Szabadság, 1907. július-szeptember (3. évfolyam, 147-214. szám)

1907-07-02 / 147. szám

Maros-Vásárhely, 1907. július 2. Kedd. III. évfolyam. 147. szám. A MAROS-TORDAVÁRMEGYEI FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as PÁRT HIVATALOS LAPJA. Megjelenik minden hétköznap délután 5 órakor. Előfizetési ár : Egész évre . . le korona Negyed évre . Fél évre ... 8 korona Egy hóra . . Egyes szám ára 4 fillér. Felelős szerkesztő :­­ 4 korona . 1.40 fillér Lajos Dénes. Szerkesztőség és kiadóhivatal: KOSSUTH LAJOS-UTCZA 19. SZÁM. Telefon: 230. Érthetetlen politika. Miért akarja a 48-as párt önnön­­magát a saját jussából kiforgatni? A 48-as párt a parlamentben abszolút több­ségben van, miért választ tehát a kvóta­bizottságba hét hatvanhetest és csak három 48-ast? Azért talán, hogy bármi is történjék a kvótabizottságban a 48-as párt előre is biztosítva legyen, hogy ott a hatvanhetesek által le fog szavaztatni? Miért e nagylelkűség, és miért e gondos figyelem a hatvanhetesek irányában? De hogy ezt az érthetetlen, szinte porhintő politikát megérthessük , némileg az elején kell kezdenünk a sort. A közösügyes államrendszernek egyik súlyos közjogi nyavalyájánál, a kvóta­kulcs megállapításánál vagyunk. A nem­zeti jogok szűkítésében oly bőkezű hat­vanhetes törvényhozás egy új felségjogot teremtett a király számára, azt tudniillik, hogy a két állam meg nem egyezése esetében a kvótakulcs megállapításában döntő felségjoga van a királynak. A kvótaügyben eddig három tör­vényt hoztunk, a legutolsó 1887-ben kelt, s ennek tíz évi hatályossága 1897. december 31-én megszűnt. A hatvan­hétben szépen kieszelt új közjogi állapot ekkor csődöt mondott, s azóta már tíz izzámban nem az ország, hanem a király állapította meg Magyarország kvótáját. A király 1901. június 22-én három százalékkal emelte a kvótát Magyar­­ország terhére, s így a kvótánk a horvát precípummal együtt 34,4 százalék, holott gazdasági erőnkhöz képest Földes Béla számítása szerint legfeljebb 296 százalék lehetne. A kiegyezési törvény szerint a király döntő felségjogának közjogi előfeltételei vannak, de itt mindjárt megállapíthatjuk, hogy a kvótának királyi joggal való eldöntésénél ezek a közjogi előföltételek írta: Kalmár Antal, mindenkor mellőztettek. Tíz ízben álla­píttatott tehát meg a kvótakulcs törvény­telenül Magyarország terhére. Ezeket a közjogi előfeltételeket a törvény alkunak nevezi, amelynek végső fejleménye szerint, ha a magyar és az osztrák kvótaküldöttségek a javaslatra nézve nem tudnának egymással meg­egyezni, akkor mindkét félnek a véle­ménye mindkét országgyűlés elé terjesz­tetik s az alkudozásokat az országgyű­lések folytatják, és ha a két országgyű­lés sem tudna egymással megegyezni , az előterjesztett adatok alapján csak eb­ben az esetben dönthet őfelsége. Látható tehát mindezekből, hogy a király döntő felségjoga nemzeti jogokkal eléggé körül van bástyázva, de a mo­­narkia politikai és közjogi züllöttsége mégis már többször hozta az uralkodót abba a helyzetbe, hogy a nemzeti jo­gok alkalmazása, tehát a kellő közjogi előfeltételek nélkül élt döntő felségjogá­val. A nemzeti jogok csak részben, és csak annyiban vétettek igénybe, ameny­­nyiben ha a kvótadeputációknak egyez­kedése nem sikerült , a király az ország­gyűlési tárgyalások mellőzésével döntött. Egy alkotmányos létrafokot, az ország­gyűlés jogát, tehát a király mindig át­ugrott. Az országgyűlés tíz ízben nem élt jogával, de ugyanennyiszer nem tel­jesítette kötelességét sem. A király pe­dig csak jogával élt, de közjogi köte­lességeit szintén mellőzte, ami annyit tesz, hogy a törvény 18—20 szakaszai­ban fölsorolt közjogi előfeltételek által korlátolt felségjog korlátlanná avanzsíro­­zott. Ha eddig ezt a közjogi lejtőt tehe­tetlenül néztük , most szinte szándékosan magunk csináljuk. A 48-as párt egyik derék tagja Földes Béla évek hosszú Budapest, június 30. során át folytatott lelkiismeretes tanul­mányozás után szinte cáfol­hatatlanul 296 százalékban állapította meg a ma­gyar kvótakulcsot. Ezen az alapon kellene tehát az osztrákkal tárgyalni. Ámde nem tárgyalunk. Miért? Mert nincs rá időnk. Három nap erre nem elég. Ez tökéletesen igaz, de ki az oka ennek a botrányos dolognak, hogy az ország egyik legfon­tosabb dolgának elvégzésére csak három nap marad. No jól van, ha már idő hiányából nem tárgyalhatunk , legalább szenjünk az osztráknak. Szenjük meg röviden, hogy mi a kvótát 29 6 százalékban akarjuk megállapítani. És most mi történik a bizottságban ? Ott van hét darab hatvan­hetes ember, akik a három 48-ast le­szavazzák s megszenik az osztráknak, hogy ők igazságosnak találják a 34­4 százalékos kvótát, maradjon tehát meg a státuszkvó. Hát tisztelt uraim, ez már magában véve sem logikus, de a fokozata ennek az illogikusságnak ott van, hogy miért választ az abszolút többségű 48-as párt a kvótabizottságba hét hatvanhetest, akik a három 48-ast mindenkor majori­­zálhatják! Kik itt az égetni valók: a 67-esek, vagy a 48-asok? A király a kvóta eldöntésénél a nemzetnek mint védője, mint bírája és mint apja fungálhat. Nos tehát lehetett-e valaha jobb alkalom, mint most, mikor mi 48-asok vagyunk a többségben, hogy a királynak a cáfolhatatlan adatok soka­ságával bizonyítsuk be eddigi kvótánk igazságtalanságát, s tártuk volna a király elé azt, hogy jogosan követeljük a király által fölemelt kvótának leszállítását ! A király elé kellett volna tárnunk, hogyha pártatlan védője, igazságos bírája és jó­ságos apja akar lenni a magyar nem-

Next