Szabadság, 1945. július-szeptember (1. évfolyam, 134-208. szám)

1945-07-01 / 134. szám

Letartóztatási jogot kapnak az igazolóbizottságok Az igazolóbizottságott működésével kapcsolatban többféle k­fogás hangzott el. Legfőbb hiba az, hogy azokban az esetekben, am­ik­or az igazolóbizottságok az igazoltatott ügyében olyan döntő hoznak, amely sz­erint a Népbíróság elé kell állítani, nem tartóztat­­hatj­ák le azonnal, hanem az igazoltatottnak felebbezési joga van és nyugodtan kosa--­­tálhat. Már számtalanszor megtörtént, hogy azok akiket a Népbíróság elé utaltak, megszöktek és vidéki városban vagy Budapesten bújkálnak álnéven. Ennek megb­üntetése érdekében elhatározták, hogy abban az esetben, ha az igazolóbizottság kimondja a Népbíróság elé való utalást, az igazoltatottat azonnal letartóztathatják és a kihívott detektivvel a je­dőrségre kísértethetik. Értesülésünk szerint ebben az ügyben a legközelebbi napokban történik döntés. Kállai Gyula és Szakasits Antal­­ a MÁ­VA­G munkássága előtt A MÁVAG-kolónia nagyterme csütörtökön délután zsúfolásig megtelt munkásokkal. Másfélezer ember jött össze, hogy a két munkáspárt előadóját meghall­gassa. Az imént fejezték be a munkát, némelyik még át sem öltözött, munkaruhában figyelte az emelvényen elhangzó beszéde­ket. Elsőnek Szakasits Antal, a Szociáldemokrata Párt előadója beszélt a bér és ár kérdéséről, az újjáépítés fontosságáról. — Felépítjük ezt a rombadőlt országot — mondotta — s hogy ezt milyen hamar és milyen si­keresen tudjuk elvégezni, az csu­pán a reakció elleni küzdelem fo­kozásán múlik. Minden öntudatos szocialistának tanulni és har­colni kell, hogy már ez a nem­zedék is eljusson az igazi demo­kráciához ! Kállai Gyula, a Kommunista Párt szónoka a pünkösdi párt­­kongresszus jelentőségét mél­tatta bevezetőjében. Majd a tőke, a munkások, a munkáspár­tok és a demokrácia viszonyáról beszélt. — Együttműködünk a tőkével, de állandóan figyeljük, hogyan végzi ez a tőke az újjáépítés munkáját. Nem hárulhat csak egy osztályra, a munkásosz­tályra az ország újjáépítésének minden áldozata és nehézsége. — Az utóbbi időben mind szemtelenebbé válik a reakció. Minden demokratikusan gondol­kodó embernek résen kell lennie. A Nemzeti Bizottság, a Népbíró­ság és az igazoló bizottságok megannyi éles fegyver lehet a munkásosztály kezében, melyek­kel végre elintézhetjük a fa­siszta, munkásellenes elemeket. Ezzel a fegyverrel élni kell tudni. A mi hibánk, ha a reak­ció kimerészkedik az utcára s már-már győzelemre spekulál. Tudjuk, hogy ebből a győzelem­ből soha nem lesz semmi. Beszámolt jugoszláviai útjáról a MADISz és a fiagya­r Nők Demokratikus Szövetsége­ ­ ,1 / i i i­ll. ír, t-­ -r m­­ , Pénteken délelőtt a MADISz Voros­t Mrtv-téri székházában meg­hívott közönség előtt számolt be jugoszláviai tapasztalataikról a MADISz és r HNDSz küldöttségei. Az értekezletet Aranyossi Magda nyitotta meg, beszédében hangsú­lyozta, hogy a két magyar dele­gáció hat, más lépéssel vitte előre a középeurópai államok baráti együttműködését. Szikra Sándor, a MADISz tit­kára számolt be elsőnek a küldött­ség útjáról. Ecsetelte azt a hősies harcot, amellyel a jugoszláv fér­fiak és nők a szabadság ügyéért síkra szálltak anélkül, hogy nagy­it­­tálérsaktól várták volna a felsza­badítást. A hadsereg halottainak száma háromszázezernél több, a pol­gári halottak száma megha­ladja az 1.700.000-et, az ifjúsági szervezett mozgalom­nak több mint ötvenezer hősi ha­lottja van. „Barátság és Testvéri­ség’1 — ez ma a jelszó Jugoszlá­viában. Szikra Sándor ezután az ott élő hat nemzetiség tökéletes autonómiájáról beszélt és arról, hogy az egység tökéletesen meg­­valósult. Végül a Zágrábban meg­tartott ifjúsági kongresszusról el­mondta, hogy a legnagyobb szere­tettel fogadták a küldöttségeket. A magyar kiküldöttek baráti kap­csolatba kerültek a jugoszláv, bol­gár, albán és görög ifjúsággal s máris különböző meghívásokat ad­tak át egymásnak. Ezután Tildy Zoltánná a MNDSz elnöknője beszélt a belgrádi nő­­kongresszusról. Hangsúlyozta, hogy az őket váró meleg fogadtatás eloszlatta aziránti félelmüket, hogy Jugoszláviában a ma­gyar népet azonosítják né­hány magyar gonosztevővel, akik nagy bűnt követtek el­­ Jugoszlávia ellen. Ezután rátért a jugoszláv nőmoz­galomra, amely már harminc évvel ezelőtt megkezdte munkáját a reakció ellen. Amikor ebben a há­borúban ellenállásra került sor, előbb csak a betegápolást, főzést, mosást, látták el a nők a­ partizán­­alakulatok körül, de később fegy­vert fogtak és harcoltak a férfiak mellett. A jugoszláv felszabadítá­sig harcban hatvanezer nő esett el fegyverrel a kezében. Tildy Zol­tánné több példát mondott el a jugoszláv nők hősiességéről, majd így fejezte be beszédét: — A demokratikus Magyaror­szág megépítésében, hitem szer­int a nőknek szinte nagyobb a feladatuk, mint a férfiaknak. A jugoszláv nők élete és munkája jó példát ad nekünk, magyar nőknek. Otthonunkban magunk körül, az életben fejtsünk ki propagandát a demokrácia érdekében, miy embe­reknek kell fejlődniük és a nők munkája a nevelésben felmérhetet­len. Ífjságárók­ersenye a Városi Színházban júli­us 1- én d. e. -lil óraikor Budapest legkiválóbb művésznői és mű­vészei, valamint írói és újságírói szerepelnek. É­n - k­i­­ró ■ az-t­ánc-neme d eportáltak! Em­mül , a téglagyárbólAuky Értesítést kérünk a következő címre­; V., Vilmos császár, itt 74 félemelet. Óbudai Fehérítő rt. iroda. * A Maifar­tők­ö­r Szövetsége V. ker. csoportjában szombaton, d. u. 5 én­: : -­­ „Szerelem és család’* c. előadást tart dr Nagy Tamásné. Közre.­nők: Rátz Dili (zongora) Kor­­niss Kató (szavalat): Magyar Nők Dem. Szöv V. ker.­ csoportja, Csanády.u. 19. IV. 3. keresnek rendszeresen néhány szót oro­­szul tudó férj,­ és női munkatársaink egészen könnyű utcai árusítással. Je­­lentkezés: VII., Madách Imre­ út 5. I. em. Urainál. Az US­A háborús veszteségei Az Egyesült Államok háborús tájékoztatásügyi hivatalának közlése szerint az Egyesült Álla­mok haderői a háború kitörése óta 1.030.679 katonát vesztettek. A hősi halottak száma 236.735. .(MTI.). Száradság' . XVIII. A nyilas jyrtatos A percemberkék dáridózásának egyik jellegzetes figurája volt Liszt Nándor, a Debrecenből fel­­került ,újságíró. Tanárnak készült, sőt egy ubeig te ’■Árkodon is, de al­­bizonyult erre a szép pályára, amelynek éppen a legfontosabb követelménye.» hiány­zottak belőle: a megértés, a türel­­messég, az ifjúsággal való bárm­y­­tudás. Türelmetlen és összeférhe­tetlen ember volt, a cívis város­ban csak egy nagyon jó cimbo­rája akadt: Kolosváry-Borcsa Mi­hály, aki alighogy felkerült Pestre, főszerkesztőnek a Függet­­lenség­hez, felhozta a kis bök­­versírót is, akit jobboldali újság­író körökben Náci­nak neveztek. Nomen est omen! Liszt Nácimal sok baj volt. Időnként olyan idegrohamok fog­ták el, hogy hónapokra ideg­gyógyintézetbe kellett szállítani, ami azonban egyáltalán nem gá­tolta abban, hogy a jobboldal ün­nepelt és népszerű poétája legyen. (Vagy talán éppen ezért lett azzá?) Hónapokat töltött fenn a hárshegyi, vagy a lipótmezei ideg­gyógyintézetben, azután (állítólag gyógyultan) elengedték és foly­tatta tovább a versírást, sőt ahogy terjeszkedett a jobboldal, úgy bővült Liszt Náci működési területe is. Igazgatósági főtitkára lett a Nemzeti Színháznak, ké­sőbb pedig, a­ Sztójai-világ alatt irodalmi vezetője a rádiónak. Elég alkalma és lehetősége volt arra, hogy a kártékony és hólya­gos eszméket szolgálja és Náci élt is az alkalommal és lehető­séggel. Fénykorát a nyilas uralom alatt érte el, amikor már-már „hazánk nagy költője” lett belőle. Az Aka­démia, a Kisfaludy- és Petőfi Társaság tagjául alighanem csak azért nem választották meg, mert már­­ nem volt hozzá idejük. Náci büszke volt a szerepére, elő­szeretettel nevezte magát a meg­­újhodott világ Tyrtaiosának. Szí­vesen utalt arra, hogy amint Tyartaios a második messinai há­borúban harci elégiáival új és új erőfeszítésre sarkalta a spártaia­kat, ugyanúgy csepegtetett­­ új erőt a pártszolgálatosok, az Ár­­pádsávos-karszala­gos nyilas kori­feusok és kapcsolt részeik csüg­gedő ereibe. Nácink bátorsággal és kitartás­sal verselt. Megrendelésre házhoz ment és ontotta a rímeket. Harci elégia kellett? Megalkotta és a rádióban virradattól napestig nyu­gatra a Pajtás, pajtás jössz-e ve­ fím című felejthetetlen riadót. Ez sem volt elég? Máris megszüle­tett A magyar kard című bal­ladája, amelyet jobboldali érzelmű színművészeink szavaltak nagy előszeretettel. Írt verset Tiszaesz­­lárról, amikor pedig elhintették a robbanó rongybabák propagandá­ját, Liszt Náci szívettépő sorokban siratta el Kovács Nagy Rózsikat, aki ilyen rongybabát talált a szántóföldön, s utána úgy nézett ki, mint egy Szennik plakát. Nem volt olyan ötlet, amit Liszt Nándor meg ne verselt volna. Amikor például Madagasz­kár szigetén a pétainista franciák szembefordultak a britekkel és si­került is négy és fél napig ellent­­állniok, Náci rögtön felemelő és mély gondolatokkal telezsúfolt verset iányádtól’ belőle a követ­kező klasszikus magyarsággal: Kezdődik a tósztom: mázel­ une broche Hadi jelentéstől reszket a misperhe! Madagaszkár földjén vicsorog a vad rád, Halott ez a sziget h­atszázezer kvadrit, ide mentek volna egymásután csendben, kiknek okmányaik ma nincsenek rendben, így ahogyan hírlik, készülődik máris, Tiszacsilár, Moszkva, Sadagora, Párig, am­i angol erő nem bírja a harcot, Madagaszkár földjén ekként vall kudarcot. S mivelhogy e kérdés régóta bogaram: Baloldal kárára ürítem poharam! így verselgetett Nácink a Füg­gi­­­nség hasábjain Mutatóba le­közölt­ük. Ilyen volt a nyilas világ — Liszt Rapszódiája..­, V ’• VASARNAP, 1945 JCMTT8 I, Jilíwhzet * ~Jirod(iloin Viharos alkonyat L. Rachmanov színművének bemutatója a Nemzeti Kamaraszínházban Vannak időszakok, mikor a mű­vészi alkotás jelentőségét elsősor­ban a tartalom, annak erkölcsi, morális volta dönti el. Ez persze sohasem jelentheti a jószándékú dilettantizmus előnybe helyezését formailag tökéletes alkotásokkal szemben. Szerencsére a művészet­ben nincs ilyen fából vaskarika. Nincs és nem is hiszünk olyan mű létezésében, mely csak mondani­valójában erkölcsös, de megjelené­sében dilettantizmus. De ha egy író nem is a legtökéletesebb, de igényes és nemes eszközökkel for­málja meg igényes és nemes mon­danivalóját, ez művészi alkotásnak is jelentősebb, mint az a for­mai bravúr, amely tartalmatlan­­sága miatt bűvészmutatvánnyá válik. Mintha mindezt szándékoltan ki is hangsúlyozná Rachmanov szín­műve, mikor a darab főszereplője, a hetvenötéves tudós élete főműve, egy tudományos munka elé poli­tikai tartalmú előszót ír. S ez az előszó akkor, az orosz forradalom idején e munka tudományos jelen­tőségét is növeli. Rachmanov színműve így, ilyen okokból is válik nemcsak kitűnő, de jelentős alkotássá. Hogy az orosz író évtizedek múlva is szólni tud egy másik nép legaktuálisabb problémáiról, ez is bizonyítja a darab jelentőségét , művészi je­lentőségét is. Mikor arról kell pa­naszkodnunk, hogy nincs magyar színdarab, mely a mi problémáin­kat mondaná, Rachmanovnak az 1917-es esztendőkről szóló mun­kája úgy hat, mintha elsősorban hozzánk és rólunk szólna. S nem­csak a darab döntő kérdésében, hogy hol van az értelmiség helye, mikor egy nép jobbá, a magáévá akarja formálni hazáját, de az olyan jelenetekben is, mikor a fű­­tetlen, sötét szobában zongorázó tudós házaspár mögött hirtelen ki­gyullad a csillár, jelezve a szov­jet „újjáépítés“ első eredményeit. Igen, vannak idők, mikor ez is költői mondanivaló, mikor ez a költői mondanivaló. A színészek megértették s élik is ezt a színpadon nálunk szokat­lan mondanivalót. Major Tamás, a hetvenötéves tudós szerepében az egyenetlenség látszatát is vállalva, a legnehezebb színészi megoldást választja. Ez a nagy művész nem él olcsó színészi fogásokkal, mi sem lett volna könnyebb, mint egy foghíjasan beszélő, totyogó ag­gastyánt formálni az öreg tudós­ból. Major Tamás tudósa birkózik az öregséggel. Néha lehanyatlik hetvenöt éve alatt, de újból feltá­­pászkodik, ha úgy tetszik, meg­fiatalodik. Játéka nyomán a lelket, az akaratot látjuk, mely újból és újból legyőzi az öregség megpró­bálta testét. Hogy megnő, fizikai­lag is fölmagasodik, mikor a frontra induló matrózokhoz szól, vagy amikor a telefonnál meg­tudja, hogy Leninnel beszél. Gond­­jal formált, gazdag, nagy alakí­tás, a tudós alakjának, a vitatha­tóság látszata ellenére is az igazi lényeget megfogó értelmezése. A tudós feleségét játszó Ladomerszky Margit ismét érthetővé teszi, miért nem lehetett népszerűvé a sztárok korában ez a kiváló művésznő. Nemes, tartózkodó játékstílusa, eszközeinek finomsága a magyar színpadról szinte száműzött szí­­nésznőtípust idézi emlékezetünkbe. Azt a színjátszást, mely egysze­rűségével és halkságával áhitatot varázsol a nézőtérre. Igen nagy öröm a két fiatal színész: Ungváry László és Rajczy Lajos játéka. Ungváry merev, gerinctelen és stréberségre hajló tanársegéde hibátlan alakítás. A gyönyörűen beszélő Rajczy lényéből és ke­ményre gyúrt alakításából annyi rokonszenvesség árad, hogy érthe­tővé teszi a tudósházaspár iránta való nagy szeretetét. Peti Sándor forradalmi matróza, elfojtott érzel­­messége, titkolt eilágyulásai szép, nemes, megindító színészi munka. Bánky Zsuzsa és Gábor Miklós néhányszavas szerepükben is a vérbeli színésztehetségre figyel­meztetnek. A darab fiatal rende­­zője, Gellért Endre méltó társa a színészeknek. Átfűtött, áramokkal teli levegőt varázsol a színpadra. Háy Gyula kitűnő fordításának is köszönhető, hogy a Viharos alko­nyat a legaktuálisabb, a legmagya­­rabb problémákra figyelmeztet bennünket. Zelk Zoltán Két új orosz film (A levegő kocsisa. — A vidám fickó) Nálunk az orosz film a köny­­nyebb műfajt elsőnek a Háború után, este hatkor... című zenés játékkal prezentálta. Most, pár nap leforgása alatt további két zenés orosz film jelent meg: A levegő kocsisa — könnyed szerelmi történet egy utasszállító repülőgép pilótájáról és egy éne­kesnőről. Sz. Roitmann, a rendező, pasztellszínekkel dolgozik, lágy romantikus hangulat lebeg a köz­vetlen meséjű film felett, üde da­lok és sok zene — köztük Mascagni és Csajkovszki — élén­kítik a cselekményt, amelynek minden könnyedségen túl azért mondanivalója is akad: az egysze­rűbb életforma hirdetése. A film két főszereplője: M. Zsabov és L. Celikovszkaja jót játszik és szé­pen énekel. A vidám fickó egészen új olda­láról mutatja be az orosz film­gyártást — burleszket hoz. Évek­kel ezelőtt készült, a közönséget ennek ellenére legyőzi a bőségesen áradó humor és Alexandrov ren­dező lendülete, amely nem egyszer a régi, nagy amerikai burleszkek hangulatát idézi fel. A film alapötlete a sablonos személycsere. A divatos dirigenst összetévesztik az egyszerű pász­torral, amiből aztán a vidám hely­zetek egész sora kerekedik. És nem egyszer virtuóz, valósággal chaplini erejű ötletekkel. (A táv­íróhuzaloknak kottaként való be­állítása, a Liszt-rapszódia groteszk eldirigálása a legjobb film-gag-ek közül való és kivitelezése is bra­vúros.) A filmnek — amelynek szereplőgárdájából a kellemes hangú és eredeti humorú Orlova emelkedik ki — robbanó hatása van. A nézőtéren nem is nevető, hanem valóságos hahota-hullámok hömpölyögnek végig. (p.) —□— * A zuglói m­un­kásszínjátszók július 1-től kezdve minden nap játszanak az Angol­ utca 26. szám alatti József Attila kultúrház szín­háztermében. Műsorukon, melynek címe: „Nyári politikai kabaré“, többek között Zelk Zoltán drámai jelenetét és Darvas Szilárd bohó­zatát mutatják be. * Hont Ferenc előadása: Hont Ferenc, a kiváló dramaturg és színpadtörténész, aki mostanában tért vissza hosszabb moszkvai ta­­nulmányútjáról, hétfőn, július 2-án, este 6 órakor a Magyar Színházban előadást tart a szov­jetszínházról. Heltai Jenő mond be­vezetőt. Jegyeket 6—20 pengős ár­ban a jegyirodák árusítanak. * A Carmen előadásán az utolsó felvonás balettjében először lépett fel Rossi Tina és rövid jeleneté­ben is alkalmat adott, hogy a kö­zönség felismerje tehetségét, tánc­­tudását, temperamentumát. A de­büt sikeréhez a publikum annál szívesebben járult sok tapssal, mert a fiatal művésznő a buda­­pesti antifasiszta olasz bizottság elnökének leánya. Az előcsarnok tábláján egyébként kettős sze­replő változást is közölt a színház: Orosz Júlia helyett Raskó Magda énekelte Micaela szerepét, Megy­­gyesi Pál helyett pedig Halmos János alakította Don Josét. * A Fővárosi Nagycirkusz július 1-én új, nagy műsort mutat be. A műsoron szereplő akrobata-csoport július vé­gén szovjet meghívásra, Moszkvába megy vendégszerepelni. * A Magyar Színészek Szabad Szakszervezete nyugdíj- és jóléti alapja javára színésznapot tart jú­nius 3- án délután 3 órakor az Angolparkban. * Angol matiné. A City College angol nyelviskola (Klotild-u. 18) több neves vendégszereplő fellép­tével vasárnap délelőtt 11 órakor a Művész-Színházban „English Matiné“-t rendez. A Kis Színpad gyermekművészet Tamási Andrásné rendezésével jú­lius 1-én, délelőtt a Royal-varieté­­ben a Nemzeti Segély VII. kerü­leti központja javára tartanak elő­­adást „Gyermekek a gyermekek­ért“ címen. július havában a Fővárosi Nagy Cirkusz műsora Előadások fél 4 és 6 órakor

Next