Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle, 2008 (43. évfolyam, 1-4. szám)

2008 / 4. szám

Szabolcs-Szatmár megye 1956-os deportáltjai jegyzés ezt meg is kérdőjelezi. Külön említést érdemel, hogy egy rovatban - mivel fontosnak tartották - a pártállásra vonatkozó bejegyzések is szerepelnek. Ebből kiderül, hogy nemcsak a kisgazda- és más jobboldali pártok tagjait, hanem nagyon sok MDP és DISZ tagot is elvittek, sokakat tévedésből. Az átadó listán további eljárásra utaló intézkedések között a leggyakrabban előfordulók: „Átadni a magyar hatóságoknak. Átadni a magyar hatóságoknak kivizsgálásra. Átadni a magyar hatóságoknak felderítés céljából. Átadni, hogy tisz­tázzák a kiszabadítás törvényességét és a lázadásban való részvételét (Bebörtönzött felkelőket szabadított ki, mint a nemzetőrség tagja). Átadni a magyar hatóságoknak, hogy állapítsák meg a bűnösség mértékét. Átadni a magyar hatóságoknak felelős­ségre vonás céljából. Átadni a magyar hatóságoknak ellenőrzés céljából. Átadni, hogy tisztázzák a lázadásban való részvételét. Visszaadni Magyarországra.” A megjegyzések megfogalmazásukban utasítás­szerűek, amiből levezethető, hogy a felelősségre vonást szükségesnek tartották. A továbbiakban a főszerep ugyan a magyar hatóságoké lett, de ehhez továbbra is segítséget nyújtottak a szovjet tanácsadók. Különösen fontosnak tartom Szilágyi László november 19-i kihall­gatásáról felvett jegyzőkönyvet. Szilágyi és társai ekkor már Ungváron voltak, a kihallgatást bizonyítottan a szovjet KGB végezte. A jegyzőkönyv fejrészében záró­jelbe téve az szerepel, hogy „róla a vádemeléshez szükséges anyagok még vannak az iratai között.”12 Tamarisz nyomozó nem véletlenül fogalmazott így. Valószínűnek tartom, hogy a vizsgálati munka, a többszöri kihallgatás már a felelősségre vonás szándékával, ennek előkészítésére céltudatosan zajlott. A magyarok kijelölték az általuk legveszélyesebbnek tartott személyeket, akiknek a kihallgatását a KGB sokkal alaposabban, részletesebben végezte, mint társaikét. A megyei vezető Szilágyi László kihallgatásáról készült anyag a KGB legma­gasabb vezetőihez is eljutott. A KGB Nyomozati Főhivatal Igazságügyi Vezetője Maljarov vezérőrnagy Ivasutyin tábornoknak 13 elküldte Moszkvába Szilágyi ki­hallgatási jegyzőkönyveit, valamint a Szabolcs megyei forradalmi bizottság orosz nyelvre lefordított 13 oldalnyi jegyzőkönyvét 1956. november 26-án.14 Annak nem találtam nyomát, hogy ezek az iratok milyen utasítással, megjegy­zéssel vagy véleménnyel érkeztek vissza. A legmagasabb szintű vezetőknek ez a tájékoztatása nagyfokú szervezettségről, központi irányításról tanúskodik. A szovjet tanácsadókon keresztül megvalósuló szovjet befolyás később is tetten érhető. Már a Kádár-kormány hatalmának megerősödése után, 1957. április 26-án az MSZMP Baktalórántházai Járási Bizottsága jelentést küldött a szovjet katonai pa­rancsnoknak az üzemi munkástanácsok működéséről. A jelentés bevezető mondata így hangzik: „Az ezredes elvtárs szóbelileg kért jelentésünket a munkástanácsok életéről, munkájukról az alábbiak szerint közöljük.”15 Ez alapján nem mondhatjuk teljes bizonyossággal, hogy a szovjetek teljesen magyar kollégáikra bízták a fele­lősségre vonást. 12. Ukrajna Állambiztonsági Hivatalának Archívuma, KGB Ukrajnai Nyomozó Osztálya Kárpátontúli Terület, 1956. 43-as fond 1/8. 91. p. 13. Pjotr Ivanovics Ivasutyin tábornok a KGB elnökhelyettese 14. Ukrajna Állambiztonsági Hivatalának Archívuma, KGB Ukrajnai Nyomozó Osztálya Kárpátontúli Terület, 1956. 43-as fond, 1/9. 15. Dr. Dikán Nóra, Az 1956-os forradalom utáni megtorlás Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei dokumentumai 1/11. A baktalórántházi járás. Nyíregyháza, Jósa András Múzeum, 1997. 17. p.

Next