Állami gimnázium, Szabadka, 1915
PROKESCH IGNÁC 1852. július 8. — 1916. ápril 22. Husvét első napján, a feltámadás ünnepén kisértük utolsó útjára a feltámadás reményében intézetünk egy érdemes, nyugalmazott, rendes tanárát, Prokesch Ignácot, ki 31 éven át egyhuzamban, lankadatlan ügybuzgósággal szolgálta a nevelés és tanítás ügyét, és aki 1915. okt. 1-én történt nyugalomba vonulása után is mindig készséggel bocsátotta értékes munkásságát rendelkezésünkre, valahányszor csak erre szükség volt. Legutóbb a világháború kitörésekor, az 1914/5. iskolai év kezdetén állott a mi kérésünkre fiatalos munkakedvvel újra közénk, hogy kisegítsen bennünket a tanárhiány okozta nehéz helyzetből. Az ő nagybecsű közreműködése nélkül lehetetlen lett volna az 1914/5-ik iskolaévet végig küzdenünk és az 1915/6-ikat megkezdenünk, mert a felsőbb osztályokban csak ő tölthette be ama három, hadbavonult kartársunk munkakörének nagyobb részét, kik a fizikát és a matematikát tanították Hűségesen kitartott velünk a munkában március 8-ig, midőn az alattomos és mindinkább elhatalmasodó betegség annyira erőt vett rajta, hogy mindnyájunk fájdalmára megválni kényszerült a kathedrától. Kezdetben alig akartunk hinni a nála teljesen szokatlan panaszoknak, de csakhamar sajnosan meg kellett győződnünk a betegség ijesztően gyors pusztításairól, melynek romboló munkáját a halál ápril 22-én fejezte be. Visszatekintve az elköltözött, derék munkatárs hosszú pályájára, lehetetlen meg nem emlékeznünk ama