Szabolcs-Szatmári Szemle, 1956 (1-4. szám)

1956 / 1-4. szám

Elmaradott helyzetünkben nemcsak tudósainkat, íróinkat nyomja a fővárostól való távolság nehézsége, de képzőművészeinket is, ezért köteles­ségünk, hogy problémáinkkal foglalkozzunk, munkájukat elősegítsük. Népünk alkotóerejének nagyszerű megnyilatkozásai: népművészetünk, népköltészetünk, amelyek igen fontos kutatási területeink. Népünk életének megfigyelése, a tárgyi és szellemi néprajz adatainak gyűjtése, feldolgozása abból a szempontból folyik, amely mindenkit áthat, akinek minden törekvé­sét népünk szeretete, népünk jólétének emelése, fejlődésének elősegítése irányítja. Folyóiratunk célja, hogy megyénk életének minden területén a fejlő­dés, a kifejlődő új és jobb mellé álljon. Éppen ezért szépirodalmunk, költé­szetünk és szépprózánk minden értékes megnyilvánulását élénk figyelemmel kell kísérnünk, el nem hanyagolva azokat a költőket, írókat sem, akik me­gyénktől elszakadtak ugyan, de írásaikban továbbra is összefüggésben ma­radtak velünk. De ezenkívül feladatunknak tartjuk, hogy a megye életének minden időszerű kérdésével foglalkozzunk: egészségügyi, kulturális, pedagógiai, politikai és közgazdasági vonatkozásban, s minden oly szempontból, amelyet megyénk életére, fejlődésére nézve fontosnak és lényegesnek tartunk. Elsősorban a megye problémáit tartjuk szem előtt. De nem akarunk az egyoldalú provincializmus hibájába esni. Értékes, tudományos közölni­valók esetén megyei vonatkozásokon túl is terjeszkedünk, s ezenkívül igyek­szünk megyei problémáinkat is az országos kérdésekkel való összefüggésben látni. Talán leginkább a szabolcsi Bessenyei Holmijának nyomdokain aka­runk haladni, aki sokfelé ágazó művében (amelynek címe a francia felvilá­gosodás Mélanges, azaz Sokféle, akkor ismert könyv- és folyóirat­­ címre emlékeztet) a kor haladó eszméi mellé állott, és a társadalmi igazságtalan­ságok ellen harcolt, ő a mi megyénk haladó íróinak őse, akinek törekvései sok tekintetben jövőbemutatók voltak. De Szemlénket kell hogy áthassa többi nagy íróink szellemének tisztelete és népünk boldogabb jövőjének meg­teremtésére törekvő akarata is. Persze, mindebből ez az első szám csak annyit adhatott, amennyit a kezdet nehézségei és a súlyos gazdasági és történelmi helyzet lehetővé tesz. De bízunk benne, hogy a jövőben nagyobb mértékben valósíthatjuk meg céljainkat. Mihelyt Szemlénk évkönyv-jellegét feladva, folyóirattá fejlődhetik, úgy érezzük, vitában sem lesz hiány. A magunk részéről azonban azon fo­gunk igyekezni, hogy ezek a viták lényeges problémákról és olyan hangnem­ben folyjanak, ahogy elvi vitákhoz illő. Szeretnénk Szemlénk megindításával jó és hasznos munkát végezni a szocializmus építéséért, szeretett megyénkért, városunkért, szabad, füg­getlen, demokratikus, szocialista hazánkért! Nyíregyháza, 1956. december 1. DR. MERÉNYI OSZKÁR

Next