Szabolcsi Építők, 1968 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1968-01-01 / 1. szám

Kedves Elvtársak! Az Önök munkahelyéről ka­tonai szolgálatra bevonult Bá­rány István őrvezető, becsü­lettel teljesítette­ az esk­üben foglalt kötelességeit, élenjárt a katonai és politikai kiképzés követelményeinek elsajátításá­ban. Fegyelmezetten teljesítet­te a haza védelméből reá há­ruló feladatokat. A fentiek alapján a neve­zett elvtárs az 1967-es kiképzé­si évben elérte­ „A MAGYAR NÉPHADSE­REG KIVÁLÓ KATONÁJA” megtisztelő címet. Albert Mihály alezredes ti balesetek Lezártuk az 1967. évet. Az adatok birtokában elmondhat­juk: jobb eredményt vártunk a balesetek megelőzését illetően, mint az előző évben volt. Saj­nos nem így törént. A balesetek száma azonos volt, mint 1966- ban. Szám szerint: 141. Bár 1967-ben magasabb létszámmal dolgozott a vállalat, de ez még nem indokolja a balesetek azo­nos mérvét. Igaz, kedvezőbben alakult — bár nem mondható kedvezőnek — a kiesett munkanapok száma. Míg 1966-ban 2918 nap volt, ad­dig ez a szám 1967-ben 2594 napra csökkent. Az egy baleset­re jutó kiesett munkanapok száma 1966-ban 20,6 míg 1967- ben 18,3 nap volt. Éves értékelés alapján meg­állapíthatjuk: a munkahelyek előkészítése során még mindig elég háttérbe szorul a baleset megelőzésére tett óvintézkedés. A műszakiak, de maguk a dol­gozók is — a baleset megelőzé­sét szolgáló oktatás ellenére is — kissé könnyelműen, sokszor meggondolatlanok, holott ép­pen az ő egészségükről, testi épségük megvédéséről, a csa­ládjuk jövőjéről van szó! A statisztika elemzése során érdemes egy-két építésvezetőség munkavédelmi tevékenységét megvizsgálni. Például az 1-es főépítésvezetőségen 1966-ban 33, 1967-ben már csak 23 baleset volt. A szerelőiparnál 1966-ban megelőzéséért 187, 1967-ben 157-re csökken a kiesett munkanapok száma, vagyis 30-cal kevesebb. Bár a csökkenés lényeges a szerelő­iparnál, de a balesetek száma még mindig magas. Meglepően sok a balesetek száma a lakatosüzemben. 1966- ban 7 volt 1967-ben ez a szám 18-ra emelkedett. A kiesett munkanapok száma 1966-ban 66, míg 1967-ben 261 munkanapra emelkedett. Hasonlóan magas a 4-es főépítésvezetőségen is a kiesett munkanapok száma: 477 nap. Az új gazdaságirányítás éve fokozottabban felelőssé tesz bennünket azért, hogy az embe­rek életére, testi épségére vi­gyázzunk. Hiszen ahhoz, hogy vállalatunknál is teljesíteni tud­juk megnövekedett feladatain­kat, minden munkáskézre szük­ség van. A jövedelem, a nyere­ség csak úgy fog realizálódni, ha idejében átadjuk az építmé­nyeket. Az építésvezetők, művezetők részéről ne csak a „szavak játé­ka” legyen a munkavédelmi elő­írások betartása, hanem az élet valósága. Ez vonatkozik a mun­kásokra is. Ne „kényszernek” vegyék a havonta megismétlődő munkavédelmi oktatást, hanem olyan szükséges jónak, amely­nek betartásával megóvhatják testi épségüket, egészségüket a munkának. — H. M. — Élni akarunk a lehetőséggel Jobb együttműködés a generállal • Fokozottabb gond a minőségre Ma már a szerelőipar olyan része a vállalatnak, amely mind több feladat megoldására képes. Csak jó érzéssel összegezhetjük 1967. évi munkánk sikerét, mely további eredményekre ösztönzi dolgozóinkat. Főépítésvezetősé­günk 1967-ben 73 millió forint termelési értéket ért el. Kölcsönös megértés A 73 millió forint termelési eredményt szeretném egy kicsit a statisztikával élőbbé tenni. Hiszen ahogy nőttek a felada­tok, úgy nőtt főépítésvezetősé­günk is. Íme a példa: 1962-ben 49 millió forint, 158 dolgozó, 1963-ban 55 millió forint 202 dolgozó, 1964-ben 59 millió forint 204 dolgozó, 1965- ben 59 millió forint 219 dolgozó, 1966-ban 65 millió forint 240 dolgozó, 1967-ben 73 millió fo­rint 235 dolgozó. Munkánk és az elért termelé­si értékünk elemzése során az az érzésünk, hogy a generál főépítésvezetőségek is észre­vették a szerelőmunka megnö­­vekedett feladatát. Ha nem is sikerült minden esetben szink­ronba kerülni a magasépítéssel, de igyekeztünk feladatainkat gyorsan és jobban megoldani. Erre utal az a tény, hogy kap­csolataink a generállal mind jobb, kölcsönösen igyekszünk egymás kívánságát kielégíti a munka és a vállalat érdekében. Az 1967. évi feladatunkat egy olyan szerelőipari kollektíva ol­dotta meg, melyről mindinkább elmondhatjuk: a vállalat törzs­gárdái. A szerelőipari munkán túl ezek a dolgozók, önmaguk és mások politikai és szakmai nevelésén is fáradoznak. Külö­nösen elismerésre méltó a szo­cialista brigádok ez irányú munkája. Kezük alatt olyan if­jú szakmunkásgárda nő fel, akikre a jövőben mindinkább számíthatunk. Munkájuk alapján, szinte egymás után sorakoztathatjuk Boór Sándor fűtésszerelő, Tóth István gázszerelő, Rádi Jenő villanyszerelő, Teremi Ambrus villanyszerelő, Árnyas József és Karaffa András lakatos bri­gádjait, akik munkájukkal, em­beri magatartásukkal jelentős részesei az elért eredménynek. De ide kívánkozik egyéni jó eredményeivel Buzga József, Tábori Antal vízvezetékszere­lők, Balogh Sándor gázvezeték­szerelő, Hudák József villany­­szerelő, Buzga Géza fűtésszere­lő. Nemcsak önmagunkért Persze nem lennénk igazságo­sak, ha nem szólnánk néhány olyan brigádról is, mint pél­dául: Bökönyi Béla és Fülöp Sámuel vízvezetékszerelő, Had­­házy Ferenc villanyszerelő bri­gádjairól, akiktől bizony többet vártunk, főleg a termelékeny­ség tekintetében. De bízunk ab­ban, hogy ez évben ezek a bri­gádok is felnőnek a többiekhez, s jó munkájukkal fogják bi­zonyítani, hogy az eddig vég­zett munkájuknál többre is ké­pesek. Igen, 1968-ban az új gazda­ságirányítás évében még inkább szükség lesz valamennyiünk bi­zonyítására. Feltételeink adot­tak az eredményesebb munká­hoz Főépítésvezetőségünkön múlik majd, hogy mennyire élünk ezzel a lehetőséggel. Er­re az előkészületet már a múlt évben megtettük. Sokat vitat­koztunk, latolgattuk, hogyan is lehetne még jobban és eredmé­nyesebben dolgozni, szorosabb együttműködést kialakítani a generál építésvezetőségekkel. De arról is szó esett, hogy a mennyiségi munka mellett ho­gyan javítsuk a minőségi mun­kát. Itt elsősorban a műszakiak és a dolgozók további szakmai képzését és fegyelmét vettük alapul. Új elképzelések Sőt, néhány olyan új fél­kész termékek előállítását is szorgalmazzuk, amit más válla­latok kapacitás-elégtelensége nem tud kielégíteni, mint pél­dául a szellőzőművek. Gondo­lunk itt elsősorban csőelőre gyártásra, egy-egy kisebb szel­lőzőcsatorna elkészítésére. Ezzel olyan előrehaladást kívánunk elérni, amely itt-ott nem teszi bizonytalanná a munkánkat. Célunk, hogy a főépítésveze­tőség 1968-ban elérje, sőt, túl­­szárnyalja az előirányzott fel­adatát, ezzel is hozzájárulva vállalatunk még eredménye­sebb működéséhez. Brezina András főépítésvezető Akik a múlt évben már­­­­­­ ezt az évet írták Nagyszerű vállalkozás — teljesített ígéret Megyénk jelentős almatáro­ló megye. Ezért egyre nagyobb a hűtőtárolók iránti igény. Az elmúlt évben két tároló építé­sére lehetőség kínálkozott, mivel a Diósgyőri Gépgyár kísérleti célból hűtőgépeket gyártott. A vajai és a tuzséri tsz jelentkezett. „Lehetetlenre vállalkoznak.. Vállalatunkhoz fordultak. — Ha nehezen is, ne meg­oldjuk a két hálótároló épí­tését — válaszolták a vállalat vezetői a megyei pártbizott­ság ezirányú kérésére. A feladatot az Igaz Dezső építésvezetőség kapta. A munka megkezdésének időszakában közelebb voltunk az őszhöz mint a nyálhoz, de már szüret után a tsz-ek itt akarták tárolni az almájukat. Ám se terv, se anyag, csupán az elképzelés és vázlat. így történt meg, hogy az építkezés kitűzésénél az egyik MÉK szakember ezt mondta: — Nemhogy az idén, de ta­lán még jövőre sem sok lesz belőle. Lehetetlenre vállalkoz­nak... De nem így vélekedtek az építők. — Első gondunk az volt, hogy az emberekkel megértes­sük, miről is van szó — em­lékezik vissza Igaz Dezső épí­tésvezető. — Most csak elis­meréssel mondhatom: megér­tették. Ám a megértés önmagában még kevés lett volna. A fő gondot az építőanyag beszer­zése okozta. Tudott dolog, hogy a falazóblokkot, vasbe­tonvázakat, gázszilikátot, a Hungarocellt-ről nem is beszélve , legalább egy évvel korábban kell megrendelni. De az anyagosztály kitett magáért. Már az induláskor a legfon­tosabb építőanyagokat bizto­sította. Augusztust írtak... A MEZŐBER-rel a kölcsönös elképzelések, módosítások egyeztetések a helyszínen tör­téntek amit szinte napok alatt oldottak meg. Gyakorlat­ból tudjuk ez máskor — hó­napokat vesz igénybe. A két építtető — a vajai és a tuzséri tsz is — mindent megtettek a gyorsabb munka érdekében. Olyan együttműködés alakult ki, ami már előre vehette az új gazdaságirányítás árnyékát. Akik egymást múlták felül­ ­ a munkások? Erősítéskép­pen a 3. főép. Varga András 13 tagú brigádját adta. Az épít­kezésen különböző brigádok dolgoztak, de a gyors és nagy feladat olyan fegyelemre, együttműködésre serkentette az embereket, amiről ma csak elismeréssel szólhatunk. Hi­szen nem ismertek lehetetlent. A munka hajnalban kezdődött és késő estig tartott. A negyventagú kollektívá­ból nehéz volna kiemelni akár az 59 éves Kató Gábort, Jaskó Mihályt, Pedics Imrét, Kirják János komplex brigádját, vagy a többieket, mert a mun­kában szinte egymást múlták felül. Szavukat idézve: „...csak egy lebegett előttünk: az év végére elkészüljenek a hűtő­házak...” Az elképzelést valóra vál­tották. Rekord idő alatt 1967. december 22-én a két hűtő­ház átadásra került. November 15-én már olyan előrehaladott volt az építkezés, hogy pél­dául Tuzséron már 60 vagon almát tároltak benne. — A szememnek is alig akartam hinni, olyan ütemben haladt az építkezés — mondja Révész Kálmán, a tuzséri tsz elnöke. — Most, hogy elké­szült, csak köszönet és elisme­rés illeti az építők munkáját, hiszen ezzel több százezer fo­rint jövedelemhez juttatták szövetkezetünket. Ha sikerül az elképzelésünk, újabb száz vagonos hűtőház építésével bízzuk meg őket. őszinte elismerés ez. A két hűtőház építése jó példája volt annak, hogyan kell dolgozni a jövőben. Ám nem lennénk igazságosak, ha az építésvezetőség egész komp­lex munkáját nem összefüggé­sében értékelnénk — tanul­ságképpen. Hiszen az építke­zés során olyan szervezett és fegyelmezett munka alakult ki, amely nagy erkölcsi elismerést hozott a munkásoknak és a vállalatnak is. Igaz, amíg idáig eljutottak, sok jó szóra és kitartó nevelő munkára volt szükség. Az építésvezető mondta el: amikor a mezőgazdasági léte­sítmények építésére „speciali­zálták” őket, nem a legjobb munkaerőket bocsátották a rendelkezésükre. Szavaival élve: „...nem a vállalat krém­jei voltak...” S lám, a feladat, a szervezettség, a türelmes szó mivé tudja formálni az embe­reket. Gondolkodásukban olyan emberekké váltak, akiket ma már méltán nevezhetünk a vállalat „krémjeinek.” Igaz, sokat dolgoztak, de kerestek is.­ Megérdemelten. Az építésvezetőség közel két­millió forinttal növelte a vál­lalat nyereségét. Most a „kényszerpihenőben” sem tétlenkednek. Bár nincs konkrét programjuk, de már az 1968-ban épülő 110 mező­­gazdasági létesítmény kitűzé­sét elvégezték. Naponta latol­gatják — az elmúlt év tapasz­talataiból tanulva — hogyan lehetne a jövőben még ered­ményesebben munkálkodni. Az emberek várják, lesik az időt. Nyugtalan emberek lettek. Megtalálták a helyüket Terv, elgondolás, jobb mun­kamódszerek kialakítása: ez jellemzi itt a vezetőket és munkásokat. „Megtaláltuk a helyünket, de megtanultunk dolgozni is — mondták egy­öntetűen. Ha hajnalban 4—5 óra­kor a munkahelyre jön, ben­nünket már ott talál...” Megérdemelt az az elismerés is, hogy jól szervezett mun­kájukkal elnyerték a baleset­­mentes építkezés címet is. Úgy véljük, 1967-ben végzett munkájuk nagy esélyessé teszi őket arra is, amire márciusban vállalkoztak: elnyerni a szocia­lista munkahely címet. Ha így lesz, akkor ennek méltóbb ke­retet kell adni, mint eddig történt a vállalat életében. Az építésvezetőség az élet­ben, a munkában valóban egy kis családdá forr össze. Ők már a múlt évben megkezdték, amire a vállalat 1968. január 1-től vállalkozott. Bálint Lajos Kérem, ide küldtek. —! Tessék, lépjen be, majd év végén elválik...

Next