Mezőgép, 1975 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1975-01-01 / 1. szám

Széleskörűen tárgyaltuk a kongresszusi irányelveket Ez év januárjában országszerte sor került a pártvezetőségi ve­zetőségválasztó taggyűlések megtartására, így volt ez vállalatunk­nál, a központban és központi gyáregységnél is. A központban és központi gyáregységben megtartott taggyűlések megválasztották az alapszervezeti vezetőséget, az MSZMP-csúcsvezetőséget. A csúcsve­­zetőség-választó taggyűlés értékelte az elmúlt négy év munkáját és nagymértékben hozzájárult a következő időszak feladatainak meg­határozásához. A vezetőségválasztó taggyűlé­sekre való felkészülés, az előké­születek már a közelgő XI. párt­­kongresszus jegyében történtek. A felkészülés tulajdonképpen már 1974 elején megkezdődött, akkor, amikor a KB nyilvános­ságra hozta a kongresszus ide­jét. A december hónapban lezaj­lott beszámoló taggyűléseken már kifejezésre jutott, hogy az előkészületekben pártunk vala­mennyi tagja aktívan részt vett és részt vesz. Szükség volt erre, mert ezáltal is kiteljesedett az a sokrétű munka, amit végeztünk. Minden tett alapvetően egy célt szolgált: a pártszervek és a párt­­szervezetek vezetőségeinek he­lyes önvizsgálatát, illetve annak lehetővé tételét. Komoly elemzést igényelt töb­bek között az, hogy az elmúlt négy év alatt — tehát megvá­lasztásuk óta — a pártvezetősé­gek, a pártszervek hogyan haj­tották végre a párt X. kongres­­­szusán hozott határozatokat. Érvényesült-e a párt politiká­­ja a hatáskörükbe tartozó te­rületeken. A párt politikájának helyes végrehajtása megkövetel­te a pártvezetőségektől, hogy minden területen pontos, össze­hangolt és áldozatos munkát vé­­gezzenek. A vezetőségválasztó taggyűlések után a párttagok vé­leményét is ismerve, bátran el­mondhatjuk, hogy pártvezetősé­geink feladataiknak sikeresen eleget tettek. Köszönhető ez an­nak elsősorban, hogy az egyes pártvezetőségi tagok lelkiisme­retes, példamutató munkát vé­geztek, megvolt az összhang és egyetértés, a pártvezetőségeket a párttagság mindenkor támogat­ta. A végzett munka, az ered­mények lehetővé tették, hogy a régi pártvezetőségek a jó ered­mények birtokában adhatták át a stafétabotot az új pártvezető­ségeknek. A vezetőségválasztó taggyűlé­sek előkészítésében mindenütt fontos feladatnak tartottuk, hogy az alapszervezetek párttagsága megtalálja azokat a jól dolgozó, eszmeileg, politikailag, ideoló­giailag, szakmailag fejlett párt­tagokat, akik az elkövetkezendő időben méltó irányítói lehetnek a pártmunkának. A helyes kivá­lasztáshoz, a jó megítéléshez pártvezetőségeink előre kidol­gozott káderutánpótlási tervek­kel rendelkeztek, s ezek a ter­vek a párttagok előtt is ismere­tesek voltak. A pártvezetőségek jó előre gondoltak arra, hogy a káderutánpótlás vegye számítás­ba a politikai munkára ráter­mett fiatalabb és idősebb fizikai dolgozókat. Ennél a kérdésnél már az MSZMP KB 1973. no­vember 28-án hozott határozatát vettük figyelembe, amely a ká­der- és személyzeti munka fej­lesztésére vonatkozik. A káder- és személyzeti mun­ka fejlesztése — helyesen — nem csupán egy határozat auto­matikus végrehajtását jelentette, törekedtünk a feladatot úgy vég­rehajtani, hogy az minőségi vál­tozást hozzon. A fizikai dolgozók jelenléte és mind nagyobb szá­mú jelenléte a pártvezetőségek­ben a munkásosztály vezető sze­­repének további erősödését je­lenti. Ez nem csupán a központ és központi gyáregységre, de vállalatunk valamennyi gyár­egységére vonatkozik. Miután a vezetőségválasztó taggyűlések előkészítését, meg­tartását értékeljük, el lehet mondani, hogy a taggyűléseken megválasztott pártvezetőségek összetétele igazolta a vállalat kommunistáinak és párton kívü­li dolgozóinak várakozását. A pártvezetőségekbe azokat a párttagokat választották, akik pártmegbízatásaikat eddig is be­csületesen végezték és élvezték a párttagság bizalmát. Statiszti­kai adatok mellőzésével bizo­nyítható, hogy a megválasztott pártvezetőségek összetétele meg­­felelő. Kellő arányú a fizikai és alkalmazotti állományú párt­tagok száma, ugyanakkor helyes az arány a tapasztaltabb és fiatalabb generáció között. An­a­­ak ellenére, hogy vasasüze­mek vagyunk, a pártvezetősé­gekbe beválasztott nők aránya is jó. A vezetőségválasztó taggyűlé­seknek rangot adott, hogy a ve­­­zetőségek újraválasztásán kívül párttagság megtárgyalta és megvitatta a XI. pártkongres­­­szus irányelveit és a Szervezeti Szabályzat módosítására tett ja­vaslatot. Elmondhatjuk, hogy párttagjaink nagy várakozással és érdeklődéssel fogadták mind­két dokumentumot. A pártkong­resszus irányelveinek és a Szer­vezeti Szabályzat módosítására vonatkozó javaslatnak a megvi­tatása a vezetőségválasztó tag­gyűlések előtt is széles körű volt. A párt e két fontos dokumen­tumát előzőleg pártcsoport-érte­­kezleteken dolgozták fel, pártcsoportok gondos, mélyreha­­­tó elemző munkát végeztek, így az irányelvek és a Szervezeti Szabályzat tárgyalása a vezető­ségválasztó taggyűléseken már kialakult vélemény alapján tör­ténhetett. Párttagjaink a pártcsoport-ér­­tekezleteken, de a vezetőségvá­lasztó taggyűléseken is kinyil­vánították, hogy a XI. kongres­­­szus irányelve hűen tükrözi X. kongresszus óta elért eredmé­n­­yeket, a szocializmus építésé­ben megtett utat. Megnyugvással állapították meg, hogy a párt politikája továbbra is töretlen és célja a fejlett szocialista társa­dalom felépítése. Ezen munkál­kodik és továbbra is erre moz­gósítja a párt valamennyi tag­ját, a párton kívüli dolgozókat, a szocializmus építésének minden hívét. A párt gazdaságpolitikai cél­jainak tárgyalásakor párttagja­ink nemcsak az országra általá­nos kérdésekkel foglalkoztak, de törekedtek az olyan értékelésre, amelyek tükrözik a vállalat, a gyáregység, az üzemek helyi le­hetőségeit, problémáit. Gyakor­ta kicsendült a hozzászólások­ból, véleményekből, hogy válla­lati, gyáregységi szinten is töb­bet kell foglalkozni a takarékos gazdálkodással, az üzem- és munkaszervezés javításával. Termelésünk jobban igazodjon a piaci igényekhez, ugyanakkor törekedni kell a piac kiszélesí­tésével főleg úgy, hogy javítjuk termékeink minőségét. Fontos feladat — ezt többen hangsú­lyozták — a munkafegyelem, a munkamorál magasabb szintre való emelése, a vállalati gazdál­kodás javítása. Párttagjaink részéről a felada­tok meghatározása, a javaslatok elmondása nem öncélúan tör­tént. Minden mondat, az ered­mények értékelésén túl, az újjá­választott pártvezetőségek fel­adatát határozta meg. így he­lyes, hiszen a kongresszusi irányelvekben megfogalmazott feladatok a XI. pártkongresszu­son határozattá emelkednek, s e határozatok végrehajtói­­ az újonnan választott pártvezetősé­gek lesznek. Természetesen, mint eddig is, továbbra is szükség lesz arra, hogy a választott ve­zetőket munkájukban a választó párttagok segítsék, támogassák. A párt Szervezeti Szabályzatá­nak módosításával javaslat tárgyalásánál kapcsolatos egyönte­tű volt párttagságunk vélemé­nye, hogy a módosítás a párt­munka, a pártélet minőségi vál­tozását jelenti. A Szervezeti Sza­bályzat megfelel a marxista-le­ninista pártunk működési elvei­nek, ezért alapvető változtatá­sokra nem volt szükség, de szükség volt arra, hogy a Szer­vezeti Szabályzat a párt eszmei, politikai és cselekvési egységét jobban kifejezze. Az új Szerve­zeti Szabályzat fokozza a párt­tagsággal és a felvételre jelent­kezőkkel szemben támasztott követelményeket. Növeli a párt­tagok jogait és kötelességeit; párt­politikája mellett határo­­­zottabb kiállásra serkent. Összegezve a vezetőségválasz­tó taggyűlések tapasztalatait le­írhatjuk, a munka eredményes volt. A vezetőségválasztó tag­gyűlések hozzájárultak ahhoz, hogy vállalatunknál a XI. kong­resszus előkészítése, a kong­resszus munkájának segítése eredményes legyen. Párttagjaink feladatuknak tekintik, hogy kongresszuson hozott határoz­­a­tokat maradéktalanul teljesítsék, a párt politikáját érvényre jut­tassák, ezzel is elősegítve a szo­cializmus építését. Katona Béla központ MSZMP-csúcstitkár Eredményes évet zártunk Gazdag program végrehajtá­sát vállalták 1974-ben a MEZŐ­GÉP Vállalat KISZ-szervezetei­­nek fiataljai. Erről, valamint az 1975. évi elhatározásokról beszél­gettünk Suszta Lászlóval, a ME­ZŐGÉP Vállalat központja és központi gyáregységének csúcs­titkárával. A KISZ-szervezeteink életé­nek egyik igen fontos állomása volt 1974 — mondta elöljáróban Suszta László. — Gyakorlatilag az elmúlt esztendő volt az, ami­kor is az ifjúsági törvény végre­hajtásában már sokat tehet­tünk. Döntő volt ebből a szem­pontból az ifjúsági parlamentek megtartása. Mivel vállalatunk­nak tíz gyáregysége van, vala­mennyi gyáregységben tartot­tunk egy-egy parlamenti ülést és küldöttekkel egy vállalati par­lamentet. Az ifjúsági parlamen­teken több, mint ezerötszáz fia­tal vett részt, százötven felszó­lalás, javaslat hangzott el. Leg­többen olyan problémákat mondtak, amelyek a munka jobb szervezésére vonatkoztak, de bí­rálták a középszintű vezetők fi­atalokhoz kapcsolódó viszonyát is. Javasolták sokan, hogy ja­vítsunk a tömegsporthelyzeten, az ifjúsági klubok hasznosítá­sán, a fiatalok aktívabban ve­gyék ki részüket a termelési fel­adatokból. — A KISZ-szervezetek vezetői feladataikat a felsőbb párt- és KISZ-szervek határozatainak megfelelően végezték. Hosszú lenne az eredményeket mind felsorolni. Tartottunk egy jól si­került ifjúsági napot, amelyen több mint száz KISZ-tag és KISZ-en kívüli vett részt. Ered­ményes volt az „Alkotó ifjúság”­ pályázattal kapcsolatos munka, huszonkét fiatal nevezett be, hogy mesterdarabokat, a mun­kában alkalmazható műszaki le­írásokat készít. Egyik igen fon­tos feladatnak tekintettük a fel­­szabadulási akcióprogramban a fiatalok politikai, kulturális ne­velését, közéleti tevékenységük­nek fokozását. Nyíregyházán pél­dául két vitakört szerveztünk hatvan fővel. A vitakörök mun­kája aktív, eredményes. Ugyan­csak Nyíregyházán a pártokta­tásban húsz fiatal vesz részt, marxista középiskolában nyol­can tanulnak, négyen jelentkez­tek marxista egyetemre. Az ok­tatásban ilyen arányt még nem sikerült elérni. A közéleti tevé­kenység növelésében jó ered­mény, hogy egyik KISZ-tagun­­kat tanácstagnak választották. Sok fiatalunk lakóhelyén, a köz­ségben végez KISZ-vezetőségi vagy más közéleti munkát. • Vállalatunknál nőtt a fia­talok szerepe a termelésben, gazdasági vezetésben. Rendsze­­­res, hogy a KISZ-vezetők részt vesznek az igazgatói értekezle­teken, vállalati igazgatói tanács­kozáson, s az elmúlt évben az üzemi demokrácia különböző fórumain a felszólalók, javaslat­­tevők ötven százaléka fiatal volt. Jellemző a gazdasági tevékeny­ség fokozódására, hogy az utób­bi két évben megkétszereződött az ifjúsági brigádok­­ száma, Nyíregyházán hat ifjúsági bri­gád, a vállalatnál huszonöt if­júsági brigád dolgozik. Komoly vállalás volt a fiatalok részéről három évvel ezelőtt a különbö­ző termékek, feladatok KISZ- védnöksége. Jelenleg Dunavar­­sányban épül KISZ-védnökség­gel a szarvasmarha-kombinát, amelyet vállalásunkhoz híven április 4-ig, hazánk felszabadu­lásának 30. évfordulója tisztele­tére megépítünk és átadunk. — Szervezeti életünkben fo­kozódott az aktivitás. A KISZ- taggyűléseken rendszeresen a KISZ-tagok 90—95 százaléka vett részt. A vállalat hét ifjú­sági klubjában havonta többször is tartottak klubfoglalásokat, vetélkedőket rendeztek. Több alkalommal tartottak a fiatalok kommunista műszakot, s a ke­resett pénz egy részén az or­szág különböző tájaira kirándu­lásokat szerveztek. Ilyen kirán­dulás volt a szovjet gázvezeté­ket szerelő szovjet szakembe­rekkel együtt a tokaj—sárospa­taki út. A fiatalok által végzett társadalmi munka értéke válla­lati szinten meghaladta az egy­millió forint értéket. Dióhéjban ennyit az eredményekről és né­hány mondatot a feladatokról. A KISZ-szervezeteinkben már készülnek azok a tervek, prog­ramok, amelyek az 1975. évi munkát meghatározzák. Legfon­­tosabb, hogy készülünk pártunk XI. kongresszusára, hazánk fel­­szabadulása 30. évfordulója mél­tó megünneplésére. Fontos fel­adatunknak tekintjük a KISZ- vezetőségek újraválasztásának, a választások lebonyolításának gondos előkészítését. Már most dolgozunk azon, hogy a tagsági igazolványok bevezetése megfe­lelő legyen. 1975-ben munkán­kat úgy kívánjuk végezni, hogy méltó előkészítője legyen a jö­vőre sorra kerülő KISZ-kong­­resszusnak. Gazdasági felada­tunk végzésében legfontosabb, hogy a dunavarsányi tehenészeti telep a védnökségben meghatá­rozott feltételek szerint meg­épüljön. Mindent természetesen nem lehet felsorolni, az azonban biztos, hogy a megkezdett úton tovább kívánunk menni a tava­lyinál is jobb eredményekre tö­rekszünk a szervezeti életben, a fiatalok nevelésében, a közéleti tevékenység fokozásában, a ter­melési feladatok teljesítésében. — A kongresszusi irányelvet ismeri? — Igen, pártcsoportülésen meg is vitattuk, taggyűlésen tárgyal­tuk. — A véleménye? — Nem olyan ez, mint a vál­lalatunk volt 15—20 évvel ez­előtt. Lehet, hogy ez nem egé­szen jó példa, de hirtelen nem jut eszembe más. Szóval abban az időben egész éven keresztül ígérgettek fűt-fát, aztán a végén bizony nem kaptunk semmit. Most nem ígérnek, de azért mindig leesik valami, ha nem is minden évben egyformán. Szó­val az irányelv reális, nem do­bálóznak benne nagy szavakkal, nagy ígérgetésekkel. Kimondja érthetően, ez van, ebből kell gaz­dálkodni. Úgy, hogy az ember látja, hogy akik csinálták, azok a tényleges való élet ismereté­ben állították össze. Természe­tes mindenki megértheti belőle azt is, hogy hol kérnek vezető­ink segítséget. Ezért találom én ezt jónak és helyeslem is a ben­ne foglaltakat. Az ember érti és érzi is, hogy akik csinálták, együtt tervezik az ország és a mi jövőnket. Biztos, hogy jól akarják. Munka és pártmunka — Amikor elvállaltam, még nem tudtam, mivel jár. — És most? — Most már tudom, de az ember úgy van vele, hogy nem ülhet mindennap más nyeregbe azért, mert az egyik keményebb mint a másik. — Mihez kell érteni egy meósnak? — Hát, hogy másutt hogy van, nem tudom, én legutóbb egy épület belső festését is meóz­­tam. — És megfelelt a követelmé­nyeknek? — Nem. Olyan trehány mun­ka volt, hogy egy csecsemő is hibát lett volna benne. — Akkor ezt nem volt nehéz minősíteni? — No, igen, csak éppen a fes­tő nem értett velem egyet. Va­lami olyasmit is mondott, hogy mit ért ahhoz egy lakatos. Meg, hogy neki családja van, és néz­zem azt is. — Ez persze ritkán fordul elő? — A festés igen. A sértődés nem. Valahogy úgy van az, hogy nehezen értik meg az em­berek, hogy a mi hátunkat úgy­mond felfelé is tartani kell. — Ezt hogy érti? — Nos, mi darálókat csiná­lunk, illetve azt is. Mondjuk át­veszek ezer darab darálót a műhelytől. Nem szőrözök, nem találok hibát, jó fiú vagyok, de ha visszaküldenek belőle szá­zat, vagy lemondják a rendelést, akkor bezzeg ki a hibás? Aki nem vette észre a hibát. Tehát a meós. Arról nem is beszélve, ha nincs rendelés, ugyebár nincs munka, és nincs kereset. Kiss László 1937-ben született Nagykállóban. Amikor az álta­lános iskolát elvégezte, géplaka­tos tanulónak jelentkezett Nyír­egyházán az MTH-iskolában. 1954-ben felszabadult, és még abban az évben az akkori gép­állomásra ment dolgozni Nagy­­kállóba. Mivel abban az időben még elég kicsi volt a géppark, szerelőre nem volt nagy szük­ség, előbb körmös traktorral, majd Zetorral dolgozott. 62-ben hathónapos mezőgépszerelő is­kolára küldték Hajdúböször­ménybe, és amikor visszament a gépállomásra, garanciális sze­relőnek lépett elő. Jó munkája eredményeképpen még 1959-ben a gépállomás ki­váló dolgozója lett, ezt követően még három esetben. Ebből ket­tőt már a meós munkásságáért kapott. Kiss László a hatvanas évek­ben került szorosabb kapcsolat­ba a párttal, amikor annak so­raiba lépett, öt év elteltével, 1965-ben pártbizalminak válasz­tották. Azóta pártmunkát végez. Hogyan? — Amikor megválasztottak, azt mondták, rátermett vagyok. Nem egészen értettem, hogy mi­ért. Később aztán rájöttem, azért, mert szeretek mások ügyeivel, problémáival foglal­kozni. — Bizalmi? Jelent ez valami funkciót? — Azt nem. Munkát. Párt­munkát. Azt igen, annál többet. — Miért végez pártmunkát? — Ezt már én is kérdeztem magamtól. Azt hiszem ez már a véremben van. Szóval kötelessé­gemnek érzem. Talán már hiá­nyozna is, ha nem csinálnám. Falcsik Ferenc

Next