Szabad Vasmegye, 1946. július (2. évfolyam, 142-167. szám)

1946-07-02 / 142. szám

SEPP, 1946- JULIUS *, ~ SZABAD VASMEGY* Üres a piac Kitűnt az áru. — Erélyes intézkedésekre készül a polgármester. — Amelyik kereskedő nem árul, attól elveszik az iparengedélyét . Szombatra eltűnt az áru a piacról. Kétségbeesve, szomorúan, elégedetlen­­kedve,nem egy helyen dühösen kilát­­adva álltak az asszonyok az üres pia­con. Kezükben a férjük heti keresete, Mádért nem­ tudtak semmit sem venni,, mert nem volt semmi. Vasárnap reggel ugyanez volt a hely-é­let. Hétfőn reggel hat órakor is ott vár­nak már az asszonyok. Fejkendős asszony közeledik. Rög­tön körülveszik. — Dehogy hoztam — feleli vállát vo­­nogatva, — csal: eljöttem egy kicsit széjjelnézni. Odamegy az irányárakat jelző nyomtatványhoz, azután eltűnik egy közeli kereskedő házában. «— Előbb szimatol — állapítják meg *— kinézi, mi a helyzet? Igazuk lett. Tíz perc múlva megér­kezik a szekér, két nagy kosár körté­vel. — Hogy adja? — rohanják meg mind­járt a kocsit. —­ Miig­y­ehogy — hangzik a közöm­bösen cigarettázó férfi szájából — nincs itt a Mari. Majd ha visszajön, meg­mondja. Visszajött. Mindjárt kiadja az ukázt a férfinak, hogy az egyik kosárral vi­gye el. ő már, úgy látszik, tudja hova. — Ez már el van adva — jelenti ki. — Hogy lehetne eladva, mikor most hozta? — méltatlankodnak innen is, onnan is. — Már tegnap eladtam. — A kereskedők csak később vásá­rolhatnak — kockáztatja meg­ valaki. — Annak adom el, akinek akarom. Különben is privát vette meg. — Akkor az meg feketéző, becsületes dolgozó nem tud máma egy kosár kör­tét venni — csattan fel az előbbi hang. Megkezdik a kimérést. 400 billió kiló­ja Percek alatt elkapkodják. Csoportokba verődve állnak az asz­­szonyok... El vannak keseredve. — Ha maximálják az árakat, az a baj, — mondják — ha nem maximálják, az a baj. Feketeruhás, fejkendős, öreg néni ra­dikális megoldást ajánl. — Azokat kellene puskából kilőni, akik mindig csak elégedetlenkednek, mindig csak lázítanak, de ha megérke­zik egy kosár áru, azonnal odarohan­nak, felvásárolják, aztán továbbállnak,­­De ha később észreveszik, hogy egy szegény asszony valamivel drágábban ad egy fej vöröshagymát, akkor szalad­nak a rendőrért. A piacon csak egy pár kiló sóska vagy spenót, kapor és néhány csokor virág kapható. Tíz perccel hét óra előtt feltűnik egy kocsi. Azonnal melléje sze­gődnek páran és le nem veszik a sze­müket a kocsi tetején lévő kosárról. Káposzta, tök és petrezselyem van ben­ne. Mire megáll, már sűrű rajokban veszik körül. — Tegyék vissza — kéri a kocsin lévő fiatalasszony a vásárlókat, akik pillanatok alatt kikapkodták a kosárból az árut. — Még az árát sem tudom. Mindjárt itt lesz a Laci, akkor meg­kezdjük az árusítást. Azért hoztuk, hogy eladjuk —­ Ne féljen, nem visszük mi el — biztosítják és a világ minden kincséért sem adnák ki kezekből a mai ebédet jelentő képosztafejet, vagy tököt Áll-­­ nak türelmesen és várják a Lacit. Nem akar itt lopni senki. Egy szál petrezse­lyemzöldje sem tűnik el. Megérkezik a tulajdonos és megkezdi az árusítást Először paprikát ad el. Egy fiatal­ és egy öregasszony áll a kocsit körülvevő tömeg utolsó soraiban. — Nekünk már úgy sem jut, Nagy néni — kesereg a­ fiatalabb, — de nem is olyan nagy baj. A paprikával úgy­sem lehet jóllakni — Hát bizony nem tudom mi lesz ve­lünk — toldja meg Nagy néni is a szót — rettenetes helyzet. — Az én idegeim már egészen tönkre­mentek — mondja lehajtott fejjel a fia­­talasszog, — pedig tudom, hogy lesz ez még nemsokára jobban is Nem lesz ez mindig így. Várni kell türelemmel. Megérjük mi még a jobb világot is. — Hát én várok is — vallja be Nagy néni. — Én már nem tudok tülekedni. Olyan türelemmel várok, mint a jó gye­rek ... És a fehérhajú Nagy néni, meg a szomorú, tönkrement idegű fiatalasz­­szony hátrább lépnek a tömegtől és né­zik a tülekedést — Ne tolakodjon — csattan fel egy éles hang, — ne szorítsa ki azt a sze­gény asszonyt. Tizenkettedmagával van. — Én is dolgozó vagyok — kiabálja vissza a másik. — Nem is úgy néz ki — replikáznak egyszerre többen. Közben tízfelől is nyújtják a pénzt az árus felé. Összemarkolja és a zsebébe gyűri. — Hát ennyire nem ér semmit, hogy csak így össze lehet gyűrni? — ször­­nyülködik valaki. — Sajnos — feleli a­ kertész. — Nem lehet ezért már kapni semmit. Markánsarcú, kidolgozott kezű mun­kásnő szólal meg komolyan­, — Azért várjuk már annyira az augusztus elsejét — Azt hiszik, hogy akkor jobb lesz? — szólal meg egy divatos, felfelé fésült hajú hölgy. Hátranéz a munkásnő, végigméri a dáma hosszú, lecsüngő, antik fülbeva­lóit, manikűrözött ujjait, magassarkú körömcipőjét és csak ennyit mond: — Nagysága... A többiek észre sem veszik a jelene­tet Mindenkit lefoglal a küzdelem az ebédért. Fél nyolc van Ahol ezelőtt az áruk­tól roskadoztak a kecsklábakra fekte­tett deszkalapok, most az árura váró vásárlók ülnek és hiába várnak. Pedig a zöldség- és főzelékféle nő. A gyümölcs is megterem. Hova lesz? A dolgozók vállalják az áldozatokat, dol­goznak a rossz pénzért, megkövetelhe­tik, hogy a piaci árusok is vállaljanak át valamit és hozzák be az áruikat még akkor is, ha a kereset egy része esetleg másnapra elértéktelenedik. Erélyes in­tézkedéseket követelnek mindenütt R. J. a hibás elgondolásukra, amelynek az eredménye a piac áruhiánya. Városi kertészek, termelők gondolkozzanak, mi szombathelyi dolgozók három és fél, négy és fél tojás munkabért keresünk egy héten, a legjobb akaratunk mellett se tudtuk azokat az árakat megfizet­ni, amelyeket az utóbbi időben a terme­lők diktáltak. Például 12 billiót kértek egy kg zöldborsóért kedden, mikor ma­ximáltuk az árakat. Ugyanakkor a mi dolgozók általánosságban 15—20 billió pengőt keresünk. Kénytelenek voltunk követelni az árak mérséklését. Nem kí­vánhatja egy termelő sem, hogy az utolsó cipőnktől, vagy ruhánktól meg­váljunk. Mi dolgozók támogattuk a kertészek jogos kívánságait, hogy a földbirtok­­reformon keresztül hozzájussanak az ősi röghöz. Van jónéhány ilyen kertészünk Szombathelyen, akinek a­ népi demo­krácia juttatta a termlésnek az alapját, mégis mit látunk, szabotálják a szom­bathelyi piacot Földhöz jutott kertészek! Tegyétek a kezeteket a szigetekre és gondolkozzatok, szabad-e nektek azokat szabotálni, akik földet juttattak nektek. Az illetékes hatóságok figyelmét a sajtón keresztül fel kell hívnom ezekre a rendellenes állapotokra és követelem az éhező város nevében, az iparjogok felülvizsgálását és a szabotőrök ipar­­igazolványának az elkobzását, mert nem engedhetjük meg ezt, hogy élelem hiá­nyában egy dolgozó munkás, vagy értel­miségihez tartozó egyén a csillagászati számokban jelentkező árak miatt éhen­­haljon. Kámoniak, oladiak, gencsapá­­tiak, herényiek, hegyközségiek, Sarl­as­­telepiek stb.! Ez a város volt mindig a fogyasztótok, ez a város a mostoha kö­rülmények folytán bajbajutott, segítsetek rajta Hozzátok az élelmet. Ennek a vá­rosnak nem szabad, hogy annyira le­gyengüljön élelmiszerhiány következté­ben, hogy a termelési folyamatban aiár­nyokat szenvedjen a nemzet egyetemes­­sége. Hallgassatok a jobbik énetekre, értsétek meg, hogy összefogás nélkül nincs feltámadás. Én hiszem és remé­lem, meg fogjátok érteni az idők sza­vát és ismét jelentkezni fogtok a pia­con. Gombis Antal szakszervezeti titkár felhívása Az utóbbi napokban a szombathelyi piacon az áru úgy lecsökkent, hogy kénytelen vagyok a közvélemény elé vinni azt a tarthatatlan helyzetet, ame­lyet a panaszosok tolmácsolnak felém. Konyhakertészek és a környékbli ter­melők figyelmét fel akarom hívni arra Szigorú rafezakályik a szabotáló piaci kereskedők és kertészek ellen A tömérdek panasz hallatára, amelyek az üres piac miatt hangzot­tak el a kétségbeesett dolgozók ré­széről, erélyes intézkedésekre szánta el magát Németh István elvtárs pol­gármester. Először is felülvizsgálta az érvény­ben lévő irányárakat a javadalmi hi­vatal vezetőinek bevonásával. Megál­lapították, hogy ezek az árak meg­felelnek a dolgozók kereseti viszo­nyainak, de emellett rendes jövedel­met biztosítanak a kereskedőknek is. Maguk az érdekelt árusok is kény­telenek voltak ezt elismerni. Azoktól a piaci árusoktól és ker­tészektől, akik ezután sem lesznek hajlandók áruikat a piacra szállíta­ni, elveszik az iparengedélyt, sőt ezen felül áruikat illetve a kerté­szektől a termelvényeiket lefoglalják és kiárusítják. Azok ellen pedig, akik külföldi va­lutáért, vagy aranyért árulnak, azon­­nal internálási eljárás indul. Ezek a rendszabályok csak akkor fognak eredményre vezetni, ha a vá­sárló közönség is fegyelmezetten és a közösség érdekeit szem előtt tartva viselkedik. Tartózkodjon tehát min­denki attól, hogy a kertészetbe men­jen vásárolni és a hivatalos árakra ráígérve, fossza meg a dolgozókat a legszükségesebb élelmicikkek beszer­zésének a lehetőségétől. Aki ezt meg­teszi, a legszigorúbb megtorlásra le­het elkészülve.­­ • A dolgozók vállalják az áldozatot, összeszorított fogakkal küzdenek a nyugodtabb életért. Megérdemlik, hogy az illetékesek a törvény szigo­rával védjék jogos érdekeiket és igy­ekezzenek átsegíteni őket ezeken a rettenetesen nehéz heteken. A hatóságok el vannak szánva a legszigorúbb végrehajtásra. Hisszük, hogy ennek meg is lesz az eredmé­nye. A kenyér ujj h­atósági ára • Hétfőn délelőtt, Németh István elvtárs polgármester tanácskozásra ült össze a Sütőszakosztály vezetőivel és a Szak­­szervezeti Tanács kiküldöttjével, hogy a kenyér új hatósági árát megállapít­sák. Egy kiló kenyér hatósági ára 30 000 adópengő, a kenyér kilójának sütése pe­dig 8000 adópengő. Nagy viták folytak a pékekkel, de végül is belátták, hogy áldozathozatal­­ra van szükség minden vonalon. Az új árat mindaddig tartani kötele­sek, amíg a tűzifa és­ a só esetleges in­­dokolatlan és nem várt arányú áremel­kedése szükségessé nem teszi az újabb ármegállapítást.—»_*«*_______ Újabb postai tarifák A postai tarifa hétfőtől kezdve az eddigi tarifák százszorosára emelke­dett. Levél helyben 24, vidékre 40, külföldre 160 billió pengő. Levele­zőlap helyben 16, vidékre 24, kül­földre 100 billió pengő. Nyomtatvány 20 grammig 8 billió. Csomag 5 kil 6 grammig 120, 10 kilóig 160 billió B­ab­a ke­le­n­g­y­ék. Gumipetenkák! Guminadrágok! Hői selyemharisnyák! Zoknik! Nadrágtartók, Rövidáruk és egyenruházati cikkek nagy választékban KOVÁCS Erzsébet kir.-u. 22. - --.-1------L-i.-----------|—U-__...........«■"'»' _______________Lüt! 1 ■'S pengő. Távirat szódija 20 billió pen­gő. Helyi telefonbeszélgetés Buda­­pesten 40, vidéken 24 billió pengő. Rádióelőfizetés 400 billió pengő, hivatalok adnak felvilágosítást. Hadisegélyek és járadékok kifizetése A városi adóhivatal közli, hogy­­a betűrend pontos betartásával a hadisegélyek kifizetése július hó 2-án A—H betűig kezdődő nevűek részére, 3-án I—M-ig, 4-én N—Zs-ig,­ a hadijáradékok kifizetése pedig 5-én A—H-ig, 6-án­­­—M-ig, 8-án N—Zs-ig reggel 8 órától 12 óráig tör­ténik­ , 9-én pedig azoknak az elmaradt hadi­­segélyezett és hadijáradéko­soknak fi­zetnek, akik a jelzett napokon megjele­­nésban akadályozva voltak.

Next