Szabadság, 1907. július-szeptember (3. évfolyam, 147-214. szám)
1907-07-02 / 147. szám
Maros-Vásárhely, 1907. július 2. Kedd. III. évfolyam. 147. szám. A MAROS-TORDAVÁRMEGYEI FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as PÁRT HIVATALOS LAPJA. Megjelenik minden hétköznap délután 5 órakor. Előfizetési ár : Egész évre . . le korona Negyed évre . Fél évre ... 8 korona Egy hóra . . Egyes szám ára 4 fillér. Felelős szerkesztő : 4 korona . 1.40 fillér Lajos Dénes. Szerkesztőség és kiadóhivatal: KOSSUTH LAJOS-UTCZA 19. SZÁM. Telefon: 230. Érthetetlen politika. Miért akarja a 48-as párt önnönmagát a saját jussából kiforgatni? A 48-as párt a parlamentben abszolút többségben van, miért választ tehát a kvótabizottságba hét hatvanhetest és csak három 48-ast? Azért talán, hogy bármi is történjék a kvótabizottságban a 48-as párt előre is biztosítva legyen, hogy ott a hatvanhetesek által le fog szavaztatni? Miért e nagylelkűség, és miért e gondos figyelem a hatvanhetesek irányában? De hogy ezt az érthetetlen, szinte porhintő politikát megérthessük , némileg az elején kell kezdenünk a sort. A közösügyes államrendszernek egyik súlyos közjogi nyavalyájánál, a kvótakulcs megállapításánál vagyunk. A nemzeti jogok szűkítésében oly bőkezű hatvanhetes törvényhozás egy új felségjogot teremtett a király számára, azt tudniillik, hogy a két állam meg nem egyezése esetében a kvótakulcs megállapításában döntő felségjoga van a királynak. A kvótaügyben eddig három törvényt hoztunk, a legutolsó 1887-ben kelt, s ennek tíz évi hatályossága 1897. december 31-én megszűnt. A hatvanhétben szépen kieszelt új közjogi állapot ekkor csődöt mondott, s azóta már tíz izzámban nem az ország, hanem a király állapította meg Magyarország kvótáját. A király 1901. június 22-én három százalékkal emelte a kvótát Magyarország terhére, s így a kvótánk a horvát precípummal együtt 34,4 százalék, holott gazdasági erőnkhöz képest Földes Béla számítása szerint legfeljebb 296 százalék lehetne. A kiegyezési törvény szerint a király döntő felségjogának közjogi előfeltételei vannak, de itt mindjárt megállapíthatjuk, hogy a kvótának királyi joggal való eldöntésénél ezek a közjogi előföltételek írta: Kalmár Antal, mindenkor mellőztettek. Tíz ízben állapíttatott tehát meg a kvótakulcs törvénytelenül Magyarország terhére. Ezeket a közjogi előfeltételeket a törvény alkunak nevezi, amelynek végső fejleménye szerint, ha a magyar és az osztrák kvótaküldöttségek a javaslatra nézve nem tudnának egymással megegyezni, akkor mindkét félnek a véleménye mindkét országgyűlés elé terjesztetik s az alkudozásokat az országgyűlések folytatják, és ha a két országgyűlés sem tudna egymással megegyezni , az előterjesztett adatok alapján csak ebben az esetben dönthet őfelsége. Látható tehát mindezekből, hogy a király döntő felségjoga nemzeti jogokkal eléggé körül van bástyázva, de a monarkia politikai és közjogi züllöttsége mégis már többször hozta az uralkodót abba a helyzetbe, hogy a nemzeti jogok alkalmazása, tehát a kellő közjogi előfeltételek nélkül élt döntő felségjogával. A nemzeti jogok csak részben, és csak annyiban vétettek igénybe, amenynyiben ha a kvótadeputációknak egyezkedése nem sikerült , a király az országgyűlési tárgyalások mellőzésével döntött. Egy alkotmányos létrafokot, az országgyűlés jogát, tehát a király mindig átugrott. Az országgyűlés tíz ízben nem élt jogával, de ugyanennyiszer nem teljesítette kötelességét sem. A király pedig csak jogával élt, de közjogi kötelességeit szintén mellőzte, ami annyit tesz, hogy a törvény 18—20 szakaszaiban fölsorolt közjogi előfeltételek által korlátolt felségjog korlátlanná avanzsírozott. Ha eddig ezt a közjogi lejtőt tehetetlenül néztük , most szinte szándékosan magunk csináljuk. A 48-as párt egyik derék tagja Földes Béla évek hosszú Budapest, június 30. során át folytatott lelkiismeretes tanulmányozás után szinte cáfolhatatlanul 296 százalékban állapította meg a magyar kvótakulcsot. Ezen az alapon kellene tehát az osztrákkal tárgyalni. Ámde nem tárgyalunk. Miért? Mert nincs rá időnk. Három nap erre nem elég. Ez tökéletesen igaz, de ki az oka ennek a botrányos dolognak, hogy az ország egyik legfontosabb dolgának elvégzésére csak három nap marad. No jól van, ha már idő hiányából nem tárgyalhatunk , legalább szenjünk az osztráknak. Szenjük meg röviden, hogy mi a kvótát 29 6 százalékban akarjuk megállapítani. És most mi történik a bizottságban ? Ott van hét darab hatvanhetes ember, akik a három 48-ast leszavazzák s megszenik az osztráknak, hogy ők igazságosnak találják a 344 százalékos kvótát, maradjon tehát meg a státuszkvó. Hát tisztelt uraim, ez már magában véve sem logikus, de a fokozata ennek az illogikusságnak ott van, hogy miért választ az abszolút többségű 48-as párt a kvótabizottságba hét hatvanhetest, akik a három 48-ast mindenkor majorizálhatják! Kik itt az égetni valók: a 67-esek, vagy a 48-asok? A király a kvóta eldöntésénél a nemzetnek mint védője, mint bírája és mint apja fungálhat. Nos tehát lehetett-e valaha jobb alkalom, mint most, mikor mi 48-asok vagyunk a többségben, hogy a királynak a cáfolhatatlan adatok sokaságával bizonyítsuk be eddigi kvótánk igazságtalanságát, s tártuk volna a király elé azt, hogy jogosan követeljük a király által fölemelt kvótának leszállítását ! A király elé kellett volna tárnunk, hogyha pártatlan védője, igazságos bírája és jóságos apja akar lenni a magyar nem-