Szabadság, 1902. március (29. évfolyam, 51-77. szám)

1902-03-26 / 73. szám

JÜJOJT. évfolyam,. eló/smerési feltételek: Szátfeöldéssel Bsl­fee» : Koroa» 3 agyadé­vre 6.­­liléje VA.­lycat 4»-r« *4. — Vidékre portavai : Korona Negyedévre 7.— Félévre 14.— Égés* évre 28.— Kiadó­hivatal: Sassal t.sipí'Mtcza, (Kiharmocjei •‘ak*•’’éhpévxí.íkri­­pület;), hova a fcirdeté­­$«& én ^5 eléflzetés-dijak küldendők. Sgy#» «A» &ra 10 filler Nagyvárad, szerda, 19Q2. március 26. (Rendkívüli kiadás.) 73-ik sz. Hirdetések dija: Î hasáb­o$ petit sorért egyszer 12 fillér Háromszor es többször — — 8 fillér. Nyilttér 8 hasábos pontsorért 40 fillér A­pró hir­detésben minden szó 4 fillér, vastagbelükkel — — — 8 fillér. Beciam soro­nként — —­­­ 2 kor. Szerkesztési iroda ; Kossuth Lajos-utcza (Biharmegye takarékpénztári épület.) Kéziratok vissza nem küldetnek. POLITIKAI NAPILAP. A BIHARMEGYEI ÉS NAGYVÁRADI SZABADELVÜ PÁRT KÖZLÖNYE. Főszerkesztő SZUMYOSH SZABOLCS Felelős szerkesztő : KEGYES­ MÁRTON Laptulajdonos : LASZKY ÁRMIN. Az utolsó út. — március 25. . . . Holdvilágos éjszakába dübörögve vág bele a vonat. Megilletődéssel, néma hó­dolatt­al tekintenek rá azok, a­kikkel talál­kozik robogó útjában. Az utolsó ut ez: utolsó útja annak az erősnek, annak a nagy­nak, annak a fáradhatatlannak, aki annyi tövises utat megjárt életében mindig bátran, mindig kitartóan és szívósan és nemzete iránt való izzó lelkesedést hordva szivében. Most vége mindennek .... A láng kihalt, a szívósság elernyedt, az erős kitartásból néma pihenés lett és az immár nyugalomra tért, csendes, nagy emberrel utolsó útjára, Geszt felé robog a vonat. Geszt ... Itt van az eredet és itt van a vég. Egy erős család nagy erényeit ma­gával hozva, innen indult el Tisza Kál­mán országot hódító ú­jára és a gigászi munka után, dicsőséggel terhelve, ide tér vissza. A geszti sírbolt jó hely, csendes hely: itt álmod­­hatik majd az elköltözött méltó utódokról, a­kik folytatják országteremtő munkáját, álmodhatik arról a szép, arról az erős, arról a nagy Magyarországról, a­melyért cseppen­­ként hullott el a szíve vére. Robogva, dübörögve viszi a hold világos éjszakába Tisza Kálmánt a gyászos vonat az utolsó útra. Ez utolsó után elkísérik a nemzet küldöttei és elkíséri a nemzet örök szeretete és hálája. A küldöttek visszatérnek majd a világnak újra a meginduló rendes forgásába, de a nemzet szeretete és hálája ott viraszt a geszti sírbolt felett mindörökké és a történelem lapjaira már íródik sugárzó, aranyos betűkkel a geszti sírbolt nagy ha­lottjának a neve . . . * Ma délután volt Budapesten Tisza Kál­mán koporsójának megáldása. A koporsót azu­tán a vasúthoz szállították és este 10 órakor elindult vele a vonat Geszt felé, ahol szerdán d. e. 10 órakor helyezik el a családi sírboltban. A budapesti szertartásról és előzményeiről a kö­vetkező távirati jelentéseket küldi budapesti tu­dósítónk : Budapest, március 25. — Saját tudósítónk távirata. — A gyászlobogóktól feketéllő Sándor­ ut­­cába egész nap valóságos népvándorlás áradt a főváros különböző részeiről. A tömeg ál­landóan a Degenfeld-palota előtt torlódott meg, a­melynek első emeleti termében rava­talon feküdt Tisza Kálmán egyszerű fekete magyar ruhában. A palota előtt nagyszámú rendőrség tartotta fenn a rendet Schmidt rendőrfelügyelővel az élén. A ravatalos termet délelőtt 10 órakor nyitották meg a nagyközönség számára, a­mely tömegekben tódult a Degenfeld palota elé, hogy fenn egy utolsó pillantással elbú­csúzzon a nagy államférfitól. Az óriási közön­séget százával eresztették be a kapun fel a terembe, a­melynek közepén állott a ravatal. A közönség soraiban ott volt a közélet szá­mos kitűnősége, magasrangú tisztviselők,­­ papok. Különös érdeklődést és feltűnést kel­tett az erdélyi ev. ref. egyházke ület papjai­ból álló küldöttség, a melyet Bánffy Dezső báró főudvarmester, egyházkerületi főgond­nok, vezetett. A lépcsőzetes ravatal, mint említettük, a­­ terem közepén állott. Három sor égő gyertya - és délszaki növények övezték a feketével­­ bevont alkotmányt, a­melyen a görög stilü szarkofág állott. A szarkofágon egyetlen ko­szorú volt: az özvegy koszorúja, a melynek fehér selyem szalagján rímesen semmiféle fel­írás. Egy bíbor vánkost, a mely a ravatal tövében van, egészen elborítanak Tisza Kál­mán rendjelei. A ravatal körül az Entreprise emberei és a Tisza-család szolgái állanak di­t­­érséget. A termen át pedig órák hosszat húzódott a nagy tömeg, a­mely egy meghatott, mély megilletődéssel teli pillantással búcsúzott el a nagy halottól. Az előszoba tele van koszorúval és azon­kívül három más terem is zsúfolásig megtelt a hódolat, a hála és a kegyelet ez illatos szimbólumaival. Mintegy harmadfél óra alatt több mint 30,000 ember tekintette meg a ravatalt. Déli egy órakor lezárták a koporsót és a közönség ezután természetesen nem mehetett be többé a palotába. * Ma egész halom újabb koszorú érkezett a ravatalra, így koszorút küldött Lukács László pénzügyminiszter, a kecskeméti egyházmegye, Degenfeld Lajos és Ilona, a belügyminisz­térium, Kállay Béni, a közös pénzügyminisz­ter, Jókai Mór, Biharvármegye közönsége, „I­ municipio di Fiume“, András­sy Tivadar gróf és neje, Dégenfeld Pauline grófnő, Dé­­g­e­n­f­e­l­d Imre gróf, Dégenfeld Pál gróf, Andrássy Gyula gróf, a nagyszalontai ev. ref. egyházmegye, Odescalchi Géza herceg, Ke­­mény Kálmán báró és neje, özv. Batthyá­nyi Gézáné grófnő, Khuen H­édervá­ry Ká­roly gróf horvát bán, a főrendiház, Debrecen város közönsége, Hegedűs Sándor és családja, Szatmármegye közönsége, Jász-Nagy-Kun-Szol­­nok vármegye közönsége, özvegy gróf And­rássy Kálmánná, a magyar ev. ref. konvenió és száz még száz más egyesület, testület és magá­nosok. * A gyászszertartás előtt a kora délutáni órákban a rendőrség elzárta a Sándor utcát. Két óra után érkeztek a küldöttségek, köz­tük az impozáns biharmegyei és nagyváradi küldöttség, a­mely ma délelőtt indult el­­ Nagyváradról Beöthy László dr főispánnal,­­ Szunyogh Péter alispánnal és R­i­m­t­e­r­­ Károly polgármesterrel s a Degenfeld-palotával szemben foglalt állást. A küldöttségek kö­­­­zött erőteljes, férfiasan szép látványt nyúj­tott az ev. ref. egyház papjainak küldött­sége, a melyet Kun Bertalan, Szász Ká­­­­roly és Bartók György püspökök és báró Bánffy Dezső főgondnok vezetett. A miniszterek és a képviselők a képvi­selőházban gyülekeztek és onnan idultak el három óra előtt a szertartásra. Elől ment Széll Kálmán miniszterelnök, Apponyi Albert gróf képviselőházi elnök és Ho­­ránszky Nándor kereskedelemügyi minisz­ter között. Azután Széchenyi gróf, a király személye körüli miniszter haladt P­r­ó­s­z­t Sándor és Cseh Ervin miniszterek között, m­ögötttük pedig a képviselők és főrendek jöttek. Megjelent a szertartáson Apponyi Lajos grófi főudvarnagy, a király képvisele­­­­tében, Eulenburg gróf bécsi német nagy­követ, továbbá W­e­k­e­r­l­e Sándor dr. gróf Dessewffy Aurél, H­i­e­r­o­n­y­m­i Károly, gróf Andrássy Tivadar, Eötvös Ló­ránt báró és még sok előkelőség. A múzeumkertben és a közeli utcákban óriási néptömeg feketéllett. A gyászszertartást pontosan délután há­rom órakor kezdték meg. A koporsót Antal Gábor dunámuli ev. ref. püspök áldotta meg és ő búcsúztatta el a halottat. Más beszéd a szertartásnál egyáltalában nem volt a család kívánságára. Antal Gábor püspök mély megindult­­sággal, remegő hangon kezdett szólani . Mély gyászra hivott és résztvevő tisztelt gyülekezet! Szomorú meghatottság ül az arcokon a gyászkoporsó mellett ; a fájdalom érzése rem­egteti meg a szivet. A csendes sóha­jokban épugy mint a fájdalom viharosabb megnyilatkozásaiban benne vannak a nagy veszteségen siránkozó próféta szavai: Megszűnt a mi szivünk vidámságát, sira­lomra fordult a mi örömünk, leesett a mi fejünk koronája. A nemzeti közélet széles rétegeiben e mély fájdalom és bánat azt jelzi, hogy bevégződött egy magas célokért, kitartó munkásságban, szigorú kötelességérzetben, Is en dicsőségére, a haza javára, áldáso­san folytatott, — a nemzetnek, a király­nak, az egyháznak és a családnak egyaránt drága és becses élet. A püspök azután részletesen vázolta Tisza Kálmán politikai és társadalmi sze­replését és a következőképen fejezte be be­szédét : Nagy érdemeit, melyeket a haza és az egyház ügyei körül lelkes kötelesség­­teljesitéseddel szereztél, nem lehetnek az enyészet martalékává! Sirod felett a nem­zet, az egyház tisztele­t, kegyelete és az elfogyhatatlan családi szeretet fog állan­dóan virasztani. Amit a föld elismerést, méltánylást és kegyeletet nagy érdemeidért nyújthat, azt megadja az igazságos törté­nelem és kedveseid szeretete. De teljessé

Next