Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle, 2016 (51. évfolyam, 1-4. szám)

2016 / 4. szám

Galambos Sándor momentumok kiemelésére, felnagyítására törekedtek. A tanúk között voltak pártat­lanok, de olyanok is, akik a vádlottat igyekeztek besározni, a vádlottak pedig termé­szetesen többnyire igyekeztek a cselekményük súlyát csökkenteni, hogy az életüket megmentsék, vagy a büntetés mértékét csökkentsék. A vádlottaknál és a tanúknál is előfordult, hogy megváltoztatták vallomásukat. A pontos rekonstrukciót nem lehet elvégezni, a teljes igazság ezekben az ügyekben sem deríthető ki. A perekből azonban a forradalmi napok sok fontos mozzanata feltárulhat. A megtorlás elsősorban a vezetőkkel és a fegyvert fogókkal szemben volt erőteljes az egész országban, ők voltak a fő ellenségek. Szabolcs-Szatmár megyében azonban fegyveres ellenállás nem volt. Több százan vettek részt azonban a települési, intéz­ményi és vállalati forradalmi testületekben.­ A nyíregyházi megyei bíróságon 1957— 1958-ban több mint 280 személy ellen folyt eljárás forradalmi cselekmények miatt,2 többségük a nemzeti bizottságok tagja volt. A forradalmi bizottságok megválasztása az előre meghirdetett gyűléseken történt.­ A jelenlévők közvetlenül, a formaságokat mellőzve szavaztak a testületek tagjairól, akik ezután többnyire maguk döntöttek a bizottság elnökéről és a többi tisztség vi­selőjéről. A szabolcs-szatmári falvakban is, ugyanúgy, mint az országban mindenhol, a forradalmi bizottságok vezetői elfogadták a választáson kinyilvánított bizalmat, s rendszerint a forradalom végéig ellátták feladatukat. Szabolcs-Szatmárban 1957—1958-ban huszonhét települési, két járási és négy vállalati forradalmi bizottsági elnök — összesen 33 fő — ült a megyei bíróságon a vádlottak padján. Közöttük volt hat olyan személy, akiknek a megválasztása azért volt különleges, mert vagy nem voltak személyesen jelen, s távollétükben ruházták rájuk a feladatot, vagy tiltakoztak a funkcióba kerülésük ellen. Végül aztán megha­joltak a többség akarata előtt. Őket nevezhetjük Ady után Muszáj-Herkuleseknek. Sorsuk azért méltó figyelmünkre, mert az átlagosnál jobban modellálják a mind­nyájunk előtt gyakran megjelenő, de a forradalmi helyzetekben különösen kiélese­dő dilemmát: mit kell tennünk, mi vállalható, hol húzódik a személyes felelősség határa. A­ megválasztás körülményei. A települések nemzeti bizottságait általában a forradalom felsőbb szerveinek utasítására a meghirdetett gyűléseken résztvevők választották meg. Pontos koreográfia nem létezett, többnyire nyílt szavazással döntöttek a tagokról. A járási nemzeti bizottság Szamosszegen október 28-ára, vasárnapra rendelte el a választást.­ A jelenlévők a 64 éves Puskás Ferenc gazdálkodót távollétében válasz­tották be a bizottságba. A lakásán közölték vele az eredményt, hogy a tagság úgy döntött, ő legyen az elnök. 1 A forradalom idején megválasztott testületeket több névvel illették, ezeket a megnevezéseket gyakran felváltva használták: munkástanács, forradalmi tanács, nemzeti bizottság. 2 Az egész megyében egy korabeli összesítés szerint 387 forradalmi bizottsági tagot vontak felelősségre. In: Dikán Nóra: Az 1956-os forradalom utáni megtorlás Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei dokumentumai, 1/5. Nyíregyháza, Nyíregyháza, 1993. 513—520. 3 A gyűlések meghirdetése és megtartása között általában egy-két nap telt el. 4 Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltára (a továbbiakban MNL SZSZBML), XXV. 21. Nyíregyházi Megyei Bíróság (a továbbiakban XXV. 21.) B. 1551/1957.

Next