Szabolcs-Szatmári Gépjavító, 1970 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1970-01-01 / 1. szám
Nem csak a termelés . Egy nem létező könyvtár ürügyén Ha valaki néhány évvel ezelőtt járt ezen a vidéken csupán homok „prérit” látott. Három éve emeletes messzire látszó épület nőtt ki a földből, homlokzatán a felírással: Baktalórántházai Gépjavító Állomás. A szélrózsa minden irányából érkeznek ide munkások, vonattal, autóbusszal, kerékpárral, motorral. Az ingázók leginkább a környező falvakból valók, Nyírmadáról, Pusztadobosról, Vásárosnaményból, Ófehértóról, Nyírkécsről, Nyírjákóról, Levelekről, Apagyról. A baktai szerelőkkel, lakatosokkal, hegesztőkkel együtt 148 fizikai dolgozó javítja a különféle mezőgazdasági gépeket, végez ipari munkát. Ottjártunkkor az keltette fel a figyelmünket, hogy a gépjavító állomás dolgozóinak átlagéletkora, — mint a helyszínen megtudtuk — alig haladja meg a harminc évet. Ennyi fiatal szakmunkás, akinek a szakmunkásbizonyítvány mellett természetesen megvan a kötelező alapműveltsége, a nyolc általános is, — elképzelhető, hogy nem csak városias munkaviszonyokat, hanem valamilyen kulturális lehetőségeket is vár az állomástól. Hogy ez milyen mértékű, s mennyire igénylik a dolgozók, arra nem kaphattunk egyértelmű és hiteles választ, ugyanis ilyen felmérést, vagy közvéleménykutatást mostanában nem végeztek a gépjavító állomáson. Megtudtuk viszont, hogy volt időszak, amikor kínálkozott az alkalom a tartalmas időtöltés megszervezésére. Egy, másfél, két órás várakozás után tudtak hazajutni családjukhoz a dolgozók a közlekedési viszonyok miatt. De a csaknem százötven fizikai és a harminc technikai, irodai dolgozó valószínű szívesen venné, ha törődnének jobban a művelődésükkel. Mit lehetne tenni nem nagy költséggel, praktikus programokkal? Mindenekelőtt nem ártana megoldani az üzemi könyvtár problémáját. Ezt Pacza Mihály termelési csoportvezető, a szakszervezeti bizottság titkára is helyesli, de eddig kevés mozgás történt az olvasás érdekében. „Tulajdonképpen vannak műszaki könyveink — magyarázta az szb titkár — de azok a szekrényekben vannak és kevesen jutnak hozzájuk.” Vajon nem szívesen hazavinnék a dolgozók az izgalmas szépirodalmi könyveket, vagy a szakmájukban is újat hozó szakmai kiadványokat? Könyvtár bizony nincs, — állapítjuk meg közösen — pedig valószínű a Szakszervezetek Megyei Tanácsa is támogatná az üzemi könyvtár létrehozását. Csak valakinek el kellene kezdeni, megtenni érte az első lépéseket. .. Mégis a munkán, termelési érkezleten, brigádmegabeszéléseken kívül mi létezik a gépjavító állomáson, ami valamiképpen összefügg a tartalmas és kulturált szórakozással, művelődéssel? — kutatjuk. „Szoktunk esetenként színházjegyet venni a dolgozóknak, amikor a járási művelődési központ nagytermében hivatásos művészek lépnek fel. Ezt szakszervezeti pénzből és az állomás szociális és kulturális alapjából fedezzük” — hangzik a válasz. Ez ellen nem is lehet kifogásunk. Ez is elindítója lehet színház megszerettetésének. Esetleg aki élőben lát egy-egy sikeres darabot, jobban megnézi a tévében is. De ez önmagában kevés! A filmvetítésekre is terelődik a szó, sajnos csak balesetvédelmi és közlekedési kisfilmeket vetítenek az ízléses, és bármelyik nyíregyházi üzem által is megirigyelhető ebédlőben. Mi lenne, ha népszerű tudományos és művészeti rövidfilmeket is láthatnának a munkások esetenként, amit akár meg is vitathatnának. Ilyen sem volt eddig. Persze kérdezni és ötleteket adni könnyebb, mint a sajátos arculatú, változatos összetételű, különösen a nyári időszakban mozgalmas állomáson, ténylegesen egy kis kultúrát is adni a dolgozóknak. Nem arról van szó, hogy egyik napról a másikra a kulturális nevelés, tartalmas szórakoztatás minden eszközét „be kellene vetni.” Nem, úgy érhető el tartós eredmény, nem De érdemes, sőt szükséges töprengeni azon is, hogy a termelési gondok, emberi problémák mellett — és azokkal együtt — ma már tenni kell ilyen dolgokban is. P. G. Jelentések, tudósítások az újév első munkanapjairól Új évet kezdtünk, de folytatódik a munka, nincs megállás, az élet megy tovább. Dolgoznak benn a központban és a vidéki állomásokon is, hogy mához egy évre újra eredményekben gazdag esztendőt hagyjunk magunk mögött. Munkatársaink öt gépjavító állomáson új esztendei munkájáról számolnak be. Baktalórántháza Az elmúlt évben elkezdett új gyártmányok készítését folytatják az év első napjaiban a baktalórántháziak. Tervezett termeléi értékük 24 millió forint. Az új kooperációs lehetőségek egyike: folytatják a Hajdúsági Iparművek részére készülő bojlerek gyártását és kiegészítő munkagép alkatrészeket szállítanak a Vörös Csillag Traktorgyárnak. Többek között a FRAK-típusú önrakodó- és más, a mezőgazdaságban használatos rakodókat. Decemberben kezdték el, és ez évben is folytatják az istállógépesítéshez alkalmas takarmánykiosztó és trágyakihordó csillekocsikat. Százötven darabra máris kaptak megrendelést AGROKER-től és termelőszövetkezetektől. különböző kezdetben — az új termékekkel járó más természetű munkák miatt — anyaghiánnyal küzködtek, de ez már megszűnt. Szeretnék, ha továbbra is nagyobb megrendelést kapnának a már két éve gyártott, mindent felhordók készítésére. Tiszavasvári jó kedvvel, bíztató kezdettel vágtak neki az új esztendőnek a tiszavasvári gépjavítóban. Az eddig elvégzett munka arra enged következtetni, hogy a januárra tervezett, közel ötmillió forintos árbevételt mintegy tíz százalékkal túlteljesíthetik, hiszen erre a hónapra minden kapacitásuk le van kötve, bőven el vannak látva munkával... Január első tíz napjában az árbevétel összege meghaladta a 634 és félezer forintot. Négy főjavításos és két kettes szemlés Csepel tehergépkocsi hagyta megjavítva az üzemet. Folyamatos a jármű alkatrészek felújítása. Elkészült ugyanezen idő alatt 41 dinamó, 35 adagoló és 15-15 darab önindító, illetve villanymotor. Elszállították az első tételt a Csepel Autógyár megrendelésére készülő kitámasztó lábakból. Ugyanakkor befejezték egy bánya részére három SZ—100-as gép tolólemezeinek Eleget tettek a Csepeli készítését. Egyedi Gépgyár megrendeléseinek is. Tiszaszalka Több, mint hatvanmilliós árbevételi tervvel startol az idén a tiszaszalkai gépjavító Változatlanul készülnek állomás, légcsatorna berendezések a Hajdúsági Szellőzőművek megbízásából és a Csepel Szerszámgépgyárral kialakult kooperációs kapcsolatoknak megfelelően maró- és fúrógép alkatrészek. Főbb termékük még az öntödei feladóállványok, a Fővárosi Javító-Szerelő Vállalat megrendelésére pedig légcsatornák Szovjetuniónak. Ezeket a tizenakét egységből álló szerelvényeket a gépjavító egyenesen irányba irányítja átrakásra. Zárt az előreláthatóan áprilisban befejezendő munka hat és félmillió forint értékű. Ugyancsak ezévi téma az Országos Bányászati Vállalat részére készítendő csibefogadó állomások gyártása három-három és félmillió forint értékben. Fehérgyarmat Ezekben a napokban kezdtek hozzá ötven darab D—24-es kalapácsos daráló elkészítéséhez a Fehérgyarmatiak. Ugyanakkor folytatódik az elszívó és légpótló berendezések gyártása a Hajdúsági Iparműveknek, s vasszerkezeti munkákon dolgoznak a Csepeli Egyedi Gépgyár és Magyar Hajó- és Darugyár megrendeléseire. A forgácsoló üzemben is folyamatosan készülnek az alkatrészek. Erre az évre a következő termékek gyártására történt még megállapodás: Hét és félmillió forint értékben készítenek darálókat a MEGÉV-nek, ezer darab mellső öntvényt szállítanak egymillió 410 ezer forint értékben a MTZ-traktorokhoz. Vasszerkezeti elemeket vállaltak hétmillió forint értékben a Csepeli Egyedi Gépgyár részére, s hárommillió forint értékű kapacitásukat kötötte le a 22-es Állami Építőipari Vállalat. A munkák jellegében még ezután állapodnak meg. Nagykálló A gépjavító állomás fő profilja Nagykállóban továbbra is a Csepel Autógyárral kötött rábbi megállapodás szerint koelvállalt Ikarusz autóbuszok és pótkocsik oldalvázainak, valamint az ezekhez szükséges stabilizátor berendezések. Ezeknek a készítése is folyamatos. Az anyagellátás is — annak ellenére, hogy ez évben már nem bérmunkában készítik — eddig jónak mondható. A harmadik ötéves terv utolsó évében négy autóbusz típushoz és a 180-as pótkocsijához gyártanak oldalvázat. Az elmúlt évinek közel dupláját, majdnem hatezer darabot. Stabilizátorból terv másfélezer erre az esztendőre. Egyedüli problémájuk jelenleg ,hogy a megküldött árkalkulációkra a Csepel Autógyár még nem küldött választ. Remélik hamarosan ez is megérkezik. A munka azonban ettől függetlenül nem veszít lendületéből, program szerint folyik a termelés. Szeretnének továbbra is jó partnerként együttműködni a kooperációs társsal. Életcélja az alkotás Szabálytalan interjú egy kiváló ifjú mérnökkel Apja termelőszövetkezeti tag volt Tiszabezdéden. Ott nőtt fel, a faluban végezte el az általános iskolát. A négy testvér közül egyedül maradt hű apja foglalkozásához, csak magasabb szinten, korhű előrelátással és akarással. Még az általánosba járt, amikor a faluban megjelentek az első traktorok. Csodálattal nézte, s ha csak tehette igyekezett rájönni: mi miért, hogyan működik, mire szolgálnak a számára még ismeretlen szerkezetek? Az arcán két forradás. Gyerekkori játék emléke. Emlék már az a fából készült, három kerekű „jármű” is, amely első önálló alkotásaként került ki a keze alól. S hogy mikor és miért vonzotta mégis a mezőgazdaság, s azon belül is a gépesítés, azt már nehéz meghatározni. Talán a falu varázsa, vagy a fárasztó nehéz munka könnyítése, a gép szeretete? Ki tudja? Talán az első traktor, amelynek megjelenése oly csodálattal töltötte el? Mind megannyi kérdőjel, amelyre eddigi élete, törekvése adja meg a választ. A lényeg az, hogy Kertész András gépészmérnök vágya beteljesedett; gyártmányszerkesztő, vagyis tervezőmérnök lett a gépjavító vállalat központjában. — Az igazság az, hogy technikai beállítottságú, a mezőgazdaságot szerető gyerek voltam — emlékezik vissza az alig szonhét éves fiatalember. — huA mezőgazdasági gépésztechnikum elvégzése után, az egyetemi évek alatt már legkedvesebb munkaterületem a géptervezés, az alkotás volt. Kertész András három éve végzett az Agrártudományi Egyetem gépészmérnöki karán. Közel egy évet dolgozott utána termelőszövetkezetben. Majd gépállomáson és az elmúlt év márciusától jelenlegi beosztásban. De tanulása közben sem fordított hátat a gyakorlati munkának. — Diákéveim alatt két nyáron egy Szolnok megyei gépállomáson és két szünidőben pedig kisvárdai gépállomáson kombájamon is dolgoztam. Még az aratási versenyben is jó eredményeket értem el. De felsorolni is sok lenne azokat a helyeket, ahol a mezőgazdasági és ipari termelés tanulmányozásával foglalkoztam. A fiatal Kertész András 1968 nyarán nevezett be a Kiváló Ifjú Mérnök cím elnyeréséért indított mozgalomba. A pályázatra készített szakdolgozatának címe: Mezőgazdasági gépek a termelőszövetkezetekben. Az időszerű témáról készített, alapos munkát igénylő szakdolgozat elkészítéséhez nagy segítséget adott a gyakorlati tapasztalat. A mezőgazdasági üzemek gépesítésével kapcsolatban a fiatal mérnöknek sajátos, egyéni elképzelései vannak. A téma két fő kérdés köré csoportosul: gépesítés és a javítás-karbantaratás. Az elsőben felméri a fejlesztéssel járó igényeket, mérlegeli annak ergonómiai kihatásait, valamint ismerteti a traktorlépcső kialakításánál alkalmazható megoldásokat. A gépesítés ergonómiai követelményeit különösen reflektorfénybe állítja a tanulmány, mert annak javításával kényelmesebbé lehet tenni a gépeken dolgozók munkakörülményeit. A javítás-karbantartás terén végzett tanulmány e munka rendszerezésén kívül javaslatokat tartalmaz a termelési önköltségek csökkentésére, foglalkozik az ésszerű felújítás tényezőivel is. — Arra törekedtem — jegyzi meg a szakdolgozat készítője — hogy olyan általános érvényű tanácsokat adjak, amelyek a gyakorlatban is egy mezőgazdasági alkalmazhatók üzemparkjának meghatározásánál gépés a karbantartási-javítási rendszer kidolgozásánál. — Mi lett a pályázat eredménye? Minden bizonnyal jónak bizonyult. — Ha a Kiváló Ifjú Mérnök cím — amelyet tavaly megkaptam — ezt bizonyítja, akkor elmondhatom, hogy nem dolgoztam hiába. Természetesen ehhez még másra is szükség volt. Eleget tettem a vállalat társadalmi és egyéni követelményeknek is. Nem dicsekvésként, de hadd mondjam el. Nagyon jól esett a KISZ Központi Bizottsága által adományozott oklevél és a vállalattól kapott pénzjutalom és külön szabadság. — Jelenleg milyen témák foglalkoztatják? — A vállalat műszaki fejlesztési főosztályán a gyártmányfejlesztési csoport feladatainak rem bízott témái. Jelenleg foglalkozunk egy mezőgazdasági és építőipari kisgép kialakításával, amely nemzetközi kooperációban fog megvalósulni. A gép Magyarországon és a szocialista országokban egyaránt keresett. Remélem, hogy a fejlesztési csoport szorgalmas munkája nyomán még ez évben kísérleteket végezhetünk az új géptípussal. Abban a reményben dolgozom én is, hogy a vállalat rövid időn belül több olyan gyártmányt mondhat magáénak, amely termelési kapacitásunkat mind nagyobb arányban leköti. — Mire fordítja szabad idejét? — Módszeres önképzést folytatok, amely — szerintem — elengedhetetlen feltétele a továbbfejlődésnek. Többek között aktívan tanulom a német nyelvet, amelyből vizsgázni is akarok. Ezt a Gépipari Tudományos Egyesület által indított nyelvtanfolyamon és önképzéssel igyekszem elsajátítani. Napjainkban ugyanis nyelvtudás nélkül nehéz komoly fejlődést elérni. Ezen kívül szeretnék az NDK-ban egy fejlett mezőgépgyárba is tanulmányutat tenni. Remélem erre mielőbb lehetőségem nyílik. — További tervei? — Amit diákéveim alatt elképzeltem, azt elértem. Maximálisan azzal foglalkozhatom, amit célul tűztem magam elé. Ezt a foglalkozást nagyobb fizetésért sem cserélném fel. Ha nem hangzatos, de eredményes munkkát szeretnék végezni a gépfejlesztésnél. Célom a műszaki alkotás. Mindig újat és újat, de nem elvontat. Olyan munkán szeretnék mindvégig dolgozni és eredményeket elérni, amelyek a vállalat profiljába beillenek és főleg a gyakorlatban is hasznosak. — Életcélja tehát az alkotás. Dolgozni úgy, hogy az a közösség, a társadalom javát szolgálja. Tudatosan, hivatásszerűen. Tóth Árpád