Szabadság, 1948. július-szeptember (4. évfolyam, 148-224. szám)
1948-07-02 / 149. szám
oll^U Legújabb rorotSppek Indul olimpiai tippversenyünk PÉNTEK grra Ára 60 fillér 1948 július I g _ ^ g f ' P l .dar Sf Jif JPm Är i®' iflr* jp iá®' J» »öv»*, ^s* wö ><•*. L# Jiltf .Jrek gm Mm Am® Mm j&FisIm Mw Mm £§km Asm Budapesten rátört«. ^ bh^bbf m<^r íÍl^ Jlj$M k»n m*mt + w ^ Letartóztatták a csepeli üveggyár szabotáló igazgatóit ■ MnHnaw^Mapnla^naaaB^HPMnMMMaHMmnmHnBMMi 4 tipusbérház és 400 lakás I Őfizetbe vették az Adio épül a dolgozóknak Catholica titkárát AZ MDP VEZETŐSÉGÉNEK HATÁROM a jugoszláv kommunista párt kérdésében A Magyar Dolgozók Pártjának Központi Vezetősége június 30-án Szakosíts Árpád elnöklésével a megyei titkárok és más vezető funkcionáriusok bevonásával kibővített ülést tartott. Rákosi Mátyás beszámolója alapján megtárgyalta a Kommunista ás a Munkáspártok Tájékoztató Irodájának határozatát a Jugoszláv Kommunista Párt helyzetéről. A kibővített Központi Vezetőség beható vita után egyhangúlag a következő határozatot hozta: Helyesli a Magyar Dolgozók Pártja küldöttségének magatartását a Tájékoztató Iroda ülésén és teljes mértékben a magáévá teszi a Tájékoztató Iroda határozatát, a JuKP helytelen politikai irányvonala fölött gyakorolt bírálatát. Akibővített Központi Vezetőség megdöbbenéssel vesz tudomást arról, hogy a JuKP Központi Bizottsága a Tájékoztató Iroda határozata utáni állásfoglalásában folytatja és tetézi eddigi hibáit. A JuKP Központi Bizottsága kijelenti, hogy a Tájékoztató Iroda határozata „hamis értesülések“ alapján jött létre. Ezt az állásfoglalást, mely a Tájékoztató Irodában egyesült kommunista és munkáspártokat azzal rágalmazza, hogy döntő fontosságú kérdésekben könnyelműen és felületesen határoznak, a Központi Vezetőség mint a döntő elvi vitás kérelések elől való elvtelen kitérés kísérletét visszautasítja. A kibővített Központi Vezetőség felhívja a Magyar Dolgozók Pártja minden tagjának, pártmunkásának és szervezőtének figyelmét arra, hogy a Magyar Dolgozók Pártjának is komoly következtetéseket kell levonnia a Tájékoztató Iroda határozatából, mert Magyarországon is vannak még a városban és a falun tőkés etemek, a kommunisták és a szociáldemokratái még nem forrtak össze teljesen a Magyar Dolgozók Pártjában. Pártunk tagjai jelentékeny részének még alacsony a® elméleti színvonala, ezért nálunk is fenyeget a polgári nacionalizmusnak, a sikertől való megszédülésnek, a Szovjetuniótól való eltávolodásnak, a tőkés elemek lebecsülésének, a szocializmusba való békés belenövés opportunista illúziójának veszélye, amelyekkel szemben fel kell vértezni a’ Magyar Dolgozók Pártjának Blinden ' tagját, pártmunkását ésszervezetét.A kibővített Központi Vezetőség felhívja minden magyar demokratikus erő figyelmét arra, hogy a külső imperialista és a belső reakciós erők ama kísérleteivel szemben, melyekkel ki akarják aknázni a Tájékoztató Irodában tömörült pártok és a JuKP közötti ellenré. A Magyar Dolgozók Pártjának központi lapja, a Szabad Nép „Az egységes szocialista front és Jugoszlávia’’ című vezércikkében foglalkozik a Tájékoztató Iroda közleményével. Az egész világ figyelmét méltán keltette fel a kommunista és munkáspártok Tájékoztató Irodájának határozata a Jugoszlávia Kommunista Párt helyzetéről — állapítja meg ,a Szabad Nép. — Felfigyelt barát és ellenség s az ellenség, mint előrelátható volt, alkalomnak tekinti a határozatot szovjetetlen es tehet a Szovjetunió és a népi demokrácia elleni hangulatkeltésre, szorosaimra kell fűzni a magyar demokratikus erők egységét, kíméletlen eréllyel fel kell lépni a reakciós zavart keltéssel szemben és rágalmak újult erővel való terjesztésére. Ezaz előrelátható rágalomözön azonban nem tarthatta vissza a pártokat — közöttük a Magyar Dolgozók Pártját sem, — hogy a felmerült, elvi kérdések horderejűhez méltó nyíltsággal és következetességgel lépjenek fel. ha döntő hibák felfedezéséről van szó, a munkásosztály és a dolgozó nép pártjának neveléséről a bírálat és az önbírálat útján , akkor ki kell mondani az igazat kertelés és kendőzés nélkül, függetlenül attól, mit szól ehhez az ellenség, biztosítani kell a magyar demokrácia és aszovjetunió, valamint a népi demokratikus államok szoros egységét, a békét és a nemzeti függetlenséget védelmező békefrontban. hibákért való felelősség kétszeres, ha olyanok követik el őket, akikben múltbeli tetteik alapján népük és pártjuk megbízott. A jugoszláv vezetők a németellenes szabadság, harcban szerzett érdemeiktől eltelve, kezdték magukat kiválasztott és csalhatatlan embereknek képzelni, akiknek már nincs tennivalójuk a világ munkásmozgalmától, akik mindent meg tudnak csinálni maguk, akiknek nincs szükségük támogatásra és segítségre senkitől, akik még a Lenintől és Sztálintól nevelt nagy bolsevik párttól sem fogadnak el tanácsot, akik még a nagy Sztálinnál is különbnek goeidolják magukat, még tőle seem fogadnak el elvtársi bírálatot. Harmadik úton járni nem lehet A békéfront erejét mutatja a határozat Az MDP központi napilapja leszögezi: a békefront és a Tájékoztató Iroda pártjainak hatalmas erejét mutatja, hogy kendőzetlenül nyilvánosságra hozták a Jugoszláv Kommunista Párttal való elvi ellentéteket, biztos tudatában annak, hogy a munkásmozgalomban felmerülő ellentétek nyílt elvi harcban való tisztázása sohasem gyengítte, hanem erősítette öntudatban és harci felkészültségben a munkásosztályt és pártjait. A lap megállapíta, hogy azokból a tömegekből, amelyek megszokták, hogy Jugoszláviára úgy tekintsenek, mint a fejlettebb népi demokráciára és a jugoszláv vezetőkre, mint a nemzetközi demokratikus és szocialista mozgalom kimagasló alakjaira, fájdalmas megdöbbenést váltott ki a határozat. Mindenkiben felmerül a kérdés, Vájjon megtörtént, mintén, hogy az ellenzőek tisztázását megpróbálták, előzőleg normális, párton belüli elvtársi módszerekkel megoldani? A határozat maga megadja ezt a választ-- igen, a határozat nyilvánosságrahozatala előtt minden megtörtént, hogy a jugoszláv vezetőket jobb belátásra bírják, önkritikára, hibáik kijavítására késztessék és meggyőzzék őket: a végzetes útról vissza kell fordulnnok. A jugoszláv vezetők nemcsak kitarclták helytelen politikai vonaluk mellett, — folytatódik a vezércikk .—, de megtgadták a munkásnemzetköziség nagy elvét, kiszakadtak az egységes szocialista frontból, vonakodtak megjelenni a Tájékoztató Iroda ülésén a viás elvi kérdések közös megtárgyalására. Ilyen körülmények között a további hallgatás a vitás kérdéseknek továbbra is bizalmas párton belüli nézeteltérésekként való kezelése az árulással lett volna egyértelmű. Azt jelentete volna, hogy a Tájékoztató Iroda pártjai segédkezet nyújtanak a jugoszláv vezetők végzetes politikájának folytatására és behunyják szemüket a veszély előtt, amely a hősi jugoszláv népet, a pártot s az új népi demokratikus Jugoszláviát fenyegeti. Akik a határozat kemény és szókimondó, de elvi magaslaton maradó bírálata után a Jugoszláv Kommunista Párt vezetőinek, Titonak, Kardelinek és a többieknek múltbeli érdemeire emlékeztetnek. — írja a lap — arra kell gondolniok, hogy a jugoszláv vezetők hibás politikájának veszélyességét csak növelik múltbeli érdemeik. A Kispolgári nacionalizmus A Szabad Nép a következőkben megállapítja, hogy ez a sikerektől való megrészegedés adott alapot a jugoszláv vezetőknek a Szovjetunióval való szembefordulásra. Először kicsinyítették a Szovjetunió szerepét a fasizmuslétsporta népek felszabadításában, majd eltúlozták saját szerepüket. Pedig a jugoszláv partizánháború minden dicsősége mellett is Csak lokális, nemzeti jelentőségű volt a szovjet hadsereg világtörténelmi, és nemzetközi jelentősége mellett. Erről Titóék megfeledkeztek. Innen már csak egy lépés volt a Szovjetuniótól való „függetlenedés” törekvése. „Függetlenedni” a Szovjetunióról annyit jelent, mint „függetlenedni’’ a világ munkásosztályának leghatalmasabb védbástyájától, a békefront vezető erejétől, a szocialista világmozgalom, a nemzeti függetlenség legfőbbőrétől, az imperialistaellenes tábor döntő tényezőjétől, támaszától és vezetőjétől. Aki Szovjetuniót mond, aki Szá Sint mond, az egyben demokráciát mond, haladást és szocializmust mond, anti-imperializmust és nemzeti függetlenséget mond, — írja az MDP központi lapja. — Ez áll államokra és nemzetekre, demokratákra és hazafiakra is, kétszeresen áll kommunistákra. Nem komminista az, aki csak feltételesen és fenntartásokkal hű a Szovjetunióhoz és aki egy pillanatra is feltéteszi, hogy saját pártjának, országainak alapérdekei és a Szovjetunió érdekei között a legkisebb ellentét is támadhat. A vezércikk ezzel a megállapítással folytatódik: „Aki a szocializmust a Szovjetunió ellen imperialista segítséggel próbálja „építeni”, az ne csodálkozzék, hogy a végén ez a „szocialimus” mint közönséges kapitalizmus lepleződik le. A világpolitika mai polarizálódása idején a Szovjetuniótól nem lehet eltávolodni anélkül, hogy ez szükségszerűen és törvényszerűen ne vezessen az imperialistákhoz való közeledéshez. Megállni valahol a középen. Valamilyen „harmadik uton” járni, nem lehet“. A jugoszláv vezetők cselekedetének magyarázataként arról ír a lap, hogy felfogásuk a nemzeti függetlenségről nem a marxista-leninista internacionalisták felfogása, hanem a kispolgári nacionalistáké. Csak korlátolt kispolgári nacionalisták látnak ellentétet saját országuk érdeke és a világ haladó erői, a nagy nemzetközi békefront, az egységes szocialista front érdekei között. Párt helyett A cikk ezután rámutat arra: ez magyarázza meg azt is, hogy a jugoszláv vezetők beolvasztották a kommunista pártot a népfrontba, a pártot féllegális helyzetben tartet■ rák, amiből az következett, hogy a maniásos,utányt akarva-nem gyarva, háttérbe szorították a kispolgársággal szemben, hogy háttérbe Szerij lovagrend lőttük a munkáspártot, mint vezető erőt az országban. A Jugoszláv Kommunista Párt felépítésénél, szelleménél, belső pártrezsimjénél fogva nem a munkásosztály, a tömegek pártja, hanem egy zárt kaszt, amelyet sokkal inkább a „vezér” iránti (Személyi hűsés; tart össze, mint az elvek és a munka