Szabadság, 1945. július-szeptember (1. évfolyam, 134-208. szám)
1945-07-01 / 134. szám
Letartóztatási jogot kapnak az igazolóbizottságok Az igazolóbizottságott működésével kapcsolatban többféle kfogás hangzott el. Legfőbb hiba az, hogy azokban az esetekben, amikor az igazolóbizottságok az igazoltatott ügyében olyan döntő hoznak, amely szerint a Népbíróság elé kell állítani, nem tartóztathatják le azonnal, hanem az igazoltatottnak felebbezési joga van és nyugodtan kosa--tálhat. Már számtalanszor megtörtént, hogy azok akiket a Népbíróság elé utaltak, megszöktek és vidéki városban vagy Budapesten bújkálnak álnéven. Ennek megbüntetése érdekében elhatározták, hogy abban az esetben, ha az igazolóbizottság kimondja a Népbíróság elé való utalást, az igazoltatottat azonnal letartóztathatják és a kihívott detektivvel a jedőrségre kísértethetik. Értesülésünk szerint ebben az ügyben a legközelebbi napokban történik döntés. Kállai Gyula és Szakasits Antal a MÁVAG munkássága előtt A MÁVAG-kolónia nagyterme csütörtökön délután zsúfolásig megtelt munkásokkal. Másfélezer ember jött össze, hogy a két munkáspárt előadóját meghallgassa. Az imént fejezték be a munkát, némelyik még át sem öltözött, munkaruhában figyelte az emelvényen elhangzó beszédeket. Elsőnek Szakasits Antal, a Szociáldemokrata Párt előadója beszélt a bér és ár kérdéséről, az újjáépítés fontosságáról. — Felépítjük ezt a rombadőlt országot — mondotta — s hogy ezt milyen hamar és milyen sikeresen tudjuk elvégezni, az csupán a reakció elleni küzdelem fokozásán múlik. Minden öntudatos szocialistának tanulni és harcolni kell, hogy már ez a nemzedék is eljusson az igazi demokráciához ! Kállai Gyula, a Kommunista Párt szónoka a pünkösdi pártkongresszus jelentőségét méltatta bevezetőjében. Majd a tőke, a munkások, a munkáspártok és a demokrácia viszonyáról beszélt. — Együttműködünk a tőkével, de állandóan figyeljük, hogyan végzi ez a tőke az újjáépítés munkáját. Nem hárulhat csak egy osztályra, a munkásosztályra az ország újjáépítésének minden áldozata és nehézsége. — Az utóbbi időben mind szemtelenebbé válik a reakció. Minden demokratikusan gondolkodó embernek résen kell lennie. A Nemzeti Bizottság, a Népbíróság és az igazoló bizottságok megannyi éles fegyver lehet a munkásosztály kezében, melyekkel végre elintézhetjük a fasiszta, munkásellenes elemeket. Ezzel a fegyverrel élni kell tudni. A mi hibánk, ha a reakció kimerészkedik az utcára s már-már győzelemre spekulál. Tudjuk, hogy ebből a győzelemből soha nem lesz semmi. Beszámolt jugoszláviai útjáról a MADISz és a fiagyar Nők Demokratikus Szövetsége ,1 / i i ill. ír, t- -r m , Pénteken délelőtt a MADISz Vorost Mrtv-téri székházában meghívott közönség előtt számolt be jugoszláviai tapasztalataikról a MADISz és r HNDSz küldöttségei. Az értekezletet Aranyossi Magda nyitotta meg, beszédében hangsúlyozta, hogy a két magyar delegáció hat, más lépéssel vitte előre a középeurópai államok baráti együttműködését. Szikra Sándor, a MADISz titkára számolt be elsőnek a küldöttség útjáról. Ecsetelte azt a hősies harcot, amellyel a jugoszláv férfiak és nők a szabadság ügyéért síkra szálltak anélkül, hogy nagyittálérsaktól várták volna a felszabadítást. A hadsereg halottainak száma háromszázezernél több, a polgári halottak száma meghaladja az 1.700.000-et, az ifjúsági szervezett mozgalomnak több mint ötvenezer hősi halottja van. „Barátság és Testvériség’1 — ez ma a jelszó Jugoszláviában. Szikra Sándor ezután az ott élő hat nemzetiség tökéletes autonómiájáról beszélt és arról, hogy az egység tökéletesen megvalósult. Végül a Zágrábban megtartott ifjúsági kongresszusról elmondta, hogy a legnagyobb szeretettel fogadták a küldöttségeket. A magyar kiküldöttek baráti kapcsolatba kerültek a jugoszláv, bolgár, albán és görög ifjúsággal s máris különböző meghívásokat adtak át egymásnak. Ezután Tildy Zoltánná a MNDSz elnöknője beszélt a belgrádi nőkongresszusról. Hangsúlyozta, hogy az őket váró meleg fogadtatás eloszlatta aziránti félelmüket, hogy Jugoszláviában a magyar népet azonosítják néhány magyar gonosztevővel, akik nagy bűnt követtek el Jugoszlávia ellen. Ezután rátért a jugoszláv nőmozgalomra, amely már harminc évvel ezelőtt megkezdte munkáját a reakció ellen. Amikor ebben a háborúban ellenállásra került sor, előbb csak a betegápolást, főzést, mosást, látták el a nők a partizánalakulatok körül, de később fegyvert fogtak és harcoltak a férfiak mellett. A jugoszláv felszabadításig harcban hatvanezer nő esett el fegyverrel a kezében. Tildy Zoltánné több példát mondott el a jugoszláv nők hősiességéről, majd így fejezte be beszédét: — A demokratikus Magyarország megépítésében, hitem szerint a nőknek szinte nagyobb a feladatuk, mint a férfiaknak. A jugoszláv nők élete és munkája jó példát ad nekünk, magyar nőknek. Otthonunkban magunk körül, az életben fejtsünk ki propagandát a demokrácia érdekében, miy embereknek kell fejlődniük és a nők munkája a nevelésben felmérhetetlen. Ífjságárókersenye a Városi Színházban július 1- én d. e. -lil óraikor Budapest legkiválóbb művésznői és művészei, valamint írói és újságírói szerepelnek. Én - kiró ■ az-tánc-neme d eportáltak! Emmül , a téglagyárbólAuky Értesítést kérünk a következő címre; V., Vilmos császár, itt 74 félemelet. Óbudai Fehérítő rt. iroda. * A Maifartőkör Szövetsége V. ker. csoportjában szombaton, d. u. 5 én: : - „Szerelem és család’* c. előadást tart dr Nagy Tamásné. Közre.nők: Rátz Dili (zongora) Korniss Kató (szavalat): Magyar Nők Dem. Szöv V. ker. csoportja, Csanády.u. 19. IV. 3. keresnek rendszeresen néhány szót oroszul tudó férj, és női munkatársaink egészen könnyű utcai árusítással. Jelentkezés: VII., Madách Imre út 5. I. em. Urainál. Az USA háborús veszteségei Az Egyesült Államok háborús tájékoztatásügyi hivatalának közlése szerint az Egyesült Államok haderői a háború kitörése óta 1.030.679 katonát vesztettek. A hősi halottak száma 236.735. .(MTI.). Száradság' . XVIII. A nyilas jyrtatos A percemberkék dáridózásának egyik jellegzetes figurája volt Liszt Nándor, a Debrecenből felkerült ,újságíró. Tanárnak készült, sőt egy ubeig te ’■Árkodon is, de albizonyult erre a szép pályára, amelynek éppen a legfontosabb követelménye.» hiányzottak belőle: a megértés, a türelmesség, az ifjúsággal való bármytudás. Türelmetlen és összeférhetetlen ember volt, a cívis városban csak egy nagyon jó cimborája akadt: Kolosváry-Borcsa Mihály, aki alighogy felkerült Pestre, főszerkesztőnek a Függetlenséghez, felhozta a kis bökversírót is, akit jobboldali újságíró körökben Nácinak neveztek. Nomen est omen! Liszt Nácimal sok baj volt. Időnként olyan idegrohamok fogták el, hogy hónapokra ideggyógyintézetbe kellett szállítani, ami azonban egyáltalán nem gátolta abban, hogy a jobboldal ünnepelt és népszerű poétája legyen. (Vagy talán éppen ezért lett azzá?) Hónapokat töltött fenn a hárshegyi, vagy a lipótmezei ideggyógyintézetben, azután (állítólag gyógyultan) elengedték és folytatta tovább a versírást, sőt ahogy terjeszkedett a jobboldal, úgy bővült Liszt Náci működési területe is. Igazgatósági főtitkára lett a Nemzeti Színháznak, később pedig, a Sztójai-világ alatt irodalmi vezetője a rádiónak. Elég alkalma és lehetősége volt arra, hogy a kártékony és hólyagos eszméket szolgálja és Náci élt is az alkalommal és lehetőséggel. Fénykorát a nyilas uralom alatt érte el, amikor már-már „hazánk nagy költője” lett belőle. Az Akadémia, a Kisfaludy- és Petőfi Társaság tagjául alighanem csak azért nem választották meg, mert már nem volt hozzá idejük. Náci büszke volt a szerepére, előszeretettel nevezte magát a megújhodott világ Tyrtaiosának. Szívesen utalt arra, hogy amint Tyartaios a második messinai háborúban harci elégiáival új és új erőfeszítésre sarkalta a spártaiakat, ugyanúgy csepegtetett új erőt a pártszolgálatosok, az Árpádsávos-karszalagos nyilas korifeusok és kapcsolt részeik csüggedő ereibe. Nácink bátorsággal és kitartással verselt. Megrendelésre házhoz ment és ontotta a rímeket. Harci elégia kellett? Megalkotta és a rádióban virradattól napestig nyugatra a Pajtás, pajtás jössz-e ve fím című felejthetetlen riadót. Ez sem volt elég? Máris megszületett A magyar kard című balladája, amelyet jobboldali érzelmű színművészeink szavaltak nagy előszeretettel. Írt verset Tiszaeszlárról, amikor pedig elhintették a robbanó rongybabák propagandáját, Liszt Náci szívettépő sorokban siratta el Kovács Nagy Rózsikat, aki ilyen rongybabát talált a szántóföldön, s utána úgy nézett ki, mint egy Szennik plakát. Nem volt olyan ötlet, amit Liszt Nándor meg ne verselt volna. Amikor például Madagaszkár szigetén a pétainista franciák szembefordultak a britekkel és sikerült is négy és fél napig ellentállniok, Náci rögtön felemelő és mély gondolatokkal telezsúfolt verset iányádtól’ belőle a következő klasszikus magyarsággal: Kezdődik a tósztom: mázel une broche Hadi jelentéstől reszket a misperhe! Madagaszkár földjén vicsorog a vad rád, Halott ez a sziget hatszázezer kvadrit, ide mentek volna egymásután csendben, kiknek okmányaik ma nincsenek rendben, így ahogyan hírlik, készülődik máris, Tiszacsilár, Moszkva, Sadagora, Párig, ami angol erő nem bírja a harcot, Madagaszkár földjén ekként vall kudarcot. S mivelhogy e kérdés régóta bogaram: Baloldal kárára ürítem poharam! így verselgetett Nácink a Függinség hasábjain Mutatóba leközöltük. Ilyen volt a nyilas világ — Liszt Rapszódiája.., V ’• VASARNAP, 1945 JCMTT8 I, Jilíwhzet * ~Jirod(iloin Viharos alkonyat L. Rachmanov színművének bemutatója a Nemzeti Kamaraszínházban Vannak időszakok, mikor a művészi alkotás jelentőségét elsősorban a tartalom, annak erkölcsi, morális volta dönti el. Ez persze sohasem jelentheti a jószándékú dilettantizmus előnybe helyezését formailag tökéletes alkotásokkal szemben. Szerencsére a művészetben nincs ilyen fából vaskarika. Nincs és nem is hiszünk olyan mű létezésében, mely csak mondanivalójában erkölcsös, de megjelenésében dilettantizmus. De ha egy író nem is a legtökéletesebb, de igényes és nemes eszközökkel formálja meg igényes és nemes mondanivalóját, ez művészi alkotásnak is jelentősebb, mint az a formai bravúr, amely tartalmatlansága miatt bűvészmutatvánnyá válik. Mintha mindezt szándékoltan ki is hangsúlyozná Rachmanov színműve, mikor a darab főszereplője, a hetvenötéves tudós élete főműve, egy tudományos munka elé politikai tartalmú előszót ír. S ez az előszó akkor, az orosz forradalom idején e munka tudományos jelentőségét is növeli. Rachmanov színműve így, ilyen okokból is válik nemcsak kitűnő, de jelentős alkotássá. Hogy az orosz író évtizedek múlva is szólni tud egy másik nép legaktuálisabb problémáiról, ez is bizonyítja a darab jelentőségét , művészi jelentőségét is. Mikor arról kell panaszkodnunk, hogy nincs magyar színdarab, mely a mi problémáinkat mondaná, Rachmanovnak az 1917-es esztendőkről szóló munkája úgy hat, mintha elsősorban hozzánk és rólunk szólna. S nemcsak a darab döntő kérdésében, hogy hol van az értelmiség helye, mikor egy nép jobbá, a magáévá akarja formálni hazáját, de az olyan jelenetekben is, mikor a fűtetlen, sötét szobában zongorázó tudós házaspár mögött hirtelen kigyullad a csillár, jelezve a szovjet „újjáépítés“ első eredményeit. Igen, vannak idők, mikor ez is költői mondanivaló, mikor ez a költői mondanivaló. A színészek megértették s élik is ezt a színpadon nálunk szokatlan mondanivalót. Major Tamás, a hetvenötéves tudós szerepében az egyenetlenség látszatát is vállalva, a legnehezebb színészi megoldást választja. Ez a nagy művész nem él olcsó színészi fogásokkal, mi sem lett volna könnyebb, mint egy foghíjasan beszélő, totyogó aggastyánt formálni az öreg tudósból. Major Tamás tudósa birkózik az öregséggel. Néha lehanyatlik hetvenöt éve alatt, de újból feltápászkodik, ha úgy tetszik, megfiatalodik. Játéka nyomán a lelket, az akaratot látjuk, mely újból és újból legyőzi az öregség megpróbálta testét. Hogy megnő, fizikailag is fölmagasodik, mikor a frontra induló matrózokhoz szól, vagy amikor a telefonnál megtudja, hogy Leninnel beszél. Gondjal formált, gazdag, nagy alakítás, a tudós alakjának, a vitathatóság látszata ellenére is az igazi lényeget megfogó értelmezése. A tudós feleségét játszó Ladomerszky Margit ismét érthetővé teszi, miért nem lehetett népszerűvé a sztárok korában ez a kiváló művésznő. Nemes, tartózkodó játékstílusa, eszközeinek finomsága a magyar színpadról szinte száműzött színésznőtípust idézi emlékezetünkbe. Azt a színjátszást, mely egyszerűségével és halkságával áhitatot varázsol a nézőtérre. Igen nagy öröm a két fiatal színész: Ungváry László és Rajczy Lajos játéka. Ungváry merev, gerinctelen és stréberségre hajló tanársegéde hibátlan alakítás. A gyönyörűen beszélő Rajczy lényéből és keményre gyúrt alakításából annyi rokonszenvesség árad, hogy érthetővé teszi a tudósházaspár iránta való nagy szeretetét. Peti Sándor forradalmi matróza, elfojtott érzelmessége, titkolt eilágyulásai szép, nemes, megindító színészi munka. Bánky Zsuzsa és Gábor Miklós néhányszavas szerepükben is a vérbeli színésztehetségre figyelmeztetnek. A darab fiatal rendezője, Gellért Endre méltó társa a színészeknek. Átfűtött, áramokkal teli levegőt varázsol a színpadra. Háy Gyula kitűnő fordításának is köszönhető, hogy a Viharos alkonyat a legaktuálisabb, a legmagyarabb problémákra figyelmeztet bennünket. Zelk Zoltán Két új orosz film (A levegő kocsisa. — A vidám fickó) Nálunk az orosz film a könynyebb műfajt elsőnek a Háború után, este hatkor... című zenés játékkal prezentálta. Most, pár nap leforgása alatt további két zenés orosz film jelent meg: A levegő kocsisa — könnyed szerelmi történet egy utasszállító repülőgép pilótájáról és egy énekesnőről. Sz. Roitmann, a rendező, pasztellszínekkel dolgozik, lágy romantikus hangulat lebeg a közvetlen meséjű film felett, üde dalok és sok zene — köztük Mascagni és Csajkovszki — élénkítik a cselekményt, amelynek minden könnyedségen túl azért mondanivalója is akad: az egyszerűbb életforma hirdetése. A film két főszereplője: M. Zsabov és L. Celikovszkaja jót játszik és szépen énekel. A vidám fickó egészen új oldaláról mutatja be az orosz filmgyártást — burleszket hoz. Évekkel ezelőtt készült, a közönséget ennek ellenére legyőzi a bőségesen áradó humor és Alexandrov rendező lendülete, amely nem egyszer a régi, nagy amerikai burleszkek hangulatát idézi fel. A film alapötlete a sablonos személycsere. A divatos dirigenst összetévesztik az egyszerű pásztorral, amiből aztán a vidám helyzetek egész sora kerekedik. És nem egyszer virtuóz, valósággal chaplini erejű ötletekkel. (A távíróhuzaloknak kottaként való beállítása, a Liszt-rapszódia groteszk eldirigálása a legjobb film-gag-ek közül való és kivitelezése is bravúros.) A filmnek — amelynek szereplőgárdájából a kellemes hangú és eredeti humorú Orlova emelkedik ki — robbanó hatása van. A nézőtéren nem is nevető, hanem valóságos hahota-hullámok hömpölyögnek végig. (p.) —□— * A zuglói munkásszínjátszók július 1-től kezdve minden nap játszanak az Angol utca 26. szám alatti József Attila kultúrház színháztermében. Műsorukon, melynek címe: „Nyári politikai kabaré“, többek között Zelk Zoltán drámai jelenetét és Darvas Szilárd bohózatát mutatják be. * Hont Ferenc előadása: Hont Ferenc, a kiváló dramaturg és színpadtörténész, aki mostanában tért vissza hosszabb moszkvai tanulmányútjáról, hétfőn, július 2-án, este 6 órakor a Magyar Színházban előadást tart a szovjetszínházról. Heltai Jenő mond bevezetőt. Jegyeket 6—20 pengős árban a jegyirodák árusítanak. * A Carmen előadásán az utolsó felvonás balettjében először lépett fel Rossi Tina és rövid jelenetében is alkalmat adott, hogy a közönség felismerje tehetségét, tánctudását, temperamentumát. A debüt sikeréhez a publikum annál szívesebben járult sok tapssal, mert a fiatal művésznő a budapesti antifasiszta olasz bizottság elnökének leánya. Az előcsarnok tábláján egyébként kettős szereplő változást is közölt a színház: Orosz Júlia helyett Raskó Magda énekelte Micaela szerepét, Megygyesi Pál helyett pedig Halmos János alakította Don Josét. * A Fővárosi Nagycirkusz július 1-én új, nagy műsort mutat be. A műsoron szereplő akrobata-csoport július végén szovjet meghívásra, Moszkvába megy vendégszerepelni. * A Magyar Színészek Szabad Szakszervezete nyugdíj- és jóléti alapja javára színésznapot tart június 3- án délután 3 órakor az Angolparkban. * Angol matiné. A City College angol nyelviskola (Klotild-u. 18) több neves vendégszereplő felléptével vasárnap délelőtt 11 órakor a Művész-Színházban „English Matiné“-t rendez. A Kis Színpad gyermekművészet Tamási Andrásné rendezésével július 1-én, délelőtt a Royal-varietében a Nemzeti Segély VII. kerületi központja javára tartanak előadást „Gyermekek a gyermekekért“ címen. július havában a Fővárosi Nagy Cirkusz műsora Előadások fél 4 és 6 órakor