Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle, 1995 (30. évfolyam, 1-4. szám)
1995 / 2. szám
Ladányi Sándor „Hősi halált halt református teológusok! Véretek sok szennyet mosott le, és mi, magyar református lelkészek azt az utat akarjuk járni, amelyet véretek jelölt meg számunkra. Gyógyulnak a sebek! A hatalmas Isten gyógyítja őket, és visszakapjuk azt a sok értékes életet, akik készek voltak meghalni értünk. Imádkozzunk a sebesültekért! A belső rend lassan helyreáll. ... Végre megpihenhet sokat szenvedett hazánk népe, a semlegességben regenerálódhatik mindennemű veszteségéből. Egyházunk életében is új fejezetet kezdett Isten. Mi elébe megyünk a mi hatalmas Urunknak arcapirulással, hogy így adjunk neki dicsőséget. Áldjuk Őt, hogy nekünk ajándékozta Ravasz Lászlót és Kardos Jánost. Áldjuk Őt, hogy nagy pere után nagyobb zökkenő nélkül vezeti tovább egyházunk külső és belső rendjét. Egyházkerületünk vezetéséről és lelkészi állásáról azóta bizonyosan lemondott Péter János, s vele együtt azok is, akik teológiai állásfoglalását református népünk nagy elkeseredésére osztották és hirdették. Tiltakozásainkat e börtönök, büntetések, félretételek, szolgálatból való félreállíttatásaink pecsételték meg, ezért nem tartom szükségesnek, hogy lelkésztársaim nevében is külön tiltakozzam Péter János cikke ellen, amely éppen ma egy hete jelent meg a Szabolcs-Szatmár megyei Néplapban. Hiszen ez csak egy csepp a tengerből. Egyházmegyénk területén is nagy fegyelmezettségre van szükség. A mi egyházmegyénkben különösen. Békefi Benőt ma megkértük, hogy összes tisztségéről mondjon le, és lelkészi állásából való nyugdíjazását kérje. Az a reményem, hogy Békefi Benő, Molnár Bálint és munkatársaik távozásával nemcsak egyházmegyénk élete, hanem a sokat szenvedett nyíregyházi gyülekezet belső rendje is megújul. A nyíregyházi presbitérium elhívott tagjai bizonyosan tudni fogják kötelességüket, és elsősorban megtisztítják soraikat, azután segítenek összeszedni a szétszórt nyájat. Egyházközségeink, presbitériumaink türelmesen várják meg azokat a rendelkezéseket, amelyeket Konventünk és Zsinatunk elnöke, dr. Ravasz László püspök úr adandó, az ő bölcs vezetése a legkisebb orvoslásra szoruló ügyre is kiterjed. A lelkipásztorok tőlük telhetőleg segítsék a Forradalmi Tanácsok munkáját!...T. Bán István baráti kapcsolatban állt az írószövetség néhány tagjával és levelezett a Megújulási Mozgalom egyes prominenseivel is, így megszerezte az írószövetség egyes megnyilatkozásainak, valamint a Megújulási Mozgalom programjának szövegét. Ezeket írógépen néhány példányban lemásolta. (A program másolását egészségi állapota miatt nem tudta befejezni.) Ez lett az ellene emelt vád fő tétele. 1957. február 8-án Bán Istvánt őrizetbe vették „államrend elleni izgatás bűntette miatt”. 1957. augusztus 14-én, másodfokon, „jogerősen” 8 évi börtönbüntetésre, mint főbüntetésre és a közügyektől 5 évre eltiltásra, mint mellékbüntetésre ítélték. Öt év és két hónap letöltése után, 1962. április 2-án szabadult Márianosztráról, „kegyelemből”, 3 év próbaidőre felfüggesztve hátralévő büntetését. 1975. július 8- án a Nyíregyházi Megyei Bíróság a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól mentesítette. * * * A magyar református egyház—benne egyes területi szervei, így Szabolcs-Szatmár- Bereg megye területén élő egységei — legújabbkori története eléggé ismeretlen, bár feltárása folyamatban van, de még kitartó kutató munkát, sok tennivalót igényel. 28. Mindkét rádióbeszédet teljes terjedelmében közli DR. Dikán Nóra: Az 1956-os forradalom utáni megtorlás Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei dokumentumai 1/5. Nyíregyháza már említett kötete.