Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle, 1995 (30. évfolyam, 1-4. szám)
1995 / 2. szám
A Református Megújulási Mozgalom gondnoki értekezletén Horváth János, a Művelődésügyi Minisztérium Állami Egyházügyi Hivatala vezetője „értékelte” az eseményeket és kifejtette a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány állásfoglalását.23 Majd meghozták az 1957. évi 22. számú törvényerejű rendeletet „az egyházi állások betöltéséhez szükséges állami hozzájárulásról". A megújulási mozgalom működését lehetetlenné tették, eredményeit felszámolták, egyes exponensei ellen eljárásokat indítottak, felelősségre vonták, némelyeket letartóztattak, bebörtönöztek, rendőri felügyelet alá helyeztek, stb.; egyeseket ezalatt az idő alatt különböző eszközökkel „átneveltek”, a rendszer hűséges tájékoztatóivá szerveztek be, vagy a „békemozgalom harcosaivá” lettek, másokat „szolgálati érdekből” „áthelyeztek”, ügyüket „egyházon belül intézték el”. Az 1956. október végi—november elejei lemondásokat semmisnek tekintették, s a korábbi vezetők nagyobb részét visszahelyezték előbbi pozíciójukba, vagy hasonló fontos tisztségekbe. A „rend” lassan „helyreállt”. A „keskeny út” „teológiáját” felváltotta „szolgálat teológiája" (amelyet közönségesen csak a „kiszolgálás teológiája”-ként emlegettek).24 * * * A Református Megújulási Mozgalom történetének főbb vonalait — igen vázlatosan — áttekintettük, itt-ott érintve — főként az előzmények során — a Szabolcs- Szatmár megyei eseményeket is. A Megújulási Mozgalom Szabolcs-Szatmár megyei tevékenységére — a kutatás jelenlegi állása szerint — alig van adatunk; az is szinte kizárólag Bán István akkori nyíregyházi református segédlökész perirataiban található.25 A Megújulási Mozgalomnak — eddigi ismereteink szerint — nem volt külön Szabolcs-Szatmár megyei szervezete, tevékenysége, arculatára is legfeljebb az jellemző, hogy erősen „bethánista” színezetű (s ez korántsem pejoratív szándékú megjegyzés!). A forradalom és a Megújulási Mozgalom eszméje, gondolata, törekvése, célkitűzése jelen van a megye reformátusságának gondolkodásában, törekvéseiben. Előzményei, gyökerei, motivációja lényegében azonos az országos mozgaloméval — de talán itt, az ún. „Szabolcsi Főegyházmegyében”(!) volt a legnehezebb, a legkeményebb a helyzet, s ugyanakkor, vagy talán éppen ezért itt él a reformátusság lelkében legmélyebben a Bethánia-közösség szelleme: evangelizációs, „ébredés”-centrikus ez a gondolkodás. Az eddigiekből is láthattuk, hogy konferenciákat, „evangelizációs" alkalmakat tartani, azokon szolgálni legálisan csak a „kiváltságos” személyeknek lehetett, s ezek az alkalmak inkább voltak a rendszer propagálói, mint az evangélium hirdetésének alkalmai. Szabolcs-Szatmár és Békés megye népe (az ország egyéb területeinek lakosaihoz hasonlóan, de azokért talán többet téve, többet vállalva) nagyon igényelte a tiszta evangélium hirdetésének szabad, nyílt alkalmait. Amikor pedig erre a legkisebb lehetőség kínálkozott, azonnal éltek azzal. 1956 23. Az Állami Egyházügyi Hivatal egyházpolitiai értékelése 1957 márciusában : Confessio 1990/1. 24. Az országos református eseményekről sem készült még minden igényt kielégítő, részletes, korrekt feltárás, feldolgozás. Első ilyen kísérletek egyike Bárczay Gyula összefoglalása: ,,Megújulás — megdermedés — megmozdulás. A Magyarországi Református Egyház harminc éve" címen a ..Harminc év: 1956—1986." kötetben (Bem, é. n. Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem kiadása), valamint sok értékes adatot tartalmaz Pap László: Tíz év és ami utána következett 1945-1963. kötete (Szerk.: Bárczay Gyula, Bem— Budapest, 1992.) A teljes kép kialakítása még további kutatásokat igényel. 25. A per anyagát közli DR. Dikán Nóra: Az 1956-os forradalom utáni megtorlás Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei dokumentumai 1/5. Nyíregyháza (Nyíregyháza, 1993.) című kötetében.