Szabad Vasas, 1951 (56. évfolyam, 1-14. szám)
1951-01-04 / 1. szám
VTMg protetorral tffeszTjdik! Ötvenegyedik évfolyam, 1. szám Budapest, 1951 január 4 A VAS- ÉS FÉMIPARI POLGŐZÖK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA A TARTALOMRÓL: A minisztertanács határozata a takarékosságról (3. oldal) — A szakszervezeti tag jogai és kötelességei (4. oldal) — Az iskolai káderképzésről (6. oldal) — Az országos kultúrverseny sikerével vigyük előre kultúrforradalmunk ügyét (7. oldal) — A Láng-gyári békebizottságok munkája (2. oldal) Előre az új tervév sikeréért! A magyar gyáripar december 4-én, tehát jóval az év vége előtt teljesítette az ötéves terv első évére a kitűzött feladatokat. Az eredményeket a szocialista munkaverseny hatalmas fejlődésének köszönhetjük. Pártunk határozatai, Rákosi elvtárs iránymutatásai menetközben állandóan felhívták figyelmünket a hibák kiküszöbölésére, a munka megjavítására. Visszatekintve az elmúlt év eredményeire megállapíthatjuk, hogy Pártunk iránymutatása alapján a szakszervezetek közvetlen szervező munkája nyomán az egyéni verseny kiszélesedett és a mindjobban fellendülő sztahanovista mozgalom nyomán napról-napra újabb hatalmas eredmények születnek. A munkaverseny alapvető célkitűzése a tervek teljesítése. A verseny eredményei a tervek megvalósításában is kifejezésre jutottak. Az 1950. évi terv első negyedében az előző év első negyedévéhez viszonyítva 8,5 százalékkal termeltünk többet. A második negyedévben a gyáripar termelése 34,3 százalékkal volt nagyobb, mint 1949 II. negyedében, a 111. negyedév eredményei még azt is túlszárnyalják és ennek köszönhető, hogy gyáriparunk az 1950. év harmadik negyedévében összesen 37,4 százalékkal többet termelt, mint egy évvel ezelőtt hasonló időszakban. Ez a rohamos fejlődési tempó bizonyítja fejlődő szocialista gazdaságunk hatalmas fölényét a régi kapitalista gazdálkodással szemben. Amikor megállapítjuk azt, hogy a munkaverseny eredményei nagymértékben elősegítették a vasipari üzemek tervének teljesítéseit, ugyanakkor rá kell mutatnunk azokra a legfőbb hiányosságokra, amelyek ezen a téren még mindig igen erősen akadályozzák a verseny további fellendülését. Rákosi elvtárs Pártunk Központi Vezetőségi ülésén október 27-én mondott beszédében rámutatott arra, hogya munkaverseny nálunk még mindig kampányszerű, egy-egy eseményhez, dátumhoz kapcsolódva fellobban és utána újra ellanyhul. Azok a jó kezdeményezések, amelyek a Szovjetünk tapasztalatai alapján önköltségcsökkentés és anyagtakarékosság terén bevezettünk, még gyerekcipőben járnak. Küzdelem az anyagpocsékolás, selejt, felesleges raktárkészletek és a pazarlás száz más formája ellen, csak most kezdődik valójában. Mindezek világosan mutatják azt, hogy munkánkból még mindig hiányzik a kellő tervszerűség. Az elmúlt év során Pártunk tagjai élenjártak a termelés területén folyó harcban és magukkal ragadták a tömegeket, mint ahogy azt az áprils 4-i és május 1-i felajánlások eredményei mutatták. A békéért folyó harc a Szovjetúnió béketábor erősítésének törhetetlen akarata nyilvánult meg a koreai hét hatalmas versenyeredményeiben. Súlyos hiányossága azonban versenyszervező munkánknak az, hogy a legtöbb üzemben a versenyvállalások nem voltak elég konkrétak, nem az üzem tényleges tervein alapultak. Ennek következménye volt azután, hogy a kiértékelés sem volt sok esetben reális és éppen ezért nem hatott ösztön róla. A koreai hét eredményei bizonyítják legjobban, hogy ha a terv fel van bontva, minden egyes munkapedig, a dolgozók konkrét versenyfelajánlásokat eszközölnek, ezek alapján tudják a vállalásaikat megkötni és a kiértékelés további eredmények elérésére serkenti őket Mutatja ezt a Ganz Kapcsológyár műszer I. üzemének példája, ahol 70 dolgozónak szepember 1-től kezdve fel volt bontva évi terve a munkapadig és ezt mindegyik teljesítette. Az 1951 januári tervüket két műhely kivételével egy hónapra előre a munkapadokig felbontották. A Kismotor és Gépgyárban a tervfelbontás tette lehetővé, hogy a gyári átlag a sztálini békeműszak első három napján 129,7 százalékra emelkedett és Sztálin elvtárs születésnapján 141 százalékot értek el aállalatvezetőink. Üzem! Bizottságaink gyakran nem fordítottak elég gondot a terv munkapadokig való felbontására. Ennek következtében nem látták elég világosan azt, hogy a versenyvállalások teljesítésének milyen műszaki követelményei vannak. Nem számoltak azzal sem, hogy a verseny további kiszélesedése következtében könnyen megtörténhetik, hogy az üzem a műszaki feltételeket, mint például az anyag és szerszámellátás, nem tudja idejében biztosítani. Még súlyosabb hiba, hogy voltak üzemek, ahol felbontották ugyan a tervet, de nem kísérték megfelelően figyelemmel a teljesítés alakulását és így nem gondoskodtak idejében a műszaki előfeltételekről Például a MÁVAG Mozdonyszereldében a gyenge műszaki szervezés következtében a dolgozók az év utolsó hónapjában az összetorlódott munka miatt nem tudtak folyamatosan dolgozni, az egyéni felelősség háttérbe szorult. Ezzel szemben igen jó munkát végzett az RM Gépgyár VI. csoportjának művezetője Gyalog László elvtárs, aki gondoskodott arról, hogy csoportjának külön szerszámkiadója legyen és ezen keresztül megszüntette az előző szervezetlenséget, így egy helyen megkapják a dolgozók az anyagot, rajzot és a szükséges szerszámokat. Ezen keresztül teljesítményüket nemcsak, hogy teljesítik, hanem sokan 100 százalékon felül 130 százalékra is emelik eredményüket. Sok helyen még mindig órák hosszat állnak a dolgozók, mert nincsen jól megszervezve az együttműködés az alkatrészgyártó üzemekkel, ennek következtében több száz külön túlórára volt szüksége az üzemnek, mert nem támasztották alá a tervszerű munka folyamatosságával. Az üzemszervezés hiányossága megmutatkozik a Ganz Hajógyár öntödéjében, ahol 8 óra helyett sokszor 9 órakor kezdenek az öntők, mert a munka nincs tervszerűen előkészítve. Napközben daruvárás, rendetlenség és a segédmunkaerők helytelen beállítása hátráltatja a munkát Ez az üzemrész természetesen a terv teljesítésénél is lemaradt. Mindezek a hiányosságok élénken bizonyítják azt hogy feltétlenül gondoskodni kell arról, hogy a tervet minden egyes dolgozó megismerje részletesen, hiszen tőlük függ ennek végrehajtása. Minden műhelyfőnök, művezető köteles a műhely tervét oly módon felbontani, hogy a dolgozók munkafeladataikat megkapják az üzemi viszonyoknak megfelelően 1 hónapra s ahol lehetőség van, egy negyedévre is előre. pártunk Központi Vezetőségének 1950 január 22-i határozata kimondja, hogy: »Biztosítani kell az össz« üzemekben, a legrövidebb időn belül megtörténjék a tervek egészen a munkapadokig, egyes dolgozókig való felbontása. Az üzemi tervek felbontásának jelentősége nemcsak abban merül ki, hogy egyénekig felbontott tervnél minden egyes dolgozó megismerje a saját munkáját előre, hanem abban is, hogy fokozódik az egyéni felelősség érzése. Saját tervének teljesítéséért felelősséget érez minden egyes dolgozó és büszkeség tölti el annak teljesítésénél, illetve túlteljesítésénél. Legjobban bizonyítják ezt a vasipari szakmák legjobbjainak eredményei és munkához való viszonyuk. Kiszlinger József, az Egyesült Izzó sztahanovistája, mint esztergályos, a tervfelbontás alapján kialakult rendszeres munkájának köszönhette, hogy versenyvállalásában 160 százalékos teljesítmény elérését tűzte ki célul. Az előrelátásnak köszönhette ugyancsak, hogy 250 százalékra tudta emelni heti teljesítményét. Az előre kiadott munka tette lehetővé, hogy előkészítette a megfelelő szerszámokat, csoportosítani tudta a munkadarabokat, továbbá lehetőség nyílt arra is, hogy újításokon gondolkodhasson. A Standard-gyárban az ifjúmunkás sztahanovista Blázsik Magda, aki a 16-os szerelő műhelyben dolgozik, 1950-es tervét már szeptember 9-ére befejezte és az első tervév utolsó hetében már az 1951 május 20-i előirányzatát teljesítette. De nemcsak az egyéni versenyzők, hanem a brigádok versenyeredményeit is döntő mértékben segíti elő a tervszerű munka, melynek alapja a felbontott terv, például az Acélöntő és Csőgyárban, melynek dolgozói november 30-án globálisan befejezték az 1950. éves tervüket. Élenjárnak az Acéltisztító Dzera Szállító brigádjának tagjai, már szeptember 17 . óta az 1951-es tervükön dolgoznak s már az áprilisi előirányzat feladatainak teljesítését is túlhaladták. Jól megszervezett munkájuknak eredménye, hogy a megrendelt öntvények elkészítése minden késés nélkül, idejében történik. Rendszeres brigádértekezleten beszélik meg a helyes munkabeosztást és ellenőrzik ennek végrehajtását A felbontott tervek tehát elősegítik a versenyvállalások konkrétabbá tételét és szorosan összekapcsolják a versenyszerződéseiket a terv teljesítésével .Rákosi elvtárs arra tanít bennünket, hogy nem elégséges a terveket csak globálisan befejezni, hanem azoknak minden részletét teljesíteni kell. A tervek felbontása és az ellenőrzések megvalósítása nélkül ez a munka sem lehet megfelelő. Üzemi bizottságaink tehát helyezzenek nagy súlyt ennek ellenőrzésére, hogy a globális számok mögött mik rejtőznek, hol vannak a részletekben lemaradások, mert igen sokszor egy-egy forint értékben nem nagy jelentőségűnek látszó részletlemaradás esetleg egy másik üzem egész tervének hátráltatását jelenti azon keresztül, hogy a megfelelő alkatrészeket nem kapják meg időben. A lemaradások megzavarják az összhangot az egyes népgazdasági ágak között, végső soron fékezi a fejlődés ütemét. Jellemző példa erre a Cső- és Szerelvény Értékesítő Vállalat csak a rendelés 70 százalékát szállította a Bamert Bányagépgyárnak. Ugyancsak lemaradva teljesítette a szállítást az Ipari Láncgyár is. A többi között ez is jelentős mértékben hozzájárul ahhoz, hogy a Bamert csak 89 százalékra, augusztusban pedig még ennél is gyengébben, 81 százalékra teljesítette tervét. Ez pedig azt eredményezte, hogy szénbányászatunk az előirányzottnál kevesebb A Hofherr-gyár dolgozóinak felajánlása az V. Pártkongresszus tiszteletére Január 3-án a Hofherr gyár kommunistáinak kezdeményezésére a gyár összes dolgozói lelkes hangulatú röpgyűléseken elhatározták, hogy a Magyar Dolgozók Pártja február 24-i kongresszusát újabb munkasikerekkel, a termelés terén elérendő újabb győzelmekkel ünnepliik. A gyár dolgozói az alábbi levelet küldték Rákosi Mátyás elvtársnak: DRAGA RÁKOSI ELVTÁRSI Mi a Hofherr-gyár dolgozói a mai napon megtárgyaltunk, hogyan készülhetünk fel a legméltóbban Pártunk kongresszusára, a magyar munkásosztály és egész dolgozó népünk nagy ünnepére. Úgy gondoljuk, hogy Pártunk iránti hűségünket, a magyar dolgozó nép ügye iránti odaadásunkat legméltóbban úgy fejezhetjük ki, ha a kongresszus tiszteletére a második tervév küszöbén továbbfokozzuk munkánk lendületét, szervezettségét, s a takarékosság szempontjainak figyelembevételével emeljük terhelésünk mennyiségét és minőségét. Mi, Hofherr gyári dolgozók az 1950. évi tervünket november 25 re teljesítettük és év végéig terven felül 550 darab traktoregységnek megfelelő kész traktort és alkatrészt adtunk mezőgazdaságunknak. Eredményeinket a kongresszus tiszteletére az 1951-es tervévben túl akarjuk szárnyalni Ezért vállaljuk: 1. Üzemünkben a már elkészült tervek alapján, március 31 re határidőzött három darab szénfejtő kombájn prototípus gyártását, február 28-ig elkészítjük. 2. Február 24-re, terven felül 20 darab G—35-ös traktort készítünk el és első negyedévi tervünket három nappal a határidő előtt teljesítjük. 3. A minisztertanács december 31-i határozatának megfelelően megszervezzük egész üzemünkben az anyagtakarékossági mozgalmat és ennek eredményeképpen az első évnegyedben 420 tonna szénmegtakarítást, 170.000 KWO-elektromos energiamegtakarítást érünk el és 29.000 darab elektromos hegesztőpálcát takarítunk meg. A kenőolaj felhasznált menynyiségét az első negyedévben 1700 kilóval csökkentjük, a színesfém anyagmegtakarításnál 735 kilót vállalunk. 4. A gyári átlagos 1,9 százalék selejtez annak 10 százalékával — ezen belül az acélöntödében 17 százalékkal, a vasöntödében 10 százalékkal csökkentjük az első negyedévben. 5. Február 24-ig sztahanovistáink bevonásával, a munkamódszerátadás kiszélesítésével a 100 százalékon alul teljesítők létszámát 20 százalékról 9 százalékra csökkentjük. 6. A vállalások teljesítésének biztosítása érdekében műszaki szerveink a tervfelbontást oly módon hajtják végre, hogy fizikai dolgozóinknak 10 nappal előbb rendelkezésükre álljanak a munkapadokig felbontott, elvégzendő feladatok. Megfogadjuk Pártunknak, szeretett Rákosi elvtárssunknak, hogy vállalásainkat becsülettel teljesítjük, mert tudjuk, hogy minden eredményünkkel tovább erősítjük dolgozó népünk harcát a békéért és a szocializmus építéséért Éljen a Magyar Dolgozók Pártja kongresszusai Budapest, 1951 január 3. A Hofherr-traktorgyár dolgozói nevében: Hevesi János Krassalkovics Mátyás párttitkár vállalatvezető Szabó József Molnár Mihály DISZ titkár OB title. h.