Szabad Vasas, 1949 (54. évfolyam, 1-16. szám)

1949-01-15 / 1. szám

2. oldal A november 22-én kezdődött varsói lemmel­ magyar hét ün­nepségén résztvevő kormány­­delegációban Mokis József vasas főtitkár és Antal János a textilipari Szakszervezet el­­nöke, a Goldberger gyár v. b. el­öke vettek részt. Úgy érez­zük hasznos munkát végzünk, ha a Vasmunk­ás Szervezet tagjaival ismertetjük azokat­ az élményeket, amelyeket Me­ldis elvtárs szerzett ezen az úton. Természetes csak mozaiko­kat tudunk kiragadni, mert amint elmondotta, egy köny­­vet lehetne írni a látottakból Az indulás Esős, zim­ankós időben indul­­tunk — kezdi Mekis elvtárs.­­ A küldöttség minden tagja az utazás izgalmaitól fütve érke­zett a Keleti pályaudvarra, s ez a hangulat, valamint az előbb említett esős idő végig­­kísért egész Csehszlovákián keresztül a lengyel határig. Csak a sziléziai síksághoz kö­zeledve került a vonat végre napsütésbe. Vasárnap van. A sziléziai ipar,­­ illet­ve bányavidéken ke­­resztül ünnepi csendben levő bányatelepek és kohók között visz az ip­unk. Ezen a terüle­ten a h­áború pusztí­tása­inak nyoma, majdnem teljesen elt­tűnt. Ennek alapján az volt az érzésünk, hogy Budapest a leg­romos­abb az eddig látott városok közül. Varsó Amikor vonatunk befutott a varsói pályaudvarra, az ott látottak, valamint a szállodáig vezető úton tapasztaltak íze­lítőt adtak abból, hogy néz ki az­ a város, ahol mértéktele­­nül tomboltak a fasiszta té­boly és a f­elszabadult emberi vadság elképzelhetetlen szik­­­nyel. Este a szálló körüli utcákon sétálva elénk tárultak a fasisz­ták által pusztulásra ítélt, de ma mégis élő Varsó ször­nyű sebei. Kísértetiesen vilá­gította meg a hold az égnek meredő, valamikor gyönyörű barokk paloták és modern bér­­házak csupasz romjait. Azt hittük, hogy ezzel telje­sen megismerkedtünk a ször­­nyűségekkel. Azonban más­nap, amikor vendéglátóink autóbuszon végigvittek Var* són, illetve azon a téglahalma­zon, amely valaha Varsó volt, még az eddiginél is borzalma­ sabb kép tárult elénk. Ahol emberek éltek és kacagtak, ott most emeletmagasságban tég­lahalmaz fekszik és pl. a kilenc négyzet­kilométer területű gettó egy összefolyó romhal­maz, anélkül, hogy a téglák között falra emlékeztető ma­radvány volna. De Varsó mégis él! A len­­gyel ■munkásság, amely épp úgy mint mi magyarok a Vö­rös Hadseregtől kapta szabad­ságát, emberfeletti erővel fo­gott Varsó újjáépítéséhez. Szorgalmas, munkáskezek bontják a romokat, kőtörőgé­­pek aprítják a téglatörmelé­ket, amelyet betonba öntve újra felhasználnak az építke­zéshez, valamint az utcák kö­vezéséhez, amelyen ez a piros téglaszőnyeg úgy hat, mintha az áldozatok vérétől piroslana. A régi királyi palota mellett hatalmas árok­ mélyén, Varsó földalatti vasútjának, alagút­­ját építik, földkotrógép, beton­keverő dob, és szorgos mun­káskezek emelik a betonfalat. Ez a munka azt bizonyítja, hogy Varsó szebb lesz, mint volt. Módunk volt megtekinteni — mondja tovább Mekis elv­­társ — a Katowicz-i »Pokuly« hutát, Szilézia legnagyobb kohó művét, amely a mi ózdi üzemünkhöz hasonlóan, a durvahengerművek közé tar­­taiik. Sok ezer ember henger­­ű­, sajtolja az izzó vasat, ame­lyet kitűnő sziléziai szénből termet­t gázzal fejleszte­­n­e­k és a gáztermelés egyik mellékanyagát. A koxot a ku­pola kemenéknél hasznosítják. Feltűnő, hogy a gyárban dol­gozók igen tekintélyes száza­léka nő és a férfiakkal egyen­lően veszik ki részüket a mun­kában. Itt­ kell rámutatnunk arra, hogy a magyar ipar dolgozói­nak igen hatalmas teljesítmé­nyeket kell produkálni, ha a bejráti, Lengyelország ipara mellett, — amely kitűnő és nagymennyiségű hazai anyag­gal dolgozik — lépést akarunk tartani. A minőségi­­ termelés vonalán kell felfejlődnünk, hogy a külföldről beszerzett drága anyaggal elkészített ter­mékeinket kü­lfödi piacokra tudjuk vinni. Mint jellemző tünetet emítem, hogy láttam Sziléziában olyan szénlelő­he­lyet, ahol nemrég még nem bá­nyászták, hanem a föld felszí­néről szedték a szenet. A szakszervezetek munkája A lengyel szakszervezetek, amelyek tevékenyen vesznek részt a termelés irányításá­ban, a központi és helyi szer­veiken keresztül végzik ezt a munkájukat. A munka meg­szervezése mellett a dolgozók üdültetésével is igen intenzí­ven foglalkoznak, aminek, eredményeképpen az elmúlt esztendőben 350­ 000 munkás üdült, a szakszervezetek által szervezett akciók során. Raj­tuk kívül 30.000 ember külön­­böző gyógyhelyeken részesült orvosi, ápolásban és üdültetés­ben. A költségeket körülbelül ugyanolyan arányban viselik a dolgozók, mint nálunk, ter­mészetesen más lehetőségek­kel, mert az ország fekvéséből adódóan különböző üdülő­helyekkel rendelkeznek. A 131 üdülő között megtalálhattuk a magaslati üdülőtől kezdve a regényes tengerparton talál­ható munkás üdülőkig a leg­különfélébb lehetőségeket, 136 helységben 33.000 ágy várja az üdülni kívánó dolgozókat. A hitleri fasizmus borzalmas emlékei • Amikor a demokrácia adta üdülési lehetőségekről beszé­lek, — mondja Mekis elvtárs — önkéntelenül szemem elé ke­rül az a szörnyű kép, amelyet a fasiszta rendszer vérebei hagytak Auschwitzban, pl. a fele szomszédos Birkenauban. Négy és félmillió ember ször­nyű vesztőhelye. A legvadabb képzeleteket felülmúlt­ Starbúr szállásokról, vagy az ezt lelep­lező fogoly nőkből álló zene­karról, beszélünk, vagy arról a szobáról, ahol ál­magasságig varrnak felraktározva a lemé­szárolt gyermekek cipői, össze­szorul az ember torka. Egy ■másik szobában több tonnájú emberi hajtömeg látható, ame­lyekből előcsillan itt,ott egy valamikor boldogan kacagó gyermek szőke fürtje. A tábor sarkában egy vesztőhelyen, ahol 18.000 embert öltek meg, aránylag humánus módon puskagolyóval, a másik olda­lon a felrobbantott kremató­riumok épül­etének romja, ahol négymillió négyszázezer em­bert égettek el, szemtanuk áll­­ítása szerint nem mindig halva­ A lengyel földnek ezt a ré­szét millió ember ártatlan vére öntötte. Saját szemünkkel lát­tuk. — folytatja Mekis elvtárs — hogy több méter vastagság­ban borítja a tábor szélét az elégetett emberi testekből meg­­maradt por és pernye. Lengyelország újjá éled! Ezek után megérthetjük, hogy miért dolgoznak a len­gyel munkások olyan lelkesen, hogy miért cipelik olyan szí­vesen az építőmunkások a há­tukon a több mint 100 kg súlyú téglarakományt, miért járják futva a téglarakástól az ép­í­­tésig terjedő utat, így szembe­állítva a hitleri téboly által le­gázolt évekig rabságban síny­lődő Lengyelországot a felsza­badított, újjáélledt Lengyelor­szággal, világosabban látjuk, a helyzetet. A lengyel munkák érzi, tudja, hogy szabad, ma­gának építi az országot, amely soha többé nem lesz a fasiz­mus megszállottainak áldoza­ta. Azzal az érzéssel búcsúz­tunk Lengyelországtól, hogy Lenin és Sztálin szellemében nevelkedő, boldogan élő nép épülő országát hagytuk el. Prága Innen, Prágába utaztunk — folytatja Mekis elvtárs — Csehország modern ipari, ál­lam, amelynek ősi kultúrájái­­val lépten-nyomon találkozik az ember. Én, akinek először volt alkalmam Csehországot látni, úgy éreztem magam, mint aki valóban jó barátok közé, érkezett, mert az a szere­tet és megbecsülés, amellyel fo­gadtak minden várakozást felülmúlt. Sokat beszélhetnénk a Hradzsin ködben úszó szi­luettjéről, amely csodálatos módon épen került ki a há­ború zivatarából, a körülötte levő ódon 300 éves házakról, melyek hasonlóak, de bizonyá­ra öregebbek a mi elpusztult budai házainknál. Fontosabb­nak tartani azonban, hogy ar­ról a szorgalmas munkáról be­széljek, amellyel a cseh dolgo­zók végzik feladataikat, s azokról a­ gépekről, melyeket módomban volt üzemben látni és amelyek a Skodargyár által eddig gyártott, ugyancsak mo­dern szerszámgépeknél 500 szá­zalékkal többet végeznek. A csehszlovák technika Hihetetlen fordulatszám mel­lett (1200) 80—90 kg. szilárd­ságú anyagot 25—30 mm es fo­gással, esztergálva, valósággal letaszította a forgácsot a mun­kadarabról. Emellett az óriási teljesítmény mellett, úgy ke­reszt, mint hossz irányban 20 méretet 0.02 mm toleranciával lehet rajta beállítani. A gépet bemutató cseh szakemberek szerint a svájci MAAG gyár igazgatójának kijelentése sze­rint a világ legtökéletesebb ilyen fajtájú szerszámgépe. Hatalmas Diesel motorokat készítenek 1800—2000 N­P tel­jesítménnyel és a má­sik gyár­ban, amely a mi Ganz Vag­yon nyárunkhoz hasonló, va­súti kocsikat, trolleybuszokat és villamos kocsikat gyárta­nak Lüktet az élet, dolgoznak a gyárak. Nekünk, magyar munkásoknak nem, szabad úgy elmenni ezek mellett a tények mellett, hogy ne vonjuk le a tanulságot, s ne igyekezzünk elkövetni mindent, hogy a ma­gyar ipar termelékenységét maximumig fokozzuk és hogy lenne éövényeink minőségét ki­fogástalanná tegyük. A ma­gyar iparcikkeknek az ilyen munkaeszközökkel gyártott áruval is fel kell venni a ver­senyt. Ez csak úgy lehetséges, ha minden dolgozó megérti en­nek a kérdésnek a jelentősé­gét. Ennyit a termelésről. Az őszinte barátság szelleme Néhány szót még arról a ba­ráti szellemről, amillyel fo­gadtak Kliment iparügyi mi­niszter elvtárstól kezdve Vac­lav Havelka vasas főtitkáron keresztül a szakszó­vezeti ap­parátus összes tagjai. Meg va­gyunk róla győződte — fejezi be visszaemlékezését Mekis elvtárs, — hogy úgy a lengyel, mint a csehszlovák ipar a­ mai nyár­i iparral összehangolva terveinket jelentősen elő fogja segíteni és ezzel lehetővé teszi a ném­ demokráciák megerősö­dését, hogy a Szovjetunió se­gítségével megvalósíthassák a szocializmust. * ffiudapwt—Vwióá—íPjiápa SS SZABAD VASAS Az MDP tagság felülvizsgálása erősíti a szakszervezetet A párttagság felülvizsgálásával kapcsolatban felvetődött a kérdés, hogy mit jelentett, sz­akszervezeti vonalon. A­lap­vetően megállapíthatjuk, hogy ez bennünket is közvetlenül érint ,s ennek kihatásai nagy mértékben jelentkezni fognak mraton­ok so­rái. Azok a vasas üzemi és szak­­szervezeti funkcionáriusok, akik a felülvizsgáló bizottság elé kerülnek, mint MDP-tagok, erősítést kapnak további muntkájukhic®. Az a nagy­arányú segítség, amely a felülvzs­gáló bizottság építő kritikájában ideológiai politikai segítségében­ jelentkezik, lehetővé teszi, hogy funkcionáriusaink a szociotóm­us építésének munkáját szakszervezeti fronton is eredményesebben végez­zék. Emellett megállapítható, hogy a felülvizsgálat közelebb hozta a vasas vezetőket,­ szervezőbizottági tagokat, üzemi bizottsági tagokat ,, bizalmiakat a, párthoz, közelebb hozta a politikai kérdenek megfelelő kiértékelését és felvértezte a reak­ció elleni harc, szakszervezeti tér il­letén való fokozottabb alkalmazá­­sára. Tapasztalataink szerint a tag revízióval szakszervezeti vona­­lon is erősödik a Lenini-Sztálim vonal. Ennek következtében ki­közösíti­k a dolgozók maguk közül az oda nem való elemeket, akik érdemtelenül képviselték a tömegeket és visszaéltek azok bizalmával, mint ahogy például a salgótarjáni esetben t­örtént. Kiküszö­­tik a törtetőket, a kar­­rieristákat, az osztályidegen ele­meket. Már most megállapítható, hogy a felülvizsgálattal kapcsolatos hatá­rozatok, sok becsületes, osztály­hű szaktársun­­­at vonzanak majd a szakszervezeti munka felé. Azok a szaktársak és szak­társnők, akik még nem­ tudták kellő mértékben el­sajátítani a Marxi-Lenini ideoló­giát, akik még nem végeztek olyan aktív pártmunkát, hogy az élcsapat tagjai maradhassanak, mint tagje­löltek, fokozottabb mértékben kere­sik majd az alkalmat, hogy­ a kom­munizmus nagy élőiskolájában, a szakszervezetben aktív munkát vé­gezzenek. Elő kell, segíteni, hogy ezek a szaktársak képességüknek megfelelő beosztást nyerjenek a szakszervezeti munka területe. Ezen a vonalon meg kell szervezni, hogy­ az eddiginél fokozottabb mér­tékben vonjunk be társadalmi mun­kára a sz­ak­társakat a szakszervezet­i munka területére. Vigyázni kell azonban arra, hogy a pártból kizárt elemek ilyen címen ne kerülhessenek olyan hely­zetbe, hogy továbbra is hámlasztó­kig hassanak. Hatalmas pozitív értéket ad a fen­tieken kívül a felülvizsgálatnak az is, hogy komoly káderek ke­rülnek előtérbe, akik eddig kü­lönböző okok miatt, ismeretle­nek voltak. Módunk van most ezeket az osztály­hű kádereket képességüknek meg­felelő beosztáshoz juttatni. Ezekből a jelenségekből is, nemcsak azoka ■akiket kiemelünk, hanem a szak­szervezeti tagság is világosan látja, hogy a tagság felülvizsgálása az egész munkásosztálynak egyformán érdeke. A felülvizsgálatban való részvétel megállapíthatólag jó hatással volt magukra a bizottság tagjaira is. Azok a szaktársaink, akiknek lehe­tősége nyílt arra, hogy ebben a,ha­talmas horderejű munkában részt­­vegyenek, öntudatukba­n is megerő­södnek. Felismerték a kollektív ká­dermunka fontosságát, az osztály­éberség jelentőségét. Meggyőződ­e­­ttü­nk szerint ez a jövőben lehetővé teszi, hogy a vasas szakszervezeti fronton nem egy elvont reszort­­munka lesz, hanem minden egyes szakszervezeti funkcionáriusnak és tagnak részvételére és az eddiginél fokozottabb megértésére számíthat. Ez a tény önmagában is a m­oz­­galom egészségesebb továbbfejlődé­sét teszi lehetővé. Mi vasasok örömmel üdvözöljük a pártvezetőség elhatározását, hasz­nosnak tartjuk, hogy a Magyar­ Dolgozók Pártja napirendre tűzte a tagság felülvizsgálásának kérdését. Csillag Pál 1949 január 15 Értelmiségi dolgozók figyelmébe! Felhívjuk a gyárak, ü­zemek, műszaki és admi­nisztratív dolgozóinak figyelmét, hogy f. évi január hó 1-től kezdődően az inán szervezkedés következtében hivatalos ügyeikkel már nem régi Szakszervezeteikhez, hanem a Vasmunkás Szakszervezethez (Bpest, Vil­., Költői Anna­ u. 5—7.) és az ott működő »Értelmiségi Titkársághoz« kell fordulni. Az üzemi bizottsági tagok és bizalmiak igazolvá­nyaik felmutatása mellett belépőjegy nélkül kereshe­tik fel a Titkárságot, a többi dolgozónak a Tudakozó Irodában kell belépőt kérni. ÉRTELMISÉGI TITKÁRSÁG.

Next