Szabolcs-Szatmári Szemle, 1956 (1-4. szám)
1956 / 1-4. szám
Elmaradott helyzetünkben nemcsak tudósainkat, íróinkat nyomja a fővárostól való távolság nehézsége, de képzőművészeinket is, ezért kötelességünk, hogy problémáinkkal foglalkozzunk, munkájukat elősegítsük. Népünk alkotóerejének nagyszerű megnyilatkozásai: népművészetünk, népköltészetünk, amelyek igen fontos kutatási területeink. Népünk életének megfigyelése, a tárgyi és szellemi néprajz adatainak gyűjtése, feldolgozása abból a szempontból folyik, amely mindenkit áthat, akinek minden törekvését népünk szeretete, népünk jólétének emelése, fejlődésének elősegítése irányítja. Folyóiratunk célja, hogy megyénk életének minden területén a fejlődés, a kifejlődő új és jobb mellé álljon. Éppen ezért szépirodalmunk, költészetünk és szépprózánk minden értékes megnyilvánulását élénk figyelemmel kell kísérnünk, el nem hanyagolva azokat a költőket, írókat sem, akik megyénktől elszakadtak ugyan, de írásaikban továbbra is összefüggésben maradtak velünk. De ezenkívül feladatunknak tartjuk, hogy a megye életének minden időszerű kérdésével foglalkozzunk: egészségügyi, kulturális, pedagógiai, politikai és közgazdasági vonatkozásban, s minden oly szempontból, amelyet megyénk életére, fejlődésére nézve fontosnak és lényegesnek tartunk. Elsősorban a megye problémáit tartjuk szem előtt. De nem akarunk az egyoldalú provincializmus hibájába esni. Értékes, tudományos közölnivalók esetén megyei vonatkozásokon túl is terjeszkedünk, s ezenkívül igyekszünk megyei problémáinkat is az országos kérdésekkel való összefüggésben látni. Talán leginkább a szabolcsi Bessenyei Holmijának nyomdokain akarunk haladni, aki sokfelé ágazó művében (amelynek címe a francia felvilágosodás Mélanges, azaz Sokféle, akkor ismert könyv- és folyóirat címre emlékeztet) a kor haladó eszméi mellé állott, és a társadalmi igazságtalanságok ellen harcolt, ő a mi megyénk haladó íróinak őse, akinek törekvései sok tekintetben jövőbemutatók voltak. De Szemlénket kell hogy áthassa többi nagy íróink szellemének tisztelete és népünk boldogabb jövőjének megteremtésére törekvő akarata is. Persze, mindebből ez az első szám csak annyit adhatott, amennyit a kezdet nehézségei és a súlyos gazdasági és történelmi helyzet lehetővé tesz. De bízunk benne, hogy a jövőben nagyobb mértékben valósíthatjuk meg céljainkat. Mihelyt Szemlénk évkönyv-jellegét feladva, folyóirattá fejlődhetik, úgy érezzük, vitában sem lesz hiány. A magunk részéről azonban azon fogunk igyekezni, hogy ezek a viták lényeges problémákról és olyan hangnemben folyjanak, ahogy elvi vitákhoz illő. Szeretnénk Szemlénk megindításával jó és hasznos munkát végezni a szocializmus építéséért, szeretett megyénkért, városunkért, szabad, független, demokratikus, szocialista hazánkért! Nyíregyháza, 1956. december 1. DR. MERÉNYI OSZKÁR