Szabolcsi Építők, 1967 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1967-01-01 / 1. szám
DICS MEGYEI ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT ÉS PÁRTBIZOTTSÁGAINAK LAPJA II. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM 1967. JANUÁR A szakszervezeti választásokról Nagy és jelentőségteljes feladat előtt állnak szakszervezeteink. A Szakszervezetek Alapszabálya értelmében — vállalatunknál is — újra kell választani a vezető szerveket — bizalmiaktól a szakszervezeti tanácsig. Valamennyi szervmegválasztását 1967. március 15-ig be kell fejezni. A választások során beszámolunk az elmúlt évek munkájáról, s azt megvitatva felkészítjük tagságunkat a jövő feladatára. A most folyó és sorra kerülő választások jelentőségét növeli az a tény, hogy a jövő feladata fokozza a szakszervezeti bizottságok társadalmi szerepét, jogkörét és felelősségét. A IX. pártkongresszus határozatának végrehajtása, az új gazdasági mechanizmus bevezetése növeli az ellenőrzési, egyetértési, döntési, esetenként a vétójog gyakorlását, ami mutatja: a szakszervezeteknek az eddigieknél magasabb szinten kell a dolgozók érdekeit képviselni mégpedig úgy, hogy az egybe essen a népgazdaság érdekeivel is. Ebből adódik szakszervezeteink tisztségviselőinek új feladata is. Legfontosabb: minden dolgozóval megértetni a pártkongresszus és az új gazdasági mechanizmus célját, hogy az emberek munkája tartalmas és tudatos cselekedetté váljon. Munkánk során számolhatunk azzal: itt-ott előfordulhat, hogy egyes munkahelyek gazdasági vezetői csak a gazdasági célkitűzéseket fogják majd látni, s megfeledkeznek az emberek érdekeiről. Ez elkerülhető, ha a szakszervezeti bizottságok és a munkahelyek vezetői jó kapcsolatot tartanak fennt, közösen beszélik meg a tennivalókat. Természetesen, ehhez kapcsolódik a dolgozók szélesebb körű bevonása a vezetésbe. Ez pedig azt jelenti, hogy javaslataikat, véleményeiket jobban ki kell kérni, egyszóval az üzemi demokrácia növelése. Váljon élő gyakorlattá, hogy a kollektíva ereje nélkülözhetelen, hiszen egyetlen gazdasági vezető sem képes enélkül a növekvő feladatokat megoldani. Az elmúlt év eredménye is azt bizonyítja: azokon a főépítésvezetőségeken, ahol szoros volt a kapcsolat a párt, szakszervezet és a gazdasági vezetés között, ott jól dolgoztak, az emberek érezték a felelősséget egy-egy létesítmény határidőre és jó minőségben való elkészítéséért. Ez végső soron vállalati szinten is jelentkezett. A decemberi szakszervezeti taggyűlések már a választások jegyében zajlottak le. A több, mint 2600 résztvevőből közel egyszázhatvanan mondtak véleményt, javaslatot, bírálatot a szakszervezet eddigi munkájáról. Pozitívan értékelhető, hogy a viták nemcsak szervezeti és egyéni, hanem a szakszervezet politikai, tartalmi munkájának problémájára irányult. Úgy véljük: a vezetőségválasztó taggyűléseken méginkább előtérbe kerül a szakszervezeti munka erősödése, az üzemi demokrácia szélesítése, a tömegekkel való kapcsolat javítása. Az elkövetkező időben vállalatunknál több, mint 200 bizalmit, 25 főbizalmit, 8 munkahelyi és 2 műhely bizottságot, 10 társadalmi bíróságot, a vállalati szakszervezeti tanácsot, összesen több, mint 350 tisztségviselőt kell megválasztani. Az egyre növekvő feladatokból következik: olyan szakszervezeti tisztségviselőkre van szükség, akik értik és szeretik a munkájukat, akik védik a dolgozók érdekeit, jogait, tudnak nevelni, taníani és a munkára mozgósítani. Csak olyan embereket válasszunk, akikben bíznak a dolgozók és képesek a feladatok megoldására. Az elmúlt években sok olyan aktivista került felszínre, akik hevülettel megállták a helyüket, jól dolgoztak. Ezeknek továbbra is ott a helyük. Ám vannak olyanok is, akik „elkallódtak”, de rátermettségük alkalmassá tenné őket a tisztségre. Ne hagyjuk az ilyen embereket „elkallódni”, hanem vonjuk be a szakszervezeti siet vérkeringésébe. A választások sikeres lebonyolítása, az arra alkalmas vezetők megválasztása nagy fordulatot jelenthet a szakszervezetek életében. Erre a fordulatra szükség is van. Az MSZMP IX. kongresszusának határozata, a szakszervezetek XXI. kongresszusára való készülődés irányelvei tevékenyebb feladatok elé állít bennünket. Nem céltalan vitáról, hanem a határozatok konkrét gyakorlati végrehajtásáról van szó. A pártkongresszus a munka kongresszusa volt. Az ország színe előtt tárgyalta mai valóságunk néhány időszerű kérdéseit. Hozzátehetjük: a kongresszus után erősödött a bizalom a tömegekben a párt politikája iránt. A szakszervezeteknek jobb és tartalmasabb munkájukkal kell ezt a bizalmat tovább erősíteni az emberekben. Vállalatunk dolgozói a kongresszus tiszteletére indított munkaversenyben már tanújelét adták a párt politikájával való egyetértésének. Különösen kiemelkedtek a szocialista brigádok. Szakszervezetünk feladatává kell tenni hogy ezt a lendületes munkát tartalmában is fokozza. Munkájuk rendszeres értékelésével, segítésével váljanak olyan alkotó erővé, amely további sikereket biztosít a vállalati tervek teljesítésében. Erre annál is inkább szükség van, mert 1967 évi tervünk megközelíti a félmilliárd forintot. Ha jól készítjük elő a vezetőségválasztó taggyűléseket, elvi és politikai tartalmat adunk munkánknak, akkor szakszervezeti bizottságaink megerősödve, a feladatokat a gyakorlati életben jól megoldva kerülhetnek ki a választások során. Erdei András SZB-titkár. 1967-ben: „ 480 millió forint vállalat terve Cél: a létesítmények határidőre való átadása Az 1966-os év eredményei az önköltségi számok kivételével — amelyek február közepén válnak ismeretessé — már véglegesen értékelhető formában rendelkezésünkre állnak. Ezekből az adatokból egyértelműen meg lehet állapítani, hogy vállalatunk az elmúlt évben eredményes munkát végzett. 423 millió forint értékű építkezést valósított meg. Kritikusan vizsgáljuk a múlt évet Ennek ellenére, a téli munkavégzés mellett, munkahelyekig bezárólag az a feladatunk, hogy mindenki a saját területén kritikus szemmel vessen számot a múlt év eredményeivel és derítse fel azokat a tényezőket, melyek gátolták a múlt év még eredményesebb zárását. Ez a vállalat minden részlegére kiterjedő önértékelés az egyik legfontosabb alapja az 1967. évi megnövekedett feladatok teljesítésének. Az eredményes múlt évi munka mellett szólnunk kell a múlt év hibáiról a vállalati műszaki konferencián, a munkahelyi termelési tanácskozásokon éppen úgy, mint a vállalati dolgozók egymás közötti baráti beszélgetéseikben egyaránt. Az elmúlt év sikereinek egyik forrása az volt, hogy bíztunk az emberekben és ha nem is mindig teljesen időben, de figyelembe vettük a dolgozók véleményét. Ennek volt köszönhető, hogy az alapvető kérdésekben egy akaraton volt szellemi és fizikai dolgozó. Mindenki érezte és tudta, hogy a vállalat terve teljesíthető, sőt túlteljesíthető. Ennek az erőnek a növekedését szeretném elindítani azzal, hogy a műszaki konferencia és a termelési tanácskozások előtt főbb vonalakban ismertetem a vállalat 1967. évi feladatait és azokat a módszereket, amelynek segítségével ez évben is sikeresen léphetünk előre. Vállalatunknak 1967-ben 480 millió értékű építkezést kell megvalósítani. Szándékosan nem azt írom, hogy 480 millió forintot kell termelni, mert nem ez a fő cél, hanem az átadandó építkezések legkésőbb a határidőre való befejezése, más építkezéseken pedig olyan készlenléti fokok elérése, amik megteremtik az alapjait az 1967— 68 téli munkavégzésnek, valamint az 1968. évi szervezett munkának. A vállalati terv részleteit a szükséges mértékben a termelési tanácskozásokon munkahelyi bontásban minden dolgozó meg fogja ismerni. 1967-ben viszonylag több lesz a nagy létszámmal dolgozó építkezések száma, mint például Nyíregyházán: Gumigyár (47 millió), Tanárképző Főiskola (21 millió), Északi Alközpont (34 millió), Déli Alközpont (22 millió), kórház (20 millió) stb. Tiszavasváriban (54 millió), Fehérgyarmaton (27 millió), Hollóházán (17 millió), Vásárosnaményban (14 millió), Fényeslitkén és Záhonyban (31 millió), Sátoraljaújhelyen (15 millió), Szerencsen (9 millió) stb. A múlt évhez viszonyítva növelni kell a vállalat segéd-, ipari termelőét (asztalos, lakatos, vasbeton előregyártás és műkő) 41 millió forintra. Elképzeléseink iránya Ebből következik, hogy 1967- ben még sok területen javítanunk kell a munkánkat. Az alábbi elképzelések irányt mutathatnak a további fejlődéshez. 1. A nagy munkákra való tekintettel a programozást finomítani kell. Vállalati szinten úgy, hogy a három készenléti fokú programozásról át kell térni az öt, vagy hat fokozatú programozásra. Termelőrészlegek szintjén úgy, hogy a programozás a szakma jellege szerint, munkaóra vagy legalább egy főre eső termelési érték alapján készüljön. 2. Szorosabb kapcsolatot kell teremteni a programozás és az anyagrendelések, valamint az anyagszállítások között. Az anyagtárolás és anyagtakarékosság terén is gyorsabban kell előrelépni. 3. A programadatokat munkahelyi vonatkozásban a fizikai dolgozók előtt is részleteben és gyorsabban kell ismertetni. Javítsuk a termelési és emberi kapcsolatokat a különböző termelési részlegek között. Fokozzuk a szakrészlegekben a saját munkájuk kritikai vizsgálatát és a hibák őszintébb feltárását. 4. Úgy kell koncentrálni az erőinket, hogy a befejezetlen építmények száma mindig a lehető legkevesebb legyen. Javítani kell — különösen a nagy építkezések miatt — a munkásellátást. Emelni a munkafegyelmet, a munkaidő kihasználási fokát, csökkentsük úgy az elrendelt, mint az el nem rendelt túlórák számát. 5. Javítani kell a meglévő munkagépek — különösen a nagygépek — kihasználási fokát. Tegyük szervezettebbé a szállítási tevékenységet és felelősségteljesebbé a fuvarigazolásokat. Ennek betartása jelentősen csökkentheti az egyébként is költséges szállításokat. 6. A bérezést szigorúan a teljesítmény arányában kell megkövetelni. Ebben az évben is ki kell fizetni igazságos elosztás szerint a jó bérgazdálkodás eredményeként jelentkező bérmegtakarításokat. A létszámbővítésnél a fizikai dolgozók segítségét is igénybe kell venni azért, hogy a felvételre kerülő dolgozók ne rontsák a vállalat javuló munkafegyelmét és egységét. 7. Az igazolatlan mulasztókat a múlt évihez hasonlóan, a többletbérek fizetéséből ki kell zárni. 8. A műszaki előkészítésben jobban be kell vonni a műhelyi műszaki dolgozókat, de ugyanakkor a műszaki osztály dolgozóinak közvetlenebbül segíteni kell a munkahelyeket a kivitelezés folyamán. 9. A havonkénti termelés jelentéseket pontosabbá kell tenni, mert a döntések meghozatala és azok esetleges korrigálása a vállalat életében pontos adatokra alapítva havonként elengedhetetlen. 10. Növelni kell a főépítésvezetőségek döntési és intézkedési jogát. Ezzel elérhetjük, hogy nagyobb felelősséget vállalnak és éreznek az adott területükön folyó munkák iránt. 11. Szigorúan meg kell büntetni a munkavédelmi feladatok elhanyagolóit. Hiszen emberek életéről, családjuk jövőjéről van szó. Tóth Kálmán főmérnök Dancs Miklós építésvezető irányításával befejeztük Baktalórántházán, a 10 millió forint költségből épült korszerűi gépjavító állomást és a hozzátartozó szociális létesítményeket. Fotó: Hammel József