Szabadság, 1946. október-december (2. évfolyam, 221-296. szám)

1946-10-01 / 221. szám

­ Nem és nagyhatalmakra, s Kínám magunkra kell építenünk kispolitikrákat Ezután azoknak válaszolt Gerő Ernő, akik a Szovjetunióval való jószomszédi viszonyt csak „föld­rajzi adottsággal” indokolják. Föld­­rajzi adottságok azonban egyedül nem határozhatják meg egy or­szág külpolitikai irányvonalát. Ha Magyarország szomszédai reakciós országok volnának, bármennyire is be volnánk ékelve közéjük, másutt kellene barátokat keresni. Sokszor még jóhiszemű demokraták is úgy teszik fel a kérdést, várjon kire, melyik­­nagyhatalom felé kell orientálódnunk? Pedig a dolog világos: egyikre sem. Nekünk sa­ját magunkra kell orientálódnunk, a magyar népre, országunk tartós lé­e­keire, jövő fejlődésének és ha­­tartásának biztosítására. Ha mi azt hirdetjük, hogy határozottan kell haladni a Dunavölgy népei­vel, elsősorban a Szovjetunióval való együttműködés útján, akkor ez nem „orientáció” egy nagyha­talomra más nagyhatalmakkal szemben, hanem az egyedül he­­ly­es, valóban önálló, a nemzet és az ország érdekeit szem előtt tartó magyar külpolitika. Ha ,egy kis nemzet a történelmi haladás erőire támaszkodik, ezekhez zárkózik fel a béke és a fejlődés biztosítása érdekében, akkor lehetőséget nyer arra, hogy önállóan, teljes nemzeti önérzettel és sikeresen képvisel­hesse saját érdekeit. Idézte Sztá­lin generalisszimusz meghatározá­sát, amely szerint saját ideológiá­jával kerülne szembe a Szovjet­unió, ha nem becsülné a kisnépe­­ket, ha beavatkozna, a kisállamok belső ügyeibe. Ami áll a Szovjet­unió és Magyarország viszonyára, az áll olyan országokhoz való vi­szonyunkra is, mint Jugoszlávia. Bizonyos mértékben áll az összes dunavölgyi népekhez való viszo­nyunkra. Felvetette a kérdést, hogy illik be ebbe a képbe Cseh­­zlovákia jelenlegi magatartása és Romániává,­ még mindig nem rendezett kérdések. — Mi, kommunisták nem va­­g­yunk ábrándosok — mondotta '­­leró Ernő. Nem hunyunk szemet a­ tények előtt. Nem titkoljuk, hogy e­zt a magatartást, amelyet Szlová­kiában a magyarsággal szemben tanúsítanak, a legélesebben elítél­jük és nem szűnünk meg küzdeni az ottani magyar kisebbség jo­gaiért. Ide számunkra az is két­­se végtelen, hogy a határainkon túl élő magyarság számára csak úgy tudjuk biztosítani az emberi jogo­kat, ha itthon rendet teremtünk a saját portánkon , ha­­ezzel, va­lamint helyes külpolitikánkkal olyan barátokat szerzünk ma­gunknak, akik valóban a szívükön viselik a nemzeti kisebbségek jo­gait, mert ez saját állami beren­dezésükben is az állami felépítésés­nek alapja. Kétszínű hintapolitika erre nem alkalmas, a reakció ar­cátlan előretörése a magyar bel­politikában még kevésbé. Szilár­­dan meg vagyunk győződve arról, hogy ha a magyar belpolitikában sikerül visszaszorítanunk a reak­ciós erők előretöréseit, ha meg­szüntetünk minden kétértelműséget a külpolitika területén, akkor ren­dezni fogjuk tudni a szlovákiai magyarság helyzetét is, mert olyan erőkre fogunk tudni tá­maszkodni e jogos és igazságos törekvésünkben, amelyekre jelen­leg nem, vagy csak kis mértékben számíthatunk. 4. ^­_TO4FOLYAMOX~" SZÍRT GIZ­E­L­LA nyársk­ő- és Móczi-út 76. Divatcsarnok ház s Rákosi Mátyás beszédét vita kö­­vette. A felszólalók a többtermelés problémáiról szóltak és a kultusz­­tárca ügyvitelének hibáit tették szóvá, majd Gerő Ernő közlekedés­ügyi miniszter lépett az előadói emelvényre. Beszédében hangsúlyoz­ta, hogy ha bent az országban ki­éleződtek az ellentétek a demokrá­cia és a reakció erői között, lehe­tetlenség, hogy ne éleződjenek ki az ellentétek a külpolitika kérdésé­ben is. Azok, akik a parasztság milliós tömegeit szembe akarják fordítani a munkássággal, a kül­politikában azon mesterkednek, hogy hazánkban az oly végzetes hintapolitika, egy új, de a réginél nem kevésbé veszedelmes válfaját valósítsák meg. Az újsütetű hinta­politika képviselőinek álláspontja lényegileg nagyon kevéssé különbö­zik a régitől. Az új hintapolitiku­­sok persze nem ejtőernyősöket vár. Eak, mint Kállai, ők a Szövetsége­sek közötti ellentétek gyors kiéle­ződésére spekulálnak, megelőző, preventív háborúba helyezik remé­nyüket és azt lesik, mikor hull le Európára az első atombomba. Gerő Ernő beszélt a történelem preventív háborúiról, Vilmos csá­szár és Hitler háborújáról, Pearl Harbourról és ezeknek a háborúk­nak csúfos kudarcáról. A magyar külpolitika a kiegyezés óta a né­met és osztrák imperializmusra ala­pozódott, pedig a nép érdekei ak­kor is mást követelt. Még inkább megváltozott a helyzet a századfor­dulótól kezdve, amikor az orosz munkásosztály és vezetése alatt a parasztság sokmilliós tömegei fel­vették a harcot saját imperializmu­suk ellen és megdöntötték a cá­rizmust, a nagybirtokosok és nagy­tőkések hatalmát. A fasizmus el­leni dicsőséges felszabadító háború­ban a Szovjetuniót benépesítő szlá­vokhoz felcsatlakoztak és ugyan­csak a fejlődés élvonalába kerültek Tito marsall vezetése alatt Jugo­szláviai szláv nemzetei is. Kisebb­­nagyobb eltérésekkel ugy­ancsak progresszív szerepet játszanak ma a többi északi és déli szláv nemze­tek. Mindegyikük szembenállóit a hódító fasiszta imperializmussal és a háború befejeztével kisebb-na­­gyobb mértékben a népi demokrá­cia alapján rendezkedett­ be. Vala­mennyi ősi ellensége a német mili­­tarizmus, egyben létérdekük az is, hogy a nyugati imperialista körök ne avatkozzanak bele országaik belső ügyeibe, ne támogassák a belső reakciós erőket. — Ez nemcsak, a szláv nép ér­deke. Ez a magyarság életérdeke is. Évszázadokon át népünk törté­nelme a német hódító és a magyar­­ság leigázását célzó törekvések el­leni szakadatlan küzdelem. To­vábbmenni a múlt útján, nem azok­kal haladni együtt, akik mindent elkövetnek a német imperializmus feltámadása ellen, azokhoz csatla­kozni, akik saját imperialista cél­jaik számára fel akarják éleszteni Németországot, nemcsak halálos bűn a nemzettel szemben, hanem valósággal nemzeti öngyilkosság. Gerő Ernő a demokratikus mestar külpolitikáról i Szabadság" Nem akarunk Nyugat felé elzárkózni Hivatkozott Jugoszlávia és Ma­gyarország között létrejött párisi megállapodásra, amelyről mindenki elismeri, hogy eddig ez a magyar békedelegáció egyetlen komoly si­kere Párisban. Gerő Ernő ezután köszönetet mondott a jugoszláv békedelegáció vezetőjének azért a megértésért, melyet a magyar demokráciával szemben tanúsított. Romániáról szólva, kifejtette: mint reálpolitikusok és mint kom­munisták arra törekszünk, hogy legalább biztosítsuk az Erdélyben­ élő másfélmillió magyar lakosság­­jogait.­­• Bennünket, kommunistákat, el­lenfeleink úgy szeretnének beállí­tani, mint akik tudni sem akarnak a Nyugatról, — mondotta befejezé­sül. — Ez nem így van. Mi egyálta­lán nem akarjuk, hogy Magyaror­szág elzárkózzék a Nyugat felé. Éppen ellenkezőleg. Szoros gazda­sági, politikai és kulturális kapcso­latokat akarunk kiépíteni a nyu­gati demokratikus népekkel, minde­nekelőtt az Amerikai Egyesült Ál­lamokkal, Angliával, Franciaor­szággal, de más államokkal is. De ugyanakkor azt kívánjuk, hogy külpolitikánk vonalvezetésében ne legyen törés, ingadozások és két­értelműségek. Meggyőződésem sze­rint ott Nyugaton is többre értéke­lik, mint a frivol bujócska játékot. Végül kemény kritikát gyakorolt a magyar diplomáciáról. Azt mon­dotta, hogy ilyen diplomáciai appa­­rátussal nem lehet megvalósítani az új Magyarország követelte politi­kát. Gyökeres fordulatnak kell be­következnie ezen a téren. Fel kell frissíteni diplomáciai testületünket demokratikus elemekkel. Ezen a té­ren is példát vehetünk Jugoszláviá­tól. •— Olyan külpolitikát akarunk — mondotta, — amely nemzetközileg a haladó, neon pedig a reakciós im­perialista erőikre támaszkodik, amelynek alapgondolata, hogy a Duna völgye és a Duna kérdése nem id­egen imperialista hatalmak, hanem, maguknak a dunavölgyi né­peknek legsajátabb ügye. Gerő Ernőt már felszólalása ele­jén leírhatatlan lelkesedéssel fo­gadta a nagygyűlés közönsége. Be­széde befejezése után a kiküldöttek sokáig, ünnepelték. A főváros és a vidék küldöttei A közlekedésügyi miniszter után a főváros és a vidék küldöttei szó­laltak fel: őszhajú tatai bányász, angyalföldi proletárasszony, mun­kások, parasztok és értelmiségiek. Rajongó szeretettel fogadta a kon­gresszus Major­ Tamást, a Nemzeti Színház igazgatóját, aki a művé­szek háláját és ragaszkodását tol­mácsolta- Az értelmiségi hozzászó­lások sorában Beer János dr., a főváros tisztifőügyésze a köztiszt­viselők, Losonczy Géza nemzet­gyűlési képviselő pedig a haladó értelmiség feladataival foglalkozott, majd Farkas Mihály, a párt köz­ponti vezetőségének tagja emelke­dett szólásra. „A munkásegység alapjai szilárd­an­k* — A belpolitikai helyzet, mely­­döntő jelentőségű politikai harcok közelségét jelzi — kezdte beszédét, — szükségessé teszi pártunk szá­mára, hogy megvizsgálja, elég szi­lárd-e­­ a viszonyunk szövetsége­seinkkel, elsősorban testvérpártunk­kal, a Szociáldemokrata Párttal. Meg kell néznünk, hogyan bírja el a munkásegység azokat a megpró­báltatásokat, amelyek a közeljövő­ben a nagy harcok tüzében érni fog­ják.­­ A munkásegység kérdése lé­nyegében a magyar munkásosztály magatartását, szerepét és a demo­krácia megerősödéséből álló fel­adatait jelenti. A magyar, demokrá­cia és ezen túl az egész nemzet jö­vője pedig ettől függ, a közel két­éves tapasztalat bebizonyította, hogy a magyar munkásosztály, a magyar demokrácia nemcsak leg­döntőbb, de legmegbízhatóbb és leg­harcosabb ereje is. A felszabadulás után elsőnek a két munkáspárt ug- Gergely Sándor: A demokrácia új értelmezése Sok levél érkezik hozzánk vidékről panaszokkal, zavarokról, önké­­nyeskedésekről. Vidéki lapokban is cifra dolgokat olvasok néha. Ilrost leveleket és újsághíreket egyeztetek Debrecenről és ez a fejtörés szo­katlant eredményekre vezetett. Debrecen kereskedő-társadalma a mara­­dandóságnak eme egyik legerősebb támasza, amelyet Ady is a Hortobágy­­ról beszend délibábbal fenyegetett,­­— szóval Debrecen kereskedő-társa­dalma — kapitalista ellenes. Ezt olvasom ki a hírekből. Sőt azt is, hogy kapitalista ellenes volt már a múltban­, már t. i. — a közelmúltban is! Most „igazoltatják“ Debrecenben a kereskedőket. Az igazoltatási bizottság elé többek között egy Hohol Frigyes nevű műszaki kereskedő kérül. Ez a Hohol a Baross Szövetség elnöke volt. Ezt­­ nem vonta kétségbe senki: nyilas volt! Ezen sem volt vita akkoriban. Húszezer forintra megzsarolt egy kereskedőt s kiigényelt egy üzletet , amely egy másik kereskedőé volt. E körül a vádpontok körül nagyobb disz­kussziók fejlődtek ki. A terhelő tanuk előadták a tényállást, de a bizott­ság a­ felhozott vádakra azt mondta, hogy azok kapitalista elfogultságból származnak és nem tudnak beleilleszkedni a történelem szükségszerű menetébe. Tehát elutasítja a vádakat, amelyek — amint a „Debrecen“ című kisgazdalap írja — „nem megnyugtató bizonyítékok“ ennek a koholnak a „bűnössége mellett. Tehát a­ felmentő ítélet alapján, mert a vádlottat demokráciára érde­mesnek találta a nagyérdemű tisztára v­oló bizottság — a vádlott náci boltos helyesen cselekedett a közelmúltban, amikor el- és kiigényelt kapi­tális értékeket más kapitalistáktól. A vádlott tehát antikapitalista volt, hiszen a kapitalistád rövidítette meg. A saját javára természetesen, de háli istenem, a zavaros időkben nem érnek rá Baross­ szövetségi elnökök a közzel foglalkozni... Az ember tréfálózni szeretne, ha manapság ráérne a sok tréfát kellően értékelni. Bizonyos, hogy ez a Hohol és a debreceni keresk­edőket igazoló bizottság a „Debrecen“-nel együtt hamarosan reakciósnak fog deklarálni mindenkit, aki a kiigénylések fénykorának a nyilas parazitiz­musnak hoholt vonalát zokon vette valaha és a­­zokon veszi ma is.­­Az,­ hogy valaki bús emlékekkel idézi valakik nyilas múltját és garázdálkodását — nem büntetendő cselekmény. A demokrácia ezt nem­ tiltja. Szabad emlékezési lehetőséget ad a demokrácia.. S elvégre — miért ne emlékeztethesse valaki a bizottságot arra, hogy az „igazoltatandó“ nyilas volt. Baross-elnök volt! Miért ne? A bizottság ezt úgyis tudja. A Héterfiá­n, a Piac­ utcán, a Vásáry-fivérek birodalmában, most kodifikálják a demokrácia debreceni értelmezését. Demokrata az,­aki 23 én reakciós érdekeimnek megfelel. rótt talpra és indította mag harcát az ország újjáépítéséért, — mon­dotta. — Ennek oka, hogy ,a mun­kásosztálynak a demokratikus át­alakulásban élenjáró szerepe van. Polgári politikusok nem értik ezt, mert ők az osztály történelmi hiva­tását a számszerű többségben kere­sik, holott egy osztály jelentőségét, súlyát társadalmi helyzete szabja meg, az, hogy következetes harco­­sa-e a haladásnak, képes-e, akar­ja-e, hogy előrevigye a haladás ügyét. A demokrácia eddigi er­edményei­nek vizsgálatán keresztül Farkas Mihály rámutatott arra, hogy a munkásosztály csak azért volt ké­pes a hatalmas feladatok megvaló­sítására, mert egységesen lépett fel a közös ellenség, a reakció ellen és mert létrejött a munkásosztály hat pártjának harcos akcióegysége. Meg kell vizsgálnunk azonban — mon­dotta —, hogy a­ reakció munká­jának eredményeképpen ,a munkás­­egység frontján nem keletkeztek-e repedésü­k? Teljes tárgyilagosság­gal meg lehet állapítani, , hogy a munkásegység alapjai szilárdak. De az igazsághoz az is hozzátarto­zik, hogy megmondjuk, a szilárd­ság mellett a falakon itt-ott kisebb repedések keletkeztek. Farkas Mihály ezután részle­tesen foglalkozott a két párton belüli, mun­kásegységet bénító tö­rekvésekkel és megállapította, hogy min­d a Kommunista Párt, mind a Szociáldemokrata párt hibákat kö­vetett el. Ezek a hibák azonban korán­­sem olyan veszedelmesek, mint azok a törekvések, amelyek vissza akarják vinni a két pártot a test­vérharc útjára. Nem nyíltan, de kisebb körökben hevesen bizonygat­­ják, hogy a Szociáldemokrata Pártnak más politikát kellene foly­tatnia. Ez a más politika nem egyéb, mint szövetségre lépni a magyar és külföldi burzsoáziává­ és visszatartani a magyar demo­krácia fejlődését. Bár ez az oppor­tunista irányzat nem képvisel ko­moly erőt ,mégis erélyesebb harcot kell folytatni ellene.­­ A munkásegység szilárd alap­ját ezek a törekvések természete­sen nem ingatják meg. A Szociál­demokrata Párt élén a munkásmoz­­gal­omnak olyan régi harcosai v áll­­nak, mint Szakasits,­ Bán, Rics, Rónai, Marosán, akik hosszú év­tizedek munkája eredményének te­kintik a munkásosztály egységét és érzik történelmi szükségességét. Végül Farkas Mihály a munkás­­egység gyakorlati megvalósításával foglalkozott és kifejtette, hogy a pártok alsó szervezeteiben, az ön­­kormányzatokban és a sajtóban szoros együttműködésnek kell lét­­rejönnie, hogy a munkásegység ere­jét a magyar élet minden területére kiterjesszék. 1 /kedd, ms oktdrer 1 iSQESEi. ■UaMaHUaBHUaMa .METROPOL HALL ALFONSO KACAGÓ CAVALCADÉJA BUDAPEST ISMÉ Álakat, Barna And, Bartók Anni Ly Wong, Premier: Sz­erepl­ők: Alfonzo, Antony & Angela, Bellák Miklós, Horváth Bötke, Mi­toga Lázató, Október 1-én 3 Amigot, 3 Brixton, Katli & Ratkó, Sxamotttty Sisters, este 10-k­or! Asztalrendelés a METROPOIBAT*. Tel.: 220 273. Belépődíj nincs, D­e­le A tra­tó v­an * Eladó autóját megjavítjuk, rendbehozzuk, díjtalanul garázsirozzuk, nagyon gyorsan eladjuk min asit Budapest, V­l­., Vig­ u. 3. Miskolc, Széchenyi­. 1®. Kedvezményes jegyek az Ossi vásárra szeptember 28—október 6-ig Kapható: „SZIKRA“ József-barát S. 2 forint helyett 1.50 forint

Next