Szabolcsi Építők, 1966 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1966-01-31 / 1. szám
I. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM. VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK!ím megyei Építőipari pártbizottság és vállalat lapja MUTATVÁNYSZÁM 1986. JANUÁR 31. A MUNKÁSOKHOZ, OLVASÓKHOZ! Írta: Kállai Sándor, az MSZMP megyei bizottságának titkára A mai napon új üzemi lap gazdagítja, segíti az építőipari munkások tájékoztatását, nevelését, sajátos problémájuk megoldását. Ebből adódik a lap feladata is: nem kis erőfeszítést kell tennie a „Szabolcsi Építők” - nek, hogy cikkeivel, írásaival az építőipari munkások véleményét, javaslatát tükrözve segítse elő a megye építőiparának fejlődését, az emberek formálását, nevelését. A jelen korban olyan éveket élünk, mikor az emberek érdeklődése nőttön-nő, amikor a társadalom egészében új tervek, elképzelések élnek az emberi boldogulás érdekében. Ma szinte mindenhol az újat, a korszerűt kereső viták zajlanak le, s eközben vélemények, ellenvélemények csapnak össze az okosabb gondolatokért. Éppen ezért a „Szabolcsi Építők”-nek egyik fontos kötelessége lesz, hogy egyfelől fóruma, közvetítője legyen ezeknek a fejlődést elősegítő vitáknak, másrészt bátran segítse kibontakoztatni az olyan véleményeket, javaslatokat, amelyek a vállalat gazdaságosságát, termelékenységét segítik elő — legyen bárkiről is szó a gátló tényezőknél. Lenin elvtárs azt mondta: az újság csak akkor töltheti be hivatását, csak akkor lehet izzig-vérig a párté, a népé, ha sokan írják, ha ezrek és ezrek véleményét tükrözi az újság minden száma. E jó tanács megszívlelése különösen fontos az üzemi lapoknál, ahol az egyszerű emberek elgondolása, véleménye, javaslata felszínre jöjjön a jobb, a gazdaságosabb, a termelékenyebb munka érdekében. Az ÉM Szabolcs megyei Építőipari Vállalata a megye egyik legnagyobb üzeme, ahol közel négyezer ember dolgozik. A megye olyan ipari vállalata, akinek jó, vagy rossz munkája nagyban befolyásolja a megye fejlődését. Hiszen a lakásépítési programunk, az ipari, mezőgazdasági beruházások, az egészségügyi és művelődést szolgáló létesítmények időbeni és jó minőségben való felépítése, átadása nagy céljaink, az emberi boldogulás meggyorsítását jelenti. Ez bizony nem kis akkivitást kíván meg a vállalat valamennyi dolgozójától. A vállalat 1965 évi munkája — a korábbi évekhez viszonyítva — lényegesen javult. Ha némi lemaradás volt is a tervteljesítésben — inkább az anyaghiánynak tudható be. A sikeresebb munka azért következhetett be, mert egy sor olyan intézkedést foganatosítottak — a munkafegyelem megszilárdítása, a vezetés megjavítása, a felelősség szélesítése —, ami nemcsak a vállalat eredményét, gazdaságosságát vitte előre, hanem megnövelte az emberek munkakedvét, minőségi munkára, a határidők betartására ösztönözte az építőipari munkásokat. Ez az út helyes volt, ezt kell tovább javítani, csiszolni, hogy ez az év még eredményesebb legyen a vállalatnál. A feltétel adva van. Az 1966-os év tervfeladatai még nagyobb erőfeszítést kíván az építőipartól. A 414 millió forintos terv megvalósítása minden dolgozóra nagy felelősséget ró, ami nem nélkülözheti a munkások, vezetők, műszaikak nagyobb aktivitását. Hisz az új gazdasági irányítás szellemében nagyobb lesz a vállalat önállósága, ami meggondoltabb munkára, irányításra, cselekvésre készteti az embereket, s egyben a személy szerinti felelősséget is növeli vezetőknél, munkásoknál egyaránt. Ezért arra kérjük a „Szabolcsi Építők” szerkesztőbizottságát, hogy segítse az új gazdasági irányításból fakadó feladatok végrehajtását. Írjon az emberekről, a mindennapi munkáról, a dolgozók fegyelméről, a vállalat fejlődését akadályozó problémákról. Bátran nyúljon az úgynevezett kényes témákhoz is, mert ennek őszinte feltárása az emberek ügyét, a vállalat fejlődését szolgálja. Nincs szebb feladat újság számára, minthogy sajátos eszközeivel, mindig magasabb színvonalon segíteni az emberi boldogulásért küzdők munkáját. A lap csak akkor töltheti be igazán feladatát, ha bátran küzd és állást foglal az emberi törekvések megvalósításáért. Ehhez kívánok jó munkát, sok sikert a „Szabolcsi Építők”-nek az MSZMP megyei párt-végrehajtó bizottság nevében. Radványi Dezső építésvezető irányításával sikeresen befejeztük a vásárosnaményi kórház építését, melynek költsége 26 milió forint volt. Fotó: Hammel 1966: Az új gazdasági irányítás egyre jobban megérleli mindnyájunkban — legyen az fizikai, vagy műszaki dolgozó — a nagyobb felelősséget a vállalat 1966 évi tervfeladatainak megvalósításában. Az ÉM Építőipari Főigazgagatósága 1966 évre négy kötelező tervbemutatót írt elő vállalatunknak: 1. Építési-szerelési termelési terv 350 millió forint. 2. Vállalati összbéralap 74,8 millió forint. 3. Lakásépítkezés 603 lakás. 4. önköltségi mutató , amit később kapunk meg. A 350 millió forint építésiszerelési tervmutató, a 30 millió segédipari termelés, valamint az idegen alvállalkozókat is figyelembe véve, mintegy 414 millió forint értékű termelési tervet kell 1966-ban vállalatunknak megvalósítani. Az új gazdasági irányításban — a négy kötelező tervmutatón kívül —, az ÉM Építőipari Főigazgatósága nem szabta meg, hány főt kell foglalkoztatnunk, mennyi forint legyen az egy dolgozó által megkereshető bér, hány forint legyen az egy munkás által megtermelt érték milyen legyen a létszám összetétele — fizikai, műszaki és egyéb létszámok aránya —, hanem sajátos helyzetünkből kell a feladatot megoldani. Nagyobb felelősség Persze, a terv és kötelező tervmutató nem azt jelenti, hogy a vállalat részlegeinek eredményességi elbírálásánál nem kell vizsgálni az egy főre eső termelési értéket vagy más mutatókat. Sőt, még mélyebb elemzés szükséges, hogy az egyes termelő részlegek hogyan tartják be azokat a technológiai és más feladatokat, amit a vállalat vezetősége a tervmutatók teljesítése érdekében megszabott. Ezért ki-ki a maga helyén alaposan elemezze a megoldásra váró feladatokat. Jobb munka — több bér A 350 millió forint építésiszerelési terv mintegy 2,5 százalékos több termelést jelent az elmúlt évi tényszámhoz viszonyítva. Ennek elérése érdekében elengedhetetlen, hogy az első negyedévben építési-szerelési munkánkban legalább 49 millió forintot termeljünk, ami az éves tervünknek így is csak 14 százaléka lesz. Ez úgy érhető el, ha minden téliesítési lehetőséget kihasználunk, másrészt a munkások nagyobb aktivitást fejtenek ki. A vállalat a kapott béralappal megkapta azt a bért, amiből okos létszám- és bérgazdálkodás mellett mintegy 4 százalékkal több bért fizethet átlagban a dologzóknak, mint ami a múlt évi ténybér volt. Az egész évi igazságos bérezésnek alapvető feltétele: a téli hónapokban minden elvégzett munkáért kifizessük a bért, de meg nem dolgozott munkáért senki ne vehessen fel fizetést. A 603 lakás átadásának megvan minden feltétele, amit program szerint november 30- ig teljesíteni lehet. Ehhez viszont az kell, hogy az első félévben legalább 247 lakást át kell adnunk, ami éves tervünknek még csak 41 százaléka lesz. A munka sikere érdekében — a téli hónapokban — a múlt évben megkezdett lakások készültségi fokát meg kell gyorsítani. Segédipari termelési értékünket az 1965 évi szinten kell tartani, de ütemességét fokozni. Időben biztosítja a szükséges asztalos, lakatos és műkő termékeket és azok helyszíni szerelési munkáit. Különösen feszített munkát igényel tőlük az első negyedév. Az építési-szerelési munkák termelékenységében mintegy 7 százalékkal kell előre lépnünk az elmúlt évhez viszonyítva. Ezt a szintet kell elérnünk az ipari termelékenységben is — csak így biztosítható a magasabb bérszint. Ezért hónapról-hónapra vizsgálni fogjuk a bérszintet és az egy főre eső termelési értéket. A termelékenység érdekében biztosítani kell az anyagellátást, a gépek jobb kihasználását és a gondos munkaszervezést. Ha a termelékenység a terevzettnél nagyobb mértékben emelkedik — a tervszerű létszámgazdálkodás mellett — módot adunk az átlagbérek további emelkedésére is. A nem fizikai dologzók létszámát mintegy két százalékkal alacsonyabb szintre visszük — az elmúlt évhez viszonyítva. Ezt jobb szervezéssel és az adminisztráció csökkentésével kívánjuk elérni. A szerelő és szakipari szakmák áthidalhatatlan csúcsainak elkerülése céljából, a téliesítés jobb kihasználásával nemcsak termelési értékben, hanem az épületek készültségi fokában, jobb szak- és szerelőipari munkaterület biztosításában is előbbre kell lépni. Ha ezt nem hajtjuk végre, akkor a szerelőipari munkáknál az első és harmadik negyedévben megoldhatatlan torlódások keletkeznek. Ezért fontos az ütemes munka tartása. Öntudatos munkafegyelem A legszigorúbban megköveteljük a munkavédelmi előírások betartását, mert a balesetet szenvedők — a fájdalmon és káron túli visszahúzó erőként hatnak a vállalat eredményeire. Öntudatos, de határozott munkafegyelmet kívánunk meg minden dolgozótól. Ahol a jó szó nem használ, szigorú felelősségrevonást alkalmazunk. Szigorúbban járunk el a társadalmi tulajdon rongálói és eltulajdonítói ellen is. De határozottan betartatjuk — legyen az bárki — a technológiai fegyelmet és azok végrehajtását is. Olyan légkört alakítunk ki a vállalatnál, hogy minden dolgozó érezze a felelősséget a munkákért. Ezért emberenként lebontva tudatosítani kell, hogy ki, milyen részfeladatot vállalt a cél elérése érdekében, munkájuk fontosságában. Ez lehetővé teszi az önköltség további csökkentését, ami emeli az eredményességi mutatót. Jobb munkánk mellett soha nem volt olyan lehetősége vállalatunknak a nyereségrészesedés fizetésére, mint az 1966-os év sikeres befejezése után lehet. Tóth Kálmán főmérnök. ~Zc~C — 414 milliós tervfeladat ^ — 2,5 százalékos többtermelés — 603 lakásépítés