Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle, 2006 (41. évfolyam, 1-4. szám)
2006 / 1. szám
földrajz Kormány Gyula A Szatmár-Beregi-síkság domborzati és klimatikus viszonyai A Szatmár-Beregi-síkság az Északkeleti Kárpátok, az Erdélyi-szigethegység északi és a Nyírség kelet-északkeleti része között elhelyezkedő alföldperemi süllyedékterület, melynek nagyobbik része a trianoni békediktátum után Romániához, Csehszlovákiához (1920-1945-ig), 1945-től pedig Ukrajnához tartozik. A Szatmár-Beregi-síkság a Felső-Tisza-vidék része, annak több mint felét, 60,8 százalékát foglalja el. Tengerszint felettii magassága (a tarpai és a barabási Tipethegyet nem számítva) 106-124 méter között változik, a magasságkülönbség 18 méter. E tökéletes síksági terület természeti adottságait, kultúrtörténeti értékeit tekintve az Alföld egyik legszebb és leggazdagabb mikrorégiója. A táj mai morfológiai arculata, képződményei a pleisztocénban, holocénban lezajlott tektonikus mozgások, a folyóhálózat eróziós, akkumulációs munkája nyomán alakult ki. A felszín fejlődéstörténete A Szatmár-Beregi-síkság, mint folyó menti ártéri terület, hosszú földtörténeti változások eredménye. Ha arra akarunk válaszolni, hogy a Szatmár-Beregi-síkság hogyan alakult ki, vissza kell tekintetnünk a harmadidőszak végéig, 6-7 millió évvel ezelőtti időszakra, amikor a Kárpát-medence jelentős részét még a Pannóniai-beltenger vize borította. A pliocén végére az összefüggő Pannóniai-beltenger a tengeri és folyóvízi üledék által fokozatosan feltöltődött, elsekélyesedett. A beltenger legkorábban a Dunántúlon és az Alföld északkeleti részén töltődött fel mintegy 4-3,5 millió évvel ezelőtt (Borsy Z. 1991.). Ahogy a Pannon-beltó egyre kisebb területre húzódott vissza a Kárpát-medencében, úgy indult meg az új vízhálózat kialakulása, s lepusztító és felhalmozó munkájának intenzitása. A negyedidőszak kezdetén (2,4-0,01 millió évvel ezelőtt, az erőteljesen süllyedő), a kelet-alföldi területekre a Tisza és mellékfolyói nagyon sok hordalékot szállítottak. A pleisztocénban (jégkorszakban) az Alföld északkeleti részének fejlődéstörténetében nagyon sok a közös vonás. Ez azzal függ össze, hogy a Felső-Tisza-vidék is része annak a hatalmas összefüggő pleisztocén i 1. Az OTKA T/F 046821 sz. kutatási program keretében készült tanulmány.