Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle, 1996 (31. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 1. szám
továbbá a régió szellemi-tárgyi néprajzát (pl. Luby Margit: A parasztélet rendje. 1935; Babus Jolán: Néprajzi tanulmányok a beregi Tiszahátról. 1976; Dám László: Lakóházak a Nyírségben. 1982, stb.), s ide sorolva található az e tudományág irodalmát feltáró segédlet is (Páll István: Szabolcs-Szatmár megye néprajzi bibliográfiája. 1979), vagy egyéb szociografikus feldolgozások (pl. Végh Antal: Erdőháton, Nyíren, 1972 stb.). Tovább bővíti a kört a kevés számú régészeti, művészettörténeti, irodalomtörténeti tétel, valamint helyet kapott a közelmúlt politikatörténetének néhány fontos forráskiadványa (pl. A Rákosi-diktatúra első évei. Dokumentumok Szabolcs-Szatmár- Bereg megye történetéből. 1948—1953. Szerk. Botár József. 1991. Az 1956-os forradalom utáni megtorlás dokumentumai. 1—6. kötet. Szerk. Dikán Nóra, 1992—1994). A fentiekben eléggé elnagyoltan vázolt irodalom talán így is érzékelteti, hogy a téma iránt érdeklődők számára fontos tájékoztatási forrásul szolgál a bibliográfia. Nem feledve a koncepcionális szándékot, hogy ti. nem egy teljességre törekvő munkát tartunk a kezünkben, hanem válogatásról van szó, ezt tudva is, a megyei anyagra vonatkozóan megkockáztatunk néhány észrevételt. A monográfiákat tekintve tulajdonképpen érthető, hogy a frissebb, korszerűbb szemléletű, tárgyalási módban fogalmazott munkák számbavételére esett a hangsúly, s említetlenül maradt jónéhány régebbi keltezésű forrás. Ez történt megyénk esetében is, bár igaz, hogy az 1993-ban kiadott kötet tanulmányainak vonzatában bőséges a jegyzetanyag, néhány dolgozat (pl. Bóna István, Takács Péter, stb.) pedig a három vármegyére vonatkozóan különösképpen jól hasznosítható összegző jellegű irodalomjegyzéket közöl, szerencsésebb lenne azonban ilyen áttétel nélkül fellelni, hogy csak egy szerzőt említsünk, pl. Borovszkyt. Továbbá: a bibliográfia arra nézve is kitűnő példatár, hogy nyomon követhető a különböző munkák, kiadványtípusok megjelenése, a szellemi műhelyek szerveződése, beazonosíthatók a hiányok, ráirányítja a figyelmet a szakterületi kutatások fehér foltjaira, megfogalmazhatók a gyűjteményépítési, esetleg kiadványozási tennivalók. Csak sajnálni lehet, hogy vannak olyan kiadványféleségek, melyek a megyebeli felsorolásból hiányoznak, egyrészt mert ilyen nem készült, másrészt — bár lenne! —, de valamilyen oknál fogva nem került a válogatásba. Az utóbbinál gondolunk pl. a megye közgyűjteményeiben fellelhető kéziratok kötetkatalógusára (Kéziratok megyénkről. Szerk. Orosz Szilárd, 1990), vagy olyan utcanév-vizsgálati dolgozatra (Urbán Teréz: Nyíregyháza utcanevei. 1978), mely más megyék felsorolásában (Békéscsaba, Debrecen, Kecskemét, Szeged, Szolnok) szerepel. Kissé érthetetlennek tűnik az ilyen adatközlő munka mellőzése, mert a szakszerűség hiányának okán sem lehetne ellene kifogást emelni, ugyanis a Magyar Névtani Dolgozatok sorozat tagjaként jelent meg az ELTE Magyar Nyelvészeti Tanszékcsoport Névtani Munkaközössége gondozásában. Tartalmi kérdésekről szólva még egy megjegyzés, alig találtuk nyomát a közegészségügyi, orvosföldrajzi témáknak, pedig hát ez is a társadalomkutatás nélkülözhetetlen része, s tudomásunk szerint van ilyen forrás. A bibliográfia anyagát szócikkes formában közli, mely tartalmazza az egyes kötetek azonosító adatait, analitikusan feltárt, közelebbi témajelöléssel, értékelő megjegyzésekkel. A kéthasábos tördelés, az alkalmazott tipográfia jól olvasható, tetszetős kiadvánnyá avatják. A Nagyalföld Alapítvány 5. köteteként kiadásra került munka, célját tekintve pontosan fedi az Alföldi Tudományos Intézet igazgatójának, dr. Csató-