Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle, 1996 (31. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 4. szám
— Voltak-e fegyelmi elbocsátások 1957-ben a vállalatnál a forradalomban való részvétel miatt? — Nem. Nagy Sándort is csak eltanácsolták, mert különösebbet nem tudtak rábizonyítani. Az ilyen régi svádájú embernek a gyár a mindene volt. Dolgoztam egy párral ott Bogdányban és itt az erőműben is. Ezek a régi szakemberek nem olyanok voltak, mint most. A régi rendszer szakemberei sokkal jobban vigyáztak a gyárra. Mintha az övé lett volna a gyár, úgy vigyázott rá az öreg is. — 1956. november 4-e után meddig működött még a munkástanács a vállalatnál? — Nem tudom. Az őrség, azt tudom azonnal megszűnt, mivel Török és a barátja se szó, se beszéd hirtelen eltávoztak Nyírbogdányból. Az itthagyott puskákat számszerint 11 darabot, amit a legényszálló egyik szekrényében hagytak, én a fegyverleadási határidő előtt a nyíregyházi rendőrség részére, a pontos dátumra már nem emlékszem, átadtam. Nehogy bajba kerüljek miattuk. Én továbbra is Nyírbogdányban maradtam és dolgoztam a gyárban, mintha mi sem történt volna. 1957. április 10-én nagy megdöbbenéssel értesültem arról, hogy Gégény Béla a Török Istvánnál látott géppisztolyt a rendőrségnek leadta. Gégény Bélát követően a rendőrség 1957. április 10-én engemet is kihallgatott, és jegyzőkönyvet vett fel az én általam elmondottakról, amit alá is írtam. A gyárban történt kihallgatásról távozóban a gyár bejáratánál álldogáló dolgozók körülfogtak és faggattak a jegyzőkönyvezésről és arról, hogy mit kérdeztek, mit tudok az egészről. Én nagyon sajnáltam Gégény Bélát, mivel a statáriumi felhívásokban rögzítettek nagy büntetéseket helyeztek kilátásba. Én a géppisztoly hovatételéről és az eldugásáról semmit sem tudtam. — Ez a kihallgatás a gyár épületében történt? — A gyárban. Külön hallgattak ki, egyenként. Jegyzőkönyvet vettek fel, április 10- én. Addig hozzám senki egy árva szót sem szólt. Nekem megjött a behívóm, április 22-én kellett bevonulni katonának, — na mondom, megyek Debrecenbe focizni — ehelyett 12-én letartóztattak. Azon a napon bent voltam a gyárban. Délelőtt 11- kor jött két rendőr, és mondták, hogy menjek velük. Csak néztem, hogy mi van. Letartóztattak és a nyíregyházi rendőrségre vittek, ahol bezártak a rendőrség pincéjébe. A rendőrségen ugyanazt elmondtam, amit Nyírbogdányban. — Mennyire ismerte Gégény Bélát? —A futballozás közben ismerkedtem meg Gégény Bélával. Nagyon szerette a focit, és a busszal ő szállított bennünket a mérkőzésekre. — Gégény Béla milyen beosztásban dolgozott a gyárban? — Ő csak gépkocsivezető volt, nem focizott, de egy ügyes, mindenhez értő ember volt. Értelmesebb kocsivezetők közé tartozott, tevékeny volt. — Mikor került szóba ez a fegyverrejtegetési ügy és hol? — Nem emlékszem. 2. Nagy Sándort 1957. március 13-án tartóztatták le, s 1958. január 20-án a nyíregyházi megyei bíróság 3 év és hat hónapi börtönre ítélte a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalomban való részvétel miatt. A Legfelsőb Bíróság másodfokon a vádlott cselekményének minősítését a népi demokratikus államrend ellen folytatólagosan elkövetett gyűlöletre izgatás bűntettére változtatta és büntetését 1 év és 8 hónapi börtönbüntetésre leszállította. A gyártelepen többen úgy tudják, hogy valójában nem Gégény Béla és Zombori László voltak a megtorlás célpontjai, hanem Nagy Sándor és a vele szoros kapcsolatban lévő Török István: Nagy Sándor perére. Dr. Dikán Nóra: Az 1956-os forradalom utáni megtorlás Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei dokumentumai. I/10. Nyíregyháza, 1996. 216—222. p.