Szabadság, 1946. január-március (2. évfolyam, 1-74. szám)

1946-01-01 / 1. szám

MI ÚJSÁG A SZOVJETUNIÓBAN? A szovjet vitam­inkutató intézet a háború befejezése után jelentéke­nyen fokozta kutató munkáját a vitaminok előállításához szükséges nyersanyagok előteremtése és fel­dolgozása terén. Az intézet jelen­­leg a vitaminok összetételének kér­désével foglalkozik. Moszkva egyik vitamingyárát az intézet kísérleti állomásává alakították át, amely­ben a szovjet tudósok különféle felfedezéseit próbálják ki. Új mód­szereket dolgozott ki az intézet, amelyek segítségével „A’’-vitamint állítanak elő olajból és „G’‘-vita­­mint tőkehal­májából, előzetes ve­gyi eljárás nélkül. „E”-vitamint is állít elő az intézet gabonacsírából. Ez a vitamin a legjobb gyógyszere a belső szekréciós mirigyek műkö­dési zavarainak és elősegíti a se­bek gyors gyógyulását. Kísérletek útján meggyőződtek arról, hogy az ,,E”-vitamin nagyban emeli a jó­­szágszaporulatot. A tudósok egész csoportja dolgozik a vitaminoknak az állattenyésztésben való felhasz­nálásánál. A Pravda hosszabb cikkben is­merteti az iparosítás sikereit és ki­­emeli, hogy a szovjet állam a győ­zelem után hozzáfogott az egész nemzetgazdaság fellendítéséhez, hogy a Szovjetunió jelentékenyen túlhaladja a háború előtti színvona­lat és fokozzák a lakosság életszín­vonalát. A donyeci szénmedence termelése fellendül. Nincs egyetlen kohászati üzem sem, amely ne mű­ködnék. A sztálingrádi traktorgyár már a második ezer vontatógépet bocsátja a mezőgazdaság rendelke­zésére. Három és félszeresére emelke­d­ett az azerb­ejdzsá­ni olajtermelés. A Szovjetunió legfőbb hatalmi szer­vében Azerbejdzsán népét 52 kép­viselő fogja képviselni . A cári Oroszország idején Azerbejdzsánt csak h­at képviselő képviselte, akik nagybirtokosok illetve nagytőkéseik voltak. Azerbejdzsán ipádénak 95 százaléka, teljesen új vagy újonnan rendbehozott üzemekből áll. A petró­ ZELK ZOLTÁN• Főszereplő: A KÖZÖNSÉG Rendkívül érdekes és igen tanulságos színházi előadást láttam tegnap este, melynek egyik fő­szereplő­je a pesti közönség. Huxley „Most vagy soha“ című színművéről beszélek. Az előadásról m­ár írt a Szabadság. A bíráló, Gergely Sándor, méltatta az író nemes eszközeit, azt, hogy a „Most vagy soha“ nem szín­darabgyártó, hanem író mun­kája. S bár tudom azt is, milyen őszinte, nagy vé­leményt hozott magával a színházból Rátklai Már­tonról és Dénes Györgyről, akiknek játéka az elő­adás igazi élménye, az átkozott papírhiány szabta méred­ek miatt ezt csak jelezhette­ bírálatában. Nem a színészek játékáról akarok szólni, de alakításukra emlék­s­zve, nem hagyhatom említetten őket. Huxley darabja pesti előadásának igazi hőse a Vígszínház közönsége. A közönség, mikor kissé fáradtan, sőt megdöbbenve hallgat, s amikor tetszé­sét jelezve, tapsolni kezd. Ez a jónéhányszor fel­csattanó taps semmikép sem azonos a megszokott színházi tetszésnyilvánításokkal. Nem a színészi produkciónak szól, nem is az írónak: nem színházi taps, hanem úgynevezett élénk helyeslés. Ahogy egy politikai vezércikket olvasva bólogat, vagy egy gyűlés szónokát hallgatva, helyesel az, akinek „szívéből beszélnek . . A darab főszereplői a nagy k­api­tal­ista, a kom­munista és a testet öltött szkepszis, akinek alak­jában sokszor­­— bizonyára — a szerző lép szín­pad­ra. Ahogy mondani szokás, két világszemlélet ütközik össze, a kapitalista és a kommunista. Köz­ből a kétellyé „finomult" műveltség áll, két hit között a hitetlenség, illetve a változtathat­atlanság hite. A darabot író írta, kiváló, jelentős szellem. De a trükköket nem veti meg. Ám ezek a fogások nem holmi színpadtechnikai, hanem „szelem­­techmikai“ fogások. Az egyik ilyen fogás, hogy a darab „középe® álló“ alakja, aki a legnagyobb bölcsességeket, látszatra az igazságot mondja, s aki kü­lön-külön mindkét szemlélet felé teljes fölénnyel hadakozik, ha a két szemlélet összeütközésére kerül sor, különös módon csak az egyikkel, a kommunis­tával polemizál. Övé az utolsó szó, az, mely a „végső igazságot“ hangsúlyozza. A másik fogás, hogy a kommunista annyira megveti a többieket, hogy sohasem polemizál e végső igazságokkal. Hallgat. Elszántan és megvetően, de hallgat. Akkor, amikor a legtermészetesebben kínálkozó egyszerű érvelés is nevetségessé tenné e végső igazságokat... Nem tudom, más ar osztagokban hogy volt, de nálunk — ebben — kongeniál­is partnerre talált Hurley. A, közönségben. A taps mindig e végső igazságoknak, a kapitalizmus igazságainak szól. Ha sikere lesz Pesten a darabnak, e trükköknek köszönhető. Vagy­­ nincs is szó semmilyen írói fogásról, csupán annyi igaz, hogy Huxley nem tud maga elé képzelni egy kommunistát? Nem tud mit kezdeni vele? Nem tudja megszólaltatni? Lehet, hogy így van. S ezért oly hamisan romantikus és élettelen ez a különben nemesnek, jóhiszteműnek, hívőnek megírt figura. Mikor Huxley vélt kommu­nistája az idealizmus szelíd tüzében lobog a szín­padon, a nézőtér csendje nem a figyelem, hanem a megdöbbentés, a csalódás némasága. Ez a mély megdöbbenés oldódik fel aztán helyeslő tapsban olyan gyerekes „érvelésnél“, hogy egy olyan társa­dalomban, mikor, tegyük fel csak két órát kell ekol­­gozniok az embereknek, mit is csinálnak szabad idejükkel ? Hogy a napi ti­zennégyórás szabadidő éppúgy a léha élvezetekbe kergetne milliókat, mint most a ráérő ezreket.. . Nem! Nem! Isten óvja ettől az emberiség­et!­­— kiáltja tapsoló tenyérre! és lélekkel a páholyok és zsölyék közönsége, mely, ha túl tudná tenni magát a szolkásokon, a taps mellé hangos ,,úgy van“ és „éljen“ szegődne ilyenkor. Huxley darabjának e néhány mozzanata kár­pótolja őket a felvonásvégi csattanók, a Jó bemon­dások, a meztelen női testek fájdalmas hiányáért ! leum­termelés három és félszeresére ■emelkedett. Újabb petróleum mező­ket fedeztek fel. A petróleumkutak 97 százalékát a szovjet uralom alatt fúrták. Azerbajdzsán gyümölcs-, főzelék és olajtermelése is rend­kívül jelentős. A köztársaság mező­gazdasági termelésee is hatalmasan fejlődött. Csatornahálózatot létesí­tettek a száraz steppe-vidéke­k ter­mékennyé tételére. A párisi rádió Magyarország megsegítését sürgeti A párisi rádió éjszakai magyar Massában a franciaországi magyar függetlenségi mozgalom titkára kéréssel fordult a külföldön élő ma­gyarsághoz, különösen pedig a francia földön élő magyarokhoz az óhazai magyarság megsegítése­­ér­dekében. Bevezetőül rámutatott e­rra, hogy a magyar nép még az első világháború utáni viszonyok­nál is súlyosabb helyzetbe került. — Ennek a háborúnak a nyomá­ban — mondotta ezután — több mint kétszázezer magyar árva ma­radt és több mint négyszázezer magyar gyermek sínylődik külön­böző betegségekben. Nem a de­­nv-.fcrficia juttatta­­ a magyar népet ilyen szomorú sorsra, nem a de­mokrácia bűnéből romlott le a ma­gyar gyermekek egészsége, nem a demokrácia rombolta le a hidakat és házakat, vasutakat és közműve­ket. A magyar nép szörnyű nyo­moráért mások felelősek, és éppen ezért van szükség segítségre, mert a fasiszták az utolsó pillanatig pusztítottak azzal az elgondolással, hogy „Utánunk az özönvíz!’’ és minél nagyobb a rombolás, annál nagyobbak lesznek majd az új de­mokratikus rendszer nehézségei. A magyar függetlenségi mozgalom titkára végül egyetlen segítőszerve­zetbe való tömör­ülésre szólította fel a franciaországi magyarságot. Vadhússal akarják javítani a közélelmezést A vad­ászszezon megkezdésével­­ Budapest lakossága abban remény-­­­kedik, hogy a vadász­okmányt a k­özelláás javítására használják fel. Végre nem a privilegizált va­dásztársaságok tarthatják meg a lelő­­ vadat, hanem olyan szervek kapják, amelyek azt a nagyközön­ség számára szándékoznak forga­­lomba hozni. A főváros vezetősége most tár­gyal a közellátási és a földm­űve­lési minisztériummal, hogy az egész országban lelőtt vadmennyi­­ség a Községi Élelmiszerüzemet illesse meg, amely azt azután olcsó áron bocsátaná a fogyasztók ren­delkezésére. A most érvényben levő rendelkezések szerint több ilyen kijelölt nagykereskedés van, amelynek a vadára az önmaga számára visszata­r­ható mennyisé­gen felül, a lőtt vadat leadni kö­teles. A főváros azonban azt kéri, hogy a Községi Élelmiszer­üzem számára kizárólagossági jo­got biz­tosít Sónak és a vadhúst, nyulat, őzet, fácánt stb. csa­kis ez az üzerp­t dobhassa piacra. Most várják a döntést ebben az ügyben, mely esetben remélhető, hogy Budapest lakossága a közel­jövőben nagymennyiségű nyirlpe-­­ Csengéhez és más vadhúshoz jut, ami pótolná a régóta nélkülözött marha- és sertéshúst. Amíg ez a­­ szigorú beszolgáltatási köteleze­t- t ség nincs meg, a vadászok félvállá s­ról intézik el a kérdést, aminek­­ legjobb bizonyítéka az, hogy a Községi Élelmiszerüzem, mint ki­jelölt nagykereskedő, mindössze huszonkilenc darab nyulat­ kapott az idei vadászszezonban A közellá­tási minisztérium illetékes szervei­nek is beadtak néhány lőtt vadat, ezeket közegészségügyi intézmé­nyeknek juttatták. Boldog új esztendőt kivon színházjegyvásárló és hirdető feleinek HIRDETŐ ÉS SZÍNHÁZJEGYIRODA VII., Erzsébet-körút 911 Telefon : 22-00-33, 22-00-44 VI., Szent István-körút 29 T.: 122—122 • §2S!£#d%aa ■KíjöíX 5946 JANUAR 1. BWWfW-- *’*ujtw«an Két vers HARMAT Nevez­zül el a harmatot, hogy holnap már oly néven hulljon, amit nem­ gyilkos száj adott­, hegyen új neve remegő, szivárványszínű, friss, pórinké, berniét legyen a hajnal is s az is, hogy virág szirmán ringó, hogy k­e­m ismer vért és hatalmát, hogy ez a harmat tiszta­­hármat. BÓKA LÁSZLÓ DICSŐSÉG Ha éltem könyvét visszahajtaná­n­, tollas­­an álhit voltam hajdanán. De Isten megtiltotta énnekem, hogy hófehérbe zülljön életem. A mélybe küldött s nem­ nyújtott kezet, úgy tett, mint aki elfeledkezett. Nem adott kincset s hozzá rejtőket, se palotát, se cifra rendjelet. Sosem volt többem, mint amim ma. VOM, nem adott nekem semmit, csak magam! így vittem sokra életem delén, földön a legtöbb­ ember lettem én. DARVAS SZILÁRD Kettő szobás udvari öröklakások eladók Batthyány­n. 59. Perczel Miklósné ny. államtitkár özvegye nevére szóló cellafántokban levő, másra teljesen értéktelen okmányait szom­bat délelőtt a Központi Vásárcsar­nokban elvesztette. Magas jutalom ellenében kéri azokat IV., Váci­utca 2. Halas és Frank-Cégnél le­adni. deportáltról, akit 1945 február ha­vában vittek Witstegiersdorf Lager 5 táborból Bajorország felé. Értesí­tést kér: Csillárok és Világítási R. T. VII. Erzsébet-körút 41. Telefon: 222-505. Byrnes Washingtonba érkezett Washingtonból jelentik, hogy Byrnes, az Egyesült Államok kül­ügyminisztere szombaton hazaérke­zett Moszkvából. Byrnes megelége­déssel nyilatkozott az értekezletről és útjáról, melyről legközelebb rá­dióbeszédben számol be Amerika népének. Csangkaisek fia Sztálinná! Moszkvából jelentik, Sztálin ki­hallgatáson fogadta­ Csang Kai Sek fiát. A kihallgatáson részt, vett Mo­lotov külügyi népbiztos és Kína moszkvai nagykövete. Moziközönség és futballdrukkerek A demokratikus hatóságok elnéző magatartását, úgy látszik, biztatás­nak veszik a hitterizmus gyógyítha­tatlan fertőzöttjei, azok, akik né­hány hónappal ezelőtt még lapultak a pincékben. Most, miután rájöt­tek, hogy ingati fut húrozhatnak az utcákon is, előmer­észkedtek a nap­világra. A mi nekibátosodott nyila­saink, most a pesti mozikat és a Ferencváros ü körúti sporttelepének hírhedt B tribünjét lepik el. Az ismeretes és ismeretesen el­tussolt városi színházi diáktüntetés nem maradt elszigetelt jelenség. Miért, is maradt volna? Ha a haza­­árulók nyilvánosság előtt történő hecccsinálásáról az illetékesek is­­ jelentik, hogy „nem történt semmi“! Ezért „nem történt semmi“ a Royal Apollo Pimpernel­­filmjének előadásain sem. Mert az nem minősíthető valaminek, hogy a vászonra vetített SS katona és horogkereszt láttára tapsolni kezd a közönség egyik­­része. Ugyanígy a Fradi-pálya tribünjén is csupán annyi történek, hogy vasárnapról vasárnapra munk­ásellenes tüntetés­­eket rendez az érzelmeiről jól is­mert B közép. Ha megtörténne az a képtelenség, hogy a rendőrség nyakon csípné s az ügyészség nem helyezné szabad­lábra e nyilas hecccsindlókat, azt hisszük, nem egyről kiderülne, hogy pártszolgálatos, dunapa­rti kísérő, de legalább is hivő párttag volt Szálasi úr páírtjában. De minek piszkáljuk meg a múltat — gon­dolják az illetékesek, jobb, ha a fe­ledés fátylát borítjuk reá. Hogy e fátyol alatt a nyilasok egyre, bát­rabban kezdik­ ki ifjú demokrá­ciánk a­lapjait, na csupán a demo­krácia ha­ja . . . ­ Molnár Erik népjóléti miniszter romániai útjáról és Groza demokratikus politikájáról A Magyar Orvosok Szabad Szak­­szervezete gyűlésén Molnár Erik népjóléti miniszter beszámolt ro­mániai tapasztalatairól. Hangsú­lyozta személyesen győződött meg arról, hogy Groza és kormánya a demokratikus nemzeti politika meg­valósítására törekszik, amelynek célja a magyarok teljes gazdasági, szociális, politikai és kulturális egyenjogúsága. Romániának ma a magyarságnak száma­rányához ké­pest több középiskolája van, mint a románságnak, a kolozsvári egye­temen 32 magyar állampolgárságú professzor működik, a Groza-kor­­mány iskolapolitikája tehát feltét­lenül demokratikus és magyar rész­ről rászolgál minden elismerésre. Kolozsvár mindkét alpolgármestere magyar, a főpolgármester is ma­­gyar származású, Észak-Erdélyben a közigazgatásban és rendőrségben, valamint, a vezető kozíci­ókban a magyarság jelentős szerepet ját­szik. A reakciót természetesen még Romániában sem sikerült kiküszö­bölni. A reakció azt állítja, hogy Groza csak a Kommunista Pártra és a Magyar Népi Szövetségre támasz­kodik. A demokraták ezzel szem­ben meg­ vannak győződve róla, hogy az ország többsége Groza kormánya mellett áll. Magyarország hozzájárulhat a román demokrácia megszilárdításá­hoz, ha leszámol a maga reakciós, imperialista erejével, s amelynek tevékenységét a román­­ reakciósok éppen a román demo­krácia meggyengítésére használják ki. Ez a felismerés kell, hogy meghatározza a magyar demokrá­cia, politikáját Romániával és az er­délyi magyarsággal szemben. A nemzetgyűlés elnökének újévi rádióbeszéde Újév napján este 7 óra 40 perckor Nagy Ferenc, a nemzet­­gyűlés elnöke rádióbeszédet mond. Megindult a táv­­beszélőforgalom Romániával A távbeszélőforgalom Romá­niával 1946 január 1-ével meg­nyílik. Állami beszélgetések, szol­gálati beszélgetések és közönsé­ges magánbeszélgetések váltha­tók. A forgalomban az összes magyar és román távbeszélőköz­pontok résztvesznek. A három­perces közönséges magánbeszél­getés díja 6.50 arany frank. Társadalmi Szemle marxiém­ tudományos folyóirat, első száma január első napjaiban jelenik meg. Foglalkozik : a társadalomtudomány, közgazdaságtan, a hazai és nemzetközi politika, valaiint a kultúra főbb kérdéseivel. Tanulmányok, szemlék, könyvismertetések. A folyóiratban, a legkiválóbb közírók cikkeivel találkozik az olvasó. Főszerkesztő : Dr. Fogarasi Béla Felelős szerkesztő: Mód Aladár Kapható minden nagyobb könyvkereskedésben és az újságárusoknál, egyes szám ára 1’. 5.000.—, előfizetési ára ’/, évre P. 12.000.— Szerkesztőség : Budapest, V. Honvéd-n.. II. I. Kiadóhivatal: Markra. Bp. VI. Rózsa Ferenc-u. 111.

Next