Szabolcsi Építők, 1968 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1968-01-01 / 1. szám
Kedves Elvtársak! Az Önök munkahelyéről katonai szolgálatra bevonult Bárány István őrvezető, becsülettel teljesítette az esküben foglalt kötelességeit, élenjárt a katonai és politikai kiképzés követelményeinek elsajátításában. Fegyelmezetten teljesítette a haza védelméből reá háruló feladatokat. A fentiek alapján a nevezett elvtárs az 1967-es kiképzési évben elérte „A MAGYAR NÉPHADSEREG KIVÁLÓ KATONÁJA” megtisztelő címet. Albert Mihály alezredes ti balesetek Lezártuk az 1967. évet. Az adatok birtokában elmondhatjuk: jobb eredményt vártunk a balesetek megelőzését illetően, mint az előző évben volt. Sajnos nem így törént. A balesetek száma azonos volt, mint 1966- ban. Szám szerint: 141. Bár 1967-ben magasabb létszámmal dolgozott a vállalat, de ez még nem indokolja a balesetek azonos mérvét. Igaz, kedvezőbben alakult — bár nem mondható kedvezőnek — a kiesett munkanapok száma. Míg 1966-ban 2918 nap volt, addig ez a szám 1967-ben 2594 napra csökkent. Az egy balesetre jutó kiesett munkanapok száma 1966-ban 20,6 míg 1967- ben 18,3 nap volt. Éves értékelés alapján megállapíthatjuk: a munkahelyek előkészítése során még mindig elég háttérbe szorul a baleset megelőzésére tett óvintézkedés. A műszakiak, de maguk a dolgozók is — a baleset megelőzését szolgáló oktatás ellenére is — kissé könnyelműen, sokszor meggondolatlanok, holott éppen az ő egészségükről, testi épségük megvédéséről, a családjuk jövőjéről van szó! A statisztika elemzése során érdemes egy-két építésvezetőség munkavédelmi tevékenységét megvizsgálni. Például az 1-es főépítésvezetőségen 1966-ban 33, 1967-ben már csak 23 baleset volt. A szerelőiparnál 1966-ban megelőzéséért 187, 1967-ben 157-re csökken a kiesett munkanapok száma, vagyis 30-cal kevesebb. Bár a csökkenés lényeges a szerelőiparnál, de a balesetek száma még mindig magas. Meglepően sok a balesetek száma a lakatosüzemben. 1966- ban 7 volt 1967-ben ez a szám 18-ra emelkedett. A kiesett munkanapok száma 1966-ban 66, míg 1967-ben 261 munkanapra emelkedett. Hasonlóan magas a 4-es főépítésvezetőségen is a kiesett munkanapok száma: 477 nap. Az új gazdaságirányítás éve fokozottabban felelőssé tesz bennünket azért, hogy az emberek életére, testi épségére vigyázzunk. Hiszen ahhoz, hogy vállalatunknál is teljesíteni tudjuk megnövekedett feladatainkat, minden munkáskézre szükség van. A jövedelem, a nyereség csak úgy fog realizálódni, ha idejében átadjuk az építményeket. Az építésvezetők, művezetők részéről ne csak a „szavak játéka” legyen a munkavédelmi előírások betartása, hanem az élet valósága. Ez vonatkozik a munkásokra is. Ne „kényszernek” vegyék a havonta megismétlődő munkavédelmi oktatást, hanem olyan szükséges jónak, amelynek betartásával megóvhatják testi épségüket, egészségüket a munkának. — H. M. — Élni akarunk a lehetőséggel Jobb együttműködés a generállal • Fokozottabb gond a minőségre Ma már a szerelőipar olyan része a vállalatnak, amely mind több feladat megoldására képes. Csak jó érzéssel összegezhetjük 1967. évi munkánk sikerét, mely további eredményekre ösztönzi dolgozóinkat. Főépítésvezetőségünk 1967-ben 73 millió forint termelési értéket ért el. Kölcsönös megértés A 73 millió forint termelési eredményt szeretném egy kicsit a statisztikával élőbbé tenni. Hiszen ahogy nőttek a feladatok, úgy nőtt főépítésvezetőségünk is. Íme a példa: 1962-ben 49 millió forint, 158 dolgozó, 1963-ban 55 millió forint 202 dolgozó, 1964-ben 59 millió forint 204 dolgozó, 1965- ben 59 millió forint 219 dolgozó, 1966-ban 65 millió forint 240 dolgozó, 1967-ben 73 millió forint 235 dolgozó. Munkánk és az elért termelési értékünk elemzése során az az érzésünk, hogy a generál főépítésvezetőségek is észrevették a szerelőmunka megnövekedett feladatát. Ha nem is sikerült minden esetben szinkronba kerülni a magasépítéssel, de igyekeztünk feladatainkat gyorsan és jobban megoldani. Erre utal az a tény, hogy kapcsolataink a generállal mind jobb, kölcsönösen igyekszünk egymás kívánságát kielégíti a munka és a vállalat érdekében. Az 1967. évi feladatunkat egy olyan szerelőipari kollektíva oldotta meg, melyről mindinkább elmondhatjuk: a vállalat törzsgárdái. A szerelőipari munkán túl ezek a dolgozók, önmaguk és mások politikai és szakmai nevelésén is fáradoznak. Különösen elismerésre méltó a szocialista brigádok ez irányú munkája. Kezük alatt olyan ifjú szakmunkásgárda nő fel, akikre a jövőben mindinkább számíthatunk. Munkájuk alapján, szinte egymás után sorakoztathatjuk Boór Sándor fűtésszerelő, Tóth István gázszerelő, Rádi Jenő villanyszerelő, Teremi Ambrus villanyszerelő, Árnyas József és Karaffa András lakatos brigádjait, akik munkájukkal, emberi magatartásukkal jelentős részesei az elért eredménynek. De ide kívánkozik egyéni jó eredményeivel Buzga József, Tábori Antal vízvezetékszerelők, Balogh Sándor gázvezetékszerelő, Hudák József villanyszerelő, Buzga Géza fűtésszerelő. Nemcsak önmagunkért Persze nem lennénk igazságosak, ha nem szólnánk néhány olyan brigádról is, mint például: Bökönyi Béla és Fülöp Sámuel vízvezetékszerelő, Hadházy Ferenc villanyszerelő brigádjairól, akiktől bizony többet vártunk, főleg a termelékenység tekintetében. De bízunk abban, hogy ez évben ezek a brigádok is felnőnek a többiekhez, s jó munkájukkal fogják bizonyítani, hogy az eddig végzett munkájuknál többre is képesek. Igen, 1968-ban az új gazdaságirányítás évében még inkább szükség lesz valamennyiünk bizonyítására. Feltételeink adottak az eredményesebb munkához Főépítésvezetőségünkön múlik majd, hogy mennyire élünk ezzel a lehetőséggel. Erre az előkészületet már a múlt évben megtettük. Sokat vitatkoztunk, latolgattuk, hogyan is lehetne még jobban és eredményesebben dolgozni, szorosabb együttműködést kialakítani a generál építésvezetőségekkel. De arról is szó esett, hogy a mennyiségi munka mellett hogyan javítsuk a minőségi munkát. Itt elsősorban a műszakiak és a dolgozók további szakmai képzését és fegyelmét vettük alapul. Új elképzelések Sőt, néhány olyan új félkész termékek előállítását is szorgalmazzuk, amit más vállalatok kapacitás-elégtelensége nem tud kielégíteni, mint például a szellőzőművek. Gondolunk itt elsősorban csőelőre gyártásra, egy-egy kisebb szellőzőcsatorna elkészítésére. Ezzel olyan előrehaladást kívánunk elérni, amely itt-ott nem teszi bizonytalanná a munkánkat. Célunk, hogy a főépítésvezetőség 1968-ban elérje, sőt, túlszárnyalja az előirányzott feladatát, ezzel is hozzájárulva vállalatunk még eredményesebb működéséhez. Brezina András főépítésvezető Akik a múlt évben már ezt az évet írták Nagyszerű vállalkozás — teljesített ígéret Megyénk jelentős almatároló megye. Ezért egyre nagyobb a hűtőtárolók iránti igény. Az elmúlt évben két tároló építésére lehetőség kínálkozott, mivel a Diósgyőri Gépgyár kísérleti célból hűtőgépeket gyártott. A vajai és a tuzséri tsz jelentkezett. „Lehetetlenre vállalkoznak.. Vállalatunkhoz fordultak. — Ha nehezen is, ne megoldjuk a két hálótároló építését — válaszolták a vállalat vezetői a megyei pártbizottság ezirányú kérésére. A feladatot az Igaz Dezső építésvezetőség kapta. A munka megkezdésének időszakában közelebb voltunk az őszhöz mint a nyálhoz, de már szüret után a tsz-ek itt akarták tárolni az almájukat. Ám se terv, se anyag, csupán az elképzelés és vázlat. így történt meg, hogy az építkezés kitűzésénél az egyik MÉK szakember ezt mondta: — Nemhogy az idén, de talán még jövőre sem sok lesz belőle. Lehetetlenre vállalkoznak... De nem így vélekedtek az építők. — Első gondunk az volt, hogy az emberekkel megértessük, miről is van szó — emlékezik vissza Igaz Dezső építésvezető. — Most csak elismeréssel mondhatom: megértették. Ám a megértés önmagában még kevés lett volna. A fő gondot az építőanyag beszerzése okozta. Tudott dolog, hogy a falazóblokkot, vasbetonvázakat, gázszilikátot, a Hungarocellt-ről nem is beszélve , legalább egy évvel korábban kell megrendelni. De az anyagosztály kitett magáért. Már az induláskor a legfontosabb építőanyagokat biztosította. Augusztust írtak... A MEZŐBER-rel a kölcsönös elképzelések, módosítások egyeztetések a helyszínen történtek amit szinte napok alatt oldottak meg. Gyakorlatból tudjuk ez máskor — hónapokat vesz igénybe. A két építtető — a vajai és a tuzséri tsz is — mindent megtettek a gyorsabb munka érdekében. Olyan együttműködés alakult ki, ami már előre vehette az új gazdaságirányítás árnyékát. Akik egymást múlták felül a munkások? Erősítésképpen a 3. főép. Varga András 13 tagú brigádját adta. Az építkezésen különböző brigádok dolgoztak, de a gyors és nagy feladat olyan fegyelemre, együttműködésre serkentette az embereket, amiről ma csak elismeréssel szólhatunk. Hiszen nem ismertek lehetetlent. A munka hajnalban kezdődött és késő estig tartott. A negyventagú kollektívából nehéz volna kiemelni akár az 59 éves Kató Gábort, Jaskó Mihályt, Pedics Imrét, Kirják János komplex brigádját, vagy a többieket, mert a munkában szinte egymást múlták felül. Szavukat idézve: „...csak egy lebegett előttünk: az év végére elkészüljenek a hűtőházak...” Az elképzelést valóra váltották. Rekord idő alatt 1967. december 22-én a két hűtőház átadásra került. November 15-én már olyan előrehaladott volt az építkezés, hogy például Tuzséron már 60 vagon almát tároltak benne. — A szememnek is alig akartam hinni, olyan ütemben haladt az építkezés — mondja Révész Kálmán, a tuzséri tsz elnöke. — Most, hogy elkészült, csak köszönet és elismerés illeti az építők munkáját, hiszen ezzel több százezer forint jövedelemhez juttatták szövetkezetünket. Ha sikerül az elképzelésünk, újabb száz vagonos hűtőház építésével bízzuk meg őket. őszinte elismerés ez. A két hűtőház építése jó példája volt annak, hogyan kell dolgozni a jövőben. Ám nem lennénk igazságosak, ha az építésvezetőség egész komplex munkáját nem összefüggésében értékelnénk — tanulságképpen. Hiszen az építkezés során olyan szervezett és fegyelmezett munka alakult ki, amely nagy erkölcsi elismerést hozott a munkásoknak és a vállalatnak is. Igaz, amíg idáig eljutottak, sok jó szóra és kitartó nevelő munkára volt szükség. Az építésvezető mondta el: amikor a mezőgazdasági létesítmények építésére „specializálták” őket, nem a legjobb munkaerőket bocsátották a rendelkezésükre. Szavaival élve: „...nem a vállalat krémjei voltak...” S lám, a feladat, a szervezettség, a türelmes szó mivé tudja formálni az embereket. Gondolkodásukban olyan emberekké váltak, akiket ma már méltán nevezhetünk a vállalat „krémjeinek.” Igaz, sokat dolgoztak, de kerestek is. Megérdemelten. Az építésvezetőség közel kétmillió forinttal növelte a vállalat nyereségét. Most a „kényszerpihenőben” sem tétlenkednek. Bár nincs konkrét programjuk, de már az 1968-ban épülő 110 mezőgazdasági létesítmény kitűzését elvégezték. Naponta latolgatják — az elmúlt év tapasztalataiból tanulva — hogyan lehetne a jövőben még eredményesebben munkálkodni. Az emberek várják, lesik az időt. Nyugtalan emberek lettek. Megtalálták a helyüket Terv, elgondolás, jobb munkamódszerek kialakítása: ez jellemzi itt a vezetőket és munkásokat. „Megtaláltuk a helyünket, de megtanultunk dolgozni is — mondták egyöntetűen. Ha hajnalban 4—5 órakor a munkahelyre jön, bennünket már ott talál...” Megérdemelt az az elismerés is, hogy jól szervezett munkájukkal elnyerték a balesetmentes építkezés címet is. Úgy véljük, 1967-ben végzett munkájuk nagy esélyessé teszi őket arra is, amire márciusban vállalkoztak: elnyerni a szocialista munkahely címet. Ha így lesz, akkor ennek méltóbb keretet kell adni, mint eddig történt a vállalat életében. Az építésvezetőség az életben, a munkában valóban egy kis családdá forr össze. Ők már a múlt évben megkezdték, amire a vállalat 1968. január 1-től vállalkozott. Bálint Lajos Kérem, ide küldtek. —! Tessék, lépjen be, majd év végén elválik...