb eredményt Oravetz és Pállinger szaktársak érték el, akik hetenként 110—115 órát is dolgoztak. A gépgyár nagy szereldéjében valami mélységes érzés fut rajtunk keresztül. Itt már lehet látni a részmunkák A közeljövőben fog kijönni az új üzembizottsági törvényrendelet. A 15 hónap, amióta a legelső törvényrendelet kijött, lehetővé tette számunkra a gyakorlaton keresztül, hogy meglássuk azokat a hiányosságokat, amelyeket az új ü. b. rendeletnél már figyelembe kell venni. Most, amikor az új törvényrendelet kimunkálása folyamatban van, úgy érezzük, nekünk vasmunkásoknak is el kell mondani véleményünket. Változtatást látunk szükségesnek az 1. § (4) bekezdésénél. Arra vonatkozóan, hogy a huszas létszám elérésénél lehessen választani üzembizottságot. Véleményünk szerint vannak 20-nál kevesebb létszámmal dolgozó üzemek, ahol a termelés kapacitása magas és így az üzem ellenőrzése fontos a nemzet érdekében. Az ilyen üzemeknél sokszor előfordul, hogy a munkáltató azért sem emeli a munkáslétszámot, mert ki akar bújni az ellenőrzés alól. Éppen ezért a fent nevezett bekezdésbe ajánljuk bevenni, hogy a bizalmiaknak a kisebb üzemekben épp olyan jogaik legyenek, mint az üzembizottsági tagoknak. Változtatni kívánunk a 2. § (7) bekezdésénél, amely a következőképpen kezdődik: »A szavazásnál az üzem munkásai és tisztviselői külön szavaznak«. Itt a következő változtatást kívánjuk eszközölni: A szavazásoknál az üzem munkásai és tisztviselői együtt szavaznak, azonban a tisztviselők részéről is feltétlen jelöltet kell felállítani. A változtatást azért tartjuk fontosnak, mert a 25 éves reakció alatt a tisztviselők és a munkások teljesen elkülönültek. Ez volt az érdeke az akkori reakciós rendszernek. Az ország mai helyzete kívánatossá teszi, hogy a fizikai és szellemi dolgozók teljes szellemi harmóniában működjenek együtt. Az ü. b. választások gyakorlata meggyőzött bennünket arról, hogy a különválasztás nem hogy összehozták volna a két dolgozó réteget, hanem éppen ellenkezőleg, egész éles ellentét alakult ki egyes üzemekben. A 6. § (1) bekezdése így kezdődik: »Az üzembizottság tevékenysége kiterjed az üzemben, az a munkaviszonynyal kapcsolatos összes kérdésekre, a munka- és szabadságidőre, a munkavállalóknak a munkaviszonyból folyó jogaiknak érvényesítésére«. Itt a következő kiegészítést kívánjuk eszközölni: A felvételre, elbocsátásra, nyugdíjazásra, nyugdíjból való reaktivizálásra, áthelyezésre, előléptetésre, stb. E pont kiegészítésénél még a következőket látjuk szükségesnek beiktatni: munkabér: e tekintetben az üzembizottság feladata a kollektív szerződések ellenőrzése és azok betartásának biztosítása, a kollektív szerződés helyi viszonyok szerinti alkalmazása, a kvalifikációs munkák megkülönböztetése, a munkáskategóriák megállapítása, az akkord és prémium együttes megállapítása az illetékes szakszervezet kollektív szerződése szerint, a bérlisták kifizetésének ellenőrzése. A felvételre és elbocsátásra, az üzembizottságnak, vagy kis üzemben bizalminak joga van a munkavállalók, vezető tisztviselők, igazgatók felvételénél, elbocsátásánál, áthelyezésénél, kieredményeit. Gyönyörű, hatalmas szárnyas fúrógépek, horizontális és vertifikális hatalmas marógépek, 2500 mm-es csúcstávolságú esztergapadok, precízen szemet, lelket gyönyörködtetően vannak kidolgozva. íme a dolgozók alkotó ereje! Mit teszi a demokrácia. Ebből fog fakadni a dolgozók jóléte. Itt, van Majoros János szaktárs, aki napi 12—13 órát dolgozik. Nincs egyéb vágya, mint szolgálni a demokráciát és élvezni a dolgozók bizalmát. Itt van még Marchardt Gyula szaktárs. 60 órát dolgozik netenkint azért, hogy mennél gyorsabban építsük újjá az országot és ezzel lehetővé váljék a dolgozók életszintjének emelése. A szerelde egy másik részén van felállítva a tavaly májusi versenyben megnyert M. K. P. Vörös vándorzászlója, fölötte egy nagy táblán a következő felirat: »Veszélyben a vörös lobogó«. A munka hősei, akik igazi építői és tartóoszlopai a demokratikus Magyarországnak, nem lokálok dorbézolásai után vágynak, egy a fontos nekik: megtartani a munkástársaik tiszteletét, a vörös zászlót nevezésénél, előléptetésénél kifogást emelni. Amennyiben a munkáltató nem teszi magáévá az üzembizottság, kis üzemben a bizalmi álláspontját, úgy az üzembizottság vétója az intézkedésre nézve halasztó hatállyal bír. Joga van az üzembizottságnak munkások, alkalmazottak, vezető tisztviselők, igazgatók felvételére és elbocsátására, áthelyezésére, kinevezésére és előléptetésére előterjesztést tenni. Amennyiben a munkáltató az üzembizottság előterjesztését nem teszi magáévá, úgy az intézkedés megtételénél a munkáltató vétójoga halasztó hatállyal bír. Az üzembizottság a fenti ügyekben az igazgatósággal nem tud megegyezni, úgy három napon belül paritásos bizottság hívandó össze, amelynek döntése mind a munkáltatóra, mint a munkavállalóra kötelező erővel bír. A paritásos bizottság három-három tagját az üzem szerinti illetékes szakszervezet, illetve munkáltatói érdekképviselet küldi ki. Nagy-Budapesten a munkavállalók részéről az illetékes országos szakszervezeti központ, vidéken pedig az illetékes szakszervezeti helyi csoport, vagy befizetőhely vezetősége jogosult al pari- tásos bizottság tagjainak kiküldésére. Ha a paritásos bizottság megegyezni nem tudna, úgy végső fokon az orsz. üzemi döntőbizottság további jogorvoslat kizárásával határoz. A 7. § (3) bekezdésében a szöveget meg kell változtatni és jóléti intézmény helyett gazdasági, jóléti, kulturális és" sport, intézmény" szöveget kell beiktatni. Határozottan ki kell mondani, hogy az üzemen belül csak olyan intézmények létesülhetnek, hogy a régebbiekből maradhatnak, amit az üzembizottság javasol és munkásintézményen kívül semmi más intézmény nem lehet a vállalatnál. A közintézményeknél, bányáknál, állami üzemeknél a szociális igazgatók, vagy más ilyen szervek, amelyek a szociális ügyeket intézik, csak az üzembizottsággal együttesen hozhat javaslatot. A fenti üzemek szociális igazgatóknak működése a népjóléti minisztérium hatáskörébe tartozzék. Az üzembizottság működésének törevényrendeletét büntetőszankcióva szükséges biztosítani. Nem tűrhető tovább az az állapot, hogy a termelést szabotáló, vagy a rendeletét fondorlatokkal kijátszani akaró tőkések azt csináljanak, ami nekik tetszik. Egyben szankciót követelünk az olyan magukról megfeledkezett ü. b. tagokkal szemben, akik a tőkésekkel összejátszva meg hagyják magukat vesztegetni, vagy meg nem engedett előnyt biztosítanak a maguk számára A megvesztegető tőkéseket természetesen sokkal jobban meg kell büntetni . Az üzembizottsági új törvényrendelet csak úgy fogja az új Magyarország érdekeit szolgálni, ha az iparügyi minisztérium a fentieket figyelembe veszi. Úgy érezzük, jól átgondolt javaslatainkkal az iparügyi minisztérium illetékes osztályának munkáját elősegítettük. Egyben az üzembizottságok régi sérelmeit igyekeztünk orvosolni, hogy lehetővé tegyük részükre, hogy ne csak felelősséggel tartozzanak a munkássággal és az országgal szemben, hanem jogkörük is legyen. Milyen legyen az új üzembizottsági törvényrendelet? 1946 májra 10 Az esztergályos parlament ülésezett — Beszámoló az es*tergályo»ok, gép» munkások 6* rokonszakmák április 1. taggyűlésről. Az esztergályosok, gépmunkások és köréjük csoportosuló rokonszakmák tag* gyűlése mindenkor — a felszabadulás előtt is — magas színvonaláról volt két» ismert. Ez a harcos szakma összejövetelein, akár bizalmi ülésekre, akár értekezleteikre gondolunk, sohasem elégedett meg azzal, hogy csak a közvetlen szakmai kérdéseket vitassa meg. Mindig messzebb, mindig távolabb néztek, jól látva, hogy a szakma problémái csupán részét jelentik egy nagyobb egésznek, az ország, a magyar nép ásásának. Az április 15-én megtartott taggyűlést is ez a szellem hatotta el. Hegyi Gyula titkár szaktárs közel 2 órás beszámolójában szemléltetően vázolta fel a felszabadulás utáni köz- és belpolitikai élmények alakulását. És valóban csak egy ilyen széles vonalú háttér felvázolásával lehetett kellően kidomborítani azt az, óriási munkát, amit a szakma már elvégzett az újjáépítés területén és azt is, amit még ezután kell elvégezni. Szakmai téren ez a taggyűlés kegyeletes tisztelgés is volt a Vasmunkás Szövetség hősi mártírjainak emléke előtt. Teljes egységgel fogadta el a taggyűlés azt a határozati javaslatot, amely márvány emléktábla felállítását, javasolta azok emlékének megörökítésére, akik legdrágábbat, életüket adták oda a munkásmozgalom szolgálatában. De az esztergályosok nem csak a múltnak áldoztak. A jövő alakulását is éber szemmel figyelik. Ezt bizonyítja az a határozati javaslat, — melyet ugyancsak egyhangúan fogadtak el a küldöttek — amelyben a nehézipari üzemek gyorsabb ütemű államosítását javasolták a kormánynak. Kritika is hangzott el — esztergályosoknál, hogy is maradhatna ez eltő bírálat, amit bizony tanácsos megszívlelni mindenkinek, akit illet. Nem rosszindulatú gáncsoskodás, hanem érett, át-, gondolt bírálat, ami a szakma és azontúl a demokrácia ügyének őszinte szeretete váltott ki. Ha Karácson Sándor végighallgathatta volna valamilyen csodálatos módon, bizonyára megelégedett lenne az ő népével ma is. Sok szerencsét, sok sikert kívánunk az újonnan megválasztott szervező bizottságnak, de ne felejtsék el, nagy eredményeket is várunk működésüktől A Szakszervezeti Tanács könyvtára Örömmel üdvözöljük a Szakszervezeti Tanács könyvtára címen megjelent szakszervezeti kérdésekkel foglalkozó füzetek kiadását. A felszabadulás után az ilyen felvilágosító könyvekre nagy szükség van. Szakszervezetünk taglétszáma óriási mértékben megszaporodott. Bizalmiak és a. b. tagok ezreit választották meg újonnan funkcionáriusoknak. Az újonnan megválasztott funkcionáriusoknak nem volt semmi tapasztalatuk a munkásmozgalomban feladatuk elvégzéséhez. A most kiadott új füzetek lesznek hivatva útmutatást adni ezeknek az új vezetőknek. Az újonnan kiadott füzetek a Szakszervezeti Tanács előadóképző szeminárium megtartott, előadások anyagát tartalmazzák. Az első füzet Kóssa István elvtárs, a Szakszervezeti Tanács főtitkárának előadása. Címe:A szakszervezetek mai feladata«. Kossa elvtárs előadásában erősen kihangsúlyozta, hogy a múltban a szakszervezetek feladata az volt, hogy minél magsabb bér, minél alacsonyabb munkaidő legyen és egyéb szociális teljesítményért harcoljanak, egyben a szakszervezetekbe tömörült munkásokat öntudatosítja. Ma a szakszervezetek feladata sokkal kiterjedtebb. A régi feladatok mellett az ország újjáépítésében az iparok fejlesztésében, a gazdasági élet irányításában, az ország politikai kormányzásában is részt, kell venni. •„ A második füzet Vasa Miklós elvtárs előadása az üzemi bizalmiak működéséről, a harmadik füzet Piros László elvtárs előadása szervezkedési feladatok a szakszervezeti fegyelemről.