Szabadság, 1991. január-június (101. évfolyam, 2-26. szám)
1991-01-11 / 2. szám
2. OLDAL AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA / SZABADSÁG 1991. január 11., péntek Amerikai Magyar Népszava AMERICAN HUNGARIAN PEOPLE'S VOICE AN AMERICAN NEWSPAPER IN THE HUNGARIAN LANGUAGE (USPS 023-960) Szabadság LIBERTY AN AMERICAN NEWSPAPER IN THE HUNGARIAN LANGUAGE (USPS 531740) Published every Friday by LIBERTY MEDIA, INC. Publisher: (Mrs) C. PAKSI Editor: (Mrs) E. NADAI_________English Ed. (Ms) J. FLIEGLER Editorial and Circulation Office Szerkesztőség és kiadóhivatal LIBERTY MEDIA, INC. 5842 MAYFIELD ROAD, CLEVELAND, OH 44124-2934 Telefon: (216) 449-0800________________FAX: (216) 449-2506 Send advertisements, payments and correspondence to the above address. Hirdetéseket, pénzküldeményeket és levelezéseket a fenti címre kérjük küldeni. POSTMASTER: Send address changes to LIBERTY MEDIA, INC. ____________5842 Maytield Road, Cleveland, OH 44124-2934___________ Subscription Rates — Előfizetési árak U.S. Canada Europe Egy évre (1 yr) US $32.00 Can $40.00 US $40.00 Fél évre (1/2 yr) US$18.00 Can $23.00 US$23.00 Két évre (2 yr») US $60.00 Can $76.00 US $76.00 _________SECOND CLASS POSTAGE PAID AT CLEVELAND, OHIO_________ Minden jog fenntartva — All rights reserved íróink saját nézeteiket fejezik ki, azok nem minden esetben tükrözik szerkesztőségünk vagy hirdetőink véleményét. Közlésre nem alkalmas kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az a sötétben bujkáló ellenség! Csak fél füllel hallgattam aznap az esti híreket, a konyhában, vacsorakészítés közben. Hirtelen megálltam. Drámai frázissal azt mondhatnám, hogy mint akit fejbe vertek, vagy mint akit régi rossz emlékek bólintottak újra. A bemondó az információközlés megszokott szenvtelenségével közölte, hogy a KGB-főnök figyelmeztet, hogy az amerikai gazdasági segítség csak ürügy arra, hogy a CIA behatoljon, és stratégiai fontosságú adatokat gyűjtsön a szovjet iparral kapcsolatban. Nos, annak idején a pesti rádiótorna közepette mondták: ,,Az idősebbek abbahagyhatják!” Talán ennek mintájára már itt azt kellene mondanom, hogy ,,a fiatalabbak abbahagyhatják”, valamint mindazok az idősebbek is, akiket a jó sors Amerikába hozott még mielőtt a „sötétben bujkáló ellenséget” kellett volna lépten-nyomon keresniük. Még mielőtt rátérnék ennek az éberségre való váratlan felhívásnak a nagyon is ominózus jellegére, a régi csúnya idők reminiszcenciáinak jegyében, hadd emlékezzek még vissza történelemtanárnőmre, Dános Erzsire, aki rendszeresen összekeverte a hirtelen rázúduló pártklienseket, és egyszer bejelentette, hogy „az ellenség keze betette a lábát.” (Erzsi néni máskor meg így buzdított minket: „Lányok! Adjátok át egymásnak a tapasztalatcseréteket”.) Bár a sok ostobaság félelemben tartott, itt-ott nagyokat röhögtünk rajta. Ma azonban már legfeljebb a múlton vagyok hajlandó mosolyra fakadni, semmi esetre sem egy hasonló jövő kilátásain. Valamennyien megállapítottuk, hogy a kommunizmusnak vége van, kész, kaput, már csak a romtakarítás van hátra. Albániában ledöntötték Sztálin szobrát, kommunisták meg már csak az amerikai egyetemeken vannak. (A „Jó dolgukban nem tudják mit csináljanak” tipikus esetei.) A szovjet elnök, főtitkár és hadúr az egész világ üdvöskéje, a szovjet és az amerikai külügyminiszter puszipatások, együtt halásznak-vadásznak Wyomingban, dollárért bárki űrutazhat a kozmonautákkal, az orosz katonák Németországban sztereóért csencselik rakétáikat. Ekkor áll elő Kryuchkov, hogy figyelmeztesse honfitársait: az ellenség nem alszik. „Próbálkozások folynak külföldön, hogy nyílt és burkolt nyomást gyakoroljanak a Szovjetunióra és hogy gyanús ideáikat és terveiket ránk kényszerítsék...Mindezek az erőfeszítések gyakran nem abból az óhajból fakadnak, hogy minket erősítsenek meg, hanem országunkban elfoglalt saját pozícióikat.” „Határozott lépéseket kell tennünk..”, mondta még a KGB-főnök. Majd szólt felforgatásról, gazdasági szabotázsról és a kapitalizmus térhódításáról. Fertőzött gabona jön külföldről, meg elavult technológia. Magában az országban ■pedig svindlerek zsebébe kerülnek a tisztességes munkások rubeljai. Mindennek különleges súlya van két nappal azután, hogy Shevardnadze, a külügyminiszter a diktatúrára való figyelmeztetés közepette lemondott. Shevardnadze letűnt, de Kryuchkov mindenütt ott HAVANNA . Fidel Castro kubai elnök bejelentette, hogy „általános amnesztiában” részesíti a disznókat, értve ezalatt, hogy a kubaiak mondjanak le a hagyományos ünnepi disznóhús-fogyasztásról. Húshiány? Szó sincs róla. De „kár lenne a fiatal sertéseket reproduktív életük csúcspontján a vágóhídra vinni.” van: beszédeket mond a parlamentben, a rádióban, a televízión. Mi lesz ennek a következménye? Lehetséges, hogy a káoszba és nincstelenségbe belefáradt orosz nép a régi rend mellé áll, hogy újra beveszi, hogy minden baj az imperialista felforgatóktól ered? Hogy Gorbachev azt a következtetést vonja le, hogy reformkísérlete kudarcot vallott és saját uralmát és a birodalmat csakis totalitárius eszközökkel lehet fenntartani? Bush elnök mintha önmagát is meg akarná győzni, amikor megnyugtatóan jelentette ki, hogy „az élet megy tovább”. Reméljük, de sajnos egyáltalán nem közömbös számunkra, hogy a Szovjetunióban az élet „hogyan” megy tovább. NÁDAI ÉVA IZRAEL DILEMMÁJA Megelőzni vagy megvárni? JERUZSÁLEM — Saddam Hussein az utóbbi napokban minden interjúban elmondja, hogy első célpontja Izrael lesz, amennyiben támadás éri. Célja nyilván az, hogy az ellene felvonuló nemzetközi koalíció arab tagjait leválassza. Hiszen az arab világ egyetlen, közös platformja Izrael gyűlölete. Izrael számára persze ez komoly diplomáciai és katonai problémát jelent. Eddig, Amerika kívánságának — és saját érdekeinek — megfelelően igyekezett kívülmaradni a Perzsa-öböl ügyeiből. Csakhogy a rakétafenyegetés nem tréfa. Légitámadást ki tud védeni, de az Irak nyugati határán felállított hosszú hatótávú rakéták kivédésének egyetlen módja, ha megsemmisítik a kilövőállomást. „Tegyük ki magunkat egy rakétatámadásnak csak azért, hogy az amerikai koalíciót egybetartsuk?” — tette fel egy izraeli kormánytisztviselő a retorikus kérdést. A szakértőknek eltérő véleményük van arról, hogy hogyan magyarázzák Saddam fenyegetését. Többen attól tartanak, hogy egy amerikai támadást Irak valóban Izraelen torol majd meg, vagy azért, hogy jó pontokat szerezzen a többi arabnál, vagy mert nincs mit vesztenie. Mások viszont úgy vélik, hogy az iraki vezető túl okos ahhoz, hogy nyugaton szükségtelenül nyisson második frontot amikor délről támadják. Hiszen tudja, hogy Amerikán kívül Izrael a legveszélyesebb ellenfele. Shamir a fenyegetésre egyszerűen azt válaszolta, hogy „bárki meg mer minket támadni, hétszeresét kapja viszsza.” A diplomáciai dilemmától eltekintve, kétségtelenül a legjobb lenne eliminálni a rakétákat. Ha egyszer a háború kitör és az eget amerikai, brit és Szíriai repülők takarják, már sokkal nehezebb. Azt is jó lenne tudni, mondják az izraeli hírszerzők, vajon háború esetén Amerikának szándékában van-e az Izrael ellen irányuló rakétakilövőket gyorsan megsemmisíteni? Közben Moshe Arens honvédelmi miniszter határozottan állítja, hogy nem készülnek megelőző támadásra. „Izrael érdeke és Amerika érdeke, hogy ne legyen szükség izraeli TARTALOMJEGYZÉK Angol nyelvlecke.....................28. old. Apróhirdetés......................31-32. old. Csillagok.................................28. old. Egészség..................................22. old. Emberek.................................29. old. English Section...................19-20. old. Események..............................21. old. Eseménynaptár.......................31. old. Figyelő ....................................13. old. Keresztrejtvény..................... 23. old. Kérdezz-felelek.... .................28. old. Konyhasarok......... ............30. old. Névnapok.................... Óhaza..................................3-4-5. old. Regény....................................18. old. Reménység hangja..................30. old. Social Security.........................27. old. beavatkozásra.” Hogy mit határoznak, persze nem mondják. Egyelőre remélik, hogy nem kell választaniuk állampolgáraik biztonsága és az amerikai érdekek között. Castro „megkegyelmez” — a disznóknak