Szabadság, 1947. január-március (3. évfolyam, 1-73. szám)

1947-01-01 / 1. szám

2 7. emberiség története egy kissé a szerencsejáték históriája is. A hazárdjátékokban az emberiség ohhantisin kalandvágya oldódik fel modern formában a legrövidebb időegységbe szorítva az ellenállhatatlan szenvedélyeket. A kapitalistavilágrend ezen a téren is tág teret adott a lendismerittes harácsolok számára, hogy a tömegek já éksparedélyét felkorbácsolva, a maguk zsebét duzzaszthassák fel. A tapasztalat ugyanis azt bizonyítja, hogy játékon végeredményben csak veszíteni lehet, különösen akkor, ha drágán kellmegfizetni az árát, hogy a közönség, a nép leülhessen a játékasztalokhoz. A ló versenyen húsz százalékkal adósulnak meg minden forintot, amit a játékos megkockáztat. Ez az■ államnak jut, a jétékkribókban ezzel szemben a magánvállalkozó szedi a játék- pénzt, melyet érzéketlenül nyer es íi■ „pinka“, a zöldasgalba rejtett doboz, ahová a játékmester a zsetonokat sülyeszti. A világháború előtt és a háború alatt Budapesten számos titkos játékklub, kátyásnyelven -iripa működött, melyek közös szervezetbe tömörültek s akárcsak a csikögyi gengszterek, megvesztegették a hatóságokat, hogy ne zavarják üzletköreiket. Tapasztalatlan embereket, akiknek sohasem volt még kártya a kezükben, felcsaltak ezekbe, a zugklubokba, ahol nemcsak a náluk levő pénzt vesztették el, hanem fuxgyfenigini adósságot is csináltak, mert a felhajók megelőzően pontos értesülést szereztek vagyoni helyzetükről , annak megfelelő összegű hitelt nyújtottak számára, terrnészetesen kasár kamat és bozravaló ellenében. Széles körben folyt, a játékosok felhajtásának ez 33 alvilági módszere. Rengeteg tisztességes embert fertőztek meg, kergettek romlásba, börtönbe és öngyilkosságba. Nem használt a kártyagoregszterek ellen az állandó razzia sőt a külön rendőrségi kártyacsoportok felállítása sem, mert a tripótulaj lovosoknak minden hatóság szervesetében voltak besúgóik, akik előre értesítették őket a készült intézkedések.! A felszabadulás után a pénzromlás következtében szűkebb térre szorult a kártyásfront működése. Csak feketézők és fezörök pénzére pályázhatnak, mert az egyre romló bankjegyekért neem volt érdemes kockáztatni ok a hatóságokkal való összeütközést. Három helyen működött titkos játékklub, ahol dollárban és fontban kártyáztak és rttketteztek az infláció vámszedői. A legdivatosabb a Régiposta-utcában egy láncosnőből lett báróné lakásán, egy másik az Andrássyút és Jókai tér sarkán levő bérházban, a harmadik pedig egy Lorétai-utcai villában, ahol kizárólag a rulettgolyókat pergették. A rendőrség természetesen tudomást szerzett a működésükről de a játékosok annyira vigyáztak és oly ügyesen leplezték a titkos játékklubok munkáját, hogy csak egyetlen egy esetben sikerült fetfelmérni a hazárdjátékosokat. A stabilizáció azután meghozta az új konjunktúrát azok számára, akik ahelyett, hogy dolgoznának, a jóhiszemű tömegek játékszínvedélyét akarják kihasználni. Annál is inkább, mert 1. A réméti Kaszinó, az Országos Kaszinó, a lipótvárosi Kaszinó az Otthon Kör, a Bungária-klub, az Axió-klub és a többi társadalmi egyesület, ahol a gazdag nagykeresőtű polgárság aránylag kisebb veszéllyel áldozhatott játékszenvedélyének, megszűntek és csak egyetlen olyan klubot engedélyeztek, amelyben a rendőri beavatkozás veszélye, nélkül lehetett, hazárdot játszani. Egyre-másra alakultak a titkos játékklubok, azonban rövid idő múltán be is csukták azokat, mert a megváltozott körülmények között a feketézők, sikorek, az export-konjunktúra haszonélvezői nem merték vállalni a tettenérés kockázatát. Ezek most egymás között játszanak azokon az esélyeken, melyek::- !: hire kiszivárgott már a palotákból és luxuslakásokból, megbotránkoztatva a mindennapi kenyerükért fáradságosan dolgozó tömegeit. A szenvedélyes játékosok, akilnek nincsen megfelelőársadalmi öszezsköttetésük, hogy az egyetlen működő klub tagjai sorába felvegyék őket, a kávéházak kártyaszobáiba szorultak, ahol mert aránytalanul magas összegekben folyik az úgynevezett ,,kolimersajáték". Egyes körúti, lipótvárosi, Andrássy-úti és Kossuth Lajos-utcai kávéházakban naponta sokezer forint cserél gazdát s egy-egy romi, vagy alsósparti pénzforgalmából egy kisebb vállalat egész heri személyzeti költségét ki lehetne fizetni. Természetesen az egyetlen engedélyezett klubba is beszivárgott néhány imparöör, akinek a klub nem társadalmi találkozóhely, hanem csupán olyan menedék, ahol hatósági beavatkozás veszélye nélkül játszhat hatalmas összegekben. Ezek a textilesek, tőzsdézők, autósok, „építészek” és „igazgatók” már a koradélután egy liegyilinél, és ezres tétekben feriznek, vagy pókeroznak. Ez csak a mellékes szórakozásuk, mehlyel addig töltik ki az iriőt, míg kezdetét veszi a bakkarat, ami számukra az igazi kiélési terület. Honnan került pénz amiből hatalmas veszíeségeiket fedezhetik és felhizlalhatják a pinkái, melynek jövedelméből a klubot fenntartják — olyan kérdés, mely előbb-u újabb feltétlenül foglalkozatni fogja a hatóságot. Aminthogy — bármennyire iakozzék is ez a könnyűpénzű és felelőtlen társadalmi réteg, az egyéniség jogának „megcsonkítása” ellen, —■ feltétlenül figyelemmel kell kísérni azoknak a gazdasági tevékenységét, aki a maximált jövedelem és az újjáépítés érdekében vállalt alacsony munkabérek korszakában olyan kivételes körülmények között élnek, hogy naponta többször pergőt hagyhatnak a kártyaasztalon. Lengyel István Mindenki tett? II . Fékevesztett kártyacsaták a titkos klubokban, luxuslakásokban és kávéházi különszobákban SZIKRA irodalmi és lapkiadó vállalat nyomdái v. Magyarország legnagyobb nyomdaüzeme Budapest, V. Honvéd-u. 10 és Vili, József-körút 5 Lap-és könyvnyomda, offsett-és mélynyomóüzem, könyvkötészet kliségyár Könyv, újság, falragás* a legelsőrangúbb kivitelben a SZIKRA üzemeiben készül V Ze,kZoVáni NEG ! Negyven. Egy életút fele? Vagy több is tán, barátom? “Mégis, úgy lépek rajta át, kapun, és nem határon. Nem múlás ez, de éledés, föld szélesül, menny tágul, immár nagyobb hazát lélek munkára én hazámul! Mit ifjúságom reszkető tekintete elvétett, pattannak, hullnak zárjai a gyermek rejtekének. Vénillő-ifjan meglelem, kinek hajdan születtem, ki harminckilenc éven át nem voltam, nem lehettem. Talán egy szó, egy rím mögött lapul... S ha hívja párja, fölszáll a rím és fénynek ül versemnek ablaka bal Elgördítem, ha szikla is a szót, végre kimondom, fülöncsípem gyemretonagam, s rábízom minden dolgom. Mert csak isten s gyermek lehet oly vakmerő, oly bátor, világot gyűr, épít, teremt hóból homokból sárból! Ki ifjúságom, mint csatát elvesztem, visszanézve, hú nélkül vetem vissza már szemem e csatatérre. Hol nevét tudtam mirtdenik fűszálnak, nesznek, rögnek, mint feldúlt, égő városok, éveim füstölögnek, így hágok át a férfikor dombjain s meg-megállva, szétnézek még s elindulok új, győzelmes csatára. Öregség* Nem retteglek én, hóval víg csúcsok, rétek! Elindulok , meghódítom vidám, szép, bölcs vidéked! .....'' ......................... ÉHIIVSJÍL FENYEGETŐ ROMÁNIÁBAN (Bukaresti tudósítónktól) Több mint öt hónapon keresztül, májustól októberig, egy csepp eső sem esett a Székelyföldön és Moldovában. Tizennégy megye termését teljesen kiégette a szörnyű aszály, másik tizenöt megyében pedig csak annyi termett, hogy a telet szűkösen ki lehet húzni — ha a vetőmagot is felélik. A négy székely megye közel nyolcszázezer magyarja Erdély magyarságának csaknem fele — és többmillió moldovai román éhínség előtt áll. Száz év óta nem volt ilyen pusztító szárazság. A vetéseket, legelőket felperzselte, a folyómedreket kiszárította, a kutakat kiapasztotta, az erdőket felgyújtotta. Egész hegyoldalak lángoltak hetekig ezen a nyáron. Brassó városa is majdnem beleveszett a tűztengerbe. A moldovai parasztok őrölt fakérgen tengődnek. A Székelyföldön mér eddig is több éhséghalál fordult elő. A járványos betegségek is emésztik a legyengült embereket. S mindez már most, tél elején! Hol van még az új termés — ha ugyan lesz, mert nincs mit vetni s nem igen marad igavonó sem. Megindult a belső népvándorlás. Az ország keleti vidékeiről nyugat felé áramlik az éhező lakosság, gyalog, szekéren, túlzsúfolt vonatok tetején, ütközőjén. A székelyeket a magyar határ felé űzi az éhség. Biharpüspökibe megint számos székely család érkezett és bebocsátást remél a kánaáni Magyarországtól. Szerény számítás szerint csak a négy székely megyének 300 vagon tengerire volna havonként szüksége Az összes romániai tengeri hiány 140.000 vagon, több mint Magyarország egész ezidei tengeri termése. Ezenkívül 5000 vagon vetőburgonya is kellene. Májusban még 500.000 vagon tengerire számítottak, októberre 80.000 lett belőle. A kormány emberfeletti erőfeszítéseket tesz, hogy a fenyegető katasztrófát elhárítsa. Legjobb szakembereit mozgósította a készletek számbavételére és elosztására, többszázmilliárd lejt adott a Szövetkezeti Intézetnek a gabona felvásárlására. Ezentkívül minden nyersanyagkivitelt a gabonaszerzés szolgálatába állított. A román jegybank aranyat kínál a tengerentúli dús termésű országoknak. De a szűkös belföldi készletekből csak ideig-óráig tudja valamennyire enyhíteni az éhséget, a román reakciótól félrevezetett Amerika és Anglia pedig ma még akadályozzák a szállítást Dél-Amerikából. Maniu és Bratianu az éhségfronton— legalább is egyelőre — győzelmet arattak. angol- Ira'/.név ksA Itt szász bojkottal akarják térdre kényszeríteni az alighogy megszületett román demokráciát. Minden egyéb bel- és külpolitikai kérdés eltörpül most Romániában, az államélet energiájának nagy részét erre a megoldhatatlannak látszó problémára összpontosítják. A környező baráti országok mind sorra segítségére sietnek az éhségtől fenyegetett szomszédnak. A Szovjetunió bár Ukrajnát sem kímélte a szárazság, gabonát és gyógyszereket juttat, a szovjet katonák segítségére vannak a lakosságnak a szántásban, a traktorok javításában, a pusztulással fenyegetett állatállomány mentésében. Csehszlovákia kétezer vagon burgonyát, Jugoszlávia és Magyarország — bár maguk is szükségben vannak, sőt bevitelre szorulnak — ezer-ezer vagon tengerit, Bulgária 1000 vagon búzát ad De mindez csak egy csepp a tengerben. Tengerentúli tömeges bevitel nélkül az éhínség nem lesz elhárítható. A román nép reméli, hogy a nagyhatalmak végül is felhagynak a kiéheztetés politikájával, még mielőtt késő lesz. Magyarok és románok szinte versenyezve igyekeznek enyhíteni az éhező milliók nyomorúságos helyzetén. Az erdélyi magyarságnál több ezer székely gyermeket helyeztek el. Egyes szerencsésebb városok, mint Nagyvárad, Nagyszalonta elvállalták ingyenes teleltetésre a székelyek jószágainak egy részét. A kormány — erejéhez képest— egyformán, megkülönböztetés nélkül segít magyaron, románon. De a felelős román tényezők nem áltatják magukat. Jól tudják, hogy minden erőfeszítésük, a társadalom minden segítése legfeljebb csak hetekre halaszthatja el a téffiegszerencsétlenséget. Soltész PÚI A. DIRER: FÉRFIKÉPMÁS J Abiai HÁROM KIRÁLYOK A XI. kerületi kommunista falujáró munkások ezúttal nem dől■*_. __ gozni mentek Bid. "“f” ra, hanem a karájt csonyfák alá törtékni a maguk ajándékait a falu gyermekeinek. Két —-pár hétig fúrtak-faragtak a gyárakban, ki tud a skttitniből minél többet, minél játékosabbat előteremteni. Rohamosan nőtt az ország állatállománya, :rengeteg apró tehenet, imot, baromfit, báránykát fabrikáltak össze túlórákban. A biai gyerekek öröme persze nagy volt. A plébános úr megköszönte a falu szegényei nevében a városi dolgozók ajándékát és külön köszöntötte a biai Bárom Királyokat Valóban, három, kis subds törpe állott és ujjongott az Úr Jézus kései születésénél, anyjukba kapaszkodva! A biai Bárói* Királyok: Bognár Bálint odavalósi malomi génsz hármas ikrei: Miklós, István és József. Ezidőszerint éppen három éresek. Olyan egyformák, hogy csak és anyjuk tudja őket megkülön követni. Az ünnepség után lejár a Három Királyság ideje, haza kell őket vinni, egy játékán össze is kaptak és becsületesen megverekedtek egymással. Hazakísérjük őket. Otthon is három királyoknak képzelik magukat, olyan zajt csapnak, hogy apjukkal' Bognár Bálinttal alig lehet téhány szót zavartalanul ixtUlni, — Úgy volt -4, mondja Bognár —, hogy első gy^.-jik, ez as ötéves kislány, orteps * i?i^avatkozás, sál jött a világra, ifgtorvo# figyelmeztetett, hogy töl+Ugyerf.kUnk ne legyen. Be.vii, sz'getfibik volna még egy fiát. 'Egyszer azt mondja a feleségem! ' „Bálint, ha meghalok, meghalok. neked mégis lesz egy fiad .. .— Váltig ellenkeztem — folytatja a majomi gépész —, de az Isten másként akar itt. Egyszerre három fiú érkezett. Három óra sem telt bele, hogy megszülettek. Feleségem, nipazámos lány, kifogott az orvosokat. — És miből tartja el ezeket az erős kenyér puszitokat ! — kérdezzük. Bosszún néz maga elé. — Kicsit nehéz — válaszolja. — Kétssdshúsz forint a havi keresetem. —• Segélyt nem kapott ! — Nem tud mirólunk az égvilágon Senki a falun kívül... Önkéntelenül is eszünkbe jut a fővárosban született hármasikrek sora, akiket születéseik után a lelkes ajándékozók talán egy életre is elláttak. -- Azért áldásunkat hintem ezt , a három fiút — mondja a biai gépét- apa, büszkeséggel. — akármilyen nehéz is most. Vannak és még egyszer sem kellett hozzájuk orvos. Egészségesek. Elbúcsúzunk a pajkos Bárom Királyoktól. Az udvaron futó öregasszonyba ütközünk. Se nem lát, se nem hall. Ráncos kezében három kis játékszekér. A XI. kerület falujáró dolgozói küldték pótlásul a mai Bárom Királyoknak A legendában a Bárom Királyok adtak, itt Biányök kívmnak újévi ajándékot. Becsig? Andor SZERDA, 104? 3 ASSTART